A Kreml közleménye ennél mindenesetre jóval visszafogottabb: olyan ködösen fogalmaznak a belarusz helyzettel kapcsolatban, amennyire csak lehet.
Úgy látszik, valamilyen úton támogatást nyújtana a belarusz rezsim részére Oroszország, ha annak léte veszélybe kerülne. A BelTA belarusz állami a Vlagyimir Putyinnal szombaton telefonbeszélgetést folytató Aljakszandr Lukasenkát idézi:
Persze Moszkva itt elsősorban arra az eshetőségre gondolt, ha Belaruszt külföldi katonai fenyegetettség érné. Belarusz is tagja ugyanis az Oroszország-vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO), amely a NATO-hoz hasonlóan kollektív védelmet biztosít a tagok számára.
Lukasenka már szombaton délelőtt lényegében Putyinhoz fordult segítségért, miután Belarusz irányítása egyre inkább kezd kicsúszni a kezei közül: az országban több tízezer fős tömegtüntetések kezdődtek, amelyeket a rohamrendőrség eleinte még megpróbált brutálisan szétverni, de a rendőri erőszak csak még inkább felingerelte a választási csalások miatt egyébként is elégedetlen belaruszokat.
Recseg-ropog a rendszer
Ráadásul az ország napok óta országos sztrájk alatt áll az elnökválasztás eredménye miatt, kulcsfontosságú állami vállalatok, szolgáltatók és cégek dolgozói kezdtek munkabeszüntetésbe, hétfőtől pedig úgy néz ki, már a közmédia is sztrájkba kezd. Ilyen helyzetben a tüntetések szervezői mögött lengyeleket, hollandokat, orosz ellenzékieket, cseheket és ukránokat sejtő Lukasenka leginkább Moszkvára támaszkodhat.
Szombat délelőtt úgy fogalmazott:
Lukasenka ezzel arra utalt, hogy a tüntetések egyfajta dominóeffektust idézhetnek elő a posztszovjet térségben, vagyis pont azzal próbál Moszkvára hatni, amire az a legérzékenyebb.
Az utóbbi időben Lukasenkával egyre hűvösebb viszonyt ápoló Putyin viszont nem állt be hangosan a belarusz elnök mögé: a Kreml feltűnően hallgat a szomszédjában történő eseményekről, és ha meg is szólal az orosz vezetésből valaki, az is inkább kritikus Lukasenkával.
Éppen ezért feltűnő, hogy a Lukasenkával folytatott szombati telefonbeszélgetésben is mennyire ködösen fogalmaztak az oroszok: még Lukasenka nyilatkozataiból is legfeljebb annyit lehetett leszűrni, hogy Moszkva egy harmadik országból jövő katonai támadás esetén segítene, de hogy ezt megtenné-e csak az ellenzéki tüntetők miatt, nem egyértelmű.
Nincs integráció, nincs támogatás?
Még homályosabb a sztori, ha az igazságot nem a belarusz féltől jövő sajtóközlemény alapján, hanem a Kreml közléseiből próbáljuk kihámozni. A Kreml ugyanis a Moscow Times tudósítása alapján a Lukasenkával való telefonbeszélgetéről szűkszavúan annyit közölt, hogy „mindkét fél elkötelezett abban, hogy minden felmerülő problémát hamarosan megoldjanak”.
Moszkva közleményének legérdekesebb része azonban az, hogy milyen sok említést tesz a Belarusz és Oroszország között már évtizedek óta fennálló szövetségi államról. A két ország integrációja ennek keretein belül ugyanis az elmúlt években Lukasenka ellenkezése miatt szakadt meg, mivel az az ország szuverenitásának, és így saját hatalmának elveszítésétől tartott, ha túl közel engedi magához Moszkvát.
A Kreml közleménye viszont ma már arról számolt be: mindkét vezető egyetértett abban, hogy a két ország kapcsolatát az unióállam keretein belül szorosabbra kell fogni. Vagyis felmerül egy olyan narratíva is a belarusz helyzettel kapcsolatban, hogy Putyin akkor segítene be ténylegesen Lukasenkának, ha az nem ellenkezne tovább a szorosabb integrációval kapcsolatban. Egyelőre azonban látható: Moszkva sem fedte fel a kártyáit.
BORÍTÓKÉP: Kreml
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.