Egy vérből valók vagyunk – indul az Azonnali nagy szomszédvitája!

Az Azonnali mindig közép-európai lapként tekintett magára. Az eszme azonban nem csak Budapesten van jelen. A most induló vitában a szomszédos országok vezető értelmiségijei mondják el, ők hogyan tekintenek Magyarországra – a trianoni sérelmi nacionalizmus és Orbán kapcsán, vagy éppen ezek ellenében.

Aki tényleg komolyan gondolja, hogy meg kell haladni Trianont, annak nem ízléstelen emlékműveket kell emelnie, hanem először is segítenie kell a határon túli magyar autonómiatörekvéseket (amelynek terén Orbán Viktor eddig ugyanannyit tett és ért el, mint Gyurcsány Ferenc: a nagy semmit), és ami még ennél is fontosabb:

Az Azonnalit éppen ez teszi különlegessé a magyar médiavilágban: a kormányzati elnyomás ellenére is létező plurális médiatérben (ahol baloldali, liberális, konzervatív hírforrások között is válogathat az, aki nem csak a fideszes narratívát öntő csatornákra kíváncsi) az Azonnali nem annyira valamilyen sajátos ideológiával tűnik ki (a szerkesztőségben bizonyosan vannak jobb- és baloldaliak egyaránt), hanem egy sajátos nézőponttal: mi tudatosan és amennyire tudjuk – márpedig mostanra egyre jobban tudjuk –, eredeti nyelven követjük a szomszédos országok híreit, történéseit. Ami Bécsben, Fiumében, Kolozsvárott, Pozsonyban, Bukarestben, Ùjvidéken vagy Ljubljanában történik, azt mi nem a BBC-ből tudjuk meg, mert mi mindezt – persze az egész közös hazánkkal, az Európai Unióval – magunkénak is tudjuk.

Miért is? Egyrészről ezen országok történései ugyanúgy érdekesek lehetnek, mint ami az angol nyelven elérhető országokban történik – csak közelebb vannak hozzánk, és a nyelvi nehézségek ellenére akár jobban is érthetjük.

Másrészről ebben igenis van egy értékválasztás is. Miközben Közép-Európát éppen a nacionalizmus szabdalta fel, lökte Kelet-Európába, mi kitartunk amellett, hogy ez a mi közös hazánk, ahol otthon érezhetjük magunkat: nem azért, mert legyen minden magyar, hanem mert ami magyar, az ugyanúgy sokban sváb, horvát, román, szlovák, ahogy őbennük is sok magyar van. Illyés Gyulát parafrazálva: Közép-Európa az igazi „haza a magasban” – ha sajnos a kelet-európai nacionalizmus (akár a magyar kormány politikájában, akár a sokszor még mindig tapasztalható szomszédországbeli magyarellenességekben) jelen is van, mi kitartunk Közép-Európa eszméje mellett.

A trianoni békeszerződés (amely valóban már nem érvényes, annál inkább az 1947-es párizsi) századik évfordulóján egyrészről mindig rá kell mutatni, hogy a Habsburg Monarchia – nem szabadkőművesek, hanem nacionalisták általi – szétverésére ma csak Dél-Tirolban talált a nemzetközi közösség a példaértékű autonómiával, háromnyelvűséggel megoldást, de ugyanez lenne a megoldás a térség más részein. (Nem újabb etnogettókat, hanem kis Közép-Európákat hozva létre, mint az az autonóm Dél-Tirolban vagy a sajnos még nem autonóm, de attól függetlenül a már most is kétnyelvű Isztriában sikerült.) 

Másrészről ismerjük meg, mit gondolnak a szomszédok rólunk! Esetleg a képzet, hogy annyira egyedül lennénk, és mindenki utálna minket, csak tévképzet?

Az Azonnalin ezért szerdán egy újabb vitasorozat indul, amelybe

Akár a trianoni centenárium, akár az orbánizmus exportjának veszélye, akár éppen a mindezek ellenére összekötő hasonlóság kapcsán.

Ne hagyjuk, hogy Közép-Európa a nacionalista politikusok kishatalmi játékaiban eltűnjék! Nem csak Budapesten, de Pozsonyban, Bécsben, Ljubljanában, Zágrábban, Fiumében, Újvidéken, Belgrádban és Bukarestben is – hogy felkért szerzőink lakhelyeit említsük – megvan az az eszme, amiért az Azonnali objektív hírekkel, riportokkal, interjúkkal és szubjektív véleményekkel küzd. Mutatjuk!

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali