A legnagyobb kérdés az, hogy a választás után mennyien fognak utcára vonulni – belarusz politológus az Azonnalinak

Hogyan vált az egykor még friss hangként induló Lukasenkából diktátor? Mi adja a Lukasenka-rezsim alapját? Az ellenzéki kihívója, Szvjatlana Tihanovszkaja kampánya már egy forradalom előszele, vagy ez is úgy elhal, mint a 2010-es tüntetéssorozat? Mi köze van Oroszországnak a vasárnapi Belarusz elnökválasztásokhoz? Ezekről is kérdeztük Aleszija Rudnyikot, a belarusz Center for New Ideas think tank elemzőjét.

Mi miért Belaruszt írunk Fehérorország helyett? Ezért.

Aljakszandr Lukasenkát még 1994-ben választották meg először egy szabad és fair választáson. Ugyan a korábbi rendszerben is párttag volt, de azért mégis egyfajta változást képviselt. Akkor mégis mi ment félre? Vagy az volt végig a terve, hogy diktátor legyen?

A válasz elég egyszerű arra a kérdésre, hogy Lukasenka miért vált zsarnokká: a politikai étvágya miatt. 1994-ben még egy tiszta választáson választották meg, de a következő elnökválasztást eleve elhalasztották, mert rájött, hogy akár veszíthetne is. 1996-ban ugyanis kezdeményezett egy népszavazást, amelyen bővítették a jogköreit és ez lehetőséget adott arra is, hogy korlátlan számú elnöki ciklusa lehessen. A választásokat pedig eltolták pár évvel későbbre.

Neki ez volt az elsőszámú célja, Belaruszban pedig ezért ragadta meg a hatalmat. Inkább a játék közben lett egyre nagyobb az étvágya, hogy nagyobb befolyása legyen a helyi, az országos és a nemzetközi politikára. Amint egyre nagyobb hatalma lett, egyre inkább nyomta el az ellenzéket, nem riadva vissza akár a gyilkosságtól sem.

Mi az alapja az ő rezsimjének, hogyan tud hatalomban maradni?

Az, hogy minden hatalom az ő kezében összpontosul. Először is: Belarusz politikai rendszere nem parlamentáris-, hanem elnöki köztársaság, ahol az elnök a végrehajtó hatalom feje. A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején minden más politikai szerv erejét csökkentette, míg a társadalmat depolitizálta.

A társadalom hiába kezdte elveszíteni a bizalmát ebben a politikai rendszerben, Lukasenka sikeresen megtartotta ezt rendszert azzal, hogy

A kampányai során pedig meghívta a helyi politikai eliteket, akiket később politikai pozíciókkal jutalmazott, azonban szaktudás helyett a lojalitás volt számára a fontos. A másik taktikája pedig a büntetés, amivel azt akarta demonstrálni, hogy ő az egyetlen, aki dönthet ebben az országban. Bárki, aki elleneszegül, veszélynek lesz kitéve. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendszerét a hadsereg és a titkosszolgálatok is segítik, mivel elég szoros kapcsolatok fűzik hozzá. Ezzel bebiztosította, hogy bármilyen turbulencia következtében az erőszakszervezetek kiállnak mellette.

Mihez hasonlítaná az ő politikai rendszerét? A putyini Oroszországhoz?

Nem teljesen, mert ahogy Ukrajnában, úgy Oroszországban is különböző oligarchaközpontok vannak, akik egyrészt tudnak is hatni a politikusokra, de függnek is a politikusoktól. Belaruszban minden és mindenki egy embertől függ. Annak ellenére, hogy sokan laknak luxusépületekben, itt azért nincs akkora korrupció, mint Ukrajnában vagy Oroszországban.

Persze nem tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet hogyan fog változni, mert valószínűleg vannak konfliktusok a politikai elit szűk körében is.

Hogyan lehetne Lukasenkát leváltani? Csak forradalommal, vagy van esélye az ellenzéknek leváltani egy választáson őt?

Ha tudnám a választ, akkor azt megosztanám a belarusz ellenzékkel. De Lukasenka leváltása több összetett lépésből áll. Egyszerre kellene Lukasenka személyi hatalmának gyengülnie, ami után a jelenleg tőle függő politikai elit inkább a független és ellenzéki erők felé fordulnának. Ehhez kellene a belső körből egy-két ember, aki szembe mer fordulni Lukasenkával.

Emellett arra is szükség lenne, hogy az emberek bátran és koordináltan, több tíz-százezer fős nagyságban menjenek ki az utcára folyamatosan demonstrálni. De hogy tényleg elinduljon a változás, ahhoz az is kellene, hogy a rendőrség és a hadsereg tagjai ne leverjék a békés demonstrációkat, hanem ők is csatlakozzanak a tüntetőkhöz.

De ez részben már mintha el is kezdődött volna. Hiszen mind Viktar Babarika, mind Valerij Capkala a politikai elit része, bár őket végül nem engedték elindulni az elnökválasztáson. Előbbi bankár, míg utóbbi még külügyminiszter is volt, mielőtt a belarusz Szilícium-völgyet megalapította volna. Közben 65 ezren is kimennek demonstrálni ellenzéki gyűlésekre. 

Ez részben helytálló meglátás, de a nagy kérdés az lesz,

Mert az, hogy Capkala el akart indulni a választáson, egyedi eset. Biztos van sok magyarázata, hogy miért akart elindulni, de ez még nem jelenti egyértelműen azt, hogy a Lukasenkába vetett bizalom tényleg meggyengült volna, mivel ez egy elég zárt rendszer. Ezt pontosan nem tudhatjuk. De abban igaza van, hogy a jelenlegi ellenzéki kampány azért sikeres, mert volt bankárok, illetve volt diplomaták is csatlakoztak hozzá. 

Akkor térjünk is rá a jelenlegi elnökválasztásra. Lukasenkán kívül végül négy jelölt indulását engedélyezte a választási hatóság, közülük ketten tűnnek érdekesnek vagy minimálisan is esélyesnek. Az egyik Anna Kanapackaja, ő korábban parlamenti képviselő is volt.

Valóban az volt, és sokan szerették is emiatt, mert helyi és kisebb szinteken nagyon sok változást tudott elérni a parlamenti munkája során. Ha neki írtak e-mailt bizonyos ügyekben, ő tényleg megpróbált segíteni és nagyon aktív volt, ami nem mondható el a többi parlamenti képviselőről. Emellett kiállt a demokrácia és a demokratizálódás folyamata mellett.

Viszont később már megváltozott a hozzáállása. Spekulációk szerint azért, mert megfenyegethették a titkosszolgálatok, de ezt nem tudhatjuk pontosan.

Emellett elutasította azt is, hogy együttműködjön három másik ellenzéki összefogott kampányávall (Az indulni végül engedett Szvjatlana Tihanovszkaja kampányát az indulástól eltiltott Viktar Babarika és Valerij Capkala csapata is támogatja. Erről bővebben itt írtunk – szerk.)

Kanapackaja a jelenlegi kampányban nem tart semmilyen kampányeseményt, nem találkozik a választókkal, miközben a többi jelöltnél több száz eseményt regisztráltak. Ezenkívül már egyáltalán nem is kritizálja úgy Lukasenka hatalmát, mint korábban. Sokak szerint emiatt csak egy technikai jelölt, akinek a funkciója, hogy szavazatokat szerezzen a többi jelölttől.

Kanapackaja azzal is megvádolta az indulástól eltiltott Babarikát és Capkalát, hogy a Kreml bábjai. Ennek lehet igazságtartalma? Babarika korábban egy orosz tulajdonú banknál dolgozott, míg Capkala Oroszországba menekült.

Ez egy nagyon népszerű állítás már a kampány kezdete óta: mivel Babarika az orosz állami tulajdonú Belgazprombank vezetője volt, így könnyű ilyeneket híresztelni róla. Capkala kapcsán nem tudom, hogy miért állította ezt Kanapackaja, mert ő jelenleg amúgy Ukrajnában tartózkodik, és csak azért járt Oroszországban, mert csak azon államok között mozoghat, ahova nem kell vízum. Szerintem ez csak összeesküvés-elmélet, mert semmiféle bizonyítékkal nem álltak elő, viszont egy nagyon kedvelt kampánystratégia a hatalomtól és a propagandától, hogy az ellenzékről azt állítják, az oroszokkal szövetkeznek.

Meg azt is, hogy Kreml-közeli kémekkel találkoznak.

Igen, de ez csak propaganda.

de eddig az orosz állami és Kreml-közeli médiumok nem igazán foglalkoztak a belarusz elnökválasztással. Ha az oroszok tényleg támogatnának valakit, akkor Putyin nyíltan felszólítaná Lukasenkát, hogy tiszta és fair választásokat tartsanak.

Beszéljünk Szvjatlana Tihanovszkajáról, aki a bebörtönzött, vlogger férje helyett indult el, és azóta beállt mögé Babarika és Capkala csapata is.

Ahogy említette, Tihanovszkaja egy ellenzéki vlogger, Szjarhej Tihanovszkij felesége, de ezenkívül is feleségnek számít tradicionális, patriarchális értelemben: hiába van képesítése arról, hogy ő angol tolmács, nem igazán dolgozott a szakmájában, régóta háztartásbeli. Eleinte nagyon félénk és szerény megjelenése volt a közösségi médiában, ahogy a beszédéiben is, viszont később a kampánya során sokat fejlődött, bár a szerénységét megtartotta. Ezért is kezdtek el sokan bízni benne.

Miért vált ő szereplővé, miért lett erős a kampánya?

Már azzal felhívta magára a figyelmet, hogy eleinte nagyon őszinte és szerény beszédeket tartott. Azzal, hogy később összeállt koalícióba Babarika és Capkala csapatával, még több ember figyelt fel rá. A kampánya azért erős, mert a belaruszok azt látják, hogy az ellenzéki erők egy kampányban egyesülnek, ami bizonyára növelte az ellenzék népszerűségét és az üzenetüket is. Sok ember emiatt kezdett el abban hinni, hogy a valódi politikai változások lehetségesek.

Azonban a trió számára (Tihanovszkaja mellett még két nő vált a kampány arcává, Babarika kampányfőnöke, Maria Kolesnikova és Capkala felesége, Veronika Capkala – szerk.) előnyös lenne, ha több férfi is felszólalhatna a gyűléseiken, mert a belarusz társadalom elég konzervatív ilyen értelemben.

Mi a maximum, amit elérhet ezen a választáson?

Nem hinném, hogy győzni tudna, mivel Belaruszban már régóta egy elég jól kidolgozott rendszer van a választási csalásokra. Nem szabad elfelejteni, hogy még mindig a rezsim szabályai között tartják meg a választásokat, így

Ugyanakkor azt látni kell, hogy Tihanovszkaja gyűlésein nagyon sokan vesznek részt, viszont ez részben amiatt van, mert a belarusz törvények szerint tiltakozni csak kampányidőszak közben lehet, hivatalosan emiatt ekkor nem vihet el a rendőrség. 

Most Tihanovszkaja gyűlésein több ember vesz részt, mint a 2010-es kampány alatt. Mi a különbség a 2010-es események és a mostani között? A mostani elégedetlenség is ugyanúgy el fog halni, mint a 2010-es?

Először is a legnagyobb különbség a 2010-es és a 2020-as kampányok között, hogy milyen jelöltet látnak a szavazók. Ugyanis most nem egy klasszikus ellenzéki jelölt fordul a szavazókhoz, hanem egy háziasszony, egy feleség, aki elég egyszerű és egyértelmű üzenetekkel operál.

Másrészt 2010-ben a választások után gyűltek össze az emberek, ami illegálisnak számít, míg most a választás előtt 65 ezer ember egy legális gyűlésen állt ki Tihanovszkaja mellett és Lukasenka ellen. A kérdés, hogy a választások estéjén vagy

Sokan gondolják azt, hogy ez már egy forradalom, bár maga Tihanovszkaja is úgy nyilatkozott, hogy ez nem az, ők csak békésen tüntető emberek. Ön hogyan látja?

Ha a forradalmat győzelemként értjük, akkor ez még egyáltalán nem az.

Viszont a kampány abból a szempontból forradalmi, hogy az ellenzéki jelöltek nagy tömeget tudnak mozgósítani, illetve hogy női politikai szereplők tudják megfogni a társadalom a figyelmét, és támogatást szerezni a belarusz szavazóktól.

Tegyük fel, hogy mégis győz Tihanovszkaja, vagy egy forradalomban elsodornák Lukasenkát. Tihanovszkaja azzal kampányol, hogy ő csak egy évig lenne elnök, és egy célja van, hogy elindítva Belaruszt a demokratizálódás útján, egy fair és tiszta parlamenti választást írna ki a következő évben. Ezt el tudná érni?

Először is nem tartom valószínűnek, hogy a választáson győzne, azt pedig nem tudhatjuk, mi fog történni a választás után. Ugyanakkor ha valami folytán mégis Tihanovszkaja válna elnökké, úgy gondolom, el tudná érni ezeket a célokat, annak ellenére is, hogy a törvény szerint az elnök nem írhat ki parlamenti választásokat, ehhez a parlamentet kellene meggyőzni. Valószínűleg Tihanovszkaja csapata valahogy megtalálná a módját, hogy tartsanak még egy választást.

Sokat beszéltünk az ellenzékről, térjünk vissza Lukasenkára. Annak ellenére, hogy a választások nem tiszták, bizonyára sokan szavaznak még így is rá. Milyen egy átlagos Lukasenka-szavazó?

Lukasenka szavazóit három csoportba oszthatjuk. Legelőször is vannak az idősebb szavazók, akik félnek a változástól és nosztalgiával tekintenek a Szovjetunióra. Nem mellesleg Lukasenkáék a választások előtt gyakran emelik a nyugdíjat, ami miatt szintén szívesen szavaznak rá.

Ezenkívül még azok is rá szavaznak, akik félnek a változástól és úgy gondolják, hogy a fiatalabb politikusok nem tudnának változtatni a politikai helyzeten. Az utolsó csoportba pedig azok tartoznak, akik szorosabb együttműködést szeretnének Oroszországgal, mert például ebből nekik gazdasági előnyük származna.

Ők Lukasenka magszavazói, de még ide számítanak azok is, akiket kényszerítenek, hogy Lukasenkára szavazzanak, vagy azok, akik a közigazgatásban vagy állami cégnél dolgoznak.

Beszéljünk még az orosz-belarusz kapcsolatokról! Mit gondol, ha Putyin úgy látná, hogy csökkenne a befolyása Belaruszra, elindítana egy olyan háborút, mint amit Ukrajnában a Majdani események indítottak el?

Ezenkívül nemrég készítettek Oroszországban egy közvélemény-kutatást, ami azt mutatta ki, hogy az oroszok nagyrésze ellenzi, hogy egyesüljön a két ország, helyette a jószomszédi viszonyt akarják megtartani. Lukasenkával ellentétben Putyinnak azért valamennyire figyelnie kell a közvéleményre, nem csinálhat mindent csak úgy, ahogy ő szeretné. Korábban tartottunk attól, hogy Putyin annektálhatja Belaruszt, hogy egy új, nagyobb államot hozzon létre, de...

De 1996-ban a két állam csak létrehozta az úgynevezett unióállamot, tavaly pedig egy titkos integrációs tervezetet is elfogadtak, aminek célja a politikai integráció. A dokumentumban pedig olyan célokat fogalmaznak meg, mint például a közös adórendszer vagy a közös külpolitika kialakítása.

Igen, az unióállam célja egyfajta konföderáció létrehozása, aminek az alapját a közös valuta jelentené, illetve bizonyos politikai szervek. De pontosan nem tudjuk, hogy mit jelent ez a politikai integráció, hogy miben állapodtak meg pontosan. Oroszország célja, hogy Belaruszt szoros pórázon tartsa gazdaságilag és politikailag is, mivel szükségük van egy szövetségesre a térségben, Oroszország és az Európai Unió között.

Szóval Putyin egyfajta pufferállamként tekint Belaruszra a NATO és Oroszország között?

Pontosan. Őszintén szólva szerintem Oroszországnak nincs is szüksége mélyebb integrációra, mivel Belarusz gazdaságilag így is nagyon függ Oroszországtól.

NYITÓKÉP: Tihanovszkaja 65 ezres gyűlése Minszkben. Fotó: Franak Viacorka / Twitter