Szexuális zaklatás miatt előbb kirúgták, majd visszavették a Balettintézetbe az egyik balettmestert

Folytatódik az Azonnali cikke után kirobbant balettintézetis botrány: Perlusz Sándor egykori balettmester megerősítette, hogy kollégáját, Sebestyén Csabát szexuális zaklatás miatt korábban kirúgták az intézményből, majd nem sokkal később visszavették. Ezzel hétfői cikkünkben az egykori növendékek által elmondott szexuális visszaélések kaptak alapot.

Perlusz Sándor 1980 és 2000 között volt az egykori MTF balettmestere. Korábban jelentős pályát futott be táncosként. A ma 83 éves művész 1957-ben, diplomája megszerzése után szerződést kapott a Magyar Állami Operaházban, ahol szólista lett, majd 1974-ben Liszt-díjjal tüntették ki.

Róla hétfőn megjelent cikkünkben Bongár Attila, egykori növendéke azt állította, hogy kivételezett a gyerekekkel. Attila szerint aki nem tartozott Perlusz kedvencei közé, az akár tehetségesebb is lehetett, az egykori szólista nem engedett neki többet csinálni, nehogy az aktuális favorit rosszul érezze magát.

A mester szombaton délután jelezte az Azonnalinak, hogy reagálni szeretne a cikkben elhangzottakra – szerinte Attilával félreértették egymást, ugyanakkor nagyon bántja, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetemet most támadások érik. Állítása szerint nem tud arról, hogy a nála fiatalabb mesterek verték vagy megfélemlítették volna a gyerekeket, ugyanakkor elítéli, ha ilyen valóban történt. Úgy látja, több egykori növendék – így Kriston László, aki elsőként kereste meg az Azonnalit történetével – azért kritizálja az iskolát, mert csalódottak saját karrierjük miatt. Holott a cikkben több olyan egykori növendék is megszólal, akik jelentős táncos pályát futottak be.

Perlusz amellett, hogy reagált az őt ért vádakra, egy fontos részletet is megosztott: eddig hiába kérdeztük mind az MTE-t, mind az érintettet, Sebestyén Csabát, nem kaptunk arra választ, hogy a 2003-ban a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét megkapó és ugyanabban az évben főiskolai docenssé kinevezett művészt valóban elbocsátották-e fegyelmi vétségért az intézményből, és ha igen, pontosan miért?

Sebestyént kettő, a hétfői cikkünkben álnéven szereplő egykori növendék vádolja szexuális zaklatással: Dávid elmondása alapján Sebestyén egyszer saját otthonában látogatta meg, amikor szülei nem voltak otthon és a péniszét fogdosta, Dániel pedig a mester lakásán történt orális erőszakról számolt be.

+ + + 

Van bármi, amit az 1980 és 2000 közötti balettmesteri tevékenységéből megbánt?

Nincs.

Egykori növendéke, Bongár Attila azt állítja cikkünkben, hogy ön kivételezett a gyerekekkel, és nem feltétlenül a tehetségük alapján. Attila szerint ő is elszenvedője volt a kivételezéseinek. Mi alapján döntötte el, hogy melyik diákkal hogyan bánik?

Az édesapja kollégám volt az Operaházban, nagyon jó viszonyunk volt. Én szólista voltam, az édesapja kartáncos. Amikor ő hozta Attilát a Balettintézetbe még szólt is nekem, hogy figyeljek rá. Hát persze, hogy figyelek! – mondtam én, hiszen minden gyerekre figyelek, ha az én vagyok az oktatója. A probléma ott kezdődik, hogy Attila egy temperamentumos, öntörvényű és kezelhetetlen gyerek volt. Nem lehetett megtanítani bizonyos dolgokra. (FRISSÍTÉS: a cikk megjelenése után megkerestük Bongár Attilát, aki reagált Perlusz szavaira. Szerinte a mester csak azt bizonyította, hogy a kedvenceire jobban emlékszik, mint azokra, akiket hanyagolt. Attila azt mondta: Perlusz egy rokonáról beszélt, aki tényleg nem futott be táncos karriert és akinek az apja valóban az Operaházban táncolt. Ezzel szemben Attiláé soha, és nem is dolgozott a táncszakmában.)

De ő azt állította, hogy éppen többet vagy jobban tudott csinálni, mint mások, és önnek ezzel volt problémája.

Ez butaság. Én voltam a balettmestere, és pontosan tudom, ki mire volt képes. Oláh Zoltánból Kossuth-díjas művész lett, Krusch Richárdból (aki szintén beszámolt élményeiről cikkünkben – a szerk.) pedig az egyik legnagyszerűbb amerikai balett-táncos vált. Az igazság az, hogy Attilának olyan fizikai adottságai voltak, amellyel hatalmas ugráskészséget mutatott. Csak az nem mindegy, hogyan ugrik az ember. A balettban nemcsak az ugrás magassága, hanem a milyensége is fontos. Hogy ne legyen görcsös, ne legyen rángatózó – én ezt hiába próbáltam megtanítani Attilának, ő ezt nem vette tudomásul, mindig a legmagasabbra akart ugrani. Ugyanez volt a helyzet a piruettel is, amit a cikkben említ, és amit szerinte én nem engedtem neki többet és jobban csinálni, mint mások. Amikor engem Nádasi Ferenc – Magyarország akkori legnagyobb balettmestere – tanított, és azt mondta, hogy, „gyerekek, most hármat forogtok”, ott bizony hármat kellett forogni. Se többet se kevesebbet, és azt is elmondta, miért: a piruett mindig az utolsó fázis, a pont az i-n. Annak sikerülnie kell, előtte hiába táncoltál ragyogóan, ha azt elrontod, semmit nem ér az egész, mert elvesztetted az egyensúlyodat. Ezt nem szabad megengedni.

Tehát Attila kijelentése ön szerint egyszerű félreértés?

Persze. Ennek a szakmának vannak szabályai, amelyeket meg kell tanulni.

Attila azért nem bukott bele ebbe: szép karriert futott be, egy végzősöknek osztott díj alapján az évfolyama legjobbjai között volt, Krusch Richárdhoz hasonlóan ő is a Carolina Ballett szólistája lett az USA-ban és a Jerome Robbins-ösztöndíjat is elnyerte.

Tudom, de higgye el, ez nem egészen így van. Beszéltem az édesanyjával annak idején, és azt tanácsoltam neki, hogy keressenek egy sportágat, amelyben ugrani lehet, mert Attilának ehhez csodálatos adottsága van. De ennek a balettban formát is kell adni. Az anyukája megértette, de láttam rajta, hogy nem esik neki jól.

Tehát kétségbe vonja Attila karrierjét és a díjait? Elvégre rangos ösztöndíjat is nyert…

Hol?

A Jerome Robbins-ösztöndíjat kapta meg.

Én nem Amerikában vagyok, én őt ott nem láttam. Lehet, hogy elnyerte a Jerome Robbins-ösztöndíjat, ezt nem tudom. De nem is érdekel.

Csak azért hozom ezt fel, mert kétségbe vonta a tehetségét.

Legalábbis addig, amíg nálam tanult. Facebook-kommentben is azt írtam (az MTE keddi közleménye alatt alakult ki párbeszéd a Facebookon, Perlusz Sándor erre céloz – a szerk.), lehetséges, hogy nagyon szép karriert futott be, de nem hiszem, hogy a táncban. Ha mégis így van, akkor bocsánatot kérek a kijelentésemért.

Térjünk is rá ezekre a kommentekre. Ön azt állította, hogy a cikkben megszólalókat elbocsátották az intézményből, a szakmára alkalmatlannak találták őket és sértődöttek. Az tényszerűen nem igaz, hogy a megszólalókat mind eltanácsolták az akkori MTF-ről – már csak Bongár Attila és Krusch Richárd esetében sem, de a cikkben álnévvel szereplő Dániel és Dávid is szép karriert futott be –, de ha ez így is lenne, legitimálja ez mindazt, ami állításuk szerint velük történt az intézmény falai között?

Azt tapasztaltam, hogy akikre én emlékszem, őket eltanácsolták. Vannak persze kivételek. Lacikát (Kriston László, aki elsőként kereste meg az Azonnalit történetével, és hosszabb ideje tesz közzé nyílt leveleket a Facebookon az őket ért bántalmazásokról – a szerk.) sem tanácsolták el, de ez nem azt jelenti, hogy ők bántalmazhatóak. Én ezt nem állítottam.

Bolgár úr a Klubrádióban, amikor önnel beszélt (a beszélgetés a linkben 73:00-tól) még politikai színezetet is adott ennek a történetnek, miszerint Kaleta Gábor pedofil ügyével mennyien foglakoztak, ezzel a cikkel meg kevesebben. Nekem nagyon fáj, hogy a Balettintézettel kapcsolatban – amely nekem alma materem és ahonnan csak jót kaptam, én pedig csak jót adtam gyerekeknek – most ilyen állítások fogalmazódnak meg. Meg kell kérdezni azokat is, akiket nem tanácsoltak el!

Még egyszer: a cikk szereplői közül többen is elvégezték az MTF-et és jelentős táncos karriert futottak be. Aztán később, akár külföldön – mint Krusch Richárd és Bongár Attila – jöttek rá arra, hogy az őket a Balettintézetben ért bántalmazásokat nem szükséges elszenvedni ahhoz, hogy valaki táncos legyen.

Hát Krusch Ricsi itt tanulta meg a szakmát tőlem!

És elmondta, hogy rendszerszinten alázták és abuzálták a növendékeket.

Kik?

Önről ezt senki nem állította, de más nevesített mesterekkel szemben fogalmazódott meg ilyen vád: Keveházi Gábor, Sárközi Gyula és Sebestyén Csaba is ezek közé tartozik.

De ezzel kapcsolatban a Facebookon is írtam:

Nem jártam be ezeknek az embereknek az óráira. Több generációval fiatalabbak, mint én. Sárközi Gyula gyerek volt, mikor én már vezető szólista voltam a színházban. Nem jártam utána, hogy ők mit csinálnak és mit nem. Ezekről a dolgokról én is csak cikkből szereztem tudomást. Engem csak az sért, hogy most nekiesnek az intézménynek anélkül, hogy tökéletesen körbejárnák a témát. Nem lehet egy kalap alá venni mindenkit a Balettintézetben.

Ezért nevezték meg a növendékek külön-külön a mestereket, hogy ne lehessen mindenkit egy kalap alá venni. Azt is kiemelték, hogy voltak nagyon emberséges szakemberek.

Több, kitüntetésekkel rendelkező egykori növendékem is megkérdezhetik, én sosem bántottam gyerekeket.

A cikkben önnel szemben ilyen állítás nem is fogalmazódott meg.

De a Facebookon igen. Kriston Lacika is azt állítja, hogy én leüvöltöttem a fejét. Bongár Attila meg azt írta, hogy úgy utáltam tanítani, hogy recepteket meséltem a balettoktatás helyett. Ezzel az volt a helyzet, hogy az őszi-téli napokon, amikor rossz idő volt, esetleg fájt az ember feje, és a gyerekek arra kértek, hogy ne hajtsam meg őket annyira, akkor kitaláltam egy viccet. Volt úgy, hogy engedtem a kívánságuknak, ilyenkor csináltunk egy gyakorlatot a rúdnál, aztán mivel kamaszok voltak és állandóan az éhségről beszéltek, elmondtam nekik egy receptet. Ezzel szórakoztattam őket – dolgoztunk egy kicsit, aztán lazítottunk. Sőt, lefektettem őket a földre és azt is megtanítottam nekik, hogy lehet zongoraszó mellett elaludni, aztán egyre hangosabb zenével felébresztettem őket.

Ez pedagógia kérdése. Az pedig a másik, hogy ez egy művészeti intézmény, a tehetségeket kell gondozni és pártolni. Ez például Krusch Ricsinél könnyen ment, mert csodálatos adottságai voltak. (FRISSÍTÉS: az interjú közlése után Krusch Richárd azt mondta, Perlusz Sándornak valóban sokat köszönhet, a mester mind őt, mind az osztályát példásan kezelte.)

És mi volt a kevésbé tehetségesek sorsa Perlusz Sándor óráin?

Ugyanúgy foglalkoztam velük, mint a többiekkel. Csak aki tehetségtelenebb vagy ügyetlenebb, az mindig sértve érzi magát. Kriston Lacika mindig furcsa, különálló gyerek volt. Soha nem tudott barátkozni a többi gyerekkel, sértődékenyebb volt és féltékeny azokra, akiknek jobban ment a munka.

Ennek ellenére azt állítja, hogy neki nem voltak rossz jegyei, ráadásul nem kirúgták a Balettintézetből, hanem önként hagyta azt ott a hetedik évfolyam elején, mert megunta, hogy Sárközi Gyula veri őket.

Lacika felvétele azonban az MTF-re szerintem hiba volt, annak ellenére is, hogy a jegyei nem voltak olyan rosszak – de azért annyira jók sem. Ellenben éles eszű gyerek volt és bántotta, hogy nem olyan jó, mint a többiek.

Tehát ön szerint Kriston László sértettségből cselekszik, amikor kiteregeti a régi dolgokat?

Több mint valószínű.

Mi a helyzet a többiekkel? Azért az kicsit túlmegy az egyszerű sértettségen, hogy egyesek arról számolnak be, hogy széket dobnak feléjük, disznózzák vagy szexuálisan abuzálják őket…

Ön olyan dolgokat akar a számba adni, amik nem igazak! A Lacika volt sértett, a többiek meg csatlakoztak hozzá, mert lehetőséget kaptak, hogy most ők is elmondhassák a sérelmeiket. Lehet, hogy velük ezek a szörnyűségek megtörténtek, ezt nem tudom, mert a szóban forgó balettmesterek fiatalabbak nálam. Csak a vizsgákon láttam őket és a náluk tanuló gyerekeket.

A növendékek azt állítják, hogy akár a folyosón is verték őket. Ilyet ön nem tapasztalt?

Nem. Én csak azt láttam, hogy Bongár Attila verekszik egy másik növendékkel a folyosón, és akkor valóban kapott tőlem egy nyaklevest, mert azt sosem tűrtem, ha a gyerekek ütötték egymást. De soha máskor nem csináltam ilyet. Hogy Sárközi vagy Keveházi mit csinált az óráin, tényleg nem tudom.

Voltak olyan információink, hogy Sebestyén Csabát valamilyen formában büntette – akár elbocsátással – az intézmény, amely azért is történhetett, mert szexuális visszaélést követett el. Ezek szerint ezt meg tudja erősíteni.

Persze. Amikor ez kiderült, Dózsa Imre jól cselekedett, azonnal kirúgta a tanári karból Csabát. Azt nem tudom, hogy miért vették aztán mégis vissza. De utóbbi borzasztó nagy hiba volt.

Milyen konkrét eset miatt rúgták ki Sebestyént?

Egyről tudok.

Aztán visszavették?

Igen, de akkor én már nem voltam ott. Nem tudom, hogy történhetett ez, de nagy hiba volt.

Arra emlékszik, hogy mikor rúgták ki Sebestyént?

Nincs róla pontos emlékem. Valamikor a 90-es években történt, de azt sem tudom megmondani, hogy az évtized elején vagy a végén. 

+ + + 

A Perlusz Sándorral készült interjú után megkerestük a Sebestyént szexuális abúzussal vádoló növendékeket, fel tudják-e idézni, hogy a mester a visszavétele után vagy még azelőtt fajtalankodott velük, illetve újabb kérdéseket juttatunk el az MTE-hez, valamint az intérményen keresztül Sebestyénhez. Amint érkezik reakció, jelentkezünk az információkkal. (FRISSÍTÉS: nem sokkal az interjú megjelenése után Sebestyén Csaba hozzánk is eljuttatott üzenetében perrel fenyegette meg Perlusz Sándort, hogy vonja vissza a kirúgásáról tett állításait, aki ezek után ezt meg is tette. Az idős mester azt azonban nem állítja, hogy Sebestyén nem zaklatott volna fiúkat.)

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali