Kellenének olyanok a politikába, akik már saját erőből felépítettek valamit. De felesleges erről ábrándozni, amíg Magyarország sikeremberei nem saját jogon, hanem a hatalom kegyéből sikeresek.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran.
Nagy nap ez a mai, hiszen
végre megtörik a MÁV 1949 óta tartó monopóliuma a vasúti személyszállításban.
Mármint úgy hellyel-közzel, hiszen belföldön marad a monopolhelyzet (ugyanis a GYSEV is a magyar állam többségi tulajdonában áll), de tény, hogy péntektől naponta két-két citromsárga RegioJet-szerelvény érkezik majd Budapestre Prága és Bécs felől, majd a magyar fővárosból úgyszintén két szerelvény indul visszafelé Bécs, majd Prága felé.
Legyen verseny!
Ez nem egy fizetett hirdetés persze, csak tényleg lelkes vagyok, hiszen ami igazán lenyomta a magyar vasút színvonalát az elmúlt pár évtizedben, az a piaci verseny – tehát a motiváció – teljes hiánya arra nézve, hogy valami normális szolgáltatást nyújtsanak az utasoknak. Akiknek ugyanis verseny hiányában nincs más választásuk, mint a koszos, sokat késő, elavult államvasutat használni – illetve de, ülhetnek autóba is. Ha viszont inkább vonatoznának, akkor ugyanaz a színvonal jár még akkor is, ha adott esetben hajlandóak lennének többet fizetni valami tűrhetőbb minőségért.
Azt, hogy a versenyhiányban mennyire is elkényelmesedett a MÁV, még ők is beismerték tavaly. Amikor ugyanis először, még csak pletykák szintjén felmerült az, hogy a RegioJet beszállna a magyar piacra a Budapest-Bécs és Budapest-Prága-vonalakon, akkor az államvasutak kommunikációs igazgatója is kifejtette: örülnek a versenynek, szerintük fel tudják venni a harcot a magánvasúttal a bécsi vonalon.
Igazi cseh sikersztori a RegioJet, hiszen a vállalat törte meg először a cseh államvasutak monopóliumát azzal, hogy a saját piaci kockázatára megjelent a Prága-Brünn-Ostrava-vonalon.
Ez nemcsak a cseh vasutakat késztette arra, hogy elkezdjenek normális szolgáltatást nyújtani, de jelentős vasúti forgalomnövekedést is hozott, és alaposan belökte a vasúti liberalizációt Csehországban – és a szomszédos Szlovákiában.
Azóta ugyanis a vállalat már nemcsak saját piaci kockázatára üzemeltet járatokat, hanem mindkét országban nyert koncessziókat közszolgáltatások ellátására (miután a vasúti személyszállítást már mindkét országban liberalizálták).
Ilyenre egyelőre Magyarországon nem érdemes számítani, hiszen itt a MÁV-nak állami monopóliuma van a belföldi személyszállítás piacán. De akkor hogyan kerül mégis Magyarországra a RegioJet? Hát úgy, hogy nemzetközi vonatként üzemel, a nemzetközi személyszállítás pedig az EU-s szabályozásoknak köszönhetően már az egész EU-ban liberalizált piac. Vagyis például Budapestről utazhatunk Bécsbe a RegioJet vonatain, mert az már nemzetközi forgalomnak minősül, de Budapestről Győrbe nem – hiszen ez meg belföldi személyszállítás, amit csak a MÁV-nak szabad intéznie. A logikát nem is érdemes keresni.
A vasútcégvezér, aki politikusok ellen kampányol
Persze arra nem érdemes számítani, hogy ebbe a RegioJet belenyugszik, sikerükhöz ugyanis kellett az is, hogy ha kell, a tulajdonos-vezérigazgatójuk fejjel nekimegy a politikusoknak is. Radim Jančura 2016-ban a cégének a buszait telematricázta a cseh belügyminiszter Milan Chovanec fejével, mellé pedig azt a feliratot biggyesztette, hogy: „Maffiózó? Vagy a maffia irányítja?”
Ennek apropója még csak nem is az volt, hogy a RegioJetnek bármi dolga akadt volna a belügyminiszterrel, hanem Jančura csak kiakadt a rendőrség akkori átszervezése miatt, melynek keretében megszüntették és más keretbe olvasztották be a rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályát. Így került a sárga buszokra a belügyminiszter fényképe a maffiózós kommentekkel – és Chovanec, valamint az akkori miniszterelnök Bohuslav Sobotka telefonszáma.
2015-ben Jančura nem holmi mézesmázas szlogenekkel tört be a RegioJettel a szlovák piacra sem. Az nem lett volna önazonos. Inkább
teleplakátolta Pozsonyt és a nyitrai régiót olyan óriásplakátokkal, amelyeken az áll: „Üdvözlet a korrupció és a klientizmus régiójában”.
Ebben a RegioJet-vezér az akkori pozsonyi és nyitrai polgármestereket és a nyitrai kormányzót támadta be azért, mert a helyi hatóságok visszavonták a cég engedélyét, hogy buszokat indíthasson a Pozsony-Nyitra-Besztercebánya útvonalon. Persze, hogy az ügyből óriási médiabotrány lett, hiszen nem mindennapos, hogy egy magáncég provokatív óriásplakátokon politizál és folytat korrupcióellenes harcot.
Így a magam részéről
kicsit várom, hogy mikor kapunk kormányellenes üzenetekkel felmatricázott RegioJet-vonatot Magyarországon
– amiért a kormánynak eszébe sem jut a belföldi piacnyitás –, vagy esetleg mondjuk Pintér Sándort maffiózózó óriásplakátokat a Kossuth térre.
Mindenesetre majd erről is megkérdezem Radim Jančurát, akivel a RegioJet-nyitás okán hamarosan jön egy interjú az Azonnalin.
Üzletember-politikusokat Magyarországra!
Eleve a tökös és politizáló üzletember, mint kategória, teljesen hiányzik Magyarországról, Csehországban meg Jančura mellett kapásból mondok még valakit: úgy hívják, hogy Andrej Babiš, és ő a miniszterelnök. A második leggazdagabb cseh üzletemberből gazdasági miniszterré majd kormányfővé (és onnan uniós pénzből folyamatosan a saját cégeit gazdagító) Babišt lehet persze nem szeretni, de azt, hogy tökös és sikeres üzletember, ne próbáljuk tőle elvenni. Elvégre populista mozgalmának megjelenésével egymaga bedöntötte a cseh pártrendszert, és nem úgy tűnik, mintha a hatalma meginogna.
Szóval itthonról nekem nagyon hiányzik az üzletember-politikus, de legalábbis a politizáló üzletember műfaja. És mielőtt félreértenétek: nem a 90-es évek maffiaközeli kigyúrt, az étteremben ordítva üzleti ügyekről telefonáló bizniszmenjeit szeretném politikai pozícióban látni, hanem olyanokat, akik már csináltak egy magyar sikersztorit. Egy ilyen arc kapásból hitelesebb lenne lényegében bármilyen ellenzékinél, aki jelenleg a magyar közéleti porondon van, hiszen
egy üzletember jó esetben már felépített valamit, amire büszke lehet. Ennek az alternatívája a magyar ellenzéki, aki viszont ezzel ellentétben zsigerből kritizálja azt, amit viszont más épített fel (=Orbán-rendszer).
A hangsúly viszont az építésen van, építeni márpedig csak hatalmi pozícióból lehet. És míg egy politikai hatalmi pozícióhoz választást kell nyerni, üzleti hatalmat egy jó adag ambícióval és kitartással, meg persze egy jó ötlettel bárki építhet magának. Ezért sikeresek a korrupt, rossz, vagy a közvélemény szemében diszkreditálódott államhatalmat, és a tehetetlen, csak zsigeri kritikára képes ellenzéküket egyaránt kritizáló, rendszerellenes vagy a rendszert kívülről bedöntő üzletemberek.
Mint Andrej Babiš. Vagy mint az élete nagyrészében nem politikusként, hanem bankárként dolgozó Emmanuel Macron. Vagy Donald Trump, aki mára inkább az üzletemberpolitikusság negatív hőse, de a négy évvel ezelőtti rendszerkritikája amilyen egybites és buta volt, olyan jól ült a közvéleményben. Eleve fontos megjegyezni, hogy az üzletember-politikus feltűnése átfogó politikai válságot feltételez: azt, hogy a választók már nem tudnak kiből válogatni a meglévő garnitúrán belül, inkább kívülről beszavaznak egy nem kormány- vagy ellenzékkritikus, hanem egy rendszerkritikus arcot.
Mi már az üzletemberre sem irigykedünk, hiszen a hatalmat látjuk benne
Persze egy gazdag és politikai babérokra törő üzletembertől a szavazó nem csak azt várja, hogy az az államot is olyan sikeressé teszi majd, mint a saját cégét. A gazdag vagy sikeres üzletemberre irigykedünk, a self-made man sztorijára felnézünk, míg a politikusokat – legyenek akár korrupt kormánypártiak, vagy inkompetens-impotens ellenzékiek – lenézzük.
Azt persze, hogy miért nem honosodott meg sosem az üzletember-politizálás Magyarországon, hosszasan lehetne találgatni. Talán azért, mert a magyarokban sosem élt túl erősen a vállalkozási kedv? Vagy Csehországgal ellentétben, ahol volt neoliberális-piacpárti elnök és kormánypárt is, nekünk sosem jutott piacpárti, csak etatista politikai elit? És emiatt az üzleti szféra sem tudott leszakadni soha az államról? Esetleg annyira lejáratódott már a politika, mint fogalom, hogy hülye lenne bármilyen üzletember beszállni az iszapbirkózásba? Nem tudom.
Mindenesetre
a ma Magyarországának sikeremberei a legtöbbször nem saját jogon, hanem a hatalom kegyéből lesznek sikeresek.
Így, ha már a politikát öntudatos polgárokként lenézzük, akkor már az üzletembereinkre sem nézünk fel, hiszen nem a sikert, nem a vagányságot látjuk beléjük, hanem a politika arcát. Persze nekik kényelmesebb így: ha a politikát elég úgy megnyerni, hogy összemosolygunk vele a stadion VIP-szektorában, akkor minek is menjünk neki fejjel?
Ennek a cikknek a bővebb verzióját már reggel hétkor megkapták a postafiókjukba azok, akik feliratkoztak az Azonnali ingyenes hírlevelére, a Reggeli feketére. Iratkozz fel te is, hetente háromszor küldjük! Ha Illés Gergőtől olvasnál még az Azonnalin, ide kattints!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
