+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Rutai Lili
2020. július 27. hétfő, 14:00
A szobordöntéssel nem írjuk át a történelmet. Csak tiszteletet adunk azoknak is, akiknek őseit ölték a szoborban megörökített alakok. Egy igazságos társadalom nem építhető csak a fehér férfiak érdekére és emlékezetére.

Az Egyesült Államokban egy fekete ember rendőrök általi meggyilkolása mára a konkrét ügyön túlmutató eseménysorrá vált: az ország a saját történelmét, az ezen történelmet író győztesek (azaz főleg a fehérek) hatalmi helyzetét, az ő identitátuskra épült államidentitást vonja kétségbe. Ennek csak egyik – bár a szó minden értelmében szimbólikus – kérdése a szobroké. Ami az Egyesült Államokban zajlik, arról – hiszen így volt ez egykoron is – a világ egészén szokás vitázni.

 

Ezért az Azonnali arra kíváncsi, mit üzenhetnek a tengerentúli események a magyar közéletnek? Tényleg vitáznunk kell nekünk is pro és kontra az USA történelmi hőseiről? Vagy inkább magunk vonatkozásában kell a kérdést feltenni: van-e Magyarországon strukturális és emlékezetpolitkai rasszizmus? A vitában ezúttal Rutai Lili újságíró, a Vénusz Projekt podcastere fejti ki véleményét.

 

+ + +

 

Néhány történész szerint a szüfrazsettek megmozdulásai mai szemmel terrorizmusnak számítanak.

 

Miért írom ezt? Hogy rámutassak: a változáshoz néha radikális tettek kellenek. A szüfrazsettek nélkül nekem, több milliárd emberrel együtt lehet, hogy ma sem lenne választójogom, nem bankolhatnék, dolgozhatnék apám vagy férjem engedélye nélkül.

 

A nők tüntethettek évekig békésen, de valódi változást az indított, amikor Emmeline Pankhurst vezetésével (rosszul működő) bombákat gyártottak; amikor Herbert Asquith brit miniszterelnökre döglött macskát dobtak, éhségsztrájkokat szerveztek; amikor épületekhez láncolták magukat; amikor Emily Davison lovak elé vetette magát.

 

Természetesen indokolatlan a 20. század korai eseményeit 2020 híreihez hasonlítani: ebben a száz évben a társadalmi igazságosság kérdéséről alkotott közvélekedés és a büntetőjog is rengeteget változott. A szüfrazsettek ténykedéseivel egyidőben például néhány amerikai államban a fekete amerikaiak külön bejáratokat használtak, nem utazhattak, harcolhattak, dolgozhattak együtt a fehérbőrű emberekkel.

 

Azért is írom ezt, hogy emlékezzünk: senki sem feddhetetlen. Főleg a múlt századok politikai személyiségei, aktivistái nem azok. Azonban fontos különbség, hogy a 20. század elején lázadó nők csak önmagukban tettek kárt, nem szárad lelkükön több ezer ember élete.

 

A Black Lives Matter-mozgalom tüntetései során ledöntött szobrok olyan embereket ábrázolnak, akik miatt tömegek haltak meg.

 

Míg a szüfrazsettek szobrai (az a néhány) mellett legfeljebb egy nőgyűlölő fog megállni és köpni, Churchill, Kolumbusz és II. Lipót szobra naponta több száz, több ezer járókelőt emlékeztetett arra, hogy az ország, ahol járnak, a nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk és -anyjuk hátán épült fel. Arra, hogy

 

a társadalom még mindig azokat ünnepli, akik a fehér emberek érdekében követtek el gaztetteket,

 

ahelyett, hogy büntetné azokat, akik a színesbőrű vagy etnikai kisebbséghez tartozó emberek ellen cselekedtek.

 

A történelem mindig is szubjektív volt. És az utóbbi pár száz évben az iskolában tanított, a széles körben ünnepelt történelem a fehér, nyugati emberek (főleg férfiak) nézőpontját tükrözte. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a népesség csak 60 százaléka vallja magát fehérnek, ez egy teljesen elmaradott, sőt, sértő nézőpont. De hozzátenném: Magyarországon is. Ez nem jelenti azt, hogy hamis lenne. Nem átírni kell, hanem érzékenyíteni, figyelembe venni a nem-fehér bőrű emberek emlékeit, történelmét, véleményét. 

 

A ledöntött szobrok által ábrázolt személyek nem törlődnek ki a történelemből.

 

Kolumbusz Kristófra és Winston Churchillre továbbra is emlékezni fogunk: érdemeik miatt is, de nem csak azok miatt. Ennyi év távlatából nem vonhatjuk őket felelősségre, de fontos megmutatni a következő generációknak és azoknak, akikben valamilyen fájdalmas emléket elevenít fel a szobor, hogy tetteiket elítéljük. Hogy nem hagyjuk: újra megtörténjen.  

 

A történelmi brutalitással szembe kell nézni, szobordöntés vagy kollektív megemlékezés keretében. Ideális esetben csak az utóbbival, de nem ideális világban élünk. Lehet, hogy én vagyok túlzottan Z-generációs, de

 

fel nem tudom fogni, hogy hogyan lehet egyesek számára néhány szobor ledöntése fontosabb, mint az emberi élet.

 

Nem csak George Floyd és Breonna Taylor tragikus haláláról van szó, hanem arról a több száz színesbőrű ember haláláról, akik az intézményes és mindennapi rasszizmus miatt veszítik életüket: a rendőri brutalitás, a gyűlölet szította vagy utcai bűncselekmények miatt.

 

Rasszizmus létezik. Azt, aki ennek az ellenkezőjét állítja, szinte biztosan nem kérdezték még az utcán, hogy miért nem kebabot árul; nem várakozott hónapokig egy konténerben azért, hogy beengedjék egy országba. Nem küldték még el állásinterjúról, amikor meglátták a bőrszínét; nem mondták a tömegközlekedésen mellette, félhangosan az N betűs szót.

 

Fehérként ezeket nem érzékeljük. De ez nem azt jelenti, hogy nem is léteznek.

 

Vannak privilégiumaink, amik nem is tudatosulnak bennünk. Vannak bőrszín alapú előítéleteink. Ami önmagában nem probléma, ha nem ezek alapján (és csak ezek alapján) ítélünk meg mindenkit, anélkül, hogy informálódnánk, esélyt adnánk arra, hogy megváltozzék a véleményünk.

 

Viszont amíg rasszizmus létezik, főleg intézményes formában (vagy tettlegességig fajulva), nem lehet teljesen egyenlő a társadalmunk. Egyszerűen nem lehet társadalmi frusztrációra egyenlő társadalmat építeni, szobordöntési vágyra, az igazságtalanság érzésére sem. Nem csoda, hogy

 

nem érzi magát értékes állampolgárnak az, akit nem hogy nem reprezentál a szobrok nagy része, de pont az ellene és az ősei ellen folytatott brutalitást jelképezi több műemlék is.

 

Emlékeztessenek az üres pódiumok, az új szobrok mindenkit arra, hogy a rasszizmus egy még létező jelenség, ami ellen tennünk kell. A szobordöntés nem egy folyamat végeredménye, hanem a változás kezdete.

 

Magyarországnak pedig a magyar szobrokkal kell foglalkoznia. Mert van itt is elég érzelmi munka és tisztázás, amit nemzetként véghez kell vinnünk. Szembe kéne néznünk hibáinkkal, szobrainkkal és történelmünkkel, átértékelve azokat az utóbbi évek, évtizedek diskurzusa alapján. Nem szégyen azt mondani, hogy egy szobor már nem aktuális, már nem elfogadott vagy szívesen látott. Az szégyen, ha ezek ellenére mepróbálunk úgy tenni, mintha még mindig jó lenne.

 

Olvasd el az Azonnali szoborvitájának többi cikkét is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

Az új címkézési szabályokat – amelyeket először az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainál vezetnek be – a nagyobb átláthatóssággal indokolja a Twitter.

Az ötcsillagos római főpolgármester állította le a projektet: az Örök Város „örökké antifasiszta marad“. De tényleg ez a valós indok?

Hetvenöt éve dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, ami azonnal megölt 78 000 embert. Máig több, mint tízezer nukleáris töltet van a világban.

A hét kérdése

Megjött a RegioJet a magyar piacra. De ki jöjjön még versenyezni a MÁV-val? A késős németek? A villámgyors franciák? Az időutazós románok? Mondd meg te!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Twitter megosztás Google+ megosztás