A miniszter, aki a lelkiismeretét követve lemondott

Hegyi Gyula

Szerző:
Hegyi Gyula

2020.07.27. 12:07

Kósáné Kovács Magda amikor falakba ütközött, önként, lelkiismeretét követve lemondott miniszteri tisztségéről, amit azóta sem sokan tettek meg.

79 éves korában elhunyt Kósáné Kovács Magda pedagógus, szakszervezeti vezető, MSZP-s, majd DK-s politikus, aki a Bokros-csomag elfogadásáig, 1994 és 1995 között munkaügyi miniszter volt.

 

Kósáné, ahogy hivatalosan nevezték, és Magda, ahogy nagyon széles körben mindenki ismerte, a rendszerváltás egyik karakteres politikusa volt. Nem női kvótán lett politikus, az érett Kádár-rendszerben és a fiatal demokráciában végigjárta a politikussá válás grádicsait. Magyar-francia szakos tanárként kezdte, Petőfi-kutatónak is készült, akadémiai intézetnek külsőzött. Aztán előbb a tanítás mellett, majd ahelyett párt- és szakszervezeti funkcionárius lett belőle. Sok ilyen élet volt, és a legtöbbje ki is fulladt az államszocializmus bukásával.

 

Őt nem törte meg a „bukás”, elfogadta a fordulatot, és politikusi pályája a demokráciában teljesedett ki. Jelentős része volt az MSZP megalakulásában, parlamenti, majd kormánypártként való elfogadtatásában. Az Antall-kormány idején igazi parlamenti debattőr lett, a Horn-kabinetben pedig munkaügyi miniszterként próbált érvényesíteni valamit a rendszerváltozás szociális ígéreteiből.

 

Amikor falakba ütközött, önként, lelkiismeretét követve lemondott miniszteri tisztségéről, amit azóta sem sokan tettek meg.

 

Az MSZP 1998-as veresége után jórészt ő rázta egybe a széthullani készülő pártot, és juttatta el odáig, hogy 2002-ben legyőzhesse Orbán Viktort. Pályája lemenő ágát is ő maga tervezte meg. 2004-ben az Európai Parlament képviselője lett. Bár biztos befutó hellyel kapacitálták a folytatásra, 2009-ben nem indult újra az EP-választásokon. Utolsó, még aktív éveiben a fiatal politikusjelöltek képzésével foglalkozott, és átlépett Gyurcsány Ferenc pártjába.

 

Én a rendszerváltó Magyar Hírlap újságírójaként találkoztam vele először. Akkor még szakszervezeti vezető volt, és a művelődési házaik megmentéséről szerette volna meggyőzni rajtam keresztül az akkori csúcsliberális lap olvasóit. Egy funkcihoz mentem be és egy értelmes, rokonszenves asszonytól jöttem ki, aki

 

pontosan értette, hogy a letűnő rendszerből csak annak szociális és kulturális értékeit szabad megőrizni.

 

Nem ő tehet róla, hogy végül pontosan fordítva történt, ezek az értékek tűntek el és a diktatórikus szellem szivárgott vissza. Ellenzéki képviselőként fiatal újságírókat gyűjtött maga mellé, nem a hivatalában, hanem laza sörözések formájában. Miniszterként kemény volt és határozott, de Horn Gyula akaratába az ő bicskája is beletört.

 

Az újabb bukás után vaskézzel vezette a pártot, a győzelem után pedig boldogan kezdte újra az életét az Európai Parlamentben és brüsszeli lakásában, ahol számos asszisztenst és szingli képviselőt vacsoráztatott meg rendszeresen.

 

Bár erről ritkán beszélt, jellegzetesen polgári családból származott. Egész életében abban a nagykörúti lakásban élt, amelybe 1940-ben beleszületett. Főorvos édesapját 1956-ban vegzálták is a forradalom melletti kiállása miatt. Kommunisták nemigen voltak a családjában és fiatalkori környezetében. Talán nem intimitás leírni, hogy részben férje, Kósa Levente hatására vált elkötelezett baloldalivá. Nagyszerű házaspár voltak, tele humorral és életkedvvel. Náluk évtizedekkel fiatalabb emberekkel együtt énekeltek egy kórusban, rázkódtak a vidéki turnéra induló buszokban, és büszkén őrizték a „fellépő ruhájukat”. Egyenrangú társak voltak, és Magda nagyon vigyázott arra, hogy közéleti rangja ne érződjen hitvesi kapcsolatukban.

 

Nem volt feminista, nem a „női jogokért”, hanem egy igazságosabb és szociálisabb demokráciáért küzdött. Judit és Eszter személyében két nagyszerű lányt adott az újságírásnak, illetve a szociológiának.

 

Híres mondása szerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ő az volt és annak is látszott, és ezt nem is vonta senki kétségbe. Ez a mondása mára egy elsüllyedt kort idéz, hiszen a tisztesség látszata, vagy akár megléte a politikusi pályán a legjobb indulattal sem nevezhető kötelező kritériumnak.

 

Olvass még Hegyi Gyulától az Azonnalin!

 

Hegyi Gyula

Volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke.

olvass még a szerzőtől
Hegyi Gyula

Volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek