+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2020. július 26. vasárnap, 18:20
Az indexesek kollektív felmondása új morális mércét teremtett. Érdemes ezt az ellenzéknek is szem előtt tartania, mikor a közös listákról és az előválasztásokról alkudozik.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ma még nem tudjuk, hogy az Index indextelenítése – azaz kivezetésének politikai megrendelése – után mennyire lesz más az ellenzéki politikai cselekvés. Ugyanis túl sokszor hallottuk és írtuk már a cezúradiskurzust ahhoz, hogy ezügyben bármilyen előrelátással lehessünk. Van azonban néhány tanulsága az elmúlt napoknak és a szerkesztőségi mintamutatásnak.

 

Meg kell jegyeznem, hogy nyilván nem az ellenzékiség a legfontosabb ügy ma a pénteki napot követően. De annyiban mégiscsak, hogy ne ismétlődjön meg az, ami, hogy ne kelljen felállni kollektíváknak. És ehhez kormányt/rezsimet kell váltani. Az élet értelmének visszaadása sem a (szükséges) gyász örökkévalóságával jön el, hanem az életfolytatás lehetőségének megteremtésével. Ezért kell a következőkben az ellenzék cselekvésén motoroznom.

 

Mindenekelőtt egy gondolat: az Index munkatársainak kollektív felállása akár új normarendszert is teremthet. Azt üzenték ugyanis, hogy ha valahol, bármilyen szinten és formában jelen van a „NER”, azt nem kötelező elfogadni. Mert az utóbbi években a közélettel foglalkozók hozzászokhattak az olyan fordulatokhoz, minthogy „de érted, nem szólnak bele a munkámba!”, „most tudsz jobbat?”, vagy „ugyan már, miért, mások mit csinálnak?”. Ezen csuklózások és csuklóztatások valóságtartalmát megítélni akkor tudnánk, ha mélységében ismernénk az adott helyzetet vagy életstratégiát.

 

Mindenesetre vagy így van, vagy nem, nem is szabad ítélkezni az egyes ügyekben.

 

Az indexesek felállásával ezek az „egyrészt-másrészt” életstratégiák viszont új megítélés alá eshetnek.

 

És ez jellemzően nem a közmunkatársadalom határán billegőkre vonatkozik, kár lenne bárkinek úgy elgondolni magát, mint akinek pont akkora egzisztenciális mozgástere van, mint egy vásárosnaményi varrónőnek.

 

És akkor egy másik legalább ilyen jelentős tanulság: 2022. Ha azt mondtuk okkal, hogy 2019. október 13-a az ellenzék legfontosabb választásává lett, akkor – az Indextől (is) függetlenül, egyéb piaci-politikai terjeszkedéseket látva – 2022 tétje 2020 valóságának beláthatatlan idejű konzerválása. Épp ezért a józan ész szüksége mindennél erősebb kell, hogy legyen. Lehet rugózni, hogy hány lista kell, milyen előválasztás, hány miniszterelnök-jelölt, és hasonlók, de az Index-ügy árnyékából reméljük, minden érintettnek világos, hogy az említett, távolról sem technikai dolgok nem lehetnek egymás ki- és bezsarolásának eszközei.

 

Mert itt munkahelyek, életek jönnek-mennek és vesznek el, viszont ezek az indulásstratégiai diskurzusok maradnak. Az elmúlt években egyetlen politikus volt, aki felállt ebből a „mókából”, Schiffer András. Tegyük hozzá, nem magától jutott erre a döntésre, belülről pártja, kint saját választott – egyensúlyozó – pozíciója buktatta meg. Utóbbira a következő nem volt jellemző, de nem árt emlékeztetni magunkat: amikor valaki gondolkodása és cselekvése egymással nem konzisztens a politikában, akkor az sok minden, de biztosan nem képviselet.

 

Ha pedig elvek és praxisok szélsőségesen nem találkoznak, az szimplán megélhetés.

 

Amiből egyre többeknek egyre kevesebb jut. Ennek megfelelően lehet és szükséges úgy tekinteni az ügyben a Fideszre/Vaszilyra/Orbánra, ahogy, de akkor tanulnak az ellenzéki cselekvők az indexesek egzisztenciális döntéséből, ha korábbi, saját korlátaikon túllépnek. Ezek a korlátok világosak a választóknak, mint ahogy az is, ha valaki nem akarja meghaladni azokat.

 

Lehet tehát az aktuális spin doctort, médiamenedzselőt, tanácsadót azzal a mandátummal megbízni, hogy úgy érveljen belső és külső kutatások kapcsán, hogy abból a két lista szükségessége jöjjön ki, meg akként hangszerelni a Facebook-ellenzékiséget, hogy „higgyétek el, kampánytechnikailag is lehet békésen versenyeztetni listákat” (aha). Természetesen nem kajlidiskurzusok ezek, de

 

ne feledjük azt a morális térképet, amelyet az indexesek most a döntésükkel átrajzolnak. Azaz, ha az indulásra vonatkozó diskurzus párt-, és nem összellenzéki érdeket szolgál, az már látszani fog.

 

2019 októbere világos edukációs pillanat volt: nem az előválasztás hozta meg a sikert, hanem indokolt esetben megtartott előválasztás(ok) is. Úgy nyert az ellenzék, hogy (viszonylag) időben és különösebb hangos vita nélkül, asztalnál és telefonon – mindenesetre nem előválasztáson – meg tudott egyezni nemcsak polgármesterekről, hanem az önkormányzati jelöltekről (!) is. 2022-ra pedig ennél jóval kevesebb jelöltről kell konszenzust hozni. Az előválasztás ennek megfelelően csak ott indokolt, ahol több, hasonló esélyekkel bíró, kormányt váltani akaró jelöltambíció van.

 

A listás helyekre tartott előválasztás dolga távolról sem az emberek bevonásáról szól, illetve az úgynevezett „régi idők politikusainak kezeléséről” (nem hiszem, hogy KESMA-féle fakenews-ipar árnyékában valaki komolyan gondolja, hogy ezt ezzel lehet), hanem egyes „játékosok” listára kerüléséről és parlamenti bejutásáról. Nyilván ez is a politika része, nincs ezzel gond, de bizonyosak lehetünk abban, hogy a választók a listaösszeállítás kérdését a pártokra akarják bízni. És nem csak azért, mert ennek van hagyománya, hanem mert ez tényleg az információgazdag politikusok dolga.

 

Az ellenzéknek miniszterelnök-jelölt kell, és nem az utolsó előtti pillanatra. A kortárs jelenben a politika, az esély és az alternatíva személyeken át objektiválódik.

 

A személyt meg kell rajzolni, „felépíteni” és ütőképessé tenni. Ezt csak „előkészületi meccseken” lehet megtenni, nem zárt kapus edzéseken.

 

Az a magyarázat, hogy márpedig nem lehet korábban megnevezni, mert az illetőt „leamortizálják”, teljesen életképtelen érvelés – lévén a jobboldali nyilvánosságban már ma is mindenkivel ezt csinálják. És 2019. október 13-a bizonyította e stratégia hatékonyságát és életképességét.

 

Ha megvan „az” ember, úgy a jelölt segítésének kell alárendelnie magát minden ellenzéki politikusnak. Elmúlt ugyanis az az idő, amikor egy-egy hangos parlamenti felszólalást követően a pártos közösségimédiás guruk úgy targetálták a felszólalás hirdetését, hogy az lehetőleg kitakarja a másik ellenzéki párt aznapi fellépését. Az egók prezentálódásának ideje – olyan kollektív döntések után, amelyet az Index szerkesztősége meghozott – szintén lejárt.

 

Utóbbi nagyon magasra állította – okkal és joggal – a mércét. Lehet azzal egyetérteni vagy nem, a cselekvőknek ezen már nincs lehetőségük meditálni.

 

Nem így akartuk ezt az üzenetet meghallani, mert ma mindenkinek rossz, aki közös hazában gondolkodik.

 

A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, főpolgármester-helyettesi tanácsadó. A cikk kizárólag a szerző magánvéleményét tükrözi.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

Az új címkézési szabályokat – amelyeket először az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainál vezetnek be – a nagyobb átláthatóssággal indokolja a Twitter.

Az ötcsillagos római főpolgármester állította le a projektet: az Örök Város „örökké antifasiszta marad“. De tényleg ez a valós indok?

Hetvenöt éve dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, ami azonnal megölt 78 000 embert. Máig több, mint tízezer nukleáris töltet van a világban.

A hét kérdése

Megjött a RegioJet a magyar piacra. De ki jöjjön még versenyezni a MÁV-val? A késős németek? A villámgyors franciák? Az időutazós románok? Mondd meg te!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Twitter megosztás Google+ megosztás