+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Techet Péter
2020. július 24. péntek, 07:09
A balliberális Libération egykori főszerkesztője „egy modern baloldal” megszervezésébe fogott Franciaországban. A szocialisták romjaiból építkezne, a zöldeket és a balpopulistákat nem venné be.

Nem csak a francia jobbközép hever padlón, de

 

a 2017-es államfőválasztáson a másik nagy politikai tábor, a Szocialista Párt (PS) vezette balközép is gyakorlatilag halálos ütést kapott.

 

A párt által jelölt addigi államfő, François Hollande annyira népszerűtlen volt – bár tegyük hozzá: Emmanuel Macron népszerűtlenségi mélységeit ő sem érte el –, hogy el se mert indulni a választásokon; a PS hivatalos jelöltje, Benoît Hamon hat százalékot szerzett, ami a teljes összeomlás jele volt. Meg persze azé, hogy a balközép kétirányba spriccelt szét: a liberálisabbak mentek azon Macronhoz, aki eleve François Hollande hívására lett gazdasági miniszter; a radikálisabbak pedig Jean-Luc Mélenchon Fellázadt Franciaország (LFI) mozgalmába.

 

A párizsi sztárfilozófus szocialista lesz

 

A PS-nek a tavalyi európai parlamenti választásokon se sikerült felállnia, főleg, hogy ekkora már korábbi államfőjelöltje Hamon is Generáció(k) néven saját mozgalmat szervezett. Míg Hamon listája egyetlen mandátumot se szerzett, a PS, amelyet a párizsi atlantista sztárfilozófus, Raphaël Glucksmann vezetett, legalább bejutott. Miközben egyértelmű, hogy Hamon zöldbaloldalisága, amit kínálna, erőtlen,

 

Glucksmann már-már karikatúraszerűen testesíti meg a bobo-baloldalt,

 

azaz a jómódú, de kulturálisan balra húzó párizsi elitet.

 

GLUCKSMANN EGYETLEN SIKERE, HOGY LEGALÁBB MAGÁT BEVITTE AZ EURÓPAI PARLAMENTBE. FOTÓ: AG / FB

 

Apja, André Glucksmann, egykori maoista, mára neokonzervatívvá lett filozófus. Raphaël eleve a párizsi elit gyerekei által látogatott IV. Henrik gimnáziumot látogatta; már 2007-ben Nicolas Sarkozy, akkori jobboldali államfőjelölt mellett állt, akit egykori maoista apjával közösen támogattak. Raphaël azután egyfajta szociálliberális irányba indult el.

 

Nem csak sztárfilozófus, de barátnője az egyik legismertebb francia televíziós újságíró, a gazdag libanoni örmény családból származó Léa Salamé. A lényeg:

 

ha van valaki, aki képtelen lehet a balközepet a párizsi belvárosi szalonok világán kívül is hitelessé tenni, az maga Raphaël Glucksmann.

 

Amint a tavalyi EP- és a júliusi helyhatósági választások is megmutatták: a balközépen egyre inkább jönnek fel a Zöldek, miközben Mélenchon balpopulizmusa mégsem jött be. Ha Macron a Zöldek megerősödésére tényleg jobbra tolódással válaszol – új kormányának sarkozysta névsora erre enged következtetni –, akkor nyílhat tere egy balközép alternatívának. Legalábbis jobban, mint azon jobbközépnek, amely Macron mellett, aki a jobbközép Republikánusok több politikusát is sikeresen levadászta (kezdve Jean Castex új kormányfővel), színtelennek tűnik.

 

A régi gárda még egyszer megpróbálná

 

Laurent Joffrin, a Libération napilap főszerkesztője erre tesz most kísérletet. A Jean-Paul Sartre által 1973-ban alapított napilap a francia hatvannyolcas értelmiség kötelező olvasmánya – tartalma és helyzete a német taz-hoz hasonlítható. Az újság mostanra azonban jelentősen vesztett jelentőségéből.

 

Joffrin azonban a Libération élén – nem csak a szerkesztőséget vezette, de a lap kiadója is ő volt – a mai napig a francia baloldal egyik fontos „pápája”. Július 16-án azonban sokak meglepetésére lemondott pozícióiról, hogy egy „modern baloldal” felépítésének szentelhesse magát. Szerinte a szociáldemokráciát meg kell menteni – amivel

 

nem csak a balpopulistákkal, de a zöldekkel szemben is pozícionálná mozgalmát, a Szocialista Pártot viszont szeretettel várja.

 

Joffrin – igazi párizsi értelmiségiként – a mozgalmát egy kiáltvánnyal kezdte, amit mostanra már 150 – többségében szintén párizsi – értelmiségi írt alá. Az aláírók között van Michel Wieviorka szociológus, Agnès Jaoui színésznő, valamint Benjamin Biolay énekes. A mozgalmat augusztus végén egy párizsi színházban fogják elindítani.

 

LAURENT JOFFRIN A LIBÉRATION VEZETÉSÉT HAGYTA OTT ÚJ MOZGALMA KEDVÉÉRT, EGYKORI LAPJA VISZONT MOST MÁR AZT SEM ENGEDI NEKI, HOGY HETI JEGYZETEIT FOLYTATHASSA. FOTÓ: LJ / FB

 

Joffrin azzal indokolta, miért szervez 68 évesen az egyébként is megosztott francia balközépen egy újabb mozgalmat, hogy egy radikális baloldali vagy zöldbaloldali jelölt nem fogja tudni legyőzni Macront vagy Le Pent, azaz szükség van „reformista szárnyra is”, ami alatt Joffrin alapvetően a szociáldemokráciát érti. Szerinte az a fontos, hogy ne alakuljon ki az a kép: a balközépnek, ha nem akarja Le Pent, nincs más választása, mint beállni Macron mögé.

 

A francia sajtó François Hollande, korábbi államfőt sejti a mozgalom mögött, a politikussal ugyanis Joffrin régóta jóban van. Ez annak is lehet a jele, hogy Hollande maga is érzi: hiába az ő politikai felfedezettje Macron, a jelenlegi államfő inkább Nicolas Sarkozy felé közeledik. Joffrin azonban

 

cáfolta, hogy a mozgalmában Hollande visszatérését készítenék elő,

 

de elismerte: a volt szocialista államfő „érdekesnek tartja” a kezdeményezést.

 

Joffrin fellépése nem mindenkinek tetszik: a radikális baloldali, szuverenista Marianne hetilap újságírója, Guy Konopnicki azon gúnyolódik, hogy szívesen ő is részt vesz önkéntesként a szervezésben, mert

 

végre újra 1966-ban vagy 1973-ban érezheti magát

 

– szerinte ugyanis nem zajlik más, mint „a régi gárda visszatérése”, amelyet persze (egykori maoistaként és François Mitterand kampányainak támogatójaként) maga is jól ismer. De nem biztos benne, hogy az ő generációjának kéne megmentenie a baloldalt. A neokonzervatív Atlantico szerint pedig „a kaviárbaloldal és az iszlámképes baloldal” jön össze Joffrin mozgalmában.

 

Joffrin amúgy meg akarta volna őrizni újságírói énjét is: noha a mozgalom szervezése miatt a Libération éléről lemondott, szívesen vitte volna tovább heti egyszeri vezércikkét – a szerkesztőség azonban nemet mondott erre.

 

NYITÓKÉP: Libération-címlapok / Laurent Joffrin, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

Az új címkézési szabályokat – amelyeket először az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainál vezetnek be – a nagyobb átláthatóssággal indokolja a Twitter.

Az ötcsillagos római főpolgármester állította le a projektet: az Örök Város „örökké antifasiszta marad“. De tényleg ez a valós indok?

Hetvenöt éve dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, ami azonnal megölt 78 000 embert. Máig több, mint tízezer nukleáris töltet van a világban.

A hét kérdése

Megjött a RegioJet a magyar piacra. De ki jöjjön még versenyezni a MÁV-val? A késős németek? A villámgyors franciák? Az időutazós románok? Mondd meg te!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Twitter megosztás Google+ megosztás