Otthagyta a főszerkesztőséget is, hogy megszervezze a francia baloldalt

A balliberális Libération egykori főszerkesztője „egy modern baloldal” megszervezésébe fogott Franciaországban. A szocialisták romjaiból építkezne, a zöldeket és a balpopulistákat nem venné be.

Nem csak a francia jobbközép hever padlón, de

A párt által jelölt addigi államfő, François Hollande annyira népszerűtlen volt – bár tegyük hozzá: Emmanuel Macron népszerűtlenségi mélységeit ő sem érte el –, hogy el se mert indulni a választásokon; a PS hivatalos jelöltje, Benoît Hamon hat százalékot szerzett, ami a teljes összeomlás jele volt. Meg persze azé, hogy a balközép kétirányba spriccelt szét: a liberálisabbak mentek azon Macronhoz, aki eleve François Hollande hívására lett gazdasági miniszter; a radikálisabbak pedig Jean-Luc Mélenchon Fellázadt Franciaország (LFI) mozgalmába.

A párizsi sztárfilozófus szocialista lesz

A PS-nek a tavalyi európai parlamenti választásokon se sikerült felállnia, főleg, hogy ekkora már korábbi államfőjelöltje Hamon is Generáció(k) néven saját mozgalmat szervezett. Míg Hamon listája egyetlen mandátumot se szerzett, a PS, amelyet a párizsi atlantista sztárfilozófus, Raphaël Glucksmann vezetett, legalább bejutott. Miközben egyértelmű, hogy Hamon zöldbaloldalisága, amit kínálna, erőtlen,

azaz a jómódú, de kulturálisan balra húzó párizsi elitet.

Apja, André Glucksmann, egykori maoista, mára neokonzervatívvá lett filozófus. Raphaël eleve a párizsi elit gyerekei által látogatott IV. Henrik gimnáziumot látogatta; már 2007-ben Nicolas Sarkozy, akkori jobboldali államfőjelölt mellett állt, akit egykori maoista apjával közösen támogattak. Raphaël azután egyfajta szociálliberális irányba indult el.

Nem csak sztárfilozófus, de barátnője az egyik legismertebb francia televíziós újságíró, a gazdag libanoni örmény családból származó Léa Salamé. A lényeg:

Amint a tavalyi EP- és a júliusi helyhatósági választások is megmutatták: a balközépen egyre inkább jönnek fel a Zöldek, miközben Mélenchon balpopulizmusa mégsem jött be. Ha Macron a Zöldek megerősödésére tényleg jobbra tolódással válaszol – új kormányának sarkozysta névsora erre enged következtetni –, akkor nyílhat tere egy balközép alternatívának. Legalábbis jobban, mint azon jobbközépnek, amely Macron mellett, aki a jobbközép Republikánusok több politikusát is sikeresen levadászta (kezdve Jean Castex új kormányfővel), színtelennek tűnik.

A régi gárda még egyszer megpróbálná

Laurent Joffrin, a Libération napilap főszerkesztője erre tesz most kísérletet. A Jean-Paul Sartre által 1973-ban alapított napilap a francia hatvannyolcas értelmiség kötelező olvasmánya – tartalma és helyzete a német taz-hoz hasonlítható. Az újság mostanra azonban jelentősen vesztett jelentőségéből.

Joffrin azonban a Libération élén – nem csak a szerkesztőséget vezette, de a lap kiadója is ő volt – a mai napig a francia baloldal egyik fontos „pápája”. Július 16-án azonban sokak meglepetésére lemondott pozícióiról, hogy egy „modern baloldal” felépítésének szentelhesse magát. Szerinte a szociáldemokráciát meg kell menteni – amivel

Joffrin – igazi párizsi értelmiségiként – a mozgalmát egy kiáltvánnyal kezdte, amit mostanra már 150 – többségében szintén párizsi – értelmiségi írt alá. Az aláírók között van Michel Wieviorka szociológus, Agnès Jaoui színésznő, valamint Benjamin Biolay énekes. A mozgalmat augusztus végén egy párizsi színházban fogják elindítani.

Joffrin azzal indokolta, miért szervez 68 évesen az egyébként is megosztott francia balközépen egy újabb mozgalmat, hogy egy radikális baloldali vagy zöldbaloldali jelölt nem fogja tudni legyőzni Macront vagy Le Pent, azaz szükség van „reformista szárnyra is”, ami alatt Joffrin alapvetően a szociáldemokráciát érti. Szerinte az a fontos, hogy ne alakuljon ki az a kép: a balközépnek, ha nem akarja Le Pent, nincs más választása, mint beállni Macron mögé.

A francia sajtó François Hollande, korábbi államfőt sejti a mozgalom mögött, a politikussal ugyanis Joffrin régóta jóban van. Ez annak is lehet a jele, hogy Hollande maga is érzi: hiába az ő politikai felfedezettje Macron, a jelenlegi államfő inkább Nicolas Sarkozy felé közeledik. Joffrin azonban

de elismerte: a volt szocialista államfő „érdekesnek tartja” a kezdeményezést.

Joffrin fellépése nem mindenkinek tetszik: a radikális baloldali, szuverenista Marianne hetilap újságírója, Guy Konopnicki azon gúnyolódik, hogy szívesen ő is részt vesz önkéntesként a szervezésben, mert

– szerinte ugyanis nem zajlik más, mint „a régi gárda visszatérése”, amelyet persze (egykori maoistaként és François Mitterand kampányainak támogatójaként) maga is jól ismer. De nem biztos benne, hogy az ő generációjának kéne megmentenie a baloldalt. A neokonzervatív Atlantico szerint pedig „a kaviárbaloldal és az iszlámképes baloldal” jön össze Joffrin mozgalmában.

Joffrin amúgy meg akarta volna őrizni újságírói énjét is: noha a mozgalom szervezése miatt a Libération éléről lemondott, szívesen vitte volna tovább heti egyszeri vezércikkét – a szerkesztőség azonban nemet mondott erre.

NYITÓKÉP: Libération-címlapok / Laurent Joffrin, FB