Ez már nem az Index ügye, hanem a szabad Magyarországé

Ami az Index körül történik, az nem egy nálunk sokkal nagyobb újság ügye. Itt a szabad, kritikus nyilvánosság, azon közszolgálatiság a tét, amit a Fidesz már első kormányzása idején is betámadott. Szolidaritás és politikai bátorság kell, hogy megvédjük a többséget.

Ez itt egy véleménycikk, ami ezúttal az Azonnali szerkesztőségének álláspontját is tükrözi. Vitatkozni vele ettől még lehet, ha megtennéd, írj nekünk!

Miután nagyjából a fél magyar internetet összekötő kompromisszum alakult ki arról, hogy

az Index ügye és sorsa a jelképe lett annak, hogy a magyar kormányt és a körülötte lévőket zavarja az a fajta újságírás, ami olyan egyszerű kérdések mentén dolgozik, mint hogy „igaz ez?”, „van ennek hírértéke?”, „mi is történt pontosan?”, „befolyással van az emberek mindennapjaira a hír?”, „érdekli a szomszédot?”, „hozzájárul ez ahhoz, hogy megfontolt döntést lehessen hozni a szavazófülkében?”, „több lesz ettől a magyar kultúra, a nyilvánosság, és eleve az ország, ha ezt megírjuk?”.

Az, hogy az Index Magyarországon a közszolgálat, önmagában botrány. És nem azért, mert a lap ennek nem tud(ott volna) eleget tenni, hiszen legtöbbször tudott, hanem azért, mert az adófizetők pénzével való kormányzati visszaélést semmi sem mutatja meg világosabban annál: piaci rés keletkezett amiatt, mert

illetve abból, hogy – mint azt Szijjártó Péter lényegében maga is elismerte nemrég – ezt az igényt a nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánított KESMA-orgánumok az óriási szinergiáik és költségvetésük ellenére sem tudják teljesíteni.

Mi az Azonnalinál méretünknél fogva sem tudunk és nem is igazán akarunk mindenről, mindenhonnan beszámoló, ilyen formában közszolgálati pozíciójú, vagy ha így tetszik, néplapot csinálni, és az Index miatt eleve nem is ambicionáltuk ezt soha. A kezdetektől fogva olyan cikkek, helyszíni tudósítások, videók, interjúk, fotóriportok, és egy ideje podcastek készítésén dolgozunk, amelyek a magyar nyilvánossághoz egy bizonyos pluszt – új nézőpontokat, máshol meg nem jelenő témákat, országokat, ügyeket – adnak hozzá. Az Azonnali nem az esti híradó, az az Index. Mi a magazinműsor vagyunk utána.

Most azonban úgy néz ki, nem igazán lesz híradó.

Már látott Magyarország olyat, hogy a Fidesz megszáll egy médiumot. Mi még csak általános iskolába jártunk, amikor

sőt, 2000-ben azzal, hogy a Magyar Nemzet név mögé az akkori szélsőjobboldali Napi Magyarországot vitte be, a gyakorlatot a jobboldali térfélen is megkezdte.

Az 1998 és 2002 közötti Fidesz sajtóhoz való hozzáállása lényegileg ugyanaz, mint a mostanié, csak ma több eszköze és pénze van leuralni. De meglepő senki számára se lehet, ami most éppen az Index körül zajlik.

Ami azonban nem csak azt jelenti, hogy a Fidesz nem változik, de az az „oldal” se, amely szereti a mindenkori hatalmat kritizáló sajtót. A Fidesz erőpolitikájával szemben ez az „oldal” még mindig a morál erejében bízik. Pedig látni kell: a sajtó is a politikai térfél része,

Márpedig amit az Index kapcsán most látunk, nem csak annak bizonyítéka, hogy a Fidesz betette a lábát oda (elvégre betette már oda tíz éve), hanem annak (is), hogy a magyar kritikus és szabad nyilvánosság egyik legfontosabb és mindenképpen legnagyobb médiumának szerkesztősége úgy érzi: olyan csapdába került, hogy fel kell állniuk, miközben ezzel éppen önként adja át a brandet és domainnevet a Fidesznek.

Nem állítjuk, hogy eleve tudnánk, milyen folyamatok vezettek a tömeges felmondáshoz, még kevésbé, hogy tudnánk, ilyen külső és belső nyomás esetén mit kéne bárkinek is tennie (és van-e egyáltalán helyes a helytelenségben), de az biztos: talán még a Fidesz se gondolta volna, hogy ilyen röviden szerezheti meg akár tartalmilag is az Indexet.

Azt ellenben állítjuk, hogy részükről bátor tett volt, ahogyan az Index újságírói a közös felmondásukkal kiálltak főszerkesztőjük mellett. Ezt szolidaritásnak hívják. De egyben ez most itt tényleg az Index vége is. Most azonban az olvasókon is a sor:

Elvégre Magyarországon a lakosság többsége sohasem szavazott a Fideszre. Rajtuk (rajtunk) is múlik, hogy 10 év múlva lesz-e még bármi, ami a hatalommal szemben áll – függetlenül attól, ki is lesz az akkori hatalom.

Az Azonnali annyit tud ígérni, hogy még a mostaninál is jobban igyekszünk jó újságot csinálni nektek.