A tej, aminél a fogyasztók mondják meg, mennyibe kerüljön, és hogyan tartsák a teheneket

Szerző: Bukovics Martin
2020.07.23. 08:28

Belistáztak egy német szupermarketlánchoz egy tejet, aminek minden egyes terméktulajdonságát a fogyasztók határozták meg: mennyibe kerüljön? Hogyan tartsák a teheneket? Mennyit kapjon belőle a gazda? Milyen legyen a csomagolása? A végeredmény nem lett olcsó, de így is attól tartanak, hogy nem tudják kiszolgálni az igényeket.

A tej, aminél a fogyasztók mondják meg, mennyibe kerüljön, és hogyan tartsák a teheneket

Miközben nyugat-európai országokban egymást érik a tüntetések a tej felvásárlási árának növelése mellett, egyúttal az állattartás feltételeinek szigorítása ellen, vannak olyan termelők, akik az egész nagyüzemi állattartással és az erre épülő ellátási lánccal szakítva közvetlenül a fogyasztókhoz fordultak, mondván: mondják meg ők, mi legyen a termék és annak ára.

Nagy szerencséjükre szándékuk találkozott a Wiesbaden mellett, a festői Rajna-parti Eltville nevű kisvárosban élő francia származású Nicolas Barthelmé ötletével, aki egy 2016-ban kitalált francia mintára létre akart hozni egy olyan kereskedelmi márkát, amit egy fogyasztók által alapított egyesület koordinál és listáz be az egyes üzletekbe. Ezt Németországban „Itt te vagy a főnök” néven csinálta meg: miközben felhajtott olyan termelőket, akiknek jól jött volna a piacszerzés, elindított egy online szavazást arról, hogy a kezdeményezésre nyitott fogyasztóknak pontosan milyen elképzeléseik vannak a tökéletes tejről.

Mit szeretnél inni?

Egy honlapon kellett megszavazniuk egy csomó dolgot a készülő termékről: milyen legyen a tej? Bio legyen-e? Hogyan bánjanak az állatokkal? Miből készüljön a csomagolása? Mennyi pénz landoljon a termelőnél? Mi legyen a termék polci ára? Majd' tízezer ember szavazott,

a termék ára pedig annak függvényében ment épp följebb vagy lejjebb a szavazás alatt, hogy az emberek milyen válaszokat adtak a kérdésekre.

Az algoritmus által kihozott végeredmény: a liter tej ára 1,45 euró, azaz 505 forint lett, vagyis nagyjából a német tejárak felső szegmensébe pozicionálták a fogyasztók a saját brandjüket. Összesített elvárásuk szerint a tökéletes tej bio, a tehenek legalább 4 hónapot a szabadban tartózkodnak, túlnyomórészt friss füvet kapnak száraztakarmány helyett, ha száraztakarmányt is kapnak néha, annak a környékről kell származnia, a csomagolásnak pedig klímasemlegesnek és fenntarthatónak kell lennie.

Németországban a sajátmárkás tejeket nagyjából 80 eurócent környékére árazzák, 1,20 euróba kerülnek a nagyobb márkák tejei, 1,40 fölött pedig már biotermékek vannak. Összehasonlításként: itthon már 199 forintért is kapni ESL-tejeket, a biotejek ára pedig 400 forint körül alakul.

A termelőknek az ár a kulcskérdés:

a magasabb polci ár ugyanis magasabb nyerstej-felvásárlási árat is jelez. Ez most Németországban konvencionális tehéntartás esetén literenként 31 eurócent, azaz 108 forint, ám a termelők követelései szerint 44 eurócent, azaz 153 forint lenne a korrekt ár. A nyomott árak sok termelőt tönkretesznek, egyedül Németországban tíz év alatt a tejtermelők fele be kellett zárja a boltot.

Vagyis a magasabb hozzáadott érték kiút lehet: a biogazdálkodóktól már most is magasabb áron veszik a nyerstej literjét, Németországban ez most 47 eurócent, azaz 164 forint. Az új, 1,45 eurós polci árú, fogyasztók által összerakott koncepciójú tejnél azonban ennél jóval többet, literenként 58 centet (202 forintot) fizetnek a termelőknek, hároméves árgaranciával. 

Összehasonlításként: itthon a nyerstej átlagára 101 Ft/kg körül van (egyes országokban literenként, máshol kilogrammonként számolják), ezt azonban rengeteg tényező befolyásolja: ilyen a világpiaci ár, az aktuális kereslet és az időjárás. Vagyis ha mondjuk Olaszországban és Horvátországban meleg van, akkor ott a tehenek nem adnak annyi tejet, így megindulnak az ottani beszerzők a magyar tejért, ami értelemszerűen felnyomja itthon is az árakat. 

Az Azonnali hazai iparági forrásai szerint a tejfelvásárlási ár állandó küzdelem terepe, külföldön minden egyes eurócentnyi különbségért, úgy itthon minden forint pluszért megküzdenek a termelők – így a fogyasztói projektben résztvevő gazdákat igencsak motiválja, ha 47 eurócent helyett fix 58-at kap a bio nyerstej literjéért.

Több hely, nagyobb szabadság

Az egyik gazda, aki részt vesz a projektben, Sven Lorenz, aki a Frankfurttól 160 kilométerre északra található hesseni Waldeckben tart teheneket. Lorenz évek óta ökológiai gazdálkodást folytat, 120 állata van, mellé 120 hektár földje.

Amióta megszavazták a fogyasztók, hogy milyen tejet várnak el tőle, Lorenz kiszélesítette a tehenek rendelkezésére álló földterületeit, tovább kint hagyja őket a mezőn, ráadásul egy hektárnyi földet még bérelt is ehhez pluszban. Ez teljesen ellentmond a konvencionális gazdálkodásnak: ott a cél az, hogy a szorosan egymás mellett tartott tehenekből kihozzák a maximumot. Egy állat nem csak pár liter tejet ad naponta, hanem akár 30 litert is – a tejiparnak. Ezen állatok többsége alig él tovább 4 és fél évnél, noha természetes élettartamuk akár 20 év is lehetne. 

Lorenzék biofarmján egy fokkal jobb a helyzet: napi 20 liter tejet adnak a tehenek, és átlagban 6 évig élnek. A berlini Die Tageszeitung napilapnak egyenesen áradozni kezdett a gazda arról, mennyire jó fűszag van most az istállókban, és hogy mennyivel tovább, évi négy hónapot kint vannak most a tehenei a szabadban. Ebben az új, a fogyasztók által szabott szigorúbb szabályok sem zavarják: ezek értelmében ugyanis nagyobb távolság kell legyen az istállókban a tehenek között, ám ő évekkel ezelőtt már eleve így építette meg az új épületét, több más, a projektben résztvevő kollégájával szemben, akiknek most az is megéri, hogy átépítsék a gazdasági épületeiket. A fogyasztók által szabott előírások betartását egy független külső intézet vizsgálja, illetve bizonyos időközönként a regisztrált szavazók is meglátogathatják újdonsült beszállítóikat.

De Sven Lorenz nemcsak egy egyszerű gazdálkodó, ő az elnöke a hesseni tejtermelők közösségének is, ami lényegében környékbeli biogazdálkodók közös együttműködése a könnyebb piacra jutás érdekében – az ő tejüket kapják a fogyasztók. Az övék a tartomány egyetlen biotejüzeme is: ide szállítja be mindenki a nyerstejét, hogy azt az üzemben feldolgozzák, csomagolják, majd onnan kiszállítsák a vevőknek. Már persze nem külön-külön a fogyasztókhoz, hanem a projekt eddigi egyetlen szerződött partnerének, a német piacmásodik Rewe-szupermarketláncnak.

A cég ugyanis fantáziát látott a kezdeményezésben, beszerzési vezetőjük, Hans-Jürgen Moog a taznak úgy nyilatkozott, hiánypótló termékről van szó. Noha a Rewenek eleve van egy regionális beszállítóktól származó Rewe regional és mellette még egy Rewe bio termékcsaládja is, úgy néz ki, simán elfér mellette ez még úgy is, hogy

az 1,45 eurós polci ár 5 százaléka a projektet kezdeményező fogyasztók egyesületéhez megy a beszállítók ellenőrzésére, a termékek, a honlap és a további szavazások menedzselésére, illetve termelők ökológiai átállásának támogatására.

A projekt honlapján ezt részletesen ki is elemzik: az 1,45 euróból 7 cent tehát az egyesületé, 10 cent az áfa (ez Németországban tej esetén 7 százalék), 70 cent a tejfeldolgozás, a csomagolás, a logisztika költsége, valamint a kereskedelmi egység árrése, a maradék 58 cent pedig a tejtermelőé.

De mi van, ha a fogyasztóknak végül mégsem kell a tej? 

Lorenz szerint ez a forgatókönyv kizárt, hiszen közben más szupermarketláncok is bejelentkeztek már a tejért, illetve a Rewe Baden-Württembergben is árulná azt, vagyis

inkább az áruhiány a probléma.

De mint mondta, már vannak olyan termelők a várólistán, akik szintén beszállnának a projektbe. Kelleni is fog: a fogyasztók már jelezték, szívesen vennének ugyanezen elvek, elvárások és előírások mentén készített zsírszegény és tartós tejet is. Franciaországban már 35-nél jár az így forgalmazott termékek száma: a tej mellett többek közt vajat és almát is belistáztak ilyen módon az ottani Carrefour-hoz.

Érdekel a kezdeményezés? Itt a honlapjuk! Megcsinálnád itthon ugyanezt? Szuper, de szólj róla az Azonnalinak!

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek