+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. július 21. kedd, 18:14
Miközben a sarkozysta jobbközép számos politikusa már Emmanuel Macron mögött van, a jelenlegi elnök retorikai progresszivizmusa és Marine Le Pen nacionalizmusa közé beszorult jobbközépen kiújult már most a vita arról, hogy ki legyen az elnökjelöltjük. Nem kizárt, hogy többen is elindulnak, amivel végleg lenullázzák a francia jobbközép esélyeit.

A francia gaulleista jobboldal egy jelentős része beállt Emmanuel Macron elnök mögé, aki – mióta a zöldtémát nem tudja elorozni a baloldaltól – a júliusi új kormányával is azt üzeni: a jobboldal felé nyit. Jean Castex, az új miniszterelnök maga is Nicolas Sarkozy volt jobboldali államfő embere, kormányába több sarkozysta is bekerült. Eközben a korábbi államfő pártja, a Republikánusok nem találják magukat.

 

Identitásválságukat mutatja, hogy Macron új miniszterelnöke maga is a republikánus párt tagja volt – egészen a kinevezéséig.

 

De a párizsi Nemzetgyűlésben is önálló frakciót alkot az államfővel együttműködni hajlandó, a Republikánusokból 2017-ben kiszakadt jobbközép Cselekvés – a konstruktívak néven. Azonban a Republikánusok, akik a tavalyi európai parlamenti választásokon 8 százalékot érve el történelmi mélypontra zuhantak, továbbra is megosztottak.

 

A pártot a 2019-es EP-választások idején elnöklő Laurent Wauquiez „a kemény jobboldalt” képviseli. Noha abban bízott, hogy Sarkozy – aki még 2012-ben hirdette meg „a komplexusok nélküli jobboldalt” – odaáll mögé, végül egyedül maradt – sőt, a katasztrofális EP-választási eredményért is neki kellett elvinnie a balhét, azaz lemondania. Az ő vonala arról szólna, hogy gyakorlatilag Le Pen szavazóit megszólítva határozott rendpárti és iszlámkritikus arcéllel legyenek Macronnak és a baloldalnak a kihívói. Csak hát erre éppen ott van már az utánozni kívánt Le Pen, az ő Nemzeti Tömörüléséhez Wauquiez legfeljebb kicsit több tradicionalizmust, katolicizmust tudna még hozzáadni.

 

Éppen ezért a Republikánusokon belül három másik név forog, akik „elnökjelölt-esélyesek” (présidentiables) lehetnek. A párt elnöke, Christian Jacob a vidék jelöltjeként próbálkozó, hivatalosan vélhetően majd csak az elnökjelöltségre ősszel bejelentkező François Baroint támogatja.

 

A kelet-franciaországi kisváros, Troyes polgármestere hitelesen hozná az anti-Párizs-retorikát

 

– bár a fővárossal való ellenérzésre Le Pen is épít. Nem beszélve arról, hogy a szintén vidékies (ráadásul gyakorló katolikus) François Bayrou és centrista mozgalma, a MoDem eleve Macron mögött áll – főleg, hogy vélhetően Bayrou kapja meg a stratégiai tervezésért felelős legfontosabb állami hivatal, a France Stratégie vezetését.

 

BAIRON. NOHA A PÁRTELNÖK ŐT TÁMOGATJA, EZ NEM JELENT MÉG SEMMIT.

 

A másik, amit a Republikánusok kínálhatnak, az ún. „népi jobboldal”, amely a tradicionalista értékek mentén való kiállást szociális témákkal ötvözné. ennek arca Xavier Bertrand, aki 2016 óta

 

azon északfrancia régió elnöke, amely hagyományosan munkásvidéknek számít – itt Marine Le Pent győzte le a régióelnökségért folytatott harcban.

 

Az tény és való, hogy ha maradt szabad helye bármiféle jobboldalnak Macron elnök mellett, az egyfajta népi, szociális jobboldaliság, a tradicionalizmus és a szociális érzékenység ötvözése lehet – elvégre a modernista és neoliberáis Macronnak egyik se erőssége.

 

Ha azonban Macront éppen a saját terepén – azaz a modern centrumban – akarja megverni a hagyományos jobboldal, arra is lenne jelentkező: a párizsi régió elnöke, Valérie Pécresse a Republikánusokon kívül egy saját mozgalmat is szervez Libres! (Szabadok!) néven, ami gyakorlatilag a Macronból valamilyen okból kiábrándult liberális jobboldalnak szeretne gyűjtőmozgalma lenni.

 

A Journal du Dimanche (JDD) hetilapnak névtelenül nyilatkozó republikánusok szerint azonban Pécresse semmiben nem más, mint Macron, azaz mögé felesleges lenne felsorakozni. A párt, amely kispártisága ellenére is még nagyon megosztott, szeretné a nyílt vitákat is elkerülni, azaz abban bízik, hogy előválasztás nélkül tudnak a belső frakciók megállapodni egy közös jelöltben már 2021-ben.

 

Valérie Pécresse, akinek jövő márciusban meg kell majd őriznie régióelnöki posztját a választásokon (ha komolyan gondolkodik utána az elnökjelöltségben is) azonban a JDD információi szerint már megfenyegette a pártot:

 

ha nincs előválasztás, „akkor a jobbközép megosztva indul” – értsd: akkor ő a hivatalos republikánus jelölt ellenében jelölteti magát.

 

Arra, hogy a jobbközép megosztva indul egy államfőválasztáson, persze volt már példa: 1995-ben a gaulleista táborban a népi jobboldalinak számító Jacques Chirac és az elitista-neoliberális Édouard Balladur egymásra indult (amiből meglepetésre Chirac jött ki győztesen). 1995-ben még megengedhette azonban magának a kettős jelölés luxusát a gaulleista tábor, mostanra viszont – elvégre a republikánusoknak már 2017-ben se sikerült a második fordulóba jutniuk – eleve kérdéses, hogy akár egyesült erővel tudnak-e még labdába rúgni, vagy

 

végleg lesodródnak Macron új jobboldala, a zöldesedő és egységesülő balközép és a szélsőjobb között a futottak még közé.

 

Főleg, hogy éppen a helyi szinten, amire a Republikánusok támaszkodnának, csúszik ki alóluk a talaj, már tavaly több kisváros jobbközép polgármestere is Macron melletti hűségesküt tett.

 

CÍMLAPFOTÓ: Emmanuel Macron Facebook-oldala

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ellenzék továbbra sem nyugszik bele az elcsalt választásba, de Aljakszandr Lukasenka sem tűnik engedékenynek.

A 2020-ra tervezett játékokat a járvány miatt egy évvel elhalasztották – szakértők szerint 2021-ben sem biztos, hogy jó ötlet megszervezni,
de a japán miniszterelnök ragaszkodik hozzá.

Az ügyvédként dolgozó Alexandra Wilsont ketten is ki akarták küldeni ugyanazon a napon a tárgyalóteremből.

Az alkotmánybíróság elnöke külön leszögezte: a szájmaszk kötelező viselete nem sérti senki szabadságát, az alkotmány nem ad jogot a megtagadására.

Idén már alapszakos képzéseket is elindított az egyetem. Bécsben, nem Budapesten.

Romániában a megyei és helyi önkormányzatokban lévő női képviselők aránya eddig is eléggé alacsony volt, egy civil szervezet adatai szerint ez az arány a mostani választások után sem fog sokat javulni.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás