Miért nem lesz olyan mém egy égő vidéki katedrálisból, mint a Notre-Dame-ból?

A vidék – legyen az akár francia, akár magyar – a mai médiastruktúrában akár le is éghet, az nem érdekel szinte senkit egy olyan hírmátrixban, ahol a globális központok számítanak csak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szombat reggel fél 8-kor tűz ütött ki a legnagyobb breton városban, a Nantes-i Szent Péter és Szent Pál katedrális orgonakarzatánál. A legújabb hírek szerint három tűzfészket is azonosítottak, ezért gyújtogatás gyanújával nyomoz a hatóság. Az újonnan kinevezett francia kormányfő, Jean Castex is útra kelt a helyszínre. A tűzoltóknak sikerült megfékezni a tüzet és a tetőszerkezet nem égett le úgy, mint 2015-ben a Nantes-i Szent Donát bazilikánál vagy ugyanennek a katedrálisnak a felújításakor, 1972-ben, amikor a tetőt hegesztő egyik munkás okozott tüzet.

#Nantes | Courage aux sapeurs-#pompiers du @SDIS44 engagés sur l’#incendie à la cathédrale Saint-Pierre-et-Saint-Paul de #Nantes.
Protéger, secourir et sauver. pic.twitter.com/z8ZaigcI3s

— Pompiers de France (@PompiersFR) July 18, 2020

Abban már most biztosak lehetünk, hogy ezzel a hírrel nem lesz ugyanúgy tele a sajtó és nem lesz olyan mém, mint a tavaly kigyulladt párizsi Notre-Dame esetében, amiről rengetegen osztották meg személyes emlékeiket világszerte. Ennek nem az oka, hogy a Notre-Dame (pár méterrel!) nagyobb vagy kicsit régebbi, mert Rouen székesegyháza például jóval nagyobb... de annak a leégése is vidéki hír lenne.

Hiába vannak a Notre-Dame-nál nagyobb, régebbi vagy akár szebb katedrálisok a francia vidéken, azok sosem lesznek olyan ikonikus épületek, sosem lesz olyan szimbolikus jelentőségük, hogy megfelelő gyúanyagot adjanak a tűzvészként terjedő apokalipszispornónak.

Naponta végigfutva a híreket bele se gondolunk, mennyire durván felülreprezentáltan szerepelnek bennük olyan világvárosok, mint Párizs, New York, London, ami már önmagában egyfajta információs gyarmatosítása a világ hatalmas térségeinek, melyekről alig esik szó – és akkor is csak úgy, hogy a globális központok figyelmét hirtelen felkelti ott is valami, vagy a BBC készít róla riportot, angolul.

Az eredmény az, hogy olyan brutálisan torzítva számol be a globális média a világról, mint a régi angolparkokban a torzító tükrös termek. Ha egy földgömbön bejelölnénk azokat a metropoliszokat, melyekről a hírek 90 százaléka szól, akkor alig pár pont látszana csak. Legalább ilyen döbbenetes lenne egy infografikán bemutatni, hogy terület- és a lakosságarányosan hogyan oszlanak meg a hírek a világ különböző térségei között.

Miért evolúciós zsákutca a jelenlegi globális médiastruktúra?

Nemcsak arról van szó, hogy a vidék mindenhol eleve periférikusan, durván alulreprezentáltan szerepel az országos vagy a globális hírekben, mert van, amivel a vidéki városoknál is sokkal mostohábban bánik a média: azokkal a területekkel, ahol egyáltalán nem élnek emberek vagy csak kevesen. Az is mínuszos hír például mind a mai napig, hogy a célzott kutatások szerint ötven éven belül gyakorlatilag nem lesznek termőképes földek, mert ugye az is nagyon vidéken, sőt falun van, így kiesik a globális hírfókuszból. Pedig

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a jelenlegi médiastruktúra pont arról nem tájékoztat megfelelően, ami evolúciós szempontból a legfontosabb, sőt létkérdés lenne, amin a túlélésünk múlhat.

Olvass még Kardos Gábortól az Azonnalin! Vagy vitázz vele!