Ne a futballszurkolókat csesztessétek, van nekik elég bajuk!

Itt az ideje, hogy tisztázzuk: az a maréknyi hülye, aki még kijár magyar meccsekre, nem haszonélvezője, hanem elszenvedője Orbán Viktor fociőrületének.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az a helyzet, hogy futballszurkolónak lenni évről évre rosszabb.

2010 előtt sem volt ez másképp, csak akkor más volt a baj. Bár akkor is azt kellett elviselni, hogy változó minőségű bűnözők rombolják a szórakozásunkat, miközben a társadalom szemében megvetendő hülye vagy, amiért nem mondjuk a pólós srácokat támogatod a kedvenc focicsapatod helyett, a minőség más. Néha nácinak is tartották az embert, de azt azért nem volt nehéz kinevetni, ahogy nem különösebben nehéz ma sem.

Abban a világban viszont jobb esetben magányos bolondnak tartották az embert valami olyan univerzumból, ami neki maximum akkor tűnik fel, ha Fradi-Újpest van.

Most éppen megint a fociról van szó Gulyás Gergelynek köszönhetően, akinek sikerült azzal megindokolnia, hogy miért lehet akár 10+ ezer főnek kimennie focimeccsre, miközben 500 főnél nagyobb koncerteket nem lehet szervezni, hogy az egyiken van alkoholfogyasztás, a másikon meg nincs. Igazából nem fejtette ki, mire gondol pontosan, de minden verzió hülyeség: koncerten és meccsen is van alkohol, ráadásul sok a részeg is. Így van ez rendben.

A lényeg, hogy most az a maréknyi még aktív futballszurkoló a semmiből került kiemelt státuszba, hiszen az ő szórakozásuk maradt az egyetlen, ami járványügyileg nagyjából érintetlen marad.

Meccsre járni egyszerűen kell, ettől szurkoló a szurkoló, tehát akkor is van meccs, ha épp az állam által felépített vadiúj stadionban van, és valójában meglepően kevésben különbözik azoktól a meccsektől, amiket a szurkoló megszokott az élete nagyrészében. Talán jobb a stadion, de a régi is jó volt, valószínűleg élő ember nem ismer olyan futballszurkolót, aki a régi magyar stadionok amúgy valóban elkeserítő állapotát akár csak a három legzavaróbb tényező közt említette volna.

A szurkoló ezeket a kiemeléseket nem kérte, hanem csak megkapta a stadionokkal, indokolatlanul elköltött pénzekkel, vagy például azzal, hogy ő élhet a kedvenc hobbijának, ameddig mások nem.

Akkor is kimegy, ha a fideszes kisvárások elvették a kedvenc csapata elől az első osztályt, hiszen a meccs még az NB II-ben is meccs, a szurkoló pedig akkor is ott volt, amikor még Medgyessy Péter volt a miniszterelnök, és akkor is ott lesz, amikor Orbán Viktor már sehol sem lesz. Valahogy foci is lesz, bár valószínűleg kevesebb pénzből fogják kihozni ugyanezt a szörnyűséget.

A magyar foci az átvészelés művészete. Általában válságból válságba sodródik vele az ember, hogy aztán a következő hétfőre ugyanúgy elhiggye, hogy ez a hét a változás hete, amikor csoda történik, és hirtelen jó lesz a kedvenc csapata. Persze úgy, hogy ha jó, akkor sem igazán jó, hiszen legjobb esetben is az NB I. megnyerését érheti el, illetve talán egy olyan pár körig tartó európai szereplést, ami már Belaruszban vagy Azerbajdzsánban is a hétköznapok része.

Most épp az van, hogy valamiért ki lehet menni meccsre, miközben koncertet nem lehet tartani. Az a maroknyi hülye, akit még nem tántorított el valami a hazai bajnokiktól, ki fog menni.

Nem a magyar kormány ajándéka ez, maximum minimális elégtétel azért a büntetésért, amiért gyerekkorában reménytelenül beleszeretett egy magyar focicsapatba.

Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!