+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2020. július 13. hétfő, 16:32
Azt, hogy szerencsés embernek kifejezetten szoktatnia kell magát a gondolathoz, hogy idén ez lesz a tenger helyett. A tó körüli helyzet határozottan fejlődik, de közel sem olyan mértékben, mint amennyire zavaró a magyar elit fantáziátlansága.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Orbán Viktor már lassan két hete jelentette ki szokásos interjúnak álcázott alákérdezésében, hogy a magyar ember börtönben érzi magát, ha nem látja évente a tengert, de most mindenkitől azt kéri, elégedjen meg a Balatonnal, és ne menjen még az Adriához sem. Most azon az apróságon ugorjunk át, hogy azért elég sok magyar van, akinek nem reális opció évente tengerhez menni, és maradjunk annál, hogy beindult a kormányzati könyörgés/utasítgatás/terelgetés a Balaton felé.

 

Rendes magyar embernek a Balatonnal teljesen ambivalens viszonya van, kicsit hasonlít a magyar focira: megszokásból rajong érte, örül neki, ha ott lehet, de közben teli szájjal tud kurvaanyázni, amiért ebben a szezonban is átverték.

 

De azért tényleg a miénk, még ha kicsit más is, mint amit egy ilyen tóval lehetne kezdeni: van magyar foci, magyar narancs és magyar tenger is, ezeket is meg lehet becsülni.

 

Ugyanakkor mégiscsak itt lenne az ideje elgondolkozni rajta, hogy pontosan mi az, ami miatt a Balatonra jó ideje szabályosan nem hajlandó lemenni az ország radikálisabb lépésekre hajlamos része, és a kevésbé szélsőséges vélemények is azért az első két-három pozitívum közt szokták felsorolni, hogy szalonspiccesen ülni a vízparton délután kettőkor tökéletes program minden vízparton.

 

A Balaton ráadásul nem abban az ütemben fejlődik, mint amilyenben sokasodnak a vele kapcsolatos problémák. Eredetileg ugye főleg az volt vele a gond, hogy az infrastruktúra a csóró keletnémetekre épült, akiknek annyi volt a vágyuk, hogy végre valahol ne kelljen megnézniük, mi mennyibe kerül az étteremben. Emiatt az se volt baj, hogy döghúsból készül a hamburger, a legnagyobb luxusnak egy tóparti sétányon a szponzornapernyő számít,

 

fiatalos szórakozásnak pedig az, ha 20 ezer forintért elvisz valamelyik taxisbűnöző a három utcával arrébb lévő legendás diszkók egyikébe.

 

Közben ott volt az északi part is persze a maga köldöknézegetős hangulatával, Badacsonyban könnyedén hozzájuthattunk a leglehangolóbb cefrékhez is egy jó fröccsözéshez valamelyik hangsúlyosan magyaros hangulatú pincében, de összességében ez se vitt sokkal messzebbre az életben. Nem mintha egy nyári nyaralásnak a jellemfejlődésről kéne szólnia persze.

 

Az tagadhatatlan, hogy a fent leírt állapothoz képest a Balaton őrületes változáson ment keresztül: lehet például jókat enni, nem teljesen kilátástalan feladat hangulatos kocsmákat találni, még túrázni is van hova, de a kedvenc fagyizóm is Balatonfüreden van például.

 

Balatoni hal persze nincs, nem is lehetne, de a magyar az már úgyis hekknemzet.

 

És itt jön a már feljebb tett állításom: ez a fejlődés közel sem áll egyenes arányosságban azzal, hogy egy átlag balatoni nyaralónak nemcsak azt kell lenyelnie, hogy Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István már megint olyan jachtklubot vagy szállodát épít, aminek ő maximum a kerítéséig jut el, hanem az olyan NER-elittel járó apróságokat is, mint Rakonczai Imre szokásos zongoraestje, amin aztán bebaszva énekelhetik a közbeszerzések leendő királyai, hogy „a nézését meg a járását”. Az a balatoni buliszcéna pedig, ami korábban legalább pénzmosodaként működött, egyszerűen megszűnt létezni, vagy legalább is belenyomták évente négy nap Balaton Soundba.

 

Közben a Balaton egyre nagyobb része szakad el az emberektől tóként, hogy átvegye a helyét a fizetős strand. A fizetős strandok egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy semmivel nem adnak többet a szabadstrandoknál: értelmes ember ugyanúgy fenntartásokkal hagyja csak ott az értékeit a törölközőjén, mint a belépő nélküli verzióban, a program pedig pontosan ugyanaz.

 

Tehát bele lehet menni a vízbe, aztán kijönni és megszáradni.

 

Persze ez sem rossz program, csak mondjuk pont nem veheti fel a versenyt azzal, hogy a tengernél csinálunk hasonlót, miközben mondjuk frissen grillezett garnélát eszünk. A legnagyobb kritikát kissé bújtatva maga Orbán Viktor mondta: ha nincs koronavírus, nincs az az Isten, hogy valaki reálisan összegezve a dolgokat azt mondja, ő inkább a Balatont választja ebben az évben.

 

Nem kellene ennek így lennie, hiszen épp a már említett Balaton Soundon, vagy akár a jóval kisebb zajban a Gömbkilátóban lehet megnézni, milyen is az, ha valamit jól találnak ki a tó mellé.

 

Az ember hirtelen el is felejti, hogy nem a szintén oligarchásított Gozsdu udvar kitelepült verziójában jár, hanem az ország egyik legszebb részén.

 

Csak ugye a jó ötletek azok, amikből a káderek mindig kifogynak, mire eljutnak oda, hogy csinálhatnak valamit azon túl, hogy kiveszik a magánhangzókat a cégeik nevéből (BDPST, BLTN, ORBN VKTR). Vagy az van, hogy a seggnyalás eleve kizárja a kreatív gondolkodást, vagy egyszerűen elfáradnak benne, és a végére már tényleg csak annyira futja, hogy lekerítsenek még egy partszakaszt a hajóknak.

 

A magyar pedig már csak olyan, hogy börtönben érzi magát, ha még a nyaralása alatt is ezt látja.

 

Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború, ami megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak is.

A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak.

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

Von der Leyen két alelnöke és a kohéziós biztos azután határozták erre magukat, hogy találkoztak a koronavírus-pozitív portugál pénzügyminiszterrel.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás