Niedermüller bulinegyedes megoldása sosem akart megoldás lenni

Varsányi Bence

Szerző:
Varsányi Bence

2020.07.11. 18:40

A bulinegyed problémájának kompromisszumos megoldása előremutató lenne, de Niedermüller közben nem akarja közös nevezőre hozni a feleket, mert egyetlen dolog számít neki: a szavazatmaximalizálás.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Amikor Niedermüller Pétert tavaly októberben Erzsébetváros polgármesterévé választották, egyáltalán nem számoltam azzal, hogy egy politikus fogja vezetni a VII. kerületet.

Niedermüller gyakorlatilag azóta van jelen a politikai életben, amióta én foglalkozom a közélettel, viszont hiába volt a Demokratikus Koalíció alelnöke, és hiába volt a párt európai parlamenti képviselője 2014 és 2019 között, nem tudok felidézni egyetlen emlékezetes felszólalást sem tőle.

Persze rákerestem, volt sok orbánozás és kisebbségezés,

szóval a szokásos EP-s duma, amihez egyetlen ellenzéki politikusnak sem kell kilépnie akár egy centire sem a komfortzónájából.

Erzsébetváros polgármestere azért mégiscsak ismert volt ellenzéki körökben, mert hát lássuk be, sokaknak imponál a valójában halálunalmas és hatástalan teli torokkal orbánozás Európában.

Ezért is volt furcsa nekem, hogy a tavalyi EP-választáson Niedermüller nemhogy nem az első volt a DK listáján, de még nem is szerepelt rajta.

Oké, kellett a hely Dobrev Klárának, akiben politikailag sokkal több potenciál van, mint a párt bármely más politikusában, de akkor is, azért egy negyedik vagy ötödik hely kinézett volna Niedermüllernek a listán.

Ugyan állítólag ő maga kérte, hogy ne szerepeljen rajta, mert inkább visszavonulna az európai színtérről, mégis volt egy olyan érzésem, hogy ez inkább egy pártdöntés (értsd: Gyurcsány Ferenc döntése) volt, mint a sajátja.

Tiszta sor: hazaküldik, parkolópályára rakják, megkapja cserébe Erzsébetvárost. Ami egyébként egyáltalán nem egy problémamentes kerület, de hát

hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy végülis erős döntések nélkül is el lehet ott polgármesterkedni, nem utolsó hely egy nyugdíjközeli politikusnak sem.

Az sem jelentett problémát, hogy Niedermüllernek vajmi kevés köze van a kerülethez, mert már az EP-be tavaly véletlenül bekerült (olyannyira véletlenül, hogy a választás éjszakáján még profilkép se volt róla a párt honlapján, ennyire nem számítottak a DK-nál a bekerülésére), szintén ártalmatlan szobafilozófus fazon, Ara-Kovács Attila is úgy indult 2018-ban Jószefvárosban, hogy fogalma sem volt, hogy merre van a Mátyás tér, pedig nagyjából két perc sétára volt tőle a kérdezés időpontjában.

Szóval az ejtőernyőztetés sem volt meglepő, én meg a joviális szociológus Niedermüllertől, akit a politikai hovatartozástól eltekintve talán mindenki szívesen fogadna örökbe nagypapául, tavaly ősz után nem vártam mást, mint egy, az Európai Parlament akolmelegéből hazatérő, békés polgármestert, aki néha tesz pár gesztust minden irányba, amúgy meg csak próbálja nyugodtan igazgatni a kerületét.

A szó legrosszabb értelmében vett politikusi kvalitásokra egyáltalán nem számítottam.

Aztán megnéztem hétvégén az ATV bulinegyedes riportját, és rá kellett, hogy jöjjek, ugyanolyan dörzsölt, cinikus a polgármester úr, mint például egy Tóth Csaba vagy Molnár Zsolt.

Született ugye egy szabályozás Erzsébetvárosban, ami néhány megvadult vendéglátós kivételével mindenkinek tetszett, teljesen kompromisszumos, megalkotásakor pedig olyannyira figyelembe vették a lakosság és a kocsmatulajdonosok érdekeit is, hogy az azt kidolgozó munkacsoportban minden érdekkör képviseltetve volt.

Egy évek óta húzódó és folyamatosan gerjedő konfliktust így megoldani kifejezetten előremutató lépés, én meg folyamatosan csipkedtem magam, hogy ébredjek fel, mert annyira furcsa volt, hogy egy DK-s (csúnyán mondva gyurcsányista) politikus képes erre.

Miután viszont jobban beleástam magam a sztoriba, amiről részletesebben itt írtunk az Azonnalin, egészen más kép rajzolódott ki.

Niedermüller valóban összehívta a munkacsoportot, igazi progresszív, européer módra, csak aztán önkormányzata az egészen jó szabályozást lenullázta azzal, hogy rendkívül záros határidőt szabott a vendéglátóhelyeknél szükséges átalakítások kivitelezésére.

Persze az egész ügybe beleszólt a koronavírus-járvány, a kerület vendéglátósainak jelentős része nehéz anyagi helyzetbe került, így sokakat a megszűnés, vagy legalábbis a munkavállalóik egy tetemes részének elvesztése fenyeget,

de ne mondja már nekem bárki is, hogy a határidő kiszabásakor erre nem gondolt senki sem Erzsébetváros önkormányzatánál!

Nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez egy teljesen tudatos folyamat volt: összerakni a munkacsoportot, progresszív, nyugatias köntösben tetszelegni úgy, hogy közben egyáltalán nem akarunk kompromisszumos megoldást, aztán elkaszálni az egészet úgy, ahogy van, ezzel pedig kizárólag a lakosság azon részének kedvezni, akik a teljes tiltást szorgalmazzák – egy szóval szavazatot maximalizálni.

Próbáltam felülvizsgálni a benyomásomat, mi van, ha tévedek? Aztán megnéztem az említett riportot, amiben Niedermüller is megszólal, és nem maradt bennem kétség, hogy első benyomásom igaz volt.

A polgármester, amikor a szűk határidőről kérdezik, ennyit mond: „én a vendéglátósok helyében örülnék, hogy ez most jött”. Utána nevet, és elmondja, hogy hatvannapos átmeneti időszak van, ha pedig márciusban hozzák ezt a rendeletet, akkor már letelt volna a 60 nap, tehát ezzel a vendéglátósok nem károsodtak, hanem kifejezetten az előnyükre szolgált.

Tehát az érv az, hogy ha a járvány elején szabták volna ki a határidőt, akkor az rosszabb lenne. Mindezt nevetve.

Őszintén, én sem bírnám ki nevetés nélkül, ha azt mondanám valakinek, hogy nem vágom le a kézfejedet, de a helyedben örülnék, mert legalább nem az egész karodat vágtam le.


Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy Niedermüller a riport többi részében azt ecseteli, hogy nem is szeretné használni a bulinegyed kifejezést, ő inkább egy kulturális negyedet szeretne, azt szeretné, hogy sokan jöjjenek, olyanok, akik érdeklődnek a város iránt, akik „szeretnek jót enni és jó bort inni, és közben megnézik esetleg a kerületnek a kulturális emlékeit”, akkor már tényleg egyértelmű, hogy a közösségi részvétellel történő megoldás csak póz volt.

Mert nyugatinak, európainak, progresszívnek, mediátornak kell tűnni, de ez nem lehet valódi, hiteles, önazonos törekvés, akkor, amikor igazából egyedül a szavazatmaximalizálás lebeg az ember szeme előtt.

Sokkal jobb lenne, ha Niedermüller Péter mondjuk a Mi Hazánk polgármestere lenne: rendpárti, keménykezű, akinek semmi szüksége arra, hogy fenntartsa a kompromisszumkészség látszatát.

Megmondhatná kerekperec, hogy nem érdekli semmi más, csak a szavazatok, és az ehhez szükséges rend, közben pedig nem kéne eljátszania Nyugat-Európát.

A helyzet ugyanaz lenne, mint most, de legalább őszinte lenne saját magához és a nyilvánosság felé is, kommunikációja és tettei tökéletes összhangban állánának – megszűnne politikusnak lenni, ami a legjobb dolog, ami egy politikussal valaha is történhet.

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója
Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek