+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. július 1. szerda, 14:00
Július 1-jével veszi át Németország az Európai Unió soros elnökségét. Ursula von der Leyen mellett fél évig most Angela Merkel, egy másik német nő, a közösség hivatalos „ura”. Bár ez máskor sincs nagyon másképp.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A június 30-án befejeződött horvát EU-elnökség nem volt egy különösebb sikertörténet, igaz, ezért nem annyira Zágráb, mint azon körülmények okolhatóak, amelyekhez bizonyosan túlságosan kicsi a horvát diplomácia. A fő céljukat, miszerint a nyugat-balkáni államok EU-integrációját nem szabad úgy lesöpörni az asztalról, ahogy azt Emmanuel Macron akarta volna, végül mégis elérte Zágráb: a bővítés kérdése ott maradt a napirenden – bár az események felülírták fontosságát.

 

Az Európai Uniót a február végén a kontinenst hivatalosan is elérő – bár minden bizonnyal már korábban is meglévő – kínai koronavírus mély válságba taszította. Nem is az egészségügyi helyzetre gondolok, amely igazából csak pár északolasz tartományban okozott hatalmas tragédiákat, hanem az ezzel járó közvetlen politikai és közvetett gazdasági kihívásokra.

 

Egyrészről az Európai Unió kezdetben valóban tétlenül nézte a járvány terjedését; azt, ahogy az egyes tagállamok teljesen eltérő módon reagálnak, határokat zárnak le, jó pár hétre még a schengeni övezet is zárójelbe került. Persze azon körök,

 

akik ilyenkor kárörvendve mutogatnak „a tehetetlen Európára“, éppen azok, amelyek évek óta megtagadják, hogy az Európai Unió hatáskörei – és főleg költségvetése – kibővüljön,

 

és valóban lehessen érdemi szava válságok idején. Csak annak a részéről hiteles az uniós tehetetlenség válságbeli kritikája, aki normálhelyzetben is az európai uniós hatáskörök bővítése mellett van.

 

Mert amúgy jelenleg a helyzet tényleg úgy néz ki, hogy mivel az EU-nak se a járvány-, se az egészségügyben semmi hatásköre nincs, szép szavakon kívül tényleg nem tud többet tenni. A jelenlegi válság megmutatta: igenis az európai jogrendet odáig kell egységesíteni – és nem a teljesen értelmetlen szuverenitás dogmájával lefojtani –, hogy gyorsan és hatékonyan tudjon dönteni. Ehhez az első lépés azonban valóban a nemzetállami szuverenitás – mint amúgy jogelméletileg teljességgel értelmezhetetlen fogalom – kukába hajítása.

 

Másrészről a kínai koronavírus következtében a gazdaságot több hétre vissza kellett fogni, ami mindenütt jelentős gazdasági visszaeséshez vezetett. Ilyenkor nem csak az európai szolidaritás eszméje, de különösen az euróövezet stabilitásának jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy az egyes tagállamok – legalábbis az eurózónán belül – segítsenek egymásnak.

 

Éppen ezért merült fel újfent az eurókötvények gondolata, elvégre a világon nincs olyan valuta, ami mögött ne állna közös államkötvény vagy gazdaságpolitikát segítő jegybanki politika. A mai euróövezetben azonban mindkettő hiányzik: van közös valuta, de minden tagállam eltérő gazdaság- és költségvetési politikát folytat. Persze itt is meg kell jegyezni: akik baloldalról – amúgy nagyon helyesen – az eurókötvényt, a déli államok északiak általi kisegítését szorgalmazzák, azoknak azt is el kell fogadniuk, hogy a közös gazdaságpolitika egyben közös költségvetési politikát is jelentene, azaz mondjuk

 

az olasz államadósság válhatna közössé, de akkor ezentúl az olasz költségvetést sem csak Rómában, hanem legalább ugyanennyire Brüsszelben és Frankfurtban is írni kell.

 

Az eurókötvény azonban lekerült a napirendről. Helyettük az Európai Központi Bank – hiába kekeckedik a német alkotmánybíróság egy teljesen poros, ósdi állam- és jogfelfogás alapján – a másodlagos kötvénypiacról vásárol fel államkötvényeket, ezzel indirekt módon – a szerződések betűje szerint mindenképp legálisan – finanszírozza meg a tagállami költségvetéseket.

 

Másrészről – és ez tényleg történelmi mérföldkő lehet – Párizs és Berlin arra tett javaslatot, hogy az Európai Bizottság 500 milliiárd euró értékben vegyen fel hitelt, amit a tagállamoknak már nem hitelként, hanem vissza nem fizetendő támogatásként juttatna el. Ergo: ha hivatalosan nincs is eurókötvény, két kerülőúton megtörténik (megtörténhet) az áttörés, hogy a tagállamok támogatást kapnak.

 

Míg a frankfurti jegybank ellen a német alkotmánybírák berzenkednek – bár igazából az egész csak jogi szőrszállhasogatás, túl sok érdemi jelentősége nincs –, a nem hitelként elosztandó támogatás ellen ezúttal nem Berlin, akitől várnánk, hanem kisebb, de még gazdagabb államok, mint Ausztria, Hollandia és két amúgy szocdem vezetésüóű állam, Dánia és Svédország tiltakozik, mert ők hitelt adnának (ami persze csak újabb pofon lenne a bajba jutottoknak) és nem támogatást.

 

Ebben a helyzetben veszi át a mai nappal az év végéig – azaz egy nagyon kritikus időszakban (és itt nem is elsősorban a kínai koronavírus második hullámára gondolok) – az EU soros elnökségét Németország. Olyan feladatokat kell teljesíteni, pláne olyan kompromisszumokat kell elérni (például a már említett négy zsugori állammal), amelyeknél nyugodtan mondhatjuk:

 

ha az Európai Unió de facto legfontosabb, legnagyobb és legnagyobb gazdaságú állama, Németország se képes előretörést elérni, akkor tényleg nagy baj van – elvégre akkor ki más?

 

Angela Merkel nem a nagy lépések embere, de bízhatunk abban, hogy – amint Helmut Kohl –

 

ő is „Európa-kancellárként” akar bevonulni a történelemkönyvekbe.

 

Márpedig neki most már nem kell az újraválasztásra gondolnia, merhet – noha szerinte akkor orvoshoz kell fordulnia – víziókkal rendelkezni. Merhet nagyot lépni. Ami Kohlnak az euró, a közös valuta elfogadása volt – és egyrészről minden hibája ellenére a kontinenst igenis egységesebbé tette az euró, másrészről a hibáira nem a visszalépés, hanem ténylegesen közös gazdaságpolitika megteremtése lehet a megoldás –, az Merkelnek az eurókötvényszerű uniós finanszírozási metódus kialakítása.

 

Ahhoz, hogy a berlini EU-elnökség sikeres legyen, minden adott formálisan. Az Európai Bizottságot ma az az Ursula von der Leyen vezeti, akit gyakorlatilag Merkel lobbizott ki, és ha a két kereszténydemokrata politikusnő nem is személyes jó barátnék, politikailag és emberileg is nagyon jól megértik egymást, nézeteik – akár EU-pártiságuk, akár transzatlantizmusuk – közel állnak egymáshoz. Azaz fél évig bizonyosan egyirányba tekerő tandem lesz – a kérdés csak az, hogy a két német nő egyedül teker-e, vagy követik-e a többiek.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás