+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. július 1. szerda, 07:08
Sven Marcelić zadari (zárai) politológus szerint Andrej Plenković jelenlegi horvát konzervatív miniszterelnöknek akkor is van esélye hatalomban maradni, ha pártja, a HDZ a második helyre szorulna a vasárnapi parlamenti választáson. Noha a szlavóniai énekes Miroslav Škoróval megerősödött a szélsőjobb, de így sem tudják orbanizálni az országot. Nagyinterjú az induló pártokról, esélyeikről és arról, meghatározza-e még a MOL-INA-konfliktus a horvát választási kampányt.

Miért vált szükségessé Horvátországban, hogy pár hónappal előrehozzák a parlamenti választásokat?

 

Mint számos országban, a koronavírus Horvátországban is elégge betett a gazdaságnak. Mivel Horvátország más országoknál is jobban függ a turizmustól, ami mégiscsak egy szezonális ágazat, a válság igazi bekövetkezte őszre tehető, akkor fogják az emberek a mostani helyzetnél jobban érezni a következményeket. Azaz

 

a kormánypárt attól tartott, hogy az elégedetlenség főleg ősszel lesz nagy. Ezért lettek a választások egy olyan időpontra téve, amikor a járvány már visszaszorulni tűnik, a válság pedig még nem érezhető,

 

elvégre most éppen nyár van, azaz van valamiféle turizmus. A választások időzítése tehát a kormánypárt szempontjából volt teljesen logikus.

 

Andrej Plenković miniszterelnök tehát azzal számolt: egy júliusi választást könnyebben nyerhet meg. A jelenlegi felmérésekben azonban nagyon szoros a küzdelem. Elszámolta magát?

 

Plenkovićnak két problémája van. Egyrészről a vírus újra itt van, azaz nem múlt el. Másrészről azon szakértői stáb, amely a járványügyet elég jól kezelte, kezd háttérbe szorulni, és a téma ismét inkább politikaivá válik. Horvátországban nagyon alacsony az emberek bizalma az állami intézményekben, ezért kedvelték sokan azon szakértőket, akik a járvány idején megjelentek. De mivel a téma most már újra politikai, Plenković nem tudta a jó válságkezelést a maga javára felhasználni. Éppen ezért a legfrissebb felmérésekben Plenković pártja, a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) már a balközép választási koalíció mögött áll csak.

 

Milyen koalícióban lenne esélye Plenkovićnak mégis hatalmon maradnia?

 

Arra lehet számítani, hogy a HDZ 55-60 közötti mandátumot szerez a 151-ből. Ha ehhez hozzávesszük a horvát diaszpórának fenntartott három helyet és a nyolc kisebbségi képviselőt, akkor Plenkovićnak jó esélye van arra, hogy többséget szerezzen most vasárnap. Persze ekkor is rászorulhat egy koalíciós partnerre, ebben az esetben pedig

 

valószínűbbnek tűnik a HDZ együttműködése Miroslav Škoro mozgalmával, mint a balközéppel.

 

Egy nagykoalíció a balközéppel példa nélküli lenne a horvát történelemben, ilyen jellegű együttműködésre csak a háború idején került sor rövid ideig. A HDZ azért is szívesebben működik együtt Škoróékkal, mert az a lista több kis pártból áll, amelyek között számos érdekellentét van, amit Plenković ki tud használni, esetleg meg is tudja osztani őket, ahogy most a liberális táborral tette. (A liberális Horvát Néppárt jelenleg része a zágrábi kormánynak, de annak árán, hogy a párt kettészakadt – a szerk.)

 

Ha nem Plenković, akkor ugyebár a balközép Restart listavezetője, a szocdem (SDP) pártelnök, Davor Bernadić lenne a kormányfő. De ő még a sajátjai között is vitatott. Van mégis esélye, hogy hatalomra kerül? Megtörténhet a „csoda”, mint a januári elnökválasztáson, hogy egy baloldali jelölt fut be elsőnek?

 

Amikor 2016-ban Bernadić átvette az SDP-t, nagyon vitatott volt, a saját pártján belül is gyenge vezetőnek, átmeneti jelenségnek tartották. Aztán a tavalyi EP-választásokra sikerült neki mégis egy olyan jó listát összetennie, hogy az SDP-nek végül ugyannyi mandátuma lett, mint a HDZ-nek, holott mindenki Plenković hatalmas győzelmére számított. Ugyanez történt az államfőválasztáson: mindenki biztos volt a jobboldal sikerében, aztán a szocdem Zoran Milanović győzött mégis, akit szintén támogatott Bernadić. Azaz

 

a szocdem Bernadić, hiába kezdte gyenge pártelnökként, két jelentős sikert is aratott egy éven belül,

 

ami nemcsak a párton belüli elismertségét, de az országos népszerűségét is megnövelte. Pedig volt idő, amikor úgy nézett ki: az SDP visszazuhan a harmadik helyre.

 

És most is jön a meglepetésgyőzelem?

 

A felmérések szerint

 

Bernadićnak – mármint a Restart-koalíciónak – jó esélye van megszereznie vasárnap az első helyet, ami már önmagában nagy szó. De a balközépnek nagyon rosszak a koalíciós lehetőségei.

 

Eltekintve egy kis szélsőbaloldali listától, valamennyi jövőbeli parlamenti párt jobboldali lesz, azaz az SDP-nek nem lenne könnyű dolga partnert találnia. Ahhoz, hogy végül tényleg Bernadić legyen a kormányfő, nem elég a győzelem, hanem egy hatalmas meglepetésgyőzelmet kellene az SDP-nek aratnia. De ez a forgatókönyv elég valószínűtlen.

 

SVEN MARCELIĆ A DALMÁCIAI ZADAR (ZÁRA) EGYETEMÉN OKTAT POLITIKA- ÉS TÁRSADALOMELMÉLETET. FOTÓ: SM

 

Nézzük a harmadik indulót, Miroslav Škorót és a Haza Mozgalmát, amelynek listáján, ahogy ön is mondta, számos más, kicsi jobboldali párt is indul. Škoro az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok több, mint negyedét megszerezte. Most azonban „csak” 10-15 százalékra mérik. Vagy alábecsülik a közvélemény-kutatók Škorót?

 

Az, hogy Škoro az elnökválasztáson ennyire előretört, több dolognak is köszönhető volt. Egyrészről nem volt nála jobboldalibb jelölt. Másrészről Kolinda Grabar-Kitarović akkori HDZ-s államfő elég sok bakit elkövetett a kampányban. Harmadsorban Škoro, aki mégiscsak egy nagyon ismert és népszerű énekes, jó időben lépett be a politikai színpadra, amikor éppen volt ott tér egy ilyen harmadikutas politikának. Škoro egy jól eladható arc, persze főleg a társadalom tradicionalista részében.

 

De akkor most miért nem hozza könnyedén a 25 százalékot?

 

Mert most nincs egyedül a HDZ-tól jobbra álló téren, ugyanis erre a rétegre hajt a Most (Híd) párt is, amely rövid ideig amúgy volt már koalícióban a HDZ-vel. Valamint Škoro újszerűsége is vesztett a varázsából, most már nem ő a párton kívüli outsider, elvégre egy saját párttal indul el. Azaz elég nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy az elnökválasztási sikerét nem tudja megismételni. De az biztos, hogy Szlavóniában nagyon jól fog szerepelni, ott akár meg is verheti a HDZ-t.

 

Hogyan jellemezné a Škoro mögötti mozgalmat? Konzervatív? Szélsőjobboldali?

 

Škoro mögött főleg olyan üzletemberek és ismertebb személyek álltak össze, akik a nacionalista kártyát szívesen bevetik.

 

Magukat konzervatív jobboldalinak neveznék. A mozgalom fő gondja, hogy a Škoro mögötti embereket már ismerjük, ők régóta ott mozognak a horvát politikában és üzleti életben, nagyon erős személyes érdekeik vannak, amely amúgy a mozgalom egységét is kikezdheti. Ha ez a mozgalom koalícióra lép Plenkovićtyal, az biztos jobbra fogja tolni a kormányt – de hozzá kell tenni: messze nem annyira, mint amennyire széljobbon állt maga a HDZ még Plenković előtt, amikor Tomislav Karamarko vezette a pártot.

 

Lehet Škoro a horvát Orbán?

 

Nem, már csak azért sem, mert messze nem lesz akkora támogatottsága, mint Orbánnak a parlamentben.

 

Škorónak legfeljebb arra van esélye, hogy Plenković mellett legyen kis koalíciós partner, ami nem sok jót jelent neki,

 

ugyanis a HDZ mellett minden jobboldali kispárt szétesett, meggyengült. Ezt mutatja a Most (Híd) példája is. A Mostnak egykoron 19 mandátuma volt, most pedig örülhet, ha szerez talán ötöt.

 

EMOJIKKAL KAMPÁNYOL A LIBERÁLIS MOST FIUME FŐUTCÁJÁN. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

A szlovén politikában állandó meghatározó téma az ország esetleges orbanizációja. Van erre esély Horvátországban is? Egyáltalán: téma Orbán vagy az orbanizáció a kampányban?

 

Horvátországban ez nem téma, mert egyetlen párt sem fog és tud kiépíteni olyan kontrollálatlan hatalmat, mint Orbán. Legutóbb a Karamarko elnökölte HDZ próbált meg valami hasonlót, de el is bukott, mert nem volt meg a többsége. Karamarkónak még az sem jött össze, hogy kormányfő legyen, át kellett engednie a posztot a kanadai horvát Tihomir Oreškovićnak 2015-ben, de ő is egy év után megbukott.

 

Szlovéniában és Észak-Macedóniában a Fidesz-közeli körök számos médiát felvásárolnak. Van hasonló tendencia Horvátországban is?

 

A legfontosabb feszültség, ami ma Zágráb és Budapest között fennáll, nem a médiát illeti, a Fidesznek ugyanis semmi esélye nem lenne a nagy horvát lapokba, kiadókba bevásárolnia magát. Az orbáni befolyásszerzés kérdése a MOL és az INA kapcsán merül fel. Mint ismeretes, a HDZ-s egykori kormányfő, Ivo Sanader adta el az INA többségi tulajdonrészét a MOL-nak, amit a baloldal a mai napig nagyon bírál.

 

A mostani választási kampányban a szocdem Bernadić többször felrótta Plenkovićnak az INA eladását, amit orbáni befolyásszerzésnek tartanak egyesek.

 

Visszatérve Škoróhoz. Az ő mozgalmában vannak olyan politikusok, akik megvonnák a kisebbségek parlamenti jogait. Miért utálja Škoro a kisebbségeket, főleg a szerbek és olaszok képviselőit?

 

A szerbellenesség állandó eleme a horvát jobboldali retorikának, és mivel Milorad Pupovac évek óta a szerbek parlamenti képviselője, ellene irányul a gyűlölet. A kisebbségek amúgy, így a szerbek is, általában a mindenkori kormányt támogatják, esetleg középre húzzák az egész kormányt, ami nem minden jobboldalinak tetszik. De ez egy színház persze, mert azért ne felejtsük el: a szerbeknek összesen három, az olaszoknak meg csak egy képviselőjük van. Az, hogy az olaszokat képviselő Furio Radint is utálja a szélsőjobboldal, amolyan járulékos elem a szerbelleneségben. Ráadásul Pupovachoz hasonlóan Radin is nagyon rég óta ül bent a zágrábi parlamentben.

 

Škoro Plenkovićra is veszélyes lehet, elvégre lehet az a koalíciókötésük feltétele, hogy ne Plenković legyen a miniszterelnök. Van erre esély?

 

Ez benne van a lehetőségekben, elvégre egy másik jobboldali párt, a Most (Híd) 2015-ben éppen ugyanezt támasztotta a HDZ-vel való koalíciókötés feltételéül: ne a HDZ adja a miniszterelnököt. De ez nem annyira valószínű most, ugyanis Škoro nem lesz azért annyira erős, hogy teljesen ő szabja az új kormány feltételeit. Ami valószínűbb, hogy a Škoro-párt kap majd pár miniszteri tárcát. Ráadásul

 

Škoro már most leszögezte: kész a HDZ-vel koalíciót kötni, és már nem emlegeti, hogy Plenkovićot ne tudná elfogadni kormányfőnek.

 

De mennyire erős Plenković a saját pártján belül? Nem lehet, hogy épp nekik lesz túl mérsékelt?

 

A HDZ hagyományosan egy olyan párt, amely a mindenkori vezetőjét nem kérdőjelezi meg. Amíg a vezér hatalmon van, szeretik, ha bukik, azonnal elintézik – így működik a HDZ. Azaz Plenković párton belüli helyzete nem az ideológiájától, hanem a választási eredményétől függ. Ha persze nem győz, akkor a párt azonnal meg fog szabadulni tőle. Plenković helyzetét az teszi csak különlegessé, hogy ő ez esetben se bukna, mert minden bizonnyal nagyon fontos poszt várna rá ekkor Brüsszelben. Az Európai Unió intézményeiben nagyon sokra becsülik Plenkovićot.

 

Ha Plenković mégis egy nagykoalíció mellett dönt, az nem Škorónak használ? Elvégre akkor még inkább ő lehet a jobboldali alternatíva.

 

Škoróék szeretnének kormányozni, a nagykoalíció meg eleve eléggé valószínűtlen. Škoro pártjának emberei nem szeretnének úgy ülni a parlamentben, hogy nincs érdemi ráhatásuk a politikára.

 

Mi szól egy nagykoalíció mellett és ellen?

 

Ellene az szól, hogy teljességgel valószínűtlen, elvégre mindkét nagy párt határozottan kizárta ezt a lehetőséget. A két blokk leképezi a horvát társadalom frontvonalait – egyrészről ideológiailag modernek és tradicionalisták között, másrészről regionálisan is. Azaz mindkét párt csak veszítene a népszerűségéből – helyben is –, ha közeledne egymáshoz. A nagykoalíció ellen szól az is, hogy Plenković mindenképp kormányfő akar maradni, márpedig ha másodiknak fut be, akkor erre csak Škoróval van esélye.

 

Az egyetlen, ami egy nagykoalíció mellett szólna, hogy ősszel hatalmas gazdasági válság fog Horvátországra köszönteni, az esetleges intézkedésekhez lehet, hogy nagyon széles – akár nagykoalíciós – támogatás kellhet. Plenkovićnak biztos többségre lesz szüksége, elvégre jelenleg is egy nagyon instabil kormány élén áll, amely mindenféle kispártok, szakadárok, független képviselők – akiket a horvát szleng „zsetonosoknak“ hív (elvégre csak a pénzért ültek volna ide vagy oda – a szerk.) – kegyelméből tudott csak hatalmon maradni. Ennél biztosabb többséget kell maga mögött tudnia, amikor ősszel jön a válság.

 

KORRUPCIÓMENTES HORVÁTORSZÁGOT ÍGÉR A SZOCDEMEK VEZETTE RESTART KOALÍCIÓ EZEN A FIUMEI ÓRIÁSPLAKÁTON. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

Nem csak Škoroval jelent meg egy új erő, de most először van esélye a szélsőbalnak is bejutnia a parlamentbe. Mit kell róluk, azaz a Baloldali-Zöld Koalícióról tudni? Hogyan jellemezné az itt összeállt pártokat?

 

A koalíció alapját a zágrábi polgármester, Milan Bandić elleni baloldali és korrupcióellenes ellenállás adja. Bandić 20 éve megszakítatlanul irányítja Zágrábot, nagyon sok érdekeltsége van, főleg a szemétszállításban. Bandić ezen kívül a már említett „zsetonosok“ mintapéldánya, ugyanis egyrészről ő a támogatásért cserébe bármilyen kormányt kész megszavazni, másrészről ő maga is így gyűjti a képviselőket. A mostani zágrábi földrengés azonban sokaknak megmutatta a Bandić-adminisztráció hibáit, egyre nagyobb az elégedetlenség vele, talán a pártja be se jut a parlamentbe. Márpedig

 

a bandići városi politika visszásságaira éppen a helyi radikális baloldal mutatott rá évek óta, ez megnövelte most az elismertségüket.

 

Maga a mozgalom bázisdemokratikus, elsősorban a bandići önkormányzat korruptságát bírálták, azaz főleg egy zágrábi dologról van szó.

 

Ehhez jön még, hogy az SDP számos hagyományos baloldali témát, mint például a munkavállalói jogok kérdését, elhanyagolt, és ezeket a Baloldali-Zöld Koalíció most felkarolja. Vagy ott van a környezetvédelem és a részvételi demokrácia kérdése, amely az SDP-nél meg se jelenik. Mindezek miatt a koalíciónak jó esélyei vannak, a Bandić-kritika miatt főleg Zágrábban, ahol egynél több mandátumot is szerezni fognak.

 

Elképzelhető, hogy a Restart és a Baloldali-Zöld-Koalíció tud kormányt alakítani?

 

Ehhez arra lenne szükség, hogy mindkét lista a jelenlegi felmérésekben jósoltnál jóval több mandátumot szerezzen. Ez nem egészen elképzelhetetlen, de azért nem túl valószínű.

 

Ezen a választáson is indul az Élő Fal (Živi Zid) párt. Lehet őket balra sorolni?

 

Nem, az Élő Fal egy igazi posztideologikus protestpárt, amely elhelyezhetetlen a bal-jobb-sémában. Van sok jobboldali követelésük, például a nemzetállami szuverenitás vagy a nemzetközi tőke nacionalista kritikája. Másrészről meg viszont határozottan szorgalmazzák a marihuána legalizációját, amit inkább baloldali programnak szokás tartani. Tegyük azt is hozzá, hogy az Élő Falban nagyon sok furcsa ember jön össze: laposföldhívőktől oltásellenesekig sokféle irányzat megtalálható náluk. Nagyon heterogén párt tehát.

 

Az említett zágrábi polgármesternek, Bandićnak is van még egy saját pártja, Plenković eddigi kormánya függött is tőlük. Bandić szerepe megmarad?

 

Bandić a földrengés utáni rossz válságkezelés miatt nagyon visszaesett, és mivel a fővárost Bandić a HDZ-vel közösen irányítja, ez negatívan érinti Plenkovićot is. Mindehhez tegyük hozzá:

 

Horvátország egyötöde Zágrábban él, azaz nagyon nem mindegy, milyen eredményt érnek el itt a pártok.

 

Az elnökválasztáson a szocdem Milanović nagy arányban győzött Zágrábban. A mostani választást a fővárosban sokan Bandić elleni népszavazásnak tekintik, ami se neki, se a HDZ-nek nem jó jel.

 

KAOTIKUS KÖRNYEZETBEN, EGY ZÁGRÁBI VILLAMOSVONAL-FELÚJÍTÁS ELŐTERÉBEN MILAN BANDIČ PÁRTJÁNAK PLAKÁTJA. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

Végül beszéljünk a liberálisokról is, akik nagyon megosztottan indulnak. Horvátország legrégebbi pártja, a Horvát Néppárt (HNS) is liberális. A párt eddig Plenkovićtyal kormányzott, most azonban egyedül indul. Ez a párt végét is jelenti egyben?

 

A Horvát Néppárt azért nem a legrégebbi párt, de tény, hogy az egyedüli a maiak közül, amelyet még a 19. században alapítottak. A magyar olvasóknak érdekes lehet, hogy

 

ez az a párt, amely a magyarbarát horvát arisztokráciával szemben jött létre, és lazítani akarta a Habsburg Monarchián belül a kapcsolatokat Magyarországgal.

 

Az 1990-es években aztán liberális értékek mentén alakult újjá, sikeres is volt, elvégre két cikluson át Stipe Mešić személyében ők adták az államfőt. De mára a Néppárt a politikai megvehetőség szinonimája lett, ők is „zsetonosok”, ezért álltak be – pedig elvileg balliberálisok – Plenković mellé is. Éppen ezért nagyon kétséges, hogy a pártnak az új parlamentben akár csak egy képviselője lesz-e.

 

És hogyan áll a másik liberális lista, amit a Pametno határoz meg?

 

Nagyon rosszul állnak. A Pametnónak csak a városokban lehetne esélye, de ott az emberek hagyományosan a szociáldemokratákra szavaznak inkább. Zágrábban meg az a helyzet állt elő, hogy

 

a Pametno szavazói átmentek a Baloldali-Zöld Koalícióhoz.

 

A Pametno körül mostanra egy nagyon vegyes lista állt össze, nem is mindig világos, mit is akarnak, és teljességgel elhanyagolják azt a terepmunkát, amiben viszont éppen a Baloldali-Zöld Koalíció nagyon jó. Ráadásul ennek a Pametno-féle listának az is rosszat tett, hogy az államfőválasztáson a hozzájuk közel álló jelölt, Darija Orešković (ő a Pametnoval közösen induló Start elnöke – a szerk.) nagyon rosszul szerepelt.

 

NYITÓKÉP: A válságban mutatkozik meg a vezető, hirdeti Andrej Plenković miniszterelnök plakátja Fiumében. Fotó: Bakó Bea / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás