+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. június 24. szerda, 10:35
A koronavírus óriási hatalmat adott az újságírók kezébe. És semmilyen hatalom nem jár felelősség nélkül: ideje hát számot vetni, hogyan éltünk vele.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran

 

Márciusban teljesen a padlón voltam, hiszen borítékolható volt, hogy idén már bizony semmi másról nem lesz szó, mint a koronavírusról, erről újságot írni pedig egyáltalán nem buli, hiszen azontúl, hogy azért a járványügyi adatok elemezgetésekor kicsit te is bepánikolsz, de legalábbis begolyózol, a pánikot/őrületet tovább is terjeszted másokra. Talán úgy is fogalmazhatnék – persze nem alábecsülve a korona jelentőségét –,

 

hogy az igazi járvány nem is az utcákon, a boltokban a munkahelyeken terjedt, hanem a médiában.

 

Ideje hát számot vetnünk – magunkkal is

 

A modern narratíva szerint a média és az újságírás egyfajta negyedik hatalmi ág, melynek feladata a másik három ellenőrzése, és persze minderről a közvélemény tájékoztatása. Persze arról nincs konszenzus, hogy ez a negyedik hatalmi ág milyen befolyással bír, hiszen nagyban függ a médiapiac szabadságától, hogy egy államban az újságok el tudják-e látni az ellenőrző szerepüket, ha pedig lelepleznek valamit a többi három ág háza tájáról, annak lesz-e valós következménye.

 

Sokszor még regionálisan is orbitálisak a különbségek abban, hogy a média milyen szerepet tölt be az emberek életében: Szerbiában például a hatalom teljesen az ellenőrzése alá vonta a médiát, és a vučićista propagandahálózat mellett egy ellenzéki napilap van csupán. És ennek az ellentétét láttuk Szlovákiában, ahol az oknyomozó újságíró Ján Kuciak és menyasszonya maffiamódszerekkel történt meggyilkolása után az újságírótársadalom olyan szinten összefogott, hogy lényegében (tegyük hozzá, jól megérdemelten) kicsinálták Robert Ficót, majd az előző kormánypárt Smert is

 

Ebben a tekintetben pedig a magyar médiapiac leszerepel (és még ez a legtöbbször nem is az újságok hibája), hiszen sokszor profin feltárt, milliárdos korrupciós ügyeknek nincsen sem személyi, sem politikai következménye.

 

A szikrát itthon ugyanis általában nem ezek a jól megírt anyagok adják, hanem a különböző anonim lejáratókampányok:

 

a győri korrupcióról évek óta sok szó esett, de Borkai Zsolt végül mégsem ebbe bukott bele, hanem abba, hogy végső soron a saját pénzéből kufircolt az Adrián, és erről videó is készült. Ahogyan Gréczy Zsoltot is az intim képeivel semmisítették meg, amit valaki a magyar szerkesztőségek között cirkuláltattak körbe egy anonim levélben.

 

A koronavírus viszont azt mutatta meg, hogy minden negatív előjel ellenére a magyar média közel sem jelentéktelen, hiszen a médiapiac, mint olyan, lényegében tömegmanipulációs eszköz is. Gondoljunk csak bele: egy aktuális témát az emberek az újságokban fognak először elolvasni, és nem a kormányzati honlapokon, vagy a Magyar Közlönyben.

 

Jól működő média nélkül tehát nincs jól működő tájékoztatás,

 

ugyanakkor ez óriási hatalmat ad az újságírók kezébe. És semmilyen hatalom nem jár felelősség nélkül.

 

Kattintásokból élünk, csak pánikot okozunk vele

 

Az, hogy a médiapiac mennyire járt el etikusan a koronavírussal kapcsolatban, persze már finoman szólva is véleményes (hogy a média kezébe adott hatalom miért is lehet veszélyes, arról már Kardos Gábor is írt itt, az Azonnalin), és itt szinte minden médiaszereplőt érhet jogos kritika. A köztévében például halál komolyan lement áprilisban egy olyan riport, hogy a tömeges tesztelés követelése fake news, és a tesztelés önmagában nem segít a védekezésben – ez volt akkor, amikor Magyarország a népességarányos tesztelések számában európai sereghajtó volt, csupán olyan államokat megelőzve, mint Bulgária, Albánia vagy Ukrajna. Aztán májusban, mikor a kormány már kezdte feloldani a kijárási korlátozásokat és négy orvosegyetem elkezdett tömegesen tesztelni, akkor meg a köztévé már elbüszkélkedett ezzel.

 

Persze a kormánypárti narratíva szajkózása sajnos 2020-ban már nem meglepő a köztévétől, így annál nagyobb károkat okoz, mikor alapvetően független médiapiaci szereplők szállnak fel a dilivonatra. Többen keményen beleálltak a pánikkeltő narratívába, és mikor már javában csökkenőben volt az aktív fertőzöttek száma, növekedett a gyógyultaké, akkor napról napra jöttek a cikkcímek, hogy mondjuk: „Tíz új halott, negyvenhat új eset az elmúlt 24 órában”.

 

Persze, tényszerűen igaz, csak sokszor a címből már nem derült ki az, hogy mondjuk van ötven új gyógyult, és csökkent, sőt, már napok óta csökken az aktív fertőzöttek száma. Vagyis a vírus kapcsán sokszor a média nem a hosszútávú trendeket emelte ki, hanem egy olyan címet dobott, ami aktuálisan jó sok kattintást fog bevonzani. Emögött még csak rosszindulatot sem kell látni: az újság kattintásból él, így nyilvánvalóan érdekes címeket fog adni. Csakhogy ezzel azt éri el, hogy mesterségesen gerjeszti, és maga is növeli a társadalmi hisztériát. 

 

A címek alapján az olvasó meg naná, hogy azt fogja látni, hogy baj van, egyre mélyebbre merülünk a járványban és mindmeghalunk. Ha pedig valaki azt hinné, hogy mindez csak képzelgés, akkor hozzátenném:

 

a koronapara csúcsán nem véletlenül lett lényegében a semmiből pár nap alatt kétszázezer tagja egy Facebook-csoportnak, ami semmi mást nem követelt, csak „Azonnali kijárási tilalmat”.

 

Tehát a kattintásvadászattal azt sikerült elérni, hogy sokszor már a magyar társadalom sem kezelte magát felnőttként: sokan lényegében önként kérték a kormánytól a szabadságuk korlátozását és keményebb állami kezet. Persze az államtól várni a segítséget egy ilyen helyzetben lehet teljesen jogos társadalmi reakció, de tegyük hozzá: a józan észen és az ilyen esetekben normális elővigyázatosságon a média jóval túlment, mikor a járvány aktuális állásáról tudósított.

 

 És talán semmi sem illusztrálja jobban a társadalom kollektív emlékezetét, hogy időközben az említett csoport új nevet kapott, és immár a „Felelősséggel gondolkodók” néven működik. Ennyike, koronavírus!

 

Tényleg megváltoztatott minket a koronavírus: immunisak lettünk a médiazajra

 

A kollektív emlékezetet persze jól mutatja az is, hogy mennyire senkit nem érdekel már a járványveszély. Mi újságként ezt úgy tudjuk a leginkább szondázni, hogy hirtelen elkezdtétek nem olvasni a koronás kontentjeinket, mikor pedig másról írtunk – szóval mindenről, amiről a korona előtt írtunk, de a korona alatt nem tudtunk – , azokat pedig szétkattintottátok. Vagyis az újság ösztönös reakciója ilyenkor, hogy nem ír többé a koronavírusról, hiszen az emberek úgysem olvassák,

 

és az egész járványveszély így válik teljesen negligált témává a társadalmi-politikai napirendben.

 

Személyes szinten pedig a társadalom koronaapátiája a Volánbuszon ér utol a legjobban: a rezignáltan állra lehúzott maszkkal buszozó bácsik és nénik (értsd: ha rámszólnak, majd felveszem) jelzik a legjobban, hogy nincsen itt már semmilyen járvány, ha pedig van is, akkor az emberek nem kijárási tilalmat követelnek majd, hanem azt, hogy hagyják már őket békén ezzel a hülyeséggel.

 

És még egy megjegyzés a vírusról: emlékeztek azokra a cikkere, amelyek arról szóltak, hogy a világunk már sosem lesz olyan, mint korona előtt? Tudjátok, azok az írások, amelyeknek az volt a veleje, hogy itt az emberiségben átbillentettek egy kapcsolót, rájöttünk, hogy az eddigi életformánk mennyire fenntarthatatlan volt, a globalizmust felváltja a lokalizmus, persze előkerültek a kötelező, a kapitalizmus végéről értekező wishful thinkerek, de még én is beleestem abba a hibába, hogy arról váteszkedtem, hogy majd két hónapnyi hirtelen változás tanít meg minket önállóbban gondolkodni dolgokról.

 

A konklúzióm: az emberiség egy fikarcnyit sem változott.

 

Naná, úgy megváltoztunk, annyival felelősebbek lettünk, hogy a több tízezres Black Lives Matter-tüntetések kapcsán gyakorlatilag már fel se merült, hogy azért mégiscsak egy világjárvány közepén vagyunk, és az is kiderült, hogy közel sem arról van szó, hogy a túlzásba vitt fogyasztói társadalmat ne sírták volna vissza azonnal a mindennapi fogyasztástól megfosztott állampolgárok.

 

Ellenkezőleg: akárhová megyek a korona utáni Budapesten, lényegében minden tele van emberekkel, úgy, hogy még a tömegturizmus vissza sem tért Magyarországra, szóval valahol jó ezt látni. És persze nekem van egy hipotézisem arra is, hogy azért elég sokan fognak nyüzsögni egy-két hónap múlva a horvát tengerparton, még többen fognak egymás nyakába lihálni a balatoni lángososnál, és valószínűleg a fapadosok sem üresen fognak Olaszországba vagy Görögországba repkedni a mostani dömpingárakat látva.

 

Újdonság volt, amit láttál? Ez azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli Fekete, az Azonnali hírlevele – akinek igen, az már szerda reggel megkapta ezt a cikket (is) a postaládájába. Iratkozz hát fel te is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Sajnos nemcsak a fertőzöttek, hanem a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépre szorulók száma is hatalmasat ugrott.

Az alapvetően olvasói videókat újraközlő Nextának a hatóságok szerint az a bűne, hogy „szélsőséges tartalmat” gyárt.

A Cambridge Egyetem kutatása szerint egy generáció sem ábrándult még ki annyira a demokráciából, mint a mai fiatal felnőtteké. Az Orbán Viktorhoz hasonló populista politikusok azonban visszaadhatják a demokráciába vetett hitüket.

Olaszországban is folyamatosan növekszik a fertőzésszám. Noha a kormány azt ígéri: sem az iskolákat nem fogja bezárni, sem kijárási tilalmat nem fog bevezetni, egyes régiók megtették ezeket a lépéseket.

Egy tiroli szállodatulajdonos felvetette: ha novemberben nem jön részleges lockdown a nyugat-ausztriai tartományban, a fertőzések növekedése nem állítható meg, ami a téli síszezon teljes összeomlását jelentené.

Közben a lakhatási támogatások 90 százaléka jómódú családokhoz kerül. Interjú a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezetőjével.

A Politico által megszerzett felmérés az Európai Parlament megrendelésére készült, a jogállamisági feltételt az egész EU lakossága is inkább támogatja, mint ellenzi.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás