Mintha Ungár és Bajnai együtt indulna a választáson, Gyurcsány pedig bojkottálná azt

Miért tekinti mindenki előre lefutottnak a vasárnapi szerbiai választást? Miért bojkottálja azt az ellenzék nagyrésze, és milyen cselt talált ki ezellen az Orbán-tanítvány szerb elnök? Eleve, kik lesznek rajta a szavazólapon? Az Azonnali hazai hasonlatokkal próbálja érthetővé tenni az 59 szerbiai párt 21 listáját.

A mai, Slobodan Milošević utáni szerb politika egyik kiindulópontja leegyszerűsítve a Miloševićet 2000-ben legyőző nagyon széles ellenzéki szövetség, amiből aztán megalakult a több kormányfőt is adni képes Demokrata Párt, ami azóta 15 felé szakadt.

A másik kiindulópontja pedig ezen demokrata párti kormányfők ellenzékeként, a Milošević tágabb környezetéből, volt hírközlési, majd védelmi miniszterként nagyra nőtt Aleksandar Vučić, aki 2008-ban megalapította a Szerb Haladó Pártot, ami noha polgári értékekkel, korrupcióellenességgel, EU-csatlakozással kampányolt, 2012 óta egyre autoriterebb irányba tolja el Szerbiát. 

Orbán egyik legjobb tanítványa

Vučić olvashatatlan és nézhetetlen propagandát csináltat, nemrég elkezdett migránsozni és sorosozni is, kijelölt egy pofozóbábut, egy helyi Gyurcsányt, akiről a médiáiban naponta háromszor elmondatja mindig mással, hogy tolvaj. Az ellenzéket eleve be se engedi a tévékbe, csomó állás betöltését párttagsághoz köti, kritikusait nemcsak elhallgattatja, hanem néha meg is öleti, a nemzeti érdeket privát bizniszei oltárán áldozza fel, a parlamenti vitákat kocsmai szintűre vitte le, az intézményeket (még Vajdaság autonómiáját is) kiüresítette, és eleve a pártja köré épülő maffiaállamot épít, hangoznak ellene a Magyarországon is ismerősnek tűnő vádak.

Az elnök nehéz helyzetbe került, ha ugyanis csak a szatellitpártjai és a kamuellenzék (tényleg van ilyen) indul, nem lesz valami magas sem a részvétel, sem rendszerének legimitása. A problémát a gordiuszi csomó módszerével oldotta meg, nemes egyszerűséggel leszállította a bejutási küszöböt az eddigi 5-ről 3 százalékra, hirtelen elérhető céllá téve a bejutást több kispárt számára. Aztán jött a koronavírus-járvány, a bojkottot hirdető ellenzékiek egy része pedig úgy döntött, mégis elindul a választáson. Természetesen nem a küszöb levitele, hanem a járványhelyzet miatt, hangoztatták páran – azt meg már én teszem hozzá, hogy akár merő politikai számításból is, hiszen állami támogatás annak a pártnak jár csak, amely bejut a parlamentbe (a támogatás összege parlamenti képviselőnként havi 3000 euró).

A hardcore rendszerellenes ellenzék abban bízik, hogy az eleve nem túl nagy arányban szavazni járó szerbek a járvány és a választás tétnélkülisége miatt inkább nyaralni mennek. A bojkott abban az értelemben már most sikeres, hogy a szerb ellenzék legfajsúlyosabb pártjait alkotó Savez-szövetség (a szélsőjobbról épp néppártosodni próbáló szoftputyinista-klerikális-nacionalista Dveri; a volt médiavállalkozó és belgrádi főpolgármester, a leginkább egy Demszky Gáborba oltott Gyurcsány Ferencként jellemezhető Dragan Đilas pártja; a Demokrata Párt romjai, valamint Vuk Jeremić exkülügyminiszter jobbközép Néppártja) nem vesz részt rajta, és szintén bojkottálnak Boris Tadić exelnök szocdemei,  Đilas szerint

A kampány eddigi legmeredekebb akciója az volt, amikor hatalomközeli verőlegények a koronavírus-járvány közepén felmentek panelházak tetejére, hogy ott jó nagy, színes füstöt kibocsátó fáklyákat gyújtsanak, és fél órán keresztül azt ordibálják, hogy a választáson eleve el se induló Đilas „egy tolvaj”, miközben a lakosság erre fogékony része az erkélyekről csatlakozhatott hozzájuk szerb zászlókat lóbálva. Az egészen mordori hangulatú performanszot számos szerbiai kis- és nagyvárosban megtartották, érdemes belenézni:

Kik indulnak egyáltalán?

Szerbiában az itthonival ellentétben tisztán arányos a választási rendszer, és lehetséges, hogy a bojkott és a borítékolható, kisebb-nagyobb választási csalások miatt még a választási törvény átírása nélkül is összejön a haladóknak a kétharmados alkotmányozó többség, amivel népszavazás nélkül is alkotmányt lehet változtatni, azaz akár el is lehet törölni a közvetlen elnökválasztást. A kérdés ezért az: visszafogják-e magukat a haladóknál, vagy épp ellenkezőleg. Helyi elemzők szerint alapvetően ciki lenne Vučićéknak 60 százalék fölé menni, mutatni kell ugyanis kifele, hogy állnak még a díszletek.

Míg nálunk összesen 8-12 lista szokott indulni a választáson, Szerbiában idén 59 párt 21 listája lép rajthoz, és mint már írtam, a Savez-szövetség és több más párt bojkottálja az egészet. Vagyis itthoni helyzetre lefordítva kicsit olyan a helyzet, mintha bojkottálna Sólyom László esetleges pártja, ezt tenné a DK, a Momentum, az MSZP, az LMP, a Jobbik és a Mi Hazánk. Ezek lennének a szavazólapon szereplő különböző listák és táborok egy alternatív Magyarországon:

+ Lenne egy „Legnagyobb magyar kincs a gyermek – dr. Orbán Viktor” lista, amin a Fidesz mellett helyet kapna a Nemzeti Fórum, a KDNP, a Lungo Drom, az FKGP, egy nyugdíjastanács, a Fidelitas, a gazdakörök és a kiskunhalasi Horthy Miklósné Polgári Kör. Szerbiában ez Vučić elnök Szerb Haladó Pártjának és szatellitjeinek listája. 60 százalékra mérik őket, a választási győzelmüket semmi sem veszélyezteti.

+ Lenne egy lista, amin a Fidesszel együttműködni szerető MSZP-sek lennének rajta, plusz a Munkáspárt, egy angyalföldi exmunkásőr-egyesület, a 2010-es MDF és a Reális Zöldek nevű atomenergia-párti formáció. Szerbiában ez a Szerbiai Szocialista Párt nevű Milošević-utódpárt listája. Róluk azt kell tudni, hogy elpusztíthatatlanok a jugonosztalgiás szavazótáboruk miatt, és Vučićtyal annak ellenére együtt kormányoznak, hogy az elnök pártja nem szorul rájuk. A 2000-es évek végén az akkor még nagy Demokrata Pártban politizálók sokat tudnak mesélni arról, hogy ha a szocik nem kapnak eleget, akkorát képesek harapni az őket etető kézbe, hogy az még Vučićnak is fájna. Most 12,5 százalékra mérik őket. 

+ Képzeljük el, hogy Budaházy György tényleg egy terrorista, és külsőre egy nemcsak a Facebookra való posztolás előtt, hanem minden áldott nap pacalpörköltet reggeliző Németh Szilárd formájában jelenne meg. Noha korábban minden szomszédos országban féltek tőle, mára egyre kevésbé tud relevánsat mondani még annak ellenére is, hogy a kormánymédia tálcán kínálja neki a megszólalási lehetőségeket. Csak traumatizált nyugdíjasok szavaznak rá, és lehet, ezúttal meg se lesz neki a bejutási küszöb. Szerbiában ez a háborús bűnös Vojislav Šešelj radikális pártja. Hogy a csetnik vajda micsoda tényező volt korábban, jól mutatja: Vučić elnök Šešeljnek volt sokáig a táskahordozója, innen kilépve alapította meg 2008-ban a mai kormánypártot, a Szerb Haladó Pártot. Pont a küszöb fölé, 3,4 százalékra mérik őket.

+ Lenne egy lista, amin olyan mikropártok szerepelnének közösen, mint a Liberálisok, Kóka János, a Vállalkozók Pártja, valamint különböző ellenzéki pártokban tisztújítások során alulmaradt politikusok – Szigetvári Viktor, Bauer Tamás, Berg Dániel – saját mikroformációi. Erejük nagyrésze onnan jön, hogy a szövetségnek tagja a Somogyért Egyesület is. Szerbiában ez az Egyesült Szerbiáért Lista, amit vajdasági pártok mellett tényleg liberális mikropártok és ex-SZDSZ-es szakadárok alkotnak, elvileg 2,7 százalékot kapnának. Az egyik vajdasági párt vezetője nemrég ki is jelentette, hogy kormányozna Vučićtyal, csak most az egyszer ne vegye be a szocialistákat a kormányba. Ők helyi szakértőink szerint Vučić harsányan EU-párti kamuellenzéke, akik vannak olyan agyafúrtak, hogy páran közülük némi pluszfigyelem reményében még azt is büszkén magukra veszik külföldi újságíróknak nyilatkozva, hogy Sorossal vannak. (Mint anno Lendvai Ildikó tette.)

+ A baloldali-liberális szavazókért indulna egy másik kamuellenzéki lista Megbékélés néven, amit személyesen egy korábbi liberális nagymenő, Fodor Gábor vezetne, miután összeveszett korábbi pártjával: de ez igazából nem is a saját listája lenne, hanem halászna valahonnan cigányokat, ruszinokat, örmányeket, majd ezek az emberek valahogyan véletlenül rátalálnának pont Fodor Gáborra, hogy legyen kedves vezesse a közös listájukat. Szerbiában ez a Liberális Demokrata Párt Békéért koalíció nevű listája, amit telepakoltak mindenféle jelentéktelen kisebbségi szervezetekkel, hogy jobban nézzenek ki, illetve hogy ez valahogy garantálja a Liberális Demokrata Párt túlélését (3000 eurós állami támogatás képviselőnként!), a bejutási küszöb ugyanis a kisebbségi listákra nem vonatkozik, ez pedig formálisan egy kisebbségi lista, nem is ezé a párté. Mérhetetlenek. A jelentősebb kisebbségek (magyarok, bosnyákok, albánok) egyébként mind külön listán indulnak.

+ Lenne egy Seprű 2020 lista, amit Volner János alkotna budai exmiépesekkel. Ők kisöpörnék a komplett politikai elitet, de az elnökkel csak annyi a bajuk, hogy nem elég demokrata. Ez Szerbiában komolyan létezik: ez a kormánypárti médiában alaposan megfuttatott, mindenféle nacionalista-konzervatív pártok által alkotott Seprű 2020 nevű lista, amit pont a bejutási küszöbre, 3 százalékra mérnek.

+ Külön listával indulna a Fidesztől függetlenedő Lázár János: a korábban még a „mindenki annyit ér, amennyije van neki” jegyében politizáló neoliberális pártja, az „Elég ebből!” az utóbbi években 150 fokot fordulva egy Mandiner-kommentelőkből álló, rájuk építő alt-right mozgalommá változott, aminek mintha személyesen Steve Bannon írná a kottát. Szerbiában ez Saša Radulović volt gazdasági miniszter Szuverenisták néven induló listája, amire a magyar politikában még soha nem látott rosszarcú emberek kerültek rá, és ez hoz is nekik most vagy 2,8 százalékot.

+ Hirtelen a semmiből, fél nappal a határidő előtt listája lenne Bede Zsoltnak, miután országos hírnevet szerzett magának állatvédő tevékenységével. A politikában aztán kőkemény náci jelszavakkal operálna, természetesen továbbra is az állatvédelem jegyében. Bede ebben a jelenben nem Hadházy Ákos autójára ráfekve üvöltözné, hogy elütötték, hanem Facebook-élőben (ÉLŐ-ben) odamenne cigány családokhoz, és elvenné a kutyájukat, mondván azt kínozták a gazdái (hiába állítja mindenki a szomszédok közül, hogy ez kamu). Ez Szerbiában a Leviatán-mozgalom listája, amit teljes ellenőrzés alatt tart a hatalom. Támogatottságuk mértéke egyelőre rejtély.

+ A még a szexbotránya előtti Borkai Zsolt is elindulna sikeres győri polgármesterként egy külön listával, ám a kampányban nem kötne bele egyik politikai ellenfelébe se, csak saját magát fényezné végig, hogy ő mennyire jó polgármester, mekkora hazafi és micsoda sikeres sportoló volt. Ez Aleksandar Šapić újbelgrádi polgármester, olimpiai ezüst- és bronzérmes vízilabdázó ún. patrióta listája, ami magabiztos 5 százalékot tudna is hozni. Az ellenzéki oldalon sokan őt a jobboldali politika nagy reményének tartják, aki képes lesz visszahódítani a jobboldali térfélt a kormányzó haladó párttól.

+ Királyságpárti közös lista, amin három királyságpárti formáció egyesíti az erejét Pánczél-Hegedűs János vezetésével. Céljuk, hogy újra a Rákóczi-család irányítsa Magyarországot. Szerbiában ez a szegény sorból felemelkedő, Szerbiát 1903-tól királyi családként irányító Karađorđevićeket a hatalomba visszajuttatni kívánó Szerb Királyságért lista, amit 2,5 százalék körülre tesznek most a közvélemény-kutatók.

+ Elindulna Szabó Győző is egy liberális, EU-párti, picit környezetvédő párt élén, amit Jóri András, a hivatalából jogsértő módon eltávolított népszerű adatvédelmi biztos alapított, és amelyben a fél magyar baloldali-liberális értelmiség benne van. Ők bár korábban bojkottpártiak voltak, a realitásokból kiindulva (a járvány miatt az országban van most 300 ezer alapvetően ellenzéki vendégmunkás, illetve csak parlamenti küszöb fölött jár állami támogatás) elindultak, a színész pártvezér pedig nyers üzeneteivel feldühíti nemcsak a műsorvezetőket, hanem a többi ellenzéki pártot is. A helyi szakértőink tényleges ellenzéki pártnak nevezik őket, noha számos ellenzéki párt dühös rájuk, amiért elindulnak a választáson, de mint új párt miért is ne mérettetnék meg magukat? Szerbiában az a nevük, hogy Szabad Polgárok Mozgalma, az Azonnali által is meginterjúvolt Sergej Trifunović színész vezeti a 3,4 százalékra mért, de 6-ot elérni akaró pártot.

+ Bajnai Gordon saját atlanista-liberális pártot alapított, és végre összejött neki a szövetség az ideológiájában bár 2013-as, de alapvetően a 2020-as Ungár Péter elnökölte, a Fidesszel csak és kizárólag helyi szinten együttműködni képes, és a magyarországi kisebbségek kérdéseire a mainál érzékenyebb, székhelyét Pécsre átrakó LMP-vel: indulnak is „Tél után tavasz jön” néven. Ez Szerbiában Zoran Živković Új Pártjának és a vajdasági szlovákok képviseletét a rossz nyelvek szerint etnobizniszből felvállaló Zöld Párt közös listája A maszkok lehullhatnak néven. Nem találtam őket a kutatásokban.

+ Külön elindulna a Hallgatói Hálózat is, miután keretet adtak és segítettek megszervezni számos nagyobb ellenzéki demonstrációt. Mivel azonban elegük van a hülye pártokból, ezért úgy döntöttek, ők maguk is elindulnak, mondván, ők akarnak lenni a bojkott hangja a parlamentben. Ez az 1 az 5 millióból lista Szerbiában, akik a bojkott főszervezőjét, a kormánypárt főmumusát, volt belgrádi polgármestert és médiavállalkozót, a Demszky Gáborba oltott Gyurcsány Ferencet, Dragan Đilast legalább annyira elutasítják, mint a kormánypártot. Vučić médiája pedig boldogan teret ad nekik, hiszen annyira bénák és tapasztalatlanok, hogy kifejezetten jól jön a kormánypártoknak az 1 százalék alá mért diákság.

Most mondja bárki, hogy a magyar belpolitika követése bonyolult! A fontosabb szerbiai ellenzéki szereplőkkel, illetve elemzőkkel vasárnapig több helyszíni interjúval is jelentkezünk!

FOTÓK: Bukovics Martin, Bakó Bea / Azonnali