Szerző:
Fekő Ádám
Budapest főpolgármesterének minden szám szerint igaza van, amikor azt mondja, inkább adjon pénzt a kormány a Lánchídra, mint tűzijátékra. Csakhogy az ország nagyrészét nem a számok érdeklik.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Karácsony Gergely talán először talált főpolgármesterré válása óta igazán szimbolikus ügyet a kormánnyal szembeni csatározásban: a Lánchidat, illetve augusztus 20-át. Bár hosszú ideje folyik a csapból is, hogy tulajdonképpen egy tutyimutyi lúzerről van szó, most mégis egészen profánul megüzente, hogy ő nem kér az egyre rosszabb állapotban lévő Lánchíd és környékén tartandó augusztus 20-i tűzijátékokból, inkább adja oda a magyar kormány a felújításra ezt a pénzt, majd kiemelte, hogy az államalapítás ünnepségére szánt buli többe kerülne, mint amennyit Budapest egyik legikonikusabb részének felhúzására szánnak.
Egyrészről jó gondolat, hiszen első ránézésre a koronavírus miatt kissé bedőlt gazdaságban milliárdokért parádézni a hídon tényleg olyasmi, mint amikor láttam gyerekkoromban, hogy a kilencedik emeleten lakó Lázár bácsi egy hirtelen ötlettől vezérelve flatron tévét vett a hitelből nyílászárók helyett.
Lázár bácsit nem különösebben érti meg Karácsony Gergely, és bár a Lánchíd körüli problémák egyre súlyosabbak, az egész mégis tökéletesen illeszkedik a szokásos bal-jobboldali vitába, amiből már annyit hallottunk. Röviden arról van szó, hogy a baloldal kézzelfogható dolgokat akar, a jobboldal pedig büszkeséget.
Nyilván lehetne egyszerre is a kettőt augusztus 20. esetében, mondjuk Tarlós István kijárhatta volna valamelyik térkövezésre szánt pénzcsomag átirányítását a Lánchíd felújítása felé. Most viszont marad a mutogatás, amiből nem csak az jön le, hogy a Fidesz szándékosan szívatja Budapestet, amiért élt a demokratikus jogaival októberben, hanem az is, hogy
Ezek azok a helyzetek, amikor egy politikus megpróbálhat várospolitikát folytatni: bármekkora populizmus is, ha az emberek szeretnének tűzijátékot nézni, és a Lánchídra nézve megélni mindazt, amit adott nekik István, a király, akkor valaminek történnie kell, ami emlékezteti őket a tűzijátékra. Ha nem, akkor ezek az emberek megint csak azt látják, hogy a libsi polgármester elvesz tőlük valamit.
Sajnos azzal Karácsony már sokszor szembesült, hogy a Fidesznek mindennél jobban megy a szimbolikus politizálás: konkrétumokról általában nem is szeretnek beszélni, ha pedig mégis megteszik, az általában úgy néz ki, mint amikor Tarlós István évek távlatából sem tudja megemészteni a fakocka kinevetését. A Fidesz akkor érzi magát elemében, amikor egy vitából kihozhatja, hogy a baloldal gyűlöli a magyarokat (főleg a határon túliakat), nem érdekli a nemzet sorsa, vagy mondjuk nem akarja hagyni, hogy megéljük összetartozásunkat augusztus 20-án.
Innentől akármi történik, az sajnos mellékes: noha minden létező logikus érv a tűzijáték ellen szól, csak hát ez a világ nem az, amiben logikus érvekhez kötődünk. A probléma az, hogy nem csak a Fidesz nem vevő a logikus dolgokra (amúgy vevő lesz később, azt azért élő ember nem gondolja, hogy hagyják beomlani a Lánchidat), az ellenzék pedig nem vevő az érzelmi kötődésre.
A világ sokkal boldogabb hely lenne, ha a száraz technokraták el tudnák magyarázni mindenkinek akár azt is, hogy a tűzijáték nem csak idén, hanem minden évben pénzpocsékolás, amiből sok-sok éhes szájat lehetne etetni, de belül mindenki tudja, hogy ez soha nem fog menni.
Ez nem azt jelenti, hogy Karácsony Gergelynek tapsolnia kéne, amiért a magyar kormány a szokásos megalomániájában elpuffogtat pármilliárd forintot, hanem azt, hogy legalább kicsit meg lehetne próbálni nyitni: legyen fapadosabb a tűzijáték, rakják ki csak minden második rakétát, az ünnepségben csak közepesen unalmasra elhúzott kortárs táncművészetet kelljen végigszenvedni, ilyesmi.
A közpénzmédiát ez sem tartaná vissza a hazaárulózástól, de azok az állítólagos polgári szellemet követő emberek, akikre még a régmúltban szeretett hivatkozni a Fidesz, talán végre azt is láthatnák, hogy Karácsony Gergely nem csak le akar mondani dolgokat, amiket a nagylelkű kormány adni szeretne. És talán egy kicsit ahhoz is közelebb kerülnénk, hogy az ellenzék elfogadná, hogy vannak, akiknek tényleg fontos elénekelni a Nélküledet, vagy megnézni az ismert slágerekre puffogó tűzijátékot.
Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.