+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bakó Bea & Bukovics Martin
2020. június 15. hétfő, 07:05
Vasárnap tartanak parlamenti választást Szerbiában, ahol az előrejelzések szerint nagy győzelmet arat a jelenleg is kormányzó Szerb Haladó Párt, az Orbánnal jó viszonyt ápoló Aleksandar Vučić elnök pártja. Az ellenzék egy része bojkottálja a választást, de indul híres színész és volt vízilabdázó is. Mi értelme a bojkottnak, és hogyan mérik ilyenkor az ellenzék sikerét? Rastislav Dinić politikai elemző magyarázza el az Azonnalinak. Interjú.

Mennyire látja Orbán Viktort és a szerb elnököt, Aleksandar Vučićot hasonlónak?

 

Ők közel állnak egymáshoz és elég jó barátok. Vučić ezt folyamatosan hangsúlyozza is, állandóan erről beszél – nem tudom, hogy Orbán ezt milyen gyakran csinálja. És persze gyakran is találkoznak. Vučić legutóbbi választási kampányában pedig Szijjártó Péter is részt vett.

 

Szijjártó még meg is látogatta a vajdasági magyarokat a kampányban, és elmondta nekik, hogy „szavazzatok erre a fickóra”.

 

Orbán és Vučić között sok hasonlóság van, de vannak azért különbségek is.

 

Kezdjük a hasonlóságokkal!

 

Mindketten az Európai Néppártban vannak, Gruevszkivel – aki korábban kormányozta Észak-Macedóniát –, illetve a horvát HDZ-vel együtt. Szerintem ez a kötelék sokkal szorosabb, mint ahogy az emberek gondolják, és erről gyakran megfeledkezünk. Nyilvánvalóan mindketten jobboldaliak, és a kormányzási szokásaikban is sok hasonlóság van: mindketten nagy kliensi hálózatot hoztak létre, amit arra használnak fel, hogy összegyűjtsék a támogatóikat és mindketten szoros kapcsolatokat építettek ki oligarchákkal, sőt: saját oligarchahálózatot hoztak létre, ami folyamatos finanszírozást nyújt pártjaik és kampányaik számára.

 

De annak ellenére, hogy sok hasonlóság van köztük, szerintem fontos különbségek is vannak. A legszembetűnőbb a migráció ügye és az, ahogyan pozicionálják magukat ebben a kérdésben. A migrációs válság csúcsán Orbán a kemény fickó imidzsét alakította ki, aki ellenzi a bevándorlást – ez néhol már komikusnak is tűnt, mert tudomásom szerint nagyon kevés migráns van Magyarországon. Eközben Vučić és kormánya – nagyon jó Merkel-tanítványként – sosem folytatott migrációellenes kampányt. Valószínűleg ez az egyetlen pozitív dolog, amit Vučić kormányával kapcsolatosan tudok mondani: hogy kifejezetten együttműködőek voltak ezügyben.

 

Mit gondol, ez őszinte tett volt, vagy amiatt cselekedett így a szerb kormány, mert csatlakozni akar az Európai Unióhoz?

 

Ezzel kapcsolatosan csak találgatni tudok. Én nem mondanám őszintének, szerintem inkább opportunista volt, mert a tavalyi évben, de leginkább az elmúlt hónapokban változtattak a kommunikáció stílusán. Legutóbb, amikor Vučić és Orbán körülbelül egy hónapja találkozott, rá három napra Vučić a hadsereget a vajdasági Šid városába vezényelte, ahol van egy menekültszálló. Állítólag azért kellett a hadsereget oda vezényelni, mert a menekültek és a migránsok törvényt sértettek, és ezt kellett megfékezni. Közben kiderült, hogy semmi nem történt, a rendőrség is kiadott egy jelentést erről. Szóval ez az egész csak egy megrendezett előadás volt a választók számára, a kampány részeként.

 

INTERJÚALANYUNK, RASTISLAV DINIĆ POLITIKAI ELEMZŐ, A DÉL-SZERBIAI NIŠI EGYETEM FILOZÓFIA TANSZÉKÉNEK OKTATÓJA. FOTÓ: PRIVÁT

 

Amikor Belgrádban találkoztunk különféle ellenzéki pártok standoló aktivistáival, és elmondtuk nekik, hogy magyar újságírók vagyunk, azt mondták, hogy Vučić Orbán legjobb tanítványa. Ő tényleg Orbán tanítványa vagy bizonyos esetekben okosabb is, mint Orbán?

 

Okosabb, mint Orbán?

 

Vučić lecsökkentette a parlamenti bejutási küszöböt 5-ről 3 százalékra, ezzel jól széttagolva az ellenzéket. Szóval úgy tűnik, vannak azért önálló gondolatai is, egészen okosak.

 

Ettől még Vučić valóban az egyik legjobb Orbán-tanítvány. Szerintem sokat tanult tőle, úgy is fogalmazhatnék, hogy nem csak egy oldalt vett át Orbán könyvéből. De az, hogy lejjebb vitte a bejutási küszöböt, szerintem nem azt mutatja, hogy Vučić okosabb lenne nála, hanem inkább azt, hogy egy másfajta helyzettel szembesült. Ez pedig a választási bojkott, amit most a nagyobb ellenzéki pártok tesznek.

 

Szerintem a legfőbb különbség Orbán és Vučić között az, hogy más kapcsolatban állnak az EU-val. Orbán és Magyarország már az EU része, ami miatt nagyobb a mozgástere, és több durvább nyilatkozatot is megengedhet magának, mint Vučić – mivel Szerbia még csak tagjelölt, emiatt nagyobb nyomásnak van kitéve az EU részéről.

 

Ez egyrészről így sokkal jobb, mármint az átlag szerb állampolgárok szemszögéből. Az egyik ilyen, nagy figyelemmel kísért pont az EU részéről, hogy miként rendezi meg a választásokat Szerbia. Emiatt jobban is kell manővereznie Vučićnak, hogy az EU-nak bebizonyíthassa, hogy Szerbiában a helyzet még viszonylag normális, és az emberek még tudnak szavazni, a választások pedig szabadok.

 

Vučićnak ezért az ellenzéki bojkott egy igazi kihívás, mert a legnagyobb ellenzéki koalíciók és legnagyobb politikai aktorok hiánya miatt úgy tűnik, hogy a választások nem lesznek legitimek.

 

Teljesen arányos, tisztán listás választási rendszer van Szerbiában?

 

Igen. A parlamenti küszöb ötről három százalékra történő csökkentésével az volt a szándék, hogy minél több pártot és politikust motiváljon a részvételre, hogy ezzel legitimitálják a mostani választások eredményét. Ez félig be is jött, de még mindig távol van attól, hogy Vučić legitim választásnak kiálthassa ki a mostanit.

 

Mit gondol a bojkottról? Sikeres lehet úgy, hogy néhány ellenzéki párt bojkottálja a választásokat, míg más ellenzéki pártok elindulnak?

 

Néhány párt még korábban úgy tervezte, hogy bojkottálják a választásokat, de a koronavírus-járvány következtében meggondolták magukat. A legfontosabb ilyen a Szabad Polgárok Mozgalma, ami a legnagyobb ellenzéki párt. Mellettük vannak kisebb-nagyobb pártok, amiknek egy részét a rezsim irányítja, illetve nyilvánvalóan bábpártok, akik szintén részt vesznek a választáson.

 

De a legfontosabb politikai szereplők egyáltalán nem vesznek részt a választáson, például a Szövetség Szerbiáért nevű koalíció. A helyi szintű lokálpatrióta pártok, például a „Ne engedjük Belgrádot elveszni”, szintén bojkottálják a választást. Úgy gondolom, hogy ez egy elég erős jel, mind a szavazók, mind a nemzetközi szervezetek számára, hogy ezek nem igazi választások.

 

A VÁLASZTÁS BOJKOTTJÁRA FELHÍVÓ PLAKÁTOK BELGRÁDBAN. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

Összesen huszonegy lista indul így is a választáson. Ha megnézzük a résztvevő pártokat, mely pártok a kormánypárt bábjai, és melyek azok, amik valódi ellenzéki pártok?

 

Némelyikről ezt nehéz megállapítani. De kettő biztosan nem bábpárt: az egyik a híres színész, Sergej Trifunović vezette Szabad Polgárok Mozgalma, a másik pedig az Új Párt, amit Zoran Živković vezet és koalícióban indulnak a Zöldekkel. Itt már van egy furcsaság, mivel Zoran Živković kétségtelenül egy igazi ellenzéki politikus, miközben a vele együtt induló Zöldek nagyon sok városban pedig a kormánypárttal, a Szerb Haladó Párttal vannak helyi szinten koalícióban. A többi, a választáson elinduló pártot a kormány bábjának nevezném.

 

Ez a zöld párt nem a vajdasági szlovákiai kisebbségi zöldpárt?

 

Igen, az. Viszont Szerbiában a kisebbségi ügyekkel gyakran visszaélnek a rájuk vonatkozó alacsonyabb bejutási küszöb miatt. Elég gyanús, hogy a zöldek esetében is ez a helyzet.

 

Nézzük végig, mit érdemes tudni a szerbiai pártokról. Kezdjük Aleksandar Vučić köztársasági elnök pártjával, a kormányzó Szerb Haladó Párttal, amit jelenleg 60 százalék körülre mérnek. Ez reális szám?

 

Úgy, hogy a valódi ellenzék bojkottálja a választásokat, szerintem reális, hogy ilyen eredményt érnek majd el. De ezt nehéz megmondani, mert ezekkel a közvélemény-kutatásokkal eléggé visszaélnek Vučić Szerbiájában. Egyrészt évek óta arra használják fel, hogy meggyőzzék a lakosságot. Szóval nem igazán tudom megmondani, hogy mennyire lehet komolyan venni ezeket a számokat.

 

Viszont úgy, hogy az ellenzék nem vesz részt a választáson, reális esély van arra, hogy akár 60 százalékot is szerezzenek, ami amiatt lehet problémás Vučićnak, mert

 

így nehezebben tudja majd bebizonyítani a nemzetközi szervezeteknek, hogy ez egy valódi, fair választás volt, valódi versenyhelyzettel.

 

Vučić pártja sok kisebb párttal áll koalícióban. Ezek igazi pártok vagy inkább csak szatellitpártok?

 

Sok párt már korábban is létezett, mielőtt csatlakoztak volna Vučić koalíciójához, de nincs kétség, hogy vannak közöttük szatellitpártok is, akiknek két szavazatot is nehéz lenne szerezniük Vučić nélkül.

 

Beszéljünk akkor Slobodan Milošević korábbi pártjáról, a Szerbiai Szocialista Pártról. Mi a helyzet velük?

 

Ez egy érdekes kérdés. A közvélemény-kutatások 10-12 százalékra mérik őket, de ők tulajdonképpen elpusztíthatatlanok. Egyrészről nekik van egy örökségük a kommunista párttól: sok ingatlant, illetve pénzügyi forrást örököltek tőlük. A legtöbb ellenzéki párt, akik korábban akár kormányoztak is, a csőd szélén állnak, de a Szocialista Párt nem. Milošević bukása után a szocialista párt sokáig ellenzékben volt, de ez nem jelentett nekik problémát, mert erős pénzügyi alapokon álltak. Most egyértelműen Vučić pártjának árnyékában vannak, de úgy gondolom, hogy Vučić tart tőlük, és emiatt próbálja inkább barátságosan kézben tartani őket a koalícióban, mintsem, hogy ellenzékbe vonuljanak.

 

Egyszerre számít rájuk és fojtogatja őket, mert nagyon veszélyes ellenségnek tartja őket. Viszont fontos megjegyezni, hogy a korábbi köztársasági elnök, Boris Tadić vezette Demokrata Párt kormánya akkor vesztette el a hatalmat, amikor a Szocialista Párt térfelet váltott. Ahelyett, hogy koalícióra lépett volna a Demokrata Párttal, átállt Vučić Szerb Haladó Pártjához.

 

Mi a Szerbiai Szocialista Párt ideológiája? Ők tényleg szociáldemokraták, vagy a kelet-európai sajátosságokhoz hasonlóan ők is egyfajta pragmatikus, nacionalista, populista párt?

 

Igen, ők is egyfajta pragmatikus, populista párt. Amellett, hogy a kilencvenes években részt vettek a háborúban – sőt, irányították is azt –, azokban az elég kemény neoliberális reformokban is részt vettek, amiket a Vučić-féle Haladó Párt vitt véghez az elmúlt nyolc évben. Szóval egyáltalán nem lehet rámondani a pártra, hogy baloldaliak lennének a szó szoros értelmében.

 

Emellett erősen visszaélnek a jugoszláv idők nosztalgiájával, főleg az idősebb szavazóknál: nem csak Miloševićet, hanem Tito emlékét is felhasználják a jelenlegi kampányban. Van is egy kampányvideó, amiben Ivica Dačić, a szocialisták jelenlegi elnöke egy asztalnál ül Titóval, és beszélgetnek. Ez egyértelmű manipuláció, hiszen Tito egy internacionalista figura volt: egyértelműen autoriter volt, de nem volt olyan nacionalista, mint a mostani populisták.

 

A SZERB SZOCIALISTA PÁRT IRODÁJA KARLÓCÁN. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

Mi a helyzet Vojislav Šešelj csetnik vajda pártjával, a Szerb Radikális Párttal?

 

Minél kevesebbet hallunk róluk, annál jobb! De az olvasók számára izgalmas lehet, hiszen

 

ez az a párt, ahonnan Vučić is jött. A politikai karrierjének a nagy részét itt töltötte el mint Šešelj egyfajta jobbkeze, vagy nem is jobbkeze, inkább táskahordozója és a párt ifjú reménye.

 

Ez 2008-ig volt így, amikor Vučić és Tomislav Nikolić úgy döntött, hogy megalakítják a saját pártjukat, a Szerb Haladó Pártot. Azért döntöttek így, mert az EU és az Egyesült Államok egyértelműen jelezte nekik, hogyha ezt nem teszik meg, akkor sosem kerülnek hatalomra, mert egy rendszeren kívüli, Európa-ellenes pártként volt elkönyvelve a Šešelj-féle Szerb Radikális Párt. Ezért alakítottak egy Európa-párti pártot.

 

És itt vagyunk most. A szerepek megváltoztak, Šešelj pedig most már csak egy Vučić-báb, ezért került be a parlamentbe. Néha kritizálják Šešeljék a Szerb Haladó Párt politikusait, magát Vučićot viszont sohasem. Mára már nincs is nagy támogatottságuk, a közvélemény-kutatások körülbelül három százalékra mérik őket, viszont reális lehet, hogy ennyi szavazójuk még van.

 

Mi a helyzet a magyarok pártjával, a Vajdasági Magyar Szövetséggel? Róluk mit gondolnak Szerbiában? Valódi pártnak tekintik őket, vagy csak lobbistáknak? Vagy esetleg ők is csak Vučić bábjai?

 

Azt kijelenthetjük, hogy ők nagyon közel állnak Orbánhoz, és erről sokat is beszélnek. Néhány politikusuknak követem a tévés szerepléseit és folyamatosan a migrációról és a keresztényi örökségről beszélnek. Szóval ők Orbán kinyújtott keze. Emiatt természetesen jó kapcsolatot ápolnak Vučić-tyal, szövetségesek.

 

Mi a helyzet Aleksandar Šapić-tyal, aki szintén saját listával indul?

 

Ő korábban vízilabda-játékos volt, jelenleg pedig Belgrád egyik legnagyobb kerületének, Újbelgrádnak a polgármestere. Ő eléggé sikeres, szóval neki valódi támogatottsága lehet. Egy karizmatikus vezető, a közvélemény-kutatások jelenleg négy százalékra teszik, ami reális is lehet. Rá nem mondanám, hogy Vučić-báb lenne, annak ellenére, hogy Šapić szinte sose támadja Vučićot, igaz, nagyon mást sem. Ő egy olyan kampányt folytat, hogy „én egy jó polgármester vagyok, egy sportoló, aki még jóképű is”. Neki valódi esélye van arra, hogy bejusson a parlamentbe. Šapić egyébként a Demokrata Párt tagja volt korábban, ahol ő volt a jobboldali figura Dragan Đilas mellett, aki most a választást bojkottáló koalíció élén áll.

 

Itt van a hetes számú, EU-pártisággal kampányoló, Belgrádban ellenzékiként is számos óriásplakáton szereplő Egyesült Demokratikus Szerbia nevű lista, amin több párt is szerepel. Kicsodák ők?

 

Ez egy hatalmas koalíció, ami a Demokrata Párt szakadásaiból jött létre. Ezek különböző civil, demokrata és EU-párti pártok. Ez a koalíció nyilvánvalóan egy EU-párti Vučić-bábkoalíció, ha úgy tetszik, egyfajta marionettbáb-show.

 

Ők csak azért vannak, hogy azt mutassák, indulnak Európa-párti koalíciók is a választáson, mivel a valódi EU-pártiak bojkottálják azt.

 

Nem hinném, hogy valódi esélyük lenne, kivéve, ha kapnak egy komoly segítséget Vučićtól, ami megtörténhet.

 

A 7-ES LISTÁN INDULÓ BALLIBERÁLIS, EURÓPA-PÁRTI DOBRA VEST (JÓ HÍREK) SZLOGENŰ BÁBLISTA KAMPÁNYSTANDJAI BELGRÁD SÉTÁLÓUTCÁJÁN. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

És mit tudunk a Seprű 2020-ról?

 

Ők szintén egy koalíció, amit a Vojislav Koštunica által alapított Szerbiai Demokrata Párt irányít. Koštunica még 2000-ben legyőzte Slobodan Miloševićet és akkor még Jugoszlávia elnöke lett. Azóta ez a párt sokszor vesztett. Annak ellenére, hogy még mindig parlamenti párt, jóval kisebb és gyengébb, mint egykoron volt. Jelenleg, ha fogalmazhatok így,

 

befeküdt Vučićnak, ahogy az egész koalíció. Nem hinném, hogy hatalmas támogatottsága van. Egyedül azok támogatják, akiket Vučić gyűjtött össze nekik.

 

A következő a Szabad Polgárok Mozgalma, amit az interjú elején tényleges ellenzéki pártként jellemzett. Mit gondol, hány százalékot tudnak szerezni és mit tudunk az ideológiájukról?

 

Én se tudok többet a százalékokról, mint önök. Az egyik közvélemény-kutatásban 3,3 százalék körül voltak. Ez reálisnak tűnik, így a parlamentbe is bekerülhetnek. Őket egy tipikus centrista, talán kicsit balközép, EU-párti, liberális pártnak lehet mondani.

 

Korábban úgy volt, hogy ők is bojkottálják a választást. Mit gondol, miért gondolták meg magukat?

 

Őszintén megmondom, nem tudom. Talán az lehet a háttérben, hogy rájöttek, valódi esélyük van bejutni a parlamentbe, és ezt ki akarják használni. Ez egy új mozgalom, ami a 2017-es elnökválasztás után alakult, szóval ez az első esélyük, hogy bejussanak a parlamentbe. Ezen kívül volt egy olyan általános közhangulat, hogy a koronavírus-járvány miatti karanténnak hála az ellenzéknek valódi esélye lehet, hiszen akkoriban nagy volt az elégedetlenség, amiről azt gondolták, hogy segítheti majd őket. Majd meglátjuk, hogy mennyiben volt igazuk ebben, szerintem nem igazán.

 

Van még egy nagyon érdekes mozgalom: Saša Radulović volt gazdasági miniszter szuverenistái. Kik ők és mit akarnak?

 

(Nevet.) Ők igazán röhejesek. Radulović a 2012 és 2014 között regnáló első Vučić-kormányban volt gazdasági miniszter, ami hivatalosan a szocialista Ivica Dačić kormánya volt. Ez a kormány lényegében ugyanazokból állt, akik most is hatalomban vannak: a Szerb Haladó Pártból és a szocialistákból. Noha Dačić volt a miniszterelnök, már akkor is nyilvánvaló volt, hogy Vučićnak nagyobb a hatalma. Ő hozta be gazdasági miniszternek is Radulovićot, aki idővel Vučić ellen fordult és saját pártot alakított, az „Ami sok, az sok” mozgalmat. Ő leginkább neoliberális, centrista, jobbközép beállítottságú volt, de nem nacionalista, hanem gazdasági alapon.

 

Nem is volt sikertelen: 2016-ban még kaptak is 6 százalékot, ami egy új párttól nem rossz eredmény. De az elmúlt két évben egy Trump-féle, bevándorlásellenes, altright-szerű, szuverenista és antiglobalista mozgalommá szervezték át magukat. Radulović pedig lényegében Steve Bannon paneljeit ismételgeti, és az internet alt-right trolljait próbálja összetrombitálni ezzel a bevándorlásellenes retorikával. De hogy mennyire lesznek sikeresek, nem tudom.  

 

AMI ELÉG, AZ ELÉG, HIRDETIK A SZUVERENISTÁK. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

Indul még az „Egy az öt millióból” nevű mozgalom is, amely a kormányellenes tüntetésekből nőtte ki magát.

 

Ez megint csak egy érdekes történet. Ők azok a fiatalok és diákok, akik megszervezték a kormányellenes tüntetéseket (ezekről itt írtunk részletesen – a szerk), míg csak a tüntetések második vonalában voltak a tényleges ellenzéki pártok vezetői. Most az „Egy az öt millióból” egyedül indul a választásokon, mégpedig egy olyan különös programmal, hogy elviszik a bojkott hangját a parlamentbe. Ők tényleg ellenzékinek tűnnek, de érdekes, hogy a rezsim médiája – amely teljesen zárva marad mindenki előtt, aki Vučićot támadja – mégis rendszeresen meghívja őket a műsoraiba. Olyan, mintha a kormány csak nekik engedné, hogy nyíltan kritizálják Vučićot. Szóval ők egy rejtély számomra.

 

Rajthoz áll a listáját kevéssel a határidő előtt leadó Leviatán mozgalom is. Ők kicsodák?

 

Ők lényegében nácik. A mozgalom részben nyilvánvalóan volt szkinhed neonácikból áll, a vezetőjük, Pavle Bihali pedig pont úgy is néz ki. Az igazán vicces dolog az, hogy Bihali zsidó származású, a nagyapja zsidó kommunista volt, akit a Gestapo gyilkolt meg a náci megszállás elején. Bihali nagyapja még egy kiadóvállalatot is alapított, ahol kommunisták és zsidók műveit adták ki.

 

Maga a Leviatán mozgalom viszont nem neonáci, hanem állatvédő mozgalomként indult. Okos módszer, az állatjogokat használták fel arra, hogy főként a cigányok ellen uszítsanak: kutyákat és lovakat vettek el a cigány családoktól, és arról beszéltek, hogy hogyan bántalmazzák a romák az állatokat. Innen sikerült kiépíteniük Szerbia-szerte egy valós szavazóbázist, és egy olyan képet magukról, hogy ők azok a kemény csávók, akik megvédik az állatokat. Pár aspektusban a PETA-t és a többi, militánsabb állatjogi mozgalmat másolták, de közben a támogatóiknak szélsőjobbos üzeneteket is küldtek.

 

Most pedig már egy másik elég gyanús és problémás, oltásellenes mozgalommal vannak koalícióban. Szóval lényegében minden összeesküvés-elmélet egy listán, plusz természetesen szélsőséges migrációellenesség, LMBT- és cigányellenesség. És a közép-európai, orbánista értelemben nacionalisták is, de inkább az alt-right vonalat képviselik ők is. Semmi kétségem viszont afelől, hogy ők teljes mértékben a rezsim projektje és a rezsim irányítása alatt állnak, az egyedüli céljuk a szélsőjobbos szavazatok megosztása.

 

Hogyan írná körül a tipikus szerb nacionalizmust?

 

A szerb nacionalizmus inkább

 

a Nagy-Szerbia iránti romantikát, az expanzionizmust jelenti, valamint a szomszédos országokban élő szerbek jogainak hangsúlyozását. Tehát lényegében ugyanazt, mint a 90-es évek nacionalizmusa.

 

Az új, Leviatán-féle és szuverenista nacionalizmus viszont inkább a nemzetközi jobboldal témáit öleli fel: migrációellenesség, LMBT-ellenesség, cigányellenesség, a keresztény értékrend védelme. Nem tipikusan szerb témák: nagyon jól összecsengenek Trumppal, Orbánnal és a hasonló figurákkal. De a Leviatán nagyon veszélyes, hiszen rendkívül erőszakosak, megfélemlítik a cigány családokat, elveszik az állataikat.

 

KORONAVÍRUS-KOMPATIBILIS NACIONALIZMUS. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

 

És kik azok a pártok, akik végül bojkottálják a választásokat?

 

Elsősorban a Szövetség Szerbiáért nevű ellenzéki koalíció. Ebben benne van Dragan Đilas volt belgrádi polgármester balközép Szabadság és Igazság Pártja, Vuk Jeremić volt külügyminiszter jobbközép pártja, a Nemzeti Párt, az elmúlt nyolc évben nagy veszteségeket elszenvedő balközép Demokrata Párt. És ott van a Dveri nevű mozgalom, amelynek a sztorija a Jobbikhoz hasonlít: szélsőjobboldaliként, már-már fasisztákként kezdték, de az elmúlt 6-8 évben elindultak a centrum felé. Most inkább konzervatív és mérsékelt jobboldali mozgalomnak mondhatók.

 

Miért tolódtak a centrumba?

 

Ennek több oka lehet, az egyik pont egy olyan trükk miatt van, amit Vučić eltanult Orbántól: a kormánypárt ugyanis teljesen átvette az irányítást a szélsőjobb felett. Ha még a szélsőjobbos szavazatokat nem is mind ő zsebeli be, ott vannak a szélsőjobbos bábpártjai, akik ezt megteszik helyette. A másik ok, hogy az ellenzékiek előtt csak az Európa-pártiak médiája áll nyitva, szóval a Dveri számára a szélsőjobboldalon nem volt hely, ezért mozdultak el.

 

Kik bojkottálják még a választást?

 

A kisebbek között ott van még a „Ne engedjük Belgrádot elveszni”, akik országosan még nem indultak, csak helyi szinten, de azért is fontosak, mert ők képesek új, nem korrupt és tiszta arcokat megjeleníteni. Kicsit olyanok, mint az LMP Magyarországon, vagy Karácsony Gergely Budapesten: környezetvédelmi kérdésekben baloldali, egyébként balközép és lokálpatrióta erők. Ők is kitartanak a bojkott mellett.

 

Érdekes, mert a nyugati közönségnek is szóló szerb médiában terjed az a narratíva – amelyet egyébként teljes mértékben a rezsim rendezett meg – hogy csak az EU-ellenes, oroszpárti és nacionalista erők bojkottálják a választást. Ez viszont egyáltalán nem igaz, és ezért fontos kiemelni, hogy vannak olyan lokálpatrióta, baloldali-liberális és EU-párti mozgalmak, akik szintén támogatják a bojkottot.

 

Mit gondol, milyen választási részvétel lenne siker a bojkottálók számára?

 

Szerintem a bojkott sikerét nem érdemes feltétlenül a részvétel alapján mérni,

 

persze lehet ez alapján is: szerintem, ha már az 50 százaléknál csak egy emberrel is kevesebb megy el szavazni, az is siker ebben a helyzetben. De arra is van esély, hogy még ennél is alacsonyabb, 45 százalék körül alakul a részvétel. Az már elég meggyőző lesz abból a szempontból, hogy a választások nem voltak valami legitimek, hiszen eddig minden parlamenti választáson sikerült megugrani az 50 százalékot.

 

És lehet máshogy is mérni a sikert, annak viszont már semmi köze a részvételi arányokhoz: ez pedig a kormány és a rezsim belpolitikai és nemzetközi megítélése. Szerintem az igazi harc inkább erről szól – a bojkott célja megfosztani a rezsimet a legitimációjától. Hiszen ki számolja a szavazatokat, ki számítja ki a részvételi arányt? A rezsim emberei.

 

Akkor nem gondolja, hogy megbízhatóak az eredmények?

 

Egyáltalán nem. Mert a választáson résztvevő ellenzékiek nem elég erősek ahhoz, hogy minden szavazóhelyiségbe küldjenek megfigyelőket, és felügyeljék a választást. Eleinte az EBESZ és az Európai Bizottság is vállalták, hogy megfigyelik a választásokat, de végül ők a járvány miatt visszavonták az ajánlatukat, és csak szimbolikus missziót küldenek. Tehát megbízható választási megfigyelés nem lesz, ezért a részvételi aránnyal nem lehet jól mérni a bojkott sikerét – ennél sokkal hatékonyabb, hogy a rezsimet a közvélemény és a nemzetközi közösség hogyan ítéli majd meg.

 

Mennyire van kampányhangulat Szerbiában?

 

Ha kinyitják az újságokat, nem hiszem, hogy meg tudnák mondani, hogy egyáltalán kampány van. Hiába van kampányidőszak, furcsa, de ebből alig érzékelni valamit: a közmédiában Vučićot még csak meg sem említik, pláne nem kritizálják, politikai propaganda alig van. Ennek az az oka, hogy nincs verseny, verseny nélkül márpedig nincs választás.

 

És ott vannak a közvélemény-kutatások is, amiket leginkább a rezsimhű intézetek készítenek. Nézzék meg az eredményeket: minden egyes említett ellenzéki pártot a bejutási küszöbre, 3 százalék körülre mérnek. Mit árul ez el nekünk? Azt, hogy a rezsim már mindent előkészített ahhoz, hogy eldönthesse, ki jut be a parlamentbe, és ki nem. Még a nem bábpártok is áldozatául eshetnek ennek a nyomásnak és zsarolásnak.

 

Szóval szó sincs tiszta választásról.

 

Azt mondja, nemcsak a részvételről szól a bojkott, hanem arról is, hogy megmutassák a külvilágnak, az uniós tagállamoknak, hogy Szerbia nem igazi demokrácia. Csakhogy a bojkottálók között vannak EU-párti erők is, akik feltehetően szeretnék, ha Szerbia csatlakozna az EU-hoz, mégis: a bojkottal csak azt mutatják az EU-nak, hogy Szerbia nem demokrácia és nem áll készen a csatlakozásra. Ez elég furcsa ellentmondásnak tűnik.

 

Mikor Vučić hatalomra jutott, támogatást kapott a nemzetközi közösségtől, főleg Németországtól és Angela Merkeltől, de az Egyesült Államoktól és az európai államoktól is. Azért bíztak benne, mert kész lett volna megoldani a koszovói kérdést, amely az egyik legkomolyabb akadály Szerbia EU-csatlakozása előtt. Eltelt nyolc év, és Vučić nem oldotta meg a koszovói kérdést, inkább csak tovább bonyolította azt azzal, hogy már évek óta egy úgynevezett földcsere-megoldásról beszél, amiről azelőtt még szó se volt. (A területcsere-tervekről és az azokat övező kritikákról itt olvashatsz bővebben – a szerk.)

 

Úgy tűnik, kölcsönösen előnyös helyzet mind Vučić, mind egyes európai államok számára úgy tenni, mintha Szerbia közeledne az EU-hoz. Egyúttal viszont úgy tűnik, hogy mindkét oldalnak teljesen megfelel, ha Szerbia soha nem jut el az EU-ba, és örökké a csatlakozás előszobájában várakozik. Vučić élvezi ezt a helyzetet, mert úgy kap pénzügyi és politikai támogatást, hogy közben soha nem kell a korrupcióval és a média helyzetével foglalkoznia.

 

Szóval, hogy visszatérjek az első kérdésre,

 

Orbán és Vučić között van még egy fontos hasonlóság: az európai szereplők mindkettejüket ugyanúgy félrekezelték.

 

Az EU sosem válaszolt normálisan arra a fenyegetésre, amit Orbán jelentett, kicsit mindig késve reagált. Mire rájöttek volna, hogy komolyabban és szigorúbban kellett volna reagálniuk, Orbán már meg is szilárdította a hatalmát.

 

Hasonló dolog történt és történik most is Szerbiában: az EU sok mindent elnéz Vučićnak, ez pedig súlyos hiba. Ha a bojkott után nem tesznek valamit, a helyzet csak rosszabb lesz. De az EU azért huny szemet mindefölött, mert papíron továbbra is rendben van minden: mindenki részt vehet a közéletben, valamilyen választásokat még mindig tartanak, persze nem tisztességesek, de a választóik előtt az európai politikusok továbbra is úgy tehetnek, hogy minden oké.

 

A bojkott sikerét tehát az jelentheti, ha ezt a politikát többé nem lehet majd folytatni: a legnagyobb ellenzéki pártok bojkottálnak, a választások pedig nyilvánvalóan nem többek egy bábszínházi előadásnál. Remélem, hogy ezt a szerb és más európai országok állampolgárai is észreveszik, és az európai politikusok többé nem hunyhatnak szemet efölött.

 

NYITÓKÉP: Vučić pártjának reklámjai a szerb parlament, a Skupština előtt. Fotó: Bakó Bea / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Csak öten tartózkodhatunk a helyiségben, és már megvagyunk – többek között ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkoztak a független megfigyelők a belarusz elnökválasztáson.

Miért ez lett a belarusz ellenállás dala több, mint harminc évvel később?

Új heti borajánló sorozat indul az Azonnalin: mostantól minden héten elmondjuk, miből tartalékolj be jövő hétre!

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

De miért lett a „galambetetés” az orosz ellenzéki tüntetések szimbóluma? Elmagyarázzuk!

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A hét kérdése

Maradjon Lukasenka? Jöjjön a rezsimváltás? Egyesüljenek az oroszokkal? Vagy Litvániával? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás