Nice guys, bad guys: mi a lényeg Matovič beszédében?

A politikus legtöbbször tervszerűen lesz nice guy vagy bad guy. Persze vannak hajlamosító tényezők, mint a kopaszodásnál, de amikor hallottam, hogy a szlovákok hirtelen ennyire a barátaink akarnak lenni, gondoltam: valami céljuk biztos van.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Általános lelkesedés fogadta a szlovák miniszterelnök, majd az államfő megemlékezését Trianonról. Valóban, ahhoz képest, hogy milyen hangok jönnek onnan néha, üdítő, üdvözlendő, pozitív dolog ez, amelyet viszonozni illik és kifejezni a reményt, hogy ez most már mindig így marad.

Viszont láttam én olyat, hogy sokan belelkesedtek, hogy hát igen, ezek a haladó szlovákok, bezzeg a mi provinciális felcsúti dúcsénk, és így tovább. Ilyenkor már csak legyintek, mert az ún. magyar értelmiség megint álmodozik egy kedvesebb dúcséról, hogy a fene vinné el a csak dúcséban gondolkodni képes világlátását.

Mert ha az ember valamennyire próbál gondolkodni, akkor hamar oda jut, hogy politikus magától ilyet nem csinál. Ott élő ismerős és az Azonnalin megszólaló szakértők szerint a magyarok szavazataira megy a hajtás, mivel a szlovákiai magyar pártok eléggé romokban hevernek. Ezzel persze az égvilágon semmi probléma nincsen, nekem teljesen mindegy, hogy milyen indíttatásból lesz jobb az ottani honfitársaimnak, lényeg, hogy legyen jobb.

Na de jobb lesz-e? Nem tudjuk, majd kiderül.

Majd ha a kassai Kauflandban nem tetteti magát süketnek az eladó, ha meghallotta, hogy magyarul beszélünk, akkor nyilván nagyon fogok örülni, és úgy fogok visszagondolni ezekre a beszédekre, mint valami fontos és jó dolog kezdetére. Remélem, nem úgy kell rá visszagondolni, hogy valaki csak rövid távon nájsz gáj akart lenni.

A politikus ugyanis a legtöbbször tervszerűen lesz nice guy vagy bad guy. Persze vannak hajlamosító tényezők, mint a kopaszodásnál, de amikor meghallottam, hogy ezek a szlovákok hirtelen ennyire a barátaink akarnak lenni, arra gondoltam, hogy valami céljuk biztos van.

Hiszen például emlékszünk a nice guy Orbán Viktorra, az EU tagságra aspiráló ország modell-miniszterelnökére. Aki fiatal, vicces, tud angolul, vérében van a demokrácia és a haladó, nyitott társadalom. Nice guy. Meg ismerjük a mostani bad guy Orbán Viktort, nem részletezem.

És pont ugyanígy nem szabad teljesen elájulni egy-egy Obama- vagy Biden-beszéden. Illetve nyilván, üvölt a különbség a Trump-beszédek stílusához képest, és egyáltalán nem gond, ha valakinek Obama szimpatikusabb. Nekünk is az. Nice guy. Trump pedig bad guy.

Csak mielőtt elraktározzuk magunknak ezt így, nem árt pár dolgot végiggondolni. Amerikában nem az első „gettólázadásból” kiinduló nagy balhé zajlik, már 1992-ben is volt ilyen, Los Angelesben. Akkor a republikánus George H. W. Bush volt az USA elnöke. Utána jött 8 év demokrata (Clinton) 8 év republikánus (George W. Bush) megint 8 év demokrata (Obama) és legújabban 3 év republikánus kormányzás. Azóta egyfolytában nem oldották meg a fekete gettók bajait. Mindenki ízlésének megfelelően címkézheti ezeket az elnököket bad guynak vagy nice guynak.

Az azonban biztos, hogy ha az amerikai gazdaság épp nem a full konjunktúra állapotában van, hanem picit is lassul (most pedig épp a vészfék van meghúzva), akkor az az elmúlt harminc évben mindig a gettókon csattant és a feszültség mindig rendőri túlkapás miatt pattant ki.

Nyilván a mostani kipattanásnak kedvez az, hogy hirtelen milliós nagyságrendben lettek amerikaiak munkanélküliek, és a szegénység miatt rosszabb körülmények között élő, rosszabb egészségügyi ellátást kapó közösségekben, így az afroamerikaiban is, berobbant a járvány. Nyilván olaj a tűzre, hogy Donald Trump nem képes a nice guy szerepét játszani, és pont azért is lett elnök, mert ő a bad guy, aki beszól, aki „odabasz”. Az ő választói pont ezt akarták. Csak ellentétben az itt eddig említett politikusokkal, a szlovákoktól Orbánon át Obamáig ő nem profi, hanem ösztönös politikus, ahogy az amerikai mondja: „one trick pony”, nem tud mást előadni, ő nem számításból adja az agresszív bunkót, hanem ő agresszív bunkó, önmagát adja.

Sokat hallom, hogy a tüntetéseket a demokraták szítják, meg az antifák. Egy frászt. Az antifák egy elég marginális csoport, ahhoz legalábbis mindenképpen, hogy életben tudjon tartani egy országos zavargáshullámot. Az viszont igaz, hogy a demokratáknak kapóra jön a dolog. Trump és kihívói is reálpolitikusok. Szerintem senki sem gondolja komolyan, hogy ezt a balhét valaki direkt kirobbantotta volna.

Azt viszont mindenki felismerte, hogy az amerikai (és a világ) politikai közbeszédnek elsődleges témája lett most ez, a koronavírust már mindenki unja, itt a politikai bulvár következő botránya. És szépen mindenki eljátssza a szerepét. Obama és Biden a nice guyt, Trump a bad guyt. Mindenki a saját szavazóinak. A különbség annyi, hogy Trump megszólalásai magukban rejtik az eszkalálódás kockázatát, ezért is igyekeznek a katonák elhatárolódni tőle.

De ez sima politika, készül mindenki a választásokra.

Azzal a lokális csavarral, hogy nálunk kivetítjük a magyar politikát az ottanira. A demokraták ultrabalos hülyékből és Kuncze Gáborokból álló fujfujszadesz, Trump pedig az ottani Orbán, aki odabasz az Amerika ellen áskálódóknak, rendet tesz, határozott.

Miközben a relatív hatalma töredéke az Orbánénak, nagyon komoly fékek és ellensúlyok akadályozzák abban, hogy csak úgy kiélje a hatalmát és az egész országot a szomszéd nevére írassa. De miután sikeresen kivetítettük Gyurcsányt és a szadeszt a demokratákra, lelkesen szurkolnak neki. Míg akik Orbánt vetítik ki Trumpra, azok persze a nice guy demokratáknak drukkolnak. Így vetítődik ki a magyar közbeszéd nyomora az amerikai választási kampányra. Kiábrándító, bár sajnos nem meglepő.

Mi lesz itt majd a következő német kampánynál, ahol mindenki egy echt nicer Kerl?

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.