+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bárány Balázs & Pintér Bence
2020. június 3. szerda, 14:15
Drábik Jánostól Ablonczy Balázsig, szöveggyűjteménytől népszerűsítő munkáig, 1918-tól 1924-ig: tizenhat könyvet ajánlunk az elmúlt száz évből, amelyeken keresztül jobban meg lehet érteni a trianoni békeszerződés előzményeit, folyamatát és következményeit. És mutatunk pár olyan könyvet is azért, amit nem ajánlunk.

A trianoni békeszerződéssel kapcsolatos könyvek iránt mindig is fokozott érdeklődés mutatkozott.

 

A századik évforduló alkalmából érdemes számba venni azokat a műveket, amelyeket ma is haszonnal forgathat az érdeklődő.

 

Olyan történészi szakmunkákat veszünk sorra, amelyek olvasmányosak, közérthetőek, megjelenésükkor új szempontokat képviseltek, netán kiállták az idők próbáját és emiatt számítanak mai napig alapműnek, vagy olyan – nemrég megjelent – könyveket, amelyek a legújabb kutatásokon alapulnak.

 

Igyekeztünk olyan összeállítást készíteni, amely jobb- és baloldali értékrendet valló történészek munkáit egyaránt tartalmazza. A megszokott sérelmi alapú, leegyszerűsítő (pl. „Károlyi és Jászi hazaárulása miatt veszett el az ország kétharmada”), gyakran revizionista szellemű, összeesküvés-elméleteket propagáló műveket nem tekintettük szakirodalomnak, de ilyen típusú könyveket is említünk a lista végén – inkább elrettentő, mint ajánlási szándékkal. Saját szakmai értékrendünk alapján dolgoztunk, és tisztában vagyunk vele, hogy lesz olyan, akinek ez nem elfogadható – egy lista összeállítása azonban mindig ezzel jár. 

 

Szóval mit olvassak, ha képbe akarok kerülni Trianonnal? És mit ne?

 

I. ELŐZMÉNYEK

 

Az 1918-1919-es évek eseményeinek, az őszirózsás forradalomnak és a Tanácsköztársaságnak könyvtárnyi irodalma van. Ezek nagy része a rendszerváltás előtt íródott, és bár akad köztük nem kevés igen kiváló, ma is használható szakmunka, a hozzájuk kapcsolódó ideológiai elvárások nyomot hagytak a szemléletükön. Épp ezért inkább a 2000-es évektől íródott művekből ajánlunk néhányat.

 

+ Salamon Konrád: Nemzeti önpusztítás 1918-1920. Forradalom – proletárdiktatúra – ellenforradalom (Korona Kiadó, 2001)

 

Aki a kilencvenes években járt gimnáziumba, annak ismerős lehet a szerző neve. Az ő 12. osztályos könyve volt az első olyan tankönyv, ami erőteljesen szakított az előző rendszer terminológiájával. A népi írók mozgalmával foglalkozó Salamon az ezredforduló után úgy döntött, hogy az 1918-1920-as évek történetét is megírja – elsősorban a már meglévő szakirodalomra alapozva, de saját, konzervatív szemléletét érvényesítve.

 

A könyv hat fejezetében a háború előtti politikai megosztottságról, a háború hatásairól, az őszirózsás forradalomról, a Tanácsköztársaságról, végül a Horthy-korszak kezdetéről olvashatunk, melyet a békeszerződés aláírásának bemutatása zár. Salamon szerint a forradalom egy minőségi ugrást jelent egy elavult rendszerből egy demokratikusabb felé. Ebben az értelemben 1918-at forradalomnak tekinti, azonban az 1919-es Tanácsköztársaság már puccs, államcsíny.

 

Károlyiról korántsem pozitívan nyilatkozik, azonban demokratikus törekvéseit nem vitatja el, kompetenciáját annál inkább.

 

A szerző a békeszerződéssel kapcsolatban máig azt az álláspontot képviseli, miszerint a Tanácsköztársaság vezetői értékes időt és tárgyalási lehetőséget vesztegettek el. Az Egyesült Államok képviselői akkor még jelen voltak a békekonferencián, akik – Salamon szerint – a wilson elvek alapján támogatták volna az elcsatolásra kiszemelt területeken tartandó népszavazást. Véleménye szerint ekkor még lett volna alkalma a magyar félnek megvédeni az ország érdekeit. Kun Béla azonban az antant képviselőivel hamar berekesztette a párbeszédet, amivel tovább rontotta az ország tárgyalási pozícióit.

 

Salamon Konrád tíz évvel később újra elővette a témát. Az őszirózsás forradalomról és az első köztársaságról – Harag és elfogultság nélkül című könyve 2012-ben jelent meg, melyben kifejtette, hogy a 2018-ban esedékes századik évforduló megemlékezéseit méltósággal kellene megtartani, és azok ne fulladjanak az ideológiai küzdelmek mocsarába. A centenárium két éve elmúlt, az ideológiai harcok azonban továbbra is velünk vannak…

 

Romsics Ignác: A nagy háború és az 1918-1919-es magyarországi forradalmak (Helikon Kiadó, 2018)

 

A neves történész életműsorozatának második kötetében korábban már megjelent tanulmányai foglalnak helyet. A könyv első három írása az első világháború történeti emlékezetével, mindennapokra gyakorolt hatásával, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával foglalkozik. Ez utóbbiból többek között az is kiderül, hogy francia és angolszász szemszögből milyen érvek szóltak az Osztrák-Magyar Monarchia területi integritásának megőrzése mellett, illetve ellene.

 

Ez alapján kirajzolódik, hogy a Habsburgok birodalmát már 1916-ban halálra ítélték.

 

Ki kell emelni a Duna-Tisza köze 1918-1919-es politikai viszonyait bemutató tanulmányát, ami 1982-ben jelent meg először. Ebben rávilágított arra, hogy a Tanácsköztársaság társadalmi bázisa korántsem volt olyan szilárd vidéken, mint ahogyan azt korábbi történeti munkák állították. Külön írásokban foglalkozik az időszak kevéssé ismert alakjainak (Buday Dezső, Horváth Zoltán, Valkányi Lajos, Lőwy Ödön) életútjaival, ami által betekintést nyerhetünk e zűrzavaros évek politikacsinálóinak társadalmi hátterébe.

 

A zárótanulmány mind 1918-at, mind 1919-et forradalomként értelmezi, azonban itt jelentős különbség van Salamon forradalomértelmezése és Romsicsé között. Utóbbi az 1918-ban lezajlott eseményeket hangsúlyosan demokratikus forradalomnak nevezi, míg a Tanácsköztársaság bevezetésére szerinte „néhány vezető kulisszák mögötti megegyezésének eredményeként, szinte puccsszerűen került sor”. A fogalom Romsicsnál tehát egy korábbi rendszerrel történő radikális szakítást jelent, melyhez nem feltétlenül kell, hogy párosuljanak a demokrácia eszményei.

 

 

Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története (Jaffa Kiadó, 2018)

 

Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Hajdu Tibor, Merényi László és Salamon Konrád után Hatos Pál írta a legnépszerűbb történeti munkát az őszirózsás forradalomról. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb történelmi tematikájú könyvéről van szó, ami nem is maradt visszhang nélkül:

 

a baloldalon volt, aki kurzusműnek nevezte, a jobboldalon pedig nyilván Károlyi Mihály és Jászi Oszkár hazaárulásának leleplezését hiányolták belőle.

 

Az elátkozott köztársaság nem más, mint egy színes tabló az összeomlás esztendejéről. Erénye, hogy nemcsak politikatörténeti vonalon halad, hanem kitekint a válság társadalmi és kulturális vonalára is. Az író stílusjegyeként a gyakori csípős gúnyt, iróniát azonosíthatjuk, ami merész, gyakran anakronisztikus hasonlatokkal párosul (pl. Hock János plébános Pál Ferivel vagy Böjte Csabával való összevetése).

 

A könyvből jól látszik, hogy az olyan teóriák, amelyek Károlyi és Jászi árulásához vagy a szabadkőművesség aknamunkájához kötik a Trianonhoz vezető utat, nemhogy nem igazak, de félre is vezetnek.

 

Ami itt fontos, az maga a zűrzavar: egy birodalom omlott össze, nem volt kompetens politikai vezetés, tombolt a spanyolnátha, parasztlázadások törtek ki vidéken, elszakadást hirdettek a nemzetiségek, jöttek az antant követelései, gazdasági válság, élelmiszerhiány, szénhiány, földet kéne osztani, mozgolódnak a kommunisták stb. Ezt kevesen tudják elképzelni és még kevesebben tudják bemutatni – Hatos erre tett egy (szerintünk sikeres) kísérletet. Ő maga röviden így foglalta össze röviden az eseményeket egyik előadásában: „másodpercek alatt évszázadok fordultak”. Nyár végén érkezik a könyv folytatása Rosszfiúk világforradalma címmel, ami értelemszerűen a Tanácsköztársaság történetét mutatja majd be.

 

II. „KLASSZIKUSOK”

 

A trianoni békeszerződés történetét először L. Nagy Zsuzsa dolgozta fel részletesen, levéltári kutatásokra alapozva 1965-ben. Ezután húszévnyi csend következett. Az alábbi kötetek csak ezután jelentek meg, ám többségük még így is több évtizedes múltra tekint vissza. A bennük felhalmozott tényanyag miatt azonban a Trianon-szakirodalom alapjaivá váltak, ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes őket bemutatni. Néhányat a századik évforduló miatt ismét kiadtak, így akár megújult külsőben ismét hozzáférhetőek.

 

Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918-1920 (Kossuth Kiadó, 2020, második kiadás)

 

L. Nagy Zsuzsa könyve után 1983-ban Ormos Mária munkája törte meg a békeszerződés körüli csendet. A tavaly decemberben elhunyt történész életműsorozatában ismét megjelent munka a francia levéltárak főként külügyi és hadügyi iratain alapul. Az 1918-as fegyverszüneti szerződések megkötésétől kezdve

 

azokat az ígéreteket, tervezeteket követi végig, melyeket a francia kormány az Osztrák-Magyar Monarchiával, azon belül pedig Magyarországgal kapcsolatban tett.

 

Olvashatunk a tervezeteket megelőző vitákról, a fegyverszüneti időszakban meghozott intézkedésekről, majd a szerző bemutatja a békeszerződés szövegének kialakulási folyamatát. A kötetnek méltó párja Jeszenszky Géza Az elveszett presztízs című 1986-os munkája, amelyben a későbbi külügyminiszter a brit politika Magyarországgal kapcsolatos véleményének változásait követi végig.

 

Gerő András (szerk.): Sorsdöntések (Göncöl Kiadó, 1989)

 

A kötet egy dokumentumválogatás, ami az 1867-es kiegyezés, az 1920-as trianoni, valamint az 1947-es párizsi békeszerződés sajtóanyagából, jegyzőkönyveiből és parlamenti vitaanyagából közöl szemelvényeket.

 

Jelentősége abban állt, hogy ilyen széles terjedelmű szöveggyűjteményt ebben a témában először kapott a kezébe a magyar olvasóközönség.

 

Korábban jelentek meg ugyan részletek a békeszerződés szövegéből (pl. Halmossy Dénes könyvében), itt azonban a béketárgyaláshoz jegyzőkönyveibe, az aláírás országgyűlési vitákba és az újságírók reakcióiba is betekintést nyerhetünk. Egyébként aki a teljes szöveget keresi, az megtalálhatja online, vagy a Szépmíves Kiadó önálló kötetében.

 

 

Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal… (Tornado Damenija, 1990)

 

Napjainkban a revízió és a határmódosítás egyik leghangosabb szószólója a Magyarságkutató Intézet történésze, az Antall-kormány egykori hadügyi államtitkára, Raffay Ernő. Könyveiben a trianoni békeszerződést előszeretettel vezeti le a szabadkőművesség, Jászi Oszkár és Károlyi Mihály körének árulásából, melyről próbálja leműteni Ady Endre alakját úgy, hogy a költőből egy kis darab azért a jobboldaliaknak is maradjon.

 

Hogy mégis miért kerül ebbe a felsorolásba? Mert a rendszerváltás környékén írott munkái közül a Trianon titkai és az Erdély 1918-1919-ben című könyve – bár a sérelmi hangvétel már ekkor is érződik –, szakmai körökben a mai napig elfogadottnak számít.

 

A Trianon titkai című kötet 1990-ben nagy sikernek számított, de már ekkor is érte olyan bírálat, mely szerint a revíziós politikát igyekszik igazolni.

 

Raffay szerint a békeszerződés okait a háborús vereség mellett a franciák magyarellenességében, a nemzetiségek irredenta mozgalmaiban és a magyar nemzetiségi és külpolitika tévedéseiben lelhetjük meg. Érdekesség, hogy ebben a könyvében a szerző még engedékenyebb hangon ír Károlyiról, mint azt későbbi munkáiban teszi. 

 

A mű valójában egy szöveggyűjtemény, amelyben táviratok, egyezmények, jegyzékek, a korabeli sajtóban megjelent cikkek szerepelnek, és szinte végig Erdélyre fókuszál. Az eredeti dokumentumok fényképét is bemutatja, itt azonban az esetek többségében nagyon rossz a kép minősége, így legtöbbjük olvashatatlan. A másik problémát a hivatkozások hiánya jelenti, ami a közölt szövegek lelőhelyének felkutatását megnehezíti.

 

Galántai József: A trianoni békekötés 1920. A meghívástól a ratifikálásig (Gondolat Kiadó, 1990)

 

A 2004-ben elhunyt történész munkája három részből áll, melyek története a békekonferenciára való meghívástól a magyar delegáció párizsi tartózkodásán át a békeszerződés megkötéséig ível. A könyv főleg angolszász dokumentumokra támaszkodik, ezért leginkább ebből a szemszögből ismerhetjük meg a békekötés mechanizmusát, az ezzel kapcsolatos dilemmákat, és hogy a békekonferencia vezetői hogyan tekintettek Magyarország román megszállására, a Horthy Miklós vezette ellenforradalomra és hogy milyen hatást gyakorolt rájuk Apponyi beszéde.

 

Szóba kerülnek még a francia-magyar titkos tárgyalások, melyek kapcsán a szerző mellékeli Millerand híres kísérőlevelét, amely azóta is táplál bizonyos reményeket a békerevízióról.

 

A szerző több esetben felhívja a figyelmet a lengyelek szemszögére is, akiknek az országa ekkor került vissza Európa térképére – ráadásul Szepes és Árva megye egyes részei hozzájuk is kerültek –, és akiknek közreműködésére a magyar kérdésben a békekonferencia vezetői is számítottak. Galántai a Monarchia felbomlásáról, és az első világháborúról is jegyez könyveket.

 

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés (Helikon Kiadó, 2020)

 

Romsics életműsorozatában ismét kiadott kötet már két kiadást is megélt előzőleg az Osiris Kiadó gondozásában. Trianon kérdését már pályája kezdetén is érintette, amikor Ellenforradalom és konszolidáció című könyvében a Horthy-korszak első évtizedével foglalkozott. A munka – noha már négy évvel korábban elkészült – 1982-ben jelent meg, mert több ponton szembement az akkor elfogadott történelemszemlélettel. 93. oldalán ráadásul egy kis térképen bemutatta az ország 1920 előtti és utáni állapotát, ami miatt bírálói revizionizmust szimatoltak a levegőben – alaptalanul.

 

A békeszerződésről írt könyv az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi viszonyait vizsgálja meg elsőként, bemutatva azokat a belső feszültségeket és elszakadási törekvéseket, melyek az ország feldarabolásához vezettek. Ezt követi az antant és a központi hatalmak hadicéljainak ismertetése, melyet a történelmi Magyarország felbomlásának elemzése követ. Külön fejezetek foglalkoznak a Tanácsköztársaság és a békekonferencia viszonyával, a magyar delegáció tevékenységével, a békefeltételek megváltoztatásának akkori lehetőségeivel, végül a szerződés aláírásával és végrehajtásával.

 

Romsics a határmódosításokat a következő három okra vezeti vissza: 1) a nemzetiségek szeparatizmusa; 2) a Monarchia szomszédságában olyan államok alakultak (a tenger felől Olaszország, délen Szerbia és keleten Románia), melyek részt akartak kapni annak területéből, 3) végül pedig a nagyhatalmi stratégiai érdekek, jelesül: Szovjet-Oroszország elszigetelése (cordon sanitaire), Németország ellenőrzése egy olyan közép-európai kisállami rendszer segítségével, amelyben a szláv elem dominál és külpolitikában a franciák felé orientálódik.

 

Romsics azt a tételt, miszerint a nagyhatalmak a Tanácsköztársaság miatt büntették volna szigorúbb határokkal Magyarországot, nem tartja levéltári és szakirodalmi forrásokkal bizonyíthatónak.

 

A szerző a témát 2018-ban ismét elővette, amikor Erdély elvesztése 1918-1947 címmel új kötettel jelentkezett. Ebben a korszak kifejezetten Erdélyre vonatkozó eseményeire fókuszált. Bemutatta az impériumváltás állomásait, majd a második bécsi döntés és az 1947-es párizsi békeszerződés rendelkezéseit.

 

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák (Jaffa Kiadó, 2015., második kiadás)

 

A könyv abból a tanulmányból nőtte ki magát, ami a Romsics Ignác által szerkesztett Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről című kötetben jelent meg 2002-ben. A dolgozat nyolc évvel később önálló kötetté duzzadt, majd öt év múlva újabb kiadást ért meg – aztán

 

a tévhitekkel vitatkozó történeti irodalom egyik alapműve lett

 

Hahner Péter, Tiboru és David Aaronovitch munkái mellett.

 

A Trianonnal foglalkozó történeti szakirodalom rövid áttekintése után a „legendák” tematikus áttekintését, azok esetleges valóságtartalmát és cáfolatait olvashatjuk. Szóba kerülnek itt napjainkig divatos összeesküvés-elméletek (pl. „rózsadombi paktum”), az egyszerű tévedések (pl. a Kis- és Nagy-Trianon-paloták összekeverése), de a szerző megvizsgálja a leggyakoribb bűnbakok szerepét is (amilyen pl. Apponyi Albert, Georges Clemenceau vagy a szabadkőművesek). A tanulmányok minden esetben szakirodalmi és levéltári forrásokra hivatkoznak, így könnyen leellenőrizhetőek – ami a tévhiteket terjesztő kötetekről már nem mindig mondható el.

 

 

Margaret Macmillan: Béketeremtők – Az 1919-es párizsi békekonferencia (Gabo Könyvkiadó, 2012)

 

A kanadai származású történész világszerte nagy sikert aratott könyvében azzal a feltételezéssel száll harcba, miszerint a Párizs környéki békék csupán egy „húszéves fegyverszünetet” jelentettek. Ő leginkább a bűnbaknak kikiáltott Németországban látja a probléma forrását. Ennek ellenére nem tekinti demokratikusnak a békeszerződések születésének körülményeit, sőt: kemény kritikával illeti a konferencia vezéralakjait.

 

A vaskos kötetben a németkérdés mellett külön fejezet foglalkozik a Balkánnal, Közép-Európával, a Közel- és Távol-Kelettel.

 

A könyv igen olvasmányos, hangvétele nem nélkülözi az angolszász történeti munkák már-már szépirodalmi stílusát (különösen plasztikus annak leírása, hogy Clemenceau, Wilson és Lloyd George körül az asszisztensek térképekkel és dokumentumokkal mászkálnak, miközben az inasok teát és puszedlit szolgálnak fel). A kötetet elsősorban azoknak ajánljuk, akik egy olyan angolszász történész szemszögére is kíváncsiak, aki amellett, hogy élvezetesen ír, még kritikával is illeti az első világháború utáni rendezést.

 

Zeidler Miklós (szerk.): Trianon (Osiris Kiadó, 2020., harmadik kiadás)

 

Ez a terjedelmes szöveggyűjtemény elsősorban azok számára hasznos, akik mind a kortárs forrásokban, mind napjaink történettudományi elemzéseiben el kívánnak mélyedni, és nemcsak az okokra, de az emlékezetpolitikai folyamatokra is szeretnének rálátni. A kötet az Osiris Kiadó Nemzet és Emlékezet című sorozatában jelent meg először 2003-ban, majd 2008-ban ismét. Újrakiadásával és a Trianon 100 – Vérző Magyarország, Emlékező Magyarország kötetek megjelentetésével emlékezik meg a kiadó az évfordulóról.

 

Zeidler munkája három nagy részből áll. Az elsőben korabeli forrásokból közöl széleskörű válogatást, melyek lefedik a két világháború közötti időszak revíziós törekvéseit is. A második egységben Trianon közéleti emlékezetéről közöl korabeli publicisztikákat, de az utókor emlékezetét is megidézi. Az utolsó részben közölt szemelvények a történettudomány ide kapcsolódó munkáiból származnak, melyek közt ugyanúgy megszólalnak a Horthy-korszak történészei, mint az 1945 vagy az 1990 utániak.

 

III. TRIANON 100

 

A Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának Trianon 100 kutatócsoportja Ablonczy Balázs vezetésével forráskiadványok, monográfiák és tanulmánykötetek kiadásával igyekszik árnyalni a százéves békeszerződés előzményeit és hatásait. Az alábbiakban azokat a műveket ajánljuk az olvasók figyelmébe, amelyek témáit a megelőző kutatások szerintünk eddig elhanyagoltak. A kutatócsoport emellett egy olyan adatbázist is létrehozott, amely lehetővé teszi a szomszéd országokból menekült családok, személyek kutatását.

 

Érdekesség, hogy miközben itthon a kutatók eredményeit többször támadták jobbról (lásd a következő, a IV. részben ismertetett könyveket), addig Romániában Ioan-Aurel Pop, a Román Akadémia elnöke gyakorlatilag uszító, revizionista társaságnak nevezte őket.

 

Zeidler Miklós (szerk.): A magyar békeküldöttség naplója. Neully – Versailles – Budapest (MTA TTI, 2018, második kiadás)

 

A kutatócsoport kiadványai közül az egyik első volt az a dokumentum-összeállítás, amelyben a magyar küldöttség szemszögéből követhetjük végig 1920 eseményeit. A Párizsban tartózkodó békedelegáció tagjaként Csáky István részletes naplót vezetett a nyilvánosság számára, ami napi bontásban olvasható ebben a kötetben. Megtudhatjuk, hogy a küldöttek milyen feladatokat láttak el és hogyan látták az aláírás körülményeit.

 

A könyv másik fontos részét a francia főváros nagykövetségén dolgozó Wettstein János hagyatékából származó dokumentumok teszik ki. Ez utóbbi egy zárt körnek készült, így gyakran kiegészítő információkkal is szolgál a Csáky-napló közléseihez. Emellett több angolszász, francia, német és olasz diplomáciai iratból, újságcikkből is közöl részleteket a kötet, melyhez gazdag fénykép- és karikatúraanyag is párosul.

 

Bódy Zsombor (szerk.): Háborúból békébe. A magyar társadalom 1918 után (MTA TTI, 2019)

 

Ez a tanulmánykötet méltó párja Hatos Pál fent említett könyvének. A könyv írásai tudományos igénnyel íródtak, tükrözi ezt nyelvhasználatuk is, így elsősorban a bölcsész- és társadalomtudományi érdeklődésű olvasóközönségnek ajánljuk. Az egyes szerzők témaválasztásai ugyanis éppen olyan jelenségekre fókuszálnak, amelyek segítségével a nagypolitikai folyamatok jobban érthetővé válnak. Itt is olvashatunk a vidék parasztforradalmairól 1918-ban, az élelmiszer-ellátás akadozásáról, a szénhiány problémájáról, a lakhatási körülményekről és külön tanulmány foglalkozik a nők akkori helyzetével.

 

A legnagyobb visszhangot azonban Tomka Béla társadalomtörténész írása váltotta ki, ami az első világháború és Trianon Magyarországra gyakorolt gazdasági hatásait elemzi.

 

A köztudatban ugyanis az él, hogy a határmódosítás miatt elveszített erdők, bányák és más természeti erőforrások pótolhatatlan veszteséget okoztak az országnak. Azonban a szerző kutatásai azt mutatják, hogy a gazdasági szerkezet már a háború alatt módosult, melyet a Bethlen-kormányzat tevékenysége is folytatott. Ez magyarázat lehet arra, hogy a konszolidáció éveiben miért tudott gyorsan talpraállni a magyar gazdaság. Az viszont, hogy a természeti erőforrások lettek volna a gazdasági növekedés fő tényezői, erősen vitatható. A tanulmány rövidített formában itt is olvasható.

 

 

Révész Tamás: Nem akartak katonát látni? A magyar állam és hadserege 1918-1919-ben (MTA TTI, 2019)

 

A szombathelyi származású hadtörténész tavalyi könyvében az összeomlás éveinek katonapolitikáját mutatja be. A téma azért is fontos, mert a mai napig elterjedt az a nézet, hogy Károlyi Mihály „szélnek eresztette” a hadsereget. Itt külön szokás foglalkozni Linder Béla kilencnapos (!) hadügyminiszterségével, akihez a könyv címében átfogalmazott mondat kötődik: „Nem akarok katonát látni!” A pacifista hadügyminisztert azóta is szégyenpadra szokás ültetni, holott abban a szituációban mérlegelni kellett, hogy mennyire jó az országnak, ha felfegyverzett fiatalok nehezen irányítható tömegei özönlenek haza egy vesztes háború után.

 

Révész könyvéből megtudhatjuk, hogy a Károlyi-kormány Linder menesztése után igenis próbálkozott hadseregszervezéssel, azonban a frontról hazaözönlő 1,3 millió katonából csupán 37 ezret sikerült a seregben tartani.

 

Az átlagember szemszögéből nézve ez érthető, például három évnyi isonzói öldöklés után a legtöbben csak haza akartak térni. A lakóhely védelmében természetesen többen hajlandóak voltak ismét fegyvert fogni, azonban ez nem azt jelenti, hogy őket rögtön reguláris sereggé lehetett volna alakítani. A szerző külön kitér a Tanácsköztársaság kezdeti katonai sikereinek, majd összeomlásának hátterére is.

 

Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918-1921 (Jaffa Kiadó, 2020)

 

A szerző legújabb könyvének vezérfonalát a cím jelöli: olyan történeteket kíván elmesélni, amelyek eddig nem voltak jelen a köztudatban.

 

Akárcsak Hatos könyvében, az „alulnézeti” megközelítés itt is fontos szerephez jut. Az etnikai ellentétek hátterét kívánja megvilágítani az erdélyi magyarok és a románok évszázados konfliktusainak áttekintésével. Az anyaországba települők visszaemlékezései alapján pedig képet kaphatunk a menekülés körülményeiről, miközben tombol a spanyolnátha, ami ekkoriban minden nyolcadik magyar haláleset okozója volt.

 

Ablonczy a nemzetközi összefüggések eddig ismeretlen történeteire is szánt részeket a könyvben, ezekből megismerhetjük a „békecsinálók” eddig olyan nem ismert törekvéseit, mint amilyenek a franciák háború utáni közép-európai – köztük magyarországi – befektetései vagy a Duna nemzetközileg hajózhatóvá tétele. Bemutatja annak a hátterét is, hogy miként kerültek a szovjetellenes harcokban a francia csapatok helyére románok.

 

A legtöbb kérdést valószínűleg a kötet nyitótanulmánya fogja kiváltani, ami a sokak szerint történelmietlen „mi lett volna, ha…?” kérdéseit igyekszik számba venni. Itt nem arról van szó, hogy a békeszerződés rendelkezéseit nem hajtják végre, hanem inkább arról, hogy volt-e lehetőség a veszteségek mérséklésére, és ha igen, akkor hogyan.

 

IV. A sérelemalapú emlékezetet ápoló munkák

 

Az utolsó szekcióba azokat a műveket soroltuk, melyeket ugyan nem ajánlunk, de kiváló példák arra, hogy hogyan nem kellene történelemről írni. Egy prekoncepció alapján építik fel az események láncát (már ha egyáltalán így haladnak), és ahol a valóság ezzel ütközik, ott az tényeket vagy kihagyják vagy átírják őket. A lényeg, hogy itt Magyarország megbüntetésére, elpusztítására, ellehetetlenítésére történtek lépések, az szóba sem jöhet, hogy egy sokezer tényezős eseménysor vezetett a tragikus békediktátumhoz. Sokkal könnyebb egyszerű választ adni erre a bonyolult kérdésre, amivel csak tovább rontjuk a témával kapcsolatos józan párbeszéd lehetőségeit.

 

Drábik János: Százéves Trianon. Döntsük meg? Törődjünk bele? Kik Trianon igazi felelősei? (Gold Book, 2018)

 

Az összeesküvés-elméletek feketeöves nagymestere, a háttérhatalom Bogár László-díjas szakértője már 2018-ban elébe ment a századik évfordulónak. Könyve megjelenése után Ablonczy Balázs már írt róla egy rövid ismertetőt, amelyben a jogász-filozófus eszmefuttatásainak dzsungelében igyekszik ösvényt vágni. Valójában nemigen lehet, mert ez a vaskos kötet nem egy történeti munka, hanem a szerző YouTube-előadásainak gépelt-nyomtatott változata. A témát is igen szabadon kezeli: valóban szóbakerül benne Trianon, de emellett találkozhatunk Izrael atomfegyvereinek kérdésével, valamint Trump és Putyin viszonyát is „elemzi” a szerző.

 

Az, hogy a békeszerződés felelősei a háttérhatalomban dolgozó zsidó-szabadkőművesek (gyíkemberek nem, mert azokban Drábik sem hisz), az viszonylag hamar kiderül.

 

Ennek a háttérhatalomnak már évszázadok óta az a célja, hogy Európát kevert fajúvá tegye (vagyis akkor a hunokat is ők küldték rá a Római Birodalom maradékára, ja, nem, azok mi voltunk: akkor az oszmánokat ők hívták be Európába!).

 

A kötet megidéz több neki szimpatikus ismert vagy kevésbé ismert történészt, vagy magát annak gondoló személyt. Előbbieket általában csak azért veszi elő, hogy vitatkozzon velük, de ha talál valami „zsidó üzletembert”, aki valamelyik amerikai szállodában előadást tartott, akkor annak rögtön hitelt ad, hiszen „ő is ahhoz a körhöz tartozik”. Emellett a könyv hemzseg a tárgyi tévedésektől, amelyre jó példa, hogy Drábik szerint 1920. június 4-én a Nagy-Trianon palotában tárgyalássorozat is volt (holott ott csak a békét írták alá), vagy hogy a háború alatt Tisza István békeajánlatot tett az USA-nak, és IV. Károly azért menesztette őt, hogy ő tehesse ezt meg (hogy erre a nagyszerű megállapításra hogy jutott, arról nem közöl se forrást, se szakirodalmi utalást). Masaryk nevének leírásával is küszködik a szerző, több alkalommal más-más formában találkozhatunk vele a könyv lapjain.

 

 

Bánhegyi Ferenc: A három Trianon – a magyar nép zivataros évszázada (1920-2020) (Unicus Kiadó, 2019)

 

Bánhegyi Ferenc neve már korábbi történelem- és etikatankönyve kapcsán is bekerült már a köztudatba. Előbbiben Hitler erényeiről írt, míg utóbbiban azt a feladatot adta a diákoknak, hogy kérdezzenek rá szüleiknél, hogy miért nincsenek megkeresztelve. Jelen munkája annyiban különbözik Drábikétól, hogy ő nem háttérhatalmi csoportok, hanem a „baloldal” ellen vívja a harcát. Szemlélete szerint a magyar történelem egy hosszú szenvedéstörténet, melyben a török dúlástól, a Habsburgok országrombolásán át a trianoni békéig minden egy-egy csapásnak számít. Az általa baloldalinak minősített történészek eredményeit megkérdőjelezi.

 

Miután nagyjából – sok tévedéssel – belövi, hogy kikkel ért egyet és kikkel nem, nekilát „vitatkozni” Ablonczy Trianon-legendák című munkájával – ami igazából nem is vita, mert nemigen sorakoztat fel ellenérveket. Inkább arra a nehezen érthető következtetésre jut, hogy lehet „Trianonnal kapcsolatban legendákat döntögetni – még ha azok igazak is –, lehet a felelősség kérdését szétkenni úgy, hogy az a korabeli magyar vezetésre egyre nagyobb súllyal nehezedjen. Sajnos a magyar történészek egy része a francia és az angolszász nagyhatalmak csúsztatásokra épülő hatalmi politikáját próbálja palástolni, mi több, támogatni.”

 

A könyv ezt követően átismétli az első világháborúhoz vezető utat, majd a fenti szemlélet alapján mutatja be a trianoni béke aláírását és annak következményeit és a revíziós törekvéseket. Ezt követően a második világháború idejére ugrik, ahol az „országgyarapítás” lépéseit veszi sorra, majd az 1947-es párizsi békeszerződésről ír.

 

A címben foglalt „harmadik Trianon” nem más, mint a nemzethalállal fenyegető európai bevándorlási politika veszélye és az iszlám térnyerése. A szerző mindhárom csapásért a nyugati politikát teszi felelőssé, az utóbbit azonban még elkerülhetőnek látja: Brüsszel még „megállítható”.

 

Ehhez úgy véli, hogy a nemzeti hagyományok, a család és a kereszténység értékeinek megerősítésére van szükség. A könyv határon túli magyar fiataloktól származó idézetekkel zárul.

 

A kötetben több fényképet is találunk, melyeket maga Bánhegyi készített. Bizonyos esetekben azonban nem kapcsolódnak az adott témához, például a Trianon-legendákkal foglalkozó résznél Rákóczi szülőhelyéről, vagy a csehek első világháborús szerepéről szóló fejezetben Munkácsy Mihály szobráról találhatunk fotót.

 

V. KIEGÉSZÍTŐ MUNKÁK

 

Gyulai György – Demkó Attila: Napról napra Trianon 1918-1924 (Reakció, 2020.)

 

Érdekes hibrid Demkó Attila és Gyulai György friss könyve, amit leginkább egy – szövegközi hivatkozások hiányában – népszerű, bő kronológiaként értelmezhetünk:

 

címéhez híven időrendben, napról napra sorolja el a Trianonhoz és a párizsi békékhez köthető főleg nemzetközi, és részben belföldi eseményeket 1918 január elsejétől 1924 februárjáig.

 

Ahogy az előszóban is rögzítik a szerzők, a könyv nem akarja az elfogulatlanság látszatát kelteni: „Ez egy magyar narratíva. Nem kívántunk ugyanakkor megfelelni semmilyen magyar prekoncepciónak sem. Attól, hogy sokan mondanak valamit, még nem feltétlenül igaz” – ez egy őszintén vállalt kiindulópont, ami szerencsére nem az előző szakaszban említett két szerző megközelítésmódját takarja.

 

 

Kunt Gergely, L. Balogh Béni, Schmidt Anikó​ (szerk.): Trianon arcai (Libri, 2018.)

 

Naplók, emlékezések, levelek, versek: még idejekorán, 2018-ban jelent meg a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársainak szerkesztésében egy alapos kötet, amelyben a kortársak szemszögéből ismerhetjük meg a trianoni békeszerződés körüli időszak eseményeit. A kötet szép merítést ad a társadalom számos szegletéből,

 

ráadásul nemcsak magyar nézőpontokat, hiszen találkozhatunk szerb és román politikusok, költők, egyházi emberek visszaemlékezéseivel is a kötetben.

 

Egyúttal megelevenedik az is, hogy a hatalomváltás után az elszakadó területekről menekülők hogy élték meg az eseményeket. A kötet tökéletes arra, hogy megértsük, hogyan is próbálták feldolgozni az eseményeket az uralkodó osztály és a középosztály tagjai szerte az országban: a megmaradó és az elszakított területeken.

 

Nincs mit olvasnod? Ne aggódj! Könyves Kálmán segít!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Varga Balázs, a Fekete Zaj alapítója és főszervezője, a Tixa jegyiroda ügyvezetője szerint a zeneiparnak óriási szükség lenne egy erős, egységes szervezetre, amely nyomást gyakorolhat a kormányra. A Helyzetnek elmondta, miért.

Kijöttek a közlönyben a csütörtökön bejelentett szigorítások részletei.

A volt SZDSZ-es politikus interjújában arról beszélt, az ellenzéknek a kis pártokat is beépítve nemzeti szövetséget alkotva kéne szabadságharcba indulnia a Fidesz ellen.

A bajor kormányfő közölte: a magyar kormánypártnak nincs többé helye az Európai Néppárt közösségében. Nem először fejezi ki, hogy véget ért a Fidesz és a CSU közötti jó kapcsolat.

Szerinte párttársait csak a miniszteri székek érdeklik.

A belarusz hatóságok szerint Szvjatlana Cihanouszkaja „hatalmas lázadást” szervezett az elnökválasztás után, és át akarta venni több önkormányzatban is a hatalmat.

Szijjártót Szlovákia barátjának tartja, Orbán tanácsára fordult hozzá, hogy segítsen felvenni a kapcsolatot az oroszokkal.

A hét kérdése

Ezt nemcsak Deutsch Tamás kérdezi: miközben a Néppárt válaszol a sajtókérdésünkre, mondjátok el, miért!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az új, 2020-as Egri Csillagok virtuálisan kerülnek a boruniverzumba. Március 15-én.

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás