Kolumbiában a halászok már jobban tartanak az éhhaláltól, mint a koronavírustól

Szerző: Kömlődi Ferenc
2020.06.02. 15:27

Két évtized szegénységellenes küzdelmét vágta taccsra a karantén Kolumbiában. Egyes helyeken úgymond intelligensen nyitnának, de a nagyvárosokban, így Cartagenában is marad a karantén, ahonnan nézve még az is mindegy, hogy itt az esős évszak. Ráadásul majdnem bevitt két rendőr.

Kolumbiában a halászok már jobban tartanak az éhhaláltól, mint a koronavírustól

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

Cartagenában decembertől áprilisig tart a száraz évszak, a nyár, utána jön az esős, a hőmérséklet viszont semmit nem változik, örökös a 31-32 fok, és a viharok megközelítőleg sem olyan vadak, mint a Karib-tenger morcosabb térségeiben. Pár napja úgy tűnik, hogy évszakot váltottunk; péntek reggel szakadt, napközben gyönyörű bárányfelhős ég alatt bandukoltam Getsemani unalomig ismert utcáin, éjfél körül megint ömlött az áldás, a környéket áramszünet borította teljes sötétségbe. Szombat reggel szokatlan zajra, kopogó esőcseppekre ébredtem, órákig tartott, szerencsére áram már volt. A levegő fülledt, de kellemes, az ég borús, 80 fokos a páratartalom. Szeretem ezt az évszakot.

Éjszaka: Peruban ugyan minimum június 30-ig tart a karantén, annyit azonban könnyítettek, hogy hétfőtől este 9-ig ki lehet menni (az itteni délután 4 tükrében a 9 már a totális szabadság). Igaz, a szegénynegyedekben eddig is kijártak, mert nagyon nem tehettek másként. A vezetés rendesen borzolja a lakosság idegeit: az egyik tábornok belengette a december 31-ig elhúzódó kötelező otthonülést, a kereskedelmi kamara nagyfőnöke pedig azt sem tartja kizártnak, ha a turizmus csak jövő nyáron indul be. A jóslatok borúlátók, de sajnos van alapjuk – egyes limai kórházak úgy megteltek, hogy helyhiány miatt már az udvarokon is kezelnek koronavírusos betegeket.

Mind gyakrabban tanácsolják új fertőzötteknek, hogy jobban járnak, ha otthonukban maradnak.

Hétfőtől a járvány egyik brazíliai gócpontjában, São Paulóban nyit a gazdaság, a szomszédos Argentínában – a főváros Buenos Aires és környéke kivételével – úgyszintén. A fővárosban annyi az új megbetegedés, hogy június 7-ig elnapolták a beindulást. Chilében szintén tombol a Covid-19, és Latin-Amerika legnagyobb légitársasága, a LATAM is bedobta a törölközőt a második legnagyobb Aviancát követően, ráadásul ők is ugyanúgy csődvédelem alatt fognak tovább működni. Panamában hétfőtől komoly enyhítések lépnek érvénybe: megszűnik a kijárási tilalom, reggel 6 és este 7 között bárki bárhova mehet, ismét lehet gördülékenyen banki ügyeket intézni, a hívők részt vehetnek istentiszteleteken, a kávézók és az éttermek (természetesen a halpiac is) viszont változatlanul zárva tartanak.

ÜRES PADOK A KOLUMBIAI CARTAGENÁBAN

Az elnök mondhat bármit

Kolumbiában pár napja minden nap 1000 feletti az új fertőzöttek száma, és minden másnap esténként dől meg a 24 órás rekord, szombaton például 1548-at regisztráltak. Vagy itt a tetőzés, vagy nagyon hosszú és kínkeserves időszaknak nézünk elébe. Az abszolút számok, a 29 ezernél több fertőzött változatlanul nem katasztrofális (két hét alatt a tesztek száma is megduplázódott), még mindig nem egy Peru, a drasztikusan emelkedő tendencia viszont komoly aggodalomra ad okot.

Iván Duque jobboldali kolumbiai elnök szerda este bejelentette: hétfőtől az ország a karantén második, „intelligens” szakaszába lép. Fernando Ruiz egészségügyi miniszter hozzáfűzte, hogy a legveszélyeztetetteb városokban (Bogotá, Cali, Cartagena, Leticia, Barranquilla, Tomaco, Buenaventura) legalább június 15-ig folytatódik a „régi”, vagyis ezekben nem változik semmi. Az új könnyítések: 70 év alatti egészséges felnőttek napi két órát sportolhatnak a szabadban, 2 és 5 év közötti gyerekek szülői felügyelettel heti háromszor, alkalmanként maximum félórára, a 6 és 17 év közöttiek, valamint az egészségügyi problémákkal (cukor- és szívbetegség, elhízás) küszködő 70 felettiek háromszor félórára mehetnek ki.

Az elnök nyomatékosította, hogy a karantén enyhítése nem jelenti a társadalmi élet újraindítását. „Több termelőszektorban nyitunk, viszont hangsúlyozom, hogy a mostaninál nem lesz több közösségi interakció” – emelte ki. Az egyetemek, a közép- és az általános iskolák, az óvodák, valamint a bisztrók, éttermek és klubok továbbra sem nyitnak ki. Duque kiemelte: éttermek csak házhoz szállíthatnak, nincs európai típusú, távolságtartó helybenfogyasztás. Minél többen dolgoznak távmunkában, annál jobb. A kormány vágya, hogy a lakosság 80 százaléka home office-ból tolja.

Nyilvános és munkahelyeken kötelező az arcmaszk, július előtt a városok, megyék közötti utasszállítás nem indul el, a bogotái repteret csak humanitárius, hozzám hasonlóan itt rekedt külföldieket és külföldön tartózkodó kolumbiaiakat mentő légijáratok előtt, a szárazföldi és tengeri határokat pedig egyáltalán nem nyitják meg. Szeptember 1-től újraindul a nemzetközi légiforgalom, június 1-jétől megy a jegyfoglalás. A fociedzések júniusban, a (zártkapus) bajnokság augusztusban folytatódik. Könyvtárak, múzeumok és a fodrászok is kinyithatnak. A bejelentések megvalósításáról, kivitelezésük ütemezéséről ezúttal is a kormányzók és az önkormányzatok döntenek;

a kolumbiai elnök mondhat bármit, nem tőle függ, hogy lesz-e belőle valami.

Az elvárásoknak megfelelve Bogotá szigorú polgármesterasszonya, az ellenzéki Claudia López másnap replikázott, és június 15-ig meghosszabbította a karantént. A fővárosban több szűrés és egészségügyi vizsgálat, a Coronapp használatára bíztató SMS-ek és online hirdetések várhatók. Az alkalmazástól a járvány eredményesebb követését, új gócpontok azonosítását várják. A vitatott megítélésű Corabastos piacon – ahol a vezetőség már a kézmosásért is pénzt kér – és környékén az eddiginél fokozottabb lesz az ellenőrzés. Ez persze semmit sem segít a bérleti- és más díjakat egyre nehezebben fizető, a napi betevőre valót alig kitermelő kisvállalkozókon.

SOCIAL DISTANCING CARTAGENÁBAN

Pofon a szegénységellenes küzdelemnek

A súlyosbodó gazdasági-társadalmi helyzet kapcsán automatikusan merül fel a kérdés:

közel három hónap kötelező és lélekromboló „szobafogság” után hogyan tudják, be tudják-e még tartatni a hatóságok a karantént, és a lakosság mennyire fogja követni a szabályokat?

Meddig képesek munka nélkül túlélni?

López ismét élesen bírálta a kormány nyitást célzó intézkedéseit. Az ország egyik legelszigeteltebb munkahelyét, az elnöki irodát hozta fel példaként, ahol a szigorú óvintézkedések ellenére tizenhárman fertőződtek meg. Ezúttal a válasz sem maradt el, az iroda közigazgatási osztályát vezető Diego Molano a növekvő munkanélküliségre emlékeztette a polgármestert: „A folyamatos karantén helyett az intelligens elszigetelődés a megoldás. Az teszi lehetővé az egészség és a munka védelme közötti egyensúlyt. A vírus és a szegénység terjedését egyaránt meg kell állítanunk. De inkább hallgassuk meg a főváros lakosait, hogy meddig bírják ki jövedelem nélkül!” Molano szavait tragikus tény támasztja alá:

a koronavírus miatti karanténnal két évtized szegénységellenes küzdelmének az eredményei bő két hónap leforgása alatt foszlottak semmivé.

Április végén a munkanélküliek száma a csillagos egekbe szökött, 19,8 százalékkal elérte a 2000-es történelmi mélypontot. A hónapban 9,5 százalékponttal volt több, mint 2019-ben ugyanekkor, a görbe márciushoz képest 7,2 százalékpontos emelkedést mutatott. Duque akkor állította le a gazdaságot, azóta 5,3 millióan vesztették el az állásukat. A május végi számok még ijesztőbbek: 23 százalékos a munkanélküliség.

A válság elsősorban Kolumbia 13 legnagyobb városát sújtja, tavaly áprilisban az ezeken a településeken lakók 11 százaléka volt, jelenleg 23,5 százaléka munkanélküli. Az ország állástalanjainak közel kétharmada a 13 nagyvárosban él. A főként mezőgazdasági tevékenységgel jellemezhető vidéken jobbak a mutatók. A kormány ezért akarja újraindítani a gazdaságot, viszont akkor a járvány is gyorsabban terjed, összeomolhat az egészségügy, és az összes nyitási kísérlet hamvába hol.

Az egészségügyi szakemberek és a szenátus által javasolt másik opció az éhséget és az éhséglázadásokat megakadályozni hivatott minimális alapjövedelem nagyon óvatos gazdasági nyitás melletti biztosítása. Ha a súlyosabb járványügyi helyzetre felkészületlen egészségügy bedől, vissza kell térni a szigorúbb karanténhoz – állítják. (Hova?! El nem tudom képzelni, mit lehet ezen még keményíteni.) Alberto Carrasquilla pénzügyminiszter elvetette a javaslatot, és Duque is egyértelműen a gazdaság élénkítésén dolgozik. Mindkét megoldás kockázatos, az első viszont reálisabb, mert a teljes lakosság beoltásáig mégsem ülhet otthon az egész ország.

AZ ÓVÁROS TELJESEN LEÁLLT GYAKORLATILAG

2019-es adatok alapján év végén a lakosság 10,5 százaléka, a 24 éven alattiak negyede nem rendelkezett állással. A latin-amerikai átlag 8,89, a világé 5,24 százalék volt. A nőknél 70 százalékkal több munkanélkülit regisztráltak, mint a férfiaknál, a 28 éve alattiak körében 25,2-t. Az 1990-es és a 2000-es évek kényszerű belső elvándorlása és az urbanizáció drasztikusan átírta a város-vidék viszonyokat és arányokat. 2019 végén vidéken a lakosság 6,53, a 13 nagyvárosban 11,2 százaléka keresett állást. A bejelentett dolgozók száma megközelítette a 13,5 milliót, míg az informális szektorban 11,5 millióan keresték kenyerüket. Az adatok szépséghibája, hogy

a kolumbiai statisztikai cégek minden heti egy órát minimum munkával töltő személyt dolgozónak könyvelnek el.

A legtöbb megbetegedést Bogotában rögzítették, viszont ott és Medellinben a legjobb az orvosi ellátás is. Az esetek harmada két városrészre (Kennedy, Suba) koncentrálódik, a lélegeztetőgéppel felszerelt kórházi ágyak 42 százaléka foglalt. 50 százalék esetén sárgáról narancsba vált a veszélyhelyzet, 70 százaléknál további szigorítások, az eddigi óvatos nyitás leállítása jön.

Duque elképzeléseit Claudia López mellett vitatja Jorge Iván Ospina, Cali első embere és az ország legnagyobb kikötővárosát, az élelmiszerimport szempontjából kulcsfontosságú, 400 ezres közeli, Calihoz közeli Buenaventurát ideiglenesen vezető Victor Hugo Vidal is. Szerinte a gazdaság várhat, ők semmit nem kockáztatnak, hacsak meg nem kapják a kormány által márciusban beígért pénzt az egészségügy fejlesztésére.

A szomszédos Choco megyében egyetlen lélegeztetőgép sincs – panaszkodott a koronavírus megfékezésére kiutalt anyagiak elsikkasztásával vádolt és felfüggesztett Ariel Palaciost helyettesítő interim kormányzó, Jefferson Mena. Az ecuadori határ melletti Tumaco kórháza közel 600 fertőzöttre kapott hat lélegeztetőgépet. A lassan két és fél hónapja beígért humanitárius segélyből viszont még annyit sem, magyarán semmit, és a lakosság jelentős része éhezik.

Mi a helyzet itt, Cartagenában?

Az északi Cartagenát és a legdélibb kolumbiai települést, az amazóniai Leticiát is megjárt (egyébként cartagenai) Alicia Arango Olmos belügyminiszter szerint a karantén második szakaszában, a járvány által durvábban sújtott városokban egy-egy negyedre célzott bekeményítésekre, lezárásokra számíthatunk, máshol viszont jöhetnek az enyhítések. Medellinben például hétfőtől már „ötszámjegyű” (1, 2, 3, 4, 5 és 6, 7, 8, 9, 0) a pico y cédula rendszer, ott kétnaponta járhatnak ki. Ezzel szemben William Dau cartagenai polgármester az egyszámjegyűn töpreng, és

ha így lesz, akkor legálisan csak tíznaponta engedélyezett a bevásárló-, gyógyszerbeszerző stb. séta. Elképesztően izgalmas, eseménydús közeljövő-kép sejlik fel…

GETSEMANIBAN AZ ÉLET

Bogotá után Cartagenában hunytak el legtöbben: 128-an. Szombat estig összesen 2828-an fertőződtek meg, 369-en épültek fel közülük. Bolivar megye többi részén 214 az esetszám, és már Mompoxban is van megbetegedés. A megyeszékhelyen egy hét alatt kvázi exponenciálisan, 1,4-ről 2,3-ra nőtt a Covid-19 terjedési sebessége, azaz egy fertőzött 2,3-nak adja tovább a vírust. A 3 már katasztrófát jelent, sajnos egyre közelebb kerülünk hozzá. A lélegeztetőgépes kórházi ágyak 85 százaléka foglalt, pedig már a 75 is vészhelyzet – magyarázza Duque helyi különmegbízottja, az aneszteziológus Juan Manuel Benedetti.

Az Antioquiai Egyetem tanulmánya alapján a következő hetekben 20 és 50 ezer közöttire ugorhat a helyi fertőzöttek száma. Benedetti elmondta, hogy a big datara fejlesztett adatbányász technikákkal, olasz, spanyol és német infókat feldolgozó anyag az optimális forgatókönyv, de jöhet sokkal rosszabb is.

A cartagenai városvezetés hat erősen fertőzött messzi barriot teljesen lezárt, izolált a város többi részétől. A közel 200 negyedből 40-ben, köztük a Covid-19 által letarolt hatban koncentrálódik a helyi szegénység háromnegyede. Az ottani lakosok 78 százaléka mélyszegénységben él, 80 százalékuknál nincs víz. A veszélyzónában különösen, de a kevésbé fertőzött negyedekben is megerősítették a rendőri jelenlétet. „Az elsők között vezették be itt a karantént, a számokat folyamatosan ellenőrizték, kontroll alatt tartották a járványt. Azt hitték, sikerrel jártak, a lakók ellazultak, és a fertőzöttek számának növekedése hirtelen exponenciálissá vált” – összegez Benedetti.

Negyedekre bontott statisztikát nem találtam, de valószínűsíthető, hogy az említett hatban – álljon itt a nevük is: Nelson Mandela, Olaya Herrera, Pozón, La Esperanza, San Fernando, La María – regisztrálták a megbetegedések legalább felét, ha nem kétharmadát, és minél beljebb jövünk, annál kevesebb a fertőzött. Kíváncsiságból beütöttem két negyed nevét a Google-képkeresőbe, és mintha nem ebben a városban, egy másik térben és időben lennének…

A Bazurto piac, a járvány egyik gócpontja ugyan lassan két hete bezárt, elvileg csak nagykereskedők léphetnek be, de az engedélyezettnél nagyságrendekkel többen próbálkoznak. Tömegek jelennek meg, egy 80 éves bácsi például múlt kedden azért állt hajnaltól sorba, hogy egy hétre megvegye a halat. Informális árusok egyszerűen nem engedik lezárni a bejáratot, mert ha semmi munkájuk nincs, akkor nincs miből megélniük.

Múlt hétvégén a rendőrség 600 kisebb-nagyobb titkos és tiltott bulit és 720 csetepatét állított le.

A balhék résztvevőitől késeket és lőfegyvereket koboztak el. 37 személyt valamilyen bűntényért, 26-ot az egészségügyi szabályok megszegéséért vettek őrizetbe. Boston negyedben például legalább húszan buliztak egy helyen, a rendőrségi jelentés alapján piáltak és hallucinogén anyagokat fogyasztottak. A szuperfertőzött Olaya Herrara barrióban többen táncoltak egy helyiségben, egymásba gabalyodtak a testek, a földön ülő személyek közelében gyerekek is lézengtek. Senki nem hordott maszkot, az italosüveget kézről kézre adták, s húzták meg.

Hasonló történetek garmadájáról szólnak a jelentések, de partiznak már az utcákon is. Sokan a törvények elleni lázadásként élik meg, mások a bezárt parkok miatt buliznak ott, ahol tudnak. A forróságban nem bírnak otthon maradni, plusz néhány peso sem ártana, a vírust távoli valóságként élik meg, különösebben nem félnek tőle.

Egy közeli falu halászai mondták, hogy jobban tartanak az éhhaláltól, mint a Covid-19-től.

Be akartak vinni a rendőrök

Getsemanira és az óvárosra semmi nem ragadt át a távoli külterek fiestahangulatából. Esténként síri a csend, csak a macskák nyávognak, néha egy-egy messzi duda bődül fel, időnként motorosrendőrök húznak el. Szerencsére a nappalok még az életről, de legalábbis a nyomairól szólnak. Elvileg csütörtökön mehettem ki, gyakorlatilag többórás sétára indultam másodmagammal. Még a karantén előtt összebarátkoztam egy venezuelai csajjal, vele.

IRÁNY A TENGER

A Karib-tenger, majd a San Diegoi Exito szupermarket volt a cél, de kb. úgy, mintha a Kis-Svábhegyről a Hősök tere és a Boráros tér érintésével tennék egészségügyi sétát parlamenthez. Először Getsemani régen látott street art paradicsomába vettük az irányt, ahol se bolt, se semmi, csak pár bezárt étterem várt, viszont esős évszak ide, esős évszak oda, nem meglepő módon szikrázott a napsütés. Kevés az új kép, gondoltam, kattogtatok egy csomót.

A madár sem járt arra, nem kellett társadalmi távolságot tartani. Aztán a Centenario park mellett lehúztunk az Óratoronyig, páran azért lézengtek a főtéren, majd mint két kísértet, random jártuk az óváros tök kihalt utcáit. Rég látott helyek, például a KGB bár és a La Cevicheria mellett is elbandukoltunk, és jó, ha ötpercenként botlottunk bele egy-egy nyitva tartó boltba. Néhány biciklis, házuk előtti székeken ücsörgő helyiek meg-megszakították a fantomváros-látványt. Egész közel, maximum 50 méterre lehettünk a tengertől, pont közös szelfi készült, amikor két kerékpáros rendőr állt meg mellettünk, és kérdezték, ugyan mi járatban vagyunk errefelé.

Bevásárolni, mondtuk, aztán szó szót követett, igazoltattak, szerencsére mindkettőnk útlevél/tartózkodási engedélyszáma 5-re végződött, legalább azzal nem volt baj. Büntetésről beszéltek, meg hogy tilos, amit csinálunk, nem lehet fényképezni, nincs most turistáskodás.

Kellenek a fotók a munkámhoz, próbáltam meggyőzni őket, de a 0618-as számú rendeletre, akármi is legyen az, hivatkozva közölték, hogy megbüntetnek, majd a beszélgetés hevében kisütötték: jobb, ha bevisznek a rendőrségre.

Az egyik előttünk, a másik mögöttünk, papírjaink náluk, és mind a négyen megindultunk visszafelé. Fogalmam sincs, hogy le akartak-e húzni, vagy sem, talán inkább nem, mert a cartagenai rendőrök kolumbiai mércével becsületesek, igaz, mi meg udvariasok és készségesek voltunk, nem rántottunk rájuk kést és pisztolyt. A táskáinkat biztos, ami biztos átnézték, nincs-e cucc nálunk, de honnan és ugyan miért lett volna? Nem a cartagenai szobafogságban akarok felpörögni, kiugrani a tér-időből, egyesülni az univerzum princípiumaival…

Pár lépés után megjegyeztem, hogy mindenesetre felhívom a bogotái nagykövetséget. Talán erre, talán másra, de hirtelen megálltak, jól lebasztak mindkettőnket,odaadták a papírjainkat, és mehettünk, amerre láttunk.

Kicsit szaporább léptekkel, kevesebb fotózkodással végül eljutottunk San Diegoba, igaz, előtte javasoltam, hogy csak nézzük meg a Karib-tengert, de sajnos megint nem lett belőle semmi. Majd legközelebb.

CSERÉBE ITT EGY FOTÓ AZ ÓVÁROSRÓL!

Aznap David, a szállásadóm kisebb műtétet hajtott végre rajtam – az egyik ujjamon begyulladt, bedagadt és begennyesedett a köröm körüli rész. Szakszerűen eltávolította a gennyes cuccot, másnap már kutyabajom nem volt, ezer köszönet, vészterhes időkben sok mindenre, például személyes szabadságra leírhatatlanul, de cartagenai orvosi rendelőre minimálisan sem vágyom.

Kevin, a Getsemani’s Garden ételfutára szombaton jó hírt közölt: bővült a céviche-választék, parmezános-pesztós poliposat is készítenek már. Az élet szép.

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

Kömlődi Ferenc
Kömlődi Ferenc állandó szerző

Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek