Kizöldülhet a régóta hervadozó francia baloldal

Szerző: Kardos Gábor
2020.06.01. 10:00

A jelek szerint újra kialakulhat egy nagy baloldali formáció a régi szocialista párt romjain Franciaországban. A 2022-es elnökválasztásra összehozhatnak Macronnal szemben egy zöld-balos alternatívát, melynek a zöldek vezéralakja, Yannick Jadot lehetne az elnökjelöltje. De vajon le tudnák-e győzni akár Macront, akár Marine Le Pent?

Kizöldülhet a régóta hervadozó francia baloldal

Százötven közéleti személyiség nemrég országos lapokban megjelentetett egy közös nyilatkozatot, melynek vezéralakjai a francia zöldeket vezető Yannick Jadot EP-képviselő (nyitóképünkön), a szocialista párt első embere, Olivier Faure, a kommunista párt szóvivője, Ian Brossat és Thomas Piketty, a kapitalizmuskritika sztárközgazdásza. Felhívásukban egy nagy baloldali konvent összehívását kezdeményezik, ahol konkrétabban is megfogalmazhatják közös politikai programjukat.

Előzetesen leginkább olyan ígéreteseket mondanak, hogy túl kell lépni a kapitalizmusra jellemző produktivizmuson, mert „a XXI. századi köztársaság új kihívása Franciaország ökológiai átalakítása”. Nemcsak az ország, hanem az EU intézményrendszerét is alapjaiban átalakítanák, bár ezzel kapcsolatban még szinte semmilyen konkrétumot nem árulnak el.

Akinek a neve feltűnően hiányzik a héten bejelentett széleskörű baloldali összefogásból, az Jean-Luc Mélenchon és pártja, a France Insoumise (Töretlen Franciaország), amely a szocialista párt történelmi versége és Macron 2017-es felemelkedése óta mindmáig a legnépszerűbb baloldali formáció volt és egy populárisabb, radikálisabb baloldaliságot képvisel. A Mediapart független, de inkább balos lap szerint

az új baloldali összefogás a polgári, sőt burzsoá baloldal újjáéledése, részben pont a populáris (sok tekintetben proli) France Insoumise alternatívájaként.

Esélyes forgatókönyvek a 2022-es elnökválasztásra

Egyelőre három reális forgatókönyv látszik a 2022 áprilisában esedékes elnökválasztásra:

1. Az új, kizöldülő baloldal vissza tudja szerezni a hagyományos baloldali szavazókat, sőt mindazokat meg tudja nyerni, akik Macronban csalódtak, amivel simán nyerhetnek 2022-ben.

2. Ha nem lesz komolyabb gazdasági összeomlás, és ismét Macron mögé áll az a neolib médiatúlsúly, amivel 2017-ben nyerni tudott, akkor

megint sikerülhet elhitetniük, hogy csak ő győzheti le a szélsőjobbot, így Macront hatalomban tudnák tartani.

Nem kizárt, hogy Jadot nem enged a gazdasági lobbiknak és valódi zöld programot visz végig, akkor a nagytőke és tömegmédiája kicsit sem lesz érdekelt az új zöld baloldal támogatásában, ami behozhatatlan hátrányt szokott jelenteni egy kampányban. (Csak abban az esetben van esélyük a médiatúlsúly megszerzésére, ha Macron helyzete a közvélemény-kutatások alapján tarthatatlanná válik és a legerősebb lobbiknak sikerül eléggé kompromisszumossá idomítani a baloldalt ahhoz, hogy a baloldaliság ismét elsősorban szociális demagógiában, illetve etatizmusban merüljön ki, ahogy a kaviárbal által fémjelzett szocialista párt korábbi „fénykorában”. Ez esetben beáldozzák Macront és Jadot kerülhet helyzetbe, illetve hatalomba – az 1. forgatókönyv szerint.)

A MOST BEJELENTETT BALOS ÖSSZEFOGÁSBAN SZINTÉN RÉSZTVEVŐ SZOCIALISTA OLIVIER FAURE ÉS A VÁLASZTÓK. FOTÓ: OLIVIER FAURE / FACEBOOK

3. A fősodratú (neolib) médiabefolyástól függetlenül is a két fő baloldali erő, a France Insoumise és a most felálló új formáció addig nyírhatja egymást a baloldali tábor megnyeréséért, hogy vagy Macron fut be közben, vagy akár Marine Le Pen is nyerhet a végén, ha a jelenleginél sokkal súlyosabb munkanélküliség lesz addigra, és kiteljesedik a gazdasági válság, ami miatt markánsan nőhet az idegenellenesség. Akár az Unió is végképp leszerepelhet, ha az ország teljesen magára marad egy elmélyülő válságban. Ez gyakorlatilag a széljobb térnyerésének egyetlen esélye Franciaországban, mert egyébként teljesen esélytelennek tűnik, hogy az eddigi legjobb eredményeiknél, azaz nagyjából 30 százaléknál valaha sokkal többen szavaznának rájuk. Alapvetően a velük szemben kifejezetten ellenséges tábor mindig jelentős számbeli fölényben volt. Egy ideje sikerült kijönniük a totális marginalitásból, amivel jelentősen növelték a szavazótábort, de több választás is jól mutatta a növekedésük felső határát a jelenlegi felállásban.

Viszont egy drámai elszegényedés esetén jó eséllyel legyőzhetné a széljobbot a populáris baloldal, a France Insoumise is, akár Mélenchon helyett a fiatal François Ruffint indítva, akinek Marine Le Pennel szemben fiatalos dinamikája simán előnyére válhatna. Az sincs ugyanis kőbe vésve, hogy újra Mélenchont indítja majd a pártja, bár egyelőre kétségkívül ez lenne a papírforma.

A mélyülő válság tehát nem feltétlenül a szélsőjobbnak kedvez, mert egy ponton jobb esélyei lehetnek velük szemben a radikális-populáris baloldalnak.

4. Végül pedig az sem kizárható, amire a sárgamellényes rebellió idején már voltak komoly jelek, hogy a zavargásokra hivatkozva Macron még keményebb rendőrállamot vezet be és teljesen formálissá válnak a választások, illetve a rémült többség a fennálló hatalomra szavaz, mert azzal fogják riogatni a fősodratú tömegmédiában, hogy egyedül Macron védheti meg a rendet (ő véd meg a járványtól stb.) minden más erő hatalomra jutásával káosz jönne. Ez sokban hasonlítana az orbáni rezsim hatalomgyakorlására, de a francia polgárság torkán kicsi az esély lenyomni egy ilyen diktatúrát vagy féldiktatúrát. Akár extrém gazdasági válság esetén is fellázadnának ellene, és a francia civil társadalom a sárgamellényes mozgalommal megmutatta, milyen szervezetten és kitartóan tud ellenállni, és mennyire kontraproduktív rendőrállami eszközökkel fellépni vele szemben.

A mérsékelt jobboldal még korábbi fő riválisánál is jobban leépült

Nem szerepelt a lehetséges forgatókönyvek közt az, hogy mérsékelt jobboldali jelölt futna be, mert a hagyományos jobboldal talán még reménytelenebbül szétesett Macron befutásával, mint a korábbi baloldal. Ahhoz képest, hogy a világ számára valaha a francia kétpárti (bal-jobb-osztatú) politikai rendszer vált irányadó modellé, ez mára épp náluk került a legmélyebb válságba.

A klasszikus jobboldal állapotát jól illusztrálja a hét egyetlen számottevő híre arról a térfélről: a francia politika Sarkozy után legismertebb magyar nevű politikusát, Patrick Balkany-t öt év börtönre ítélték korrupciós ügyei miatt... Talán páran emlékezhetnek, hogy Sarkozy-t őrizetbe vették gyanús líbiai korrupciós ügyei miatt. Elég szomorú, hogy a magyar származású politikusok par excellence korrupt politikus figuráknak számítanak a Szajna-parton, ami akár sajátos hungarikumnak is tűnhet francia szemmel.

Ugyan Sarkozy korrupciós botrányai ellenére még mindig a legnépszerűbb a Republikánus Párt politikusai közül, de ez inkább hendikepp nekik, mint előny, ahogy a nagy jobboldali gyűjtőpárt történelmi öröksége is inkább agyonnyomja mint segíti őket, mert ehhez mérve legalább olyan kínos nekik a 2017 óta inkább kispárti támogatottságuk, mint hagyományos riválisuknak, a szocialistáknak. A még a márciusi helyhatósági választások előtt készült behatóbb közvélemény-kutatások alapján (azóta ugyanis a pártok népszerűségét nem, csak a politikusokét mérik a nyilvános pollokban) ma már magasan a zöldeké a legnépszerűbb párt 57 százalékkal, utánuk jön Macron kormánypártja a La République En Marche 35 százalékkal, majd szorosan utána a többi: vagyis a két új típusú formáció megelőzte a hagyományos pártokat.

Fontos azonban aláhúzni, hogy a két év múlva esedékes elnökválasztásra nézve több okból sem mutatnak gyakorlatilag semmit a mai párttámogatottsági mérések: egyrészt mert a választások még nagyon messze vannak és a járvány, illetve a gazdasági helyzet változásai bizonytalanabbá tesznek bármilyen prognózist, mint valaha. Mi több, részben ezzel összefüggésben strukturális átrendeződés van magában a pártkínálatban is, tehát a ma bejegyzett pártok jelenlegi támogatottságából majdnem semmilyen tartalmi következtetést nem lehet levonni.

Miért zöldül a francia baloldal?

Az európai parlamenti választások eredményei hozták meg a nagy áttörést, ami egyértelművé tette, hogy nemcsak a németeknél, hanem a franciáknál is a 34 év alatti szavazók körében már a zöldek a befutók, és ez a trend egyre erősödik.  Így

a baloldal egyetlen esélye jól láthatóan a zöld megújulás.

Megint más kérdés, hogy baloldalivá válva épp a gyökeres váltásnak azt az ígéretét adja fel a zöldpolitika, ami által valóban rendszerváltó erővé válhatna. A szociális demagógia és a szolidaritási jelszavak ugyan még ma is több szavazatot hozhatnak, mint a tisztán zöld program, de egyben a zöldek szövetsége a baloldallal azzal is fenyeget, hogy a baloldali establishmentre jellemző rendszerkorrupció is beszippantja a ma még tisztakezű zöld politikusokat és ezzel legfőbb bizalmi tőkéjüket is hamar felélhetik.

A franciáknál viszont olyan erős a baloldali hagyomány és annyira széles társadalmi bázisa van, hogy a zöldek számára a balos kísértés sokkal nagyobb, mint például magyar kontextusban, ahol a valódi baloldaliság inkább marginális, illetve a választók többségének fejében máig keveredik a liberális politikával.

Mik az első reakciók az új baloldali összefogásra?

A legtöbb kritika szerint langyos általánosságokat mondanak csupán a 150 ismert személyiség által napokban közzétett új baloldali felhívásban, vagyis a kommentárok derékhada szerint pont az tűnik már most a fő hiányosságuknak, aminek a mocsarába a korábbi baloldal belesüllyedt. Ha sikerül legyűrni a populáris baloldal pártját (France Insoumise), polgári baloldalként nyerhetnének 2022-ben az elnökválasztáson, ha – részben Macron receptjét ellene fordítva – valamilyen új, mérsékelt és pragmatikusan zöld centrizmust képviselve sikerül elhitetni a többséggel, hogy (akár jobb híján) alternatívát jelenthetnek az eddig leszerepelt formációkkal és a szélsőjobbal szemben.

Macron vadiúj pártjával azzal az ígérettel futott be, hogy túllépnek a bal-jobb megosztottságon. A Jadot vezetésével kizöldülő baloldali formáció ugyanezt ígérhetné, de már Macronnal szemben.

Így talán megtörnék végre az eddig uralkodó sémát, miszerint csak egy neoliberális jelölt mentheti meg az országot a szélsőjobboldali Marine Le Pentől.

Macron pont ezzel a módszerrel futott be alig pár hónap alatt a szinte teljes ismeretlenségből kiemelkedve, miután François Fillon, a jobboldal fő esélyesként induló elnökjelöltje elvesztette biztosra vett befutó pozícióját felesége korrupciós ügye miatt.

EMMANUEL MACRON ELNÖK ÉS A VÁLASZTÓK. FOTÓ: EMMANUEL MACRON / FACEBOOK

Jadot viszont nem egy langyos, megélhetésizöld politikus, akit könnyen manipulálhatnának az ipari lobbik, noha nem kizárható, hogy a hatalom kedvéért hamar olyan kompromisszumok túszává válhat, hogy alig ismerünk majd rá, de hátha sikerül neki a majdnem lehetetlen és konzekvens tud maradni.

Eddig például határozottan elutasított minden együttműködést a baloldallal, hogy valódi zöld alternatívát képviselhessen...Vagy csak azt a pillanatot várta, amikor ő válhat az új baloldal elnökjelöltjévé. A következő hónapokban jó eséllyel eldőlhet milyen irányba megy tovább.

Az elnökök zöld emberei

Sarkozy zöld embere is egy médiafigura volt, Bernard Kouchner, ahogy Macron környezetvédelmi és ökológiai átállásért felelős minisztere is egy közismert és közkedvelt zöld médiafigura, Nicolas Hulot volt, aki aztán egy ponton – mint elcsukló hangon utalt is rá - nem bírta tovább az ipari lobbik nyomása miatti kényszerpályát és lemondott, nem kis blamázst okozva az elnöknek. Hulot újabban Jadot-t támogatja, ami egy Le Monde-elemzés alapján akár „mérgezett ajándék” is lehet Jadot-nak.

A sajtóban megszellőztetett elképzelés szerint Macron balszárnyán például Daniel Cohn-Bendit is azt szorgalmazná, hogy Jadot legyen Macron újraválasztása után a kormányfő, és a zöldek irányába tett eddigi gesztusoknál jóval látványosabban zöldítsék a politikájukat, illetve annak kommunikációját.

Egyelőre nem valószínű, hogy Jadot be akarná érni azzal, hogy Macron másodhegedűse legyen

– legalábbis ahogy eddig pozícionálta magát, az sokkal inkább arra utal, hogy elnökjelöltként indulna Macronnal szemben. Persze még hivatalosan nem jelentette be ezt, és úgy néz ki, még az a zöldbalos pártformáció is csak most állna fel, amelyiknek esélyes jelöltje lehetne.

Alakulhat még más baloldali párt is

Érdekességképp meg lehet említeni, hogy Michel Onfray filozófus is lebegteti, hogy a júniusban induló Front Populaire című, negyedévenként megjelenő folyóirata körül szuverenista pártot szervezne, melynek legismertebb támogatója és vélhető elnökjelöltje nem más, mint a járvány kapcsán a klorokinterápia apostolaként nemzetközi szinten is egyfajta népi hőssé vált Marseille-i infektológus, Didier Raoult lenne.

Ha tényleg lesz egy ilyen kvázi-baloldali párt, akkor még élesebb lehet a verseny immár három baloldali formáció közt a balos tábor megnyeréséért, miközben szuverenistaként Le Pen híveinek egy részét is elhalászhatnák. Bőven tartogathat még izgalmas fordulatokat a francia politika, ami nem utolsó sorban európapolitikai következményei miatt számunkra is meghatározó marad.

A nagy pártok közül egyébként egyedül Marine Le Pen jelentette be hivatalosan jelöltségét a 2022-es elnökválasztásra. (Akit érdekel, kik lehetnek még jelöltek, az erre specializált honlapon tájékozódhat.)

A szakszervezetek és civil szervezetek oldaláról is zöld-balos összefogás körvonalazódik

A szakszervezetek és nagyobb zöld, illetve szolidaritási tematikájú civil szervezetek közt is hasonló összefogás mutatkozik, mint a pártpolitikában Jadot körül, így az új baloldali összefogás akár népfrontos jelleget is ölthet a neoliberális Macronnal szemben. Őszre nagy megmozdulásokat, tüntetéseket, illetve sztrájkokat fognak szervezni a járvány nyomán várható tömeges elbocsátások miatt. Figyelemre méltó tény, hogy olyan szervezetek adtak ki közös programot megfogalmazó nyilatkozatot, amelyek eddig jellemzően nem működtek együtt, vagy akár nem is egyeztettek semmilyen formában.

A sok hónapon át tartó és kifejezetten népfrontos jelleget öltő sárgamellényes tiltakozási hullám ezek szerint nem múlt el nyomtalanul.

Ugyan a sárgamellényesek mindvégig ragaszkodtak a mozgalom civil, önszerveződő jellegéhez, elutasítottak minden központosító képviseleti formát és nemcsak a pártoktól, de a szakszervezetek vagy egyéb civilszervezetek kisajátítási kísérleteitől is elhatárolódtak, így pártpolitikai alternatívát nem kínáltak, mára mégis kialakulni látszik a neolib hatalommal szembeni politikai alternatíva pártpolitikai formában is.

Ha a várható nagy elbocsátási hullám nyomán ősszel egy nagy tüntetési és sztrájksorozat népfrontos egységgé kovácsolja a baloldali alternatívát, akkor Macron körül annyira elfogyhat a levegő 2022-ig, hogy a kizöldülő baloldal befuthat vele szemben. Jadot-ra mindenesetre érdemes mostantól jobban odafigyelni. Eddig a francia politikában a gaullista elnöki szerep dominált (aminek Macron kifejezetten napóleoni allűröket adott), de Jadot akár egészen új elnöki arculatot és államfői gyakorlatot is hozhat, ha sikerül felnőnie a feladathoz.

NYITÓKÉP: Jannick Jadot az Európai Parlamentben. Fotó: Marc Dossmann / Európai Parlament

Kardos Gábor
Kardos Gábor Vendégszerző

Filozófus, borkereskedő, a Balatoni Kör egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek