Ha valamiben meg kell halni, akkor legyen az egy Diósgyőr-Mezőkövesd!

Élesben teszteltük, hogy néz ki a social distancing a lelátón, amit egyedülálló módon mégis megnyitottak limitált mennyiségű szurkoló előtt a héten. A DVTK mindent megtett a szabályok betartatásáért, de az emberi természetet nem lehet megváltoztatni két hónap alatt.

Valószínűleg élő ember nem fogadott volna arra, hogy Magyarországon mostanában focimeccsre lehet menni, de hát ameddig itt Orbán Viktor a miniszterelnök, addig jöhet itt atomtámadás is akár, a liga valamilyen formában folytatódik. Ezt most nem kritikaként írom, hiszen a miniszterelnök mellett magam is hiszek abban, hogy az ember természetes létformájának az egyik alapeleme kimenni meccsre, de a fergeteges Diósgyőr-Mezőkövesd már azért is érdekes, hogy megnézzem, hogy oldják meg a gyakorlatban a négy székenként egy ember elvet. De persze amúgy is nagyon hiányzott már az egész, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha már valamiért meg kell halnom, akkor az legyen egy Diósgyőr-Mezőkövesd!

Azt igazán nem lehet mondani, hogy ne lennének sokan fegyelmezettek Magyarországon: a DVTK mostani helyezése és formája alapján alapesetben jóval több embert érdekelt volna ez a meccs, de így végül azt a valamivel több, mint 3000 helyet sem sikerült teljesen feltölteni.

Aki viszont kiment, annak jól láthatóan tényleg fontos ez a focicsapat: meggyőződésem, hogy ennyi boldog embert rég láttam egyszerre Miskolcon, már a Bakterház sörözőben lehetett érezni, hogy itt most minden sörnek legalább kétszer annyira kell örülni.

A DVTK viszonylag látványosan ügyelt a szabályok betartására: a jegyek eleve nem helyre szóltak, hanem a biztonsági őrök irányították a nézőket a nekik megítélt helyekre, ráadásul meglepő módon tényleg ügyeltek arra, hogy a nem egy társaságban érkezők semmiképp ne üljenek egymáshoz túl közel.

– hangzott el a büfé előtt az egyik szurkoló elmés meglátása, és ott én is kicsit elgondolkoztam rajta, hogy mennyit változott a világ: otthon dögleni a kanapén egész hétvégén hirtelen őrületes hőstetté vált, kimenni piálni egy focimeccsre pedig szinte halált megvető bátorság.

A klub amúgy a maga részéről tényleg mindent megtett a szabályok betartásáért, a vécében még azt is elmagyarázza egy kép, hogy kell helyesen kezet mosni, felhívták a figyelmet az antibakteriális gélre, de hát azzal nehéz mit kezdeni például, hogy meleg víz eleve nincs a stadion vécéjében. Miért is lenne, hiszen alapesetben nem arra gyártották, hogy borotválkozzunk ott, de jóindulatomat megőrizve arra építek, hogy valószínűleg a kézmosó folyadék akár elég is a koronavírustól nyüzsgő kezek letisztítására.

Tehát a klub mindent megtett, de egy dologgal nem nagyon lehet mit kezdeni: a saját szurkolóival. A szurkoló olyan típus, akinek megvannak a maga szokásai, és azokon nemcsak nem tud, de nem is akar változtatni. Például az, hogy gólnál ölelkezik. Például az, hogy odamegy a kettővel arrébb lévő vadidegenhez okoskodni kicsit a meccsről. Ha innen nézem, a koronavírus minden erőfeszítés ellenére olyan lazán szabadulhatott volna el a diósgyőri stadionban, ahogy például a bergamói szurkolók is megkapták Milánóban.

Ráadásul ezt a meccset 1-0-ra megnyerte a Diósgyőr a több szinten is eléggé utált Mezőkövesd ellen, ami nem elég, hogy az államközeli pénzekből lett felpumpálva, de ráadásul emiatt még a Borsod megye legerősebb csapata címet is elvette a hagyományosan gyenge miskolci klubtól. (A helyzetről sokat mond, hogy a lelátói pletyka szerint az egykori NAV-elnök Tállai András, a Mezőkövesd klubigazgatója állítólag milliós prémiumot ajánlott fel a csapatának két éve azért, ha ők nyerik a meccset, így elrontják a két évvel ezelőtti miskolci stadionavatót.)

És igen, például a tömött villamoson is a meccs után, amin már eleve többen be voltak rúgva ahhoz annyira, hogy elfelejtsék az okoskodást a szájmaszkról.

Ha ez panaszkodásnak tűnne, akkor eloszlatnám a kételyeket: ami a világ kevésbé Diósgyőr-rajongó részének a SpaxeX kilövése volt, az nekem ez a Diósgyőr-Mezőkövesd. A nap, amikor a dolgok visszatérnek végre a rendes kerékvágásba, én elfoglalhatom a szokásos helyemet a stadion egyik sarkában, rátehetem az italomat a korlátomra, kiabálhatom valamelyik nagyon megható dalt, és megint elhihetem, hogy azért tényleg van abban valami truváj, ha valaki miskolci.

Hogy mennyire felelőtlen, azt nem tudom: nekem meggyőződésem, hogy a magyar kormány jóval pontosabb adatokkal rendelkezik a koronavírusról, mint mi, és a magyar miniszterelnök azt is pontosan tudja, hogy azzal elég nehéz lenne elszámolnia, ha a focimániája már emberéleteket is követelne. Úgyhogy megmaradok abban a tudatban inkább, hogy kiengedni pár embert focimeccsre megfontolt döntés következménye volt, és nem valami nagyzolás.

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali