A V4-ek egységét robbanthatja szét az EU gigantikus pénzosztása

Miközben a magyar kormány a csehekkel együtt fanyalog és kevesli a Magyarországnak, illetve Csehországnak tervezett uniós helyreállítási pénzeket, a lengyel miniszterelnök körbeünnepli a javaslatot, a szlovákok szerint pedig „idén hamarabb jött a karácsony”. Eddig az uniós költségvetésben tapadtak egymáshoz a kohéziós pénzekben érdekelt visegrádiak, most a Bizottság robbanthatja az egységet: új közép-európai törésvonal jön a pénz körül?

Példátlan mértékű, 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási csomagot jelentett be egy 1,1 billió (1100 milliárd) eurós hétéves költségvetés mellé az Európai Bizottság szerdán. A terv szerint ideiglenesen megemelnék az EU saját forrásainak plafonját, vagyis lényegében azt kérnék a tagállamoktól, hogy az Uniónak a lehetséges forrásmaximumot biztosítsák. Ezzel az összeggel a háta mögött a Bizottság 750 milliárd hitelt venne fel a pénzpiacokról, melyekből 500 milliárdot vissza nem térítendő támogatások, 250 milliárdot pedig hitelek formájában csorgatna vissza a tagállamoknak.

A nettó befizetők nem kérnek az „adósságunióból”

ráadásul a közelmúltig több nettó befizető tagállam is vehemensen ellenezte a nagyszabású közös javaslatokat (erről itt írtunk részletesen). Mindenesetre a bizottsági javaslatot az Európai Parlamentben általános tetszés övezte – legalábbis azon pártcsoportok körében, akiknek számít is a hangja valamennyit: mind az Európai Néppárt, mind a szocialisták, mind a liberális Renew Europe támogató volt, jelentős előrelépésről és ambiciózus, európai javaslatról beszéltek.

Az azonban már szerdán is látszott: nem az EP-t lesz a legnehezebb meggyőzni a „jövő generáció alapjáról” – ahogyan von der Leyen a helyreállítási csomagról nyilatkozott – hanem a tagállami kormányokat. Több dél-európai ország, például a görögök és a spanyolok várható módon rögtön támogatólag léptek fel, elvégre a 2008-as válságtól eltérően talán most nem kell ismét adósságba és megszorításokba fojtaniuk magukat, ha ki akarnak lábalni – míg a leghűvösebben a nettó befizetők négy leghangosabb állama, a „fukar négyek” nyilatkoztak.

A Dániából, Ausztriából, Hollandiából és Svédországból álló blokk egészen a közelmúltig még az úgynevezett koronakötvényeket is hevesen elutasította, amely szintén a déli, de a koronavírus által súlyosan érintett tagállamoknak segített volna, míg mostmár egy 1,1 billió eurós hétéves költségvetés mellett 750 milliárd eurót kitevő pénzösszeg a tárgyalási alap. Persze ők vadul hangsúlyozzák: még messze a megállapodás. Egy holland diplomata úgy fogalmazott, „nehéz elképzelni, hogy ez a javaslat lenne a tárgyalások vége”, míg Sebastian Kurz osztrák kancellár annyit mondott, hogy ez csak tárgyalási alap, és bár pozitív, hogy a kifizetéseknek van konkrét végdátuma,

Végre minket is hallanak Európában, örvendeznek a lengyelek

Ugyanakkor a szűkmarkúakon felül sem mindenki elégedett, és akarva-akaratlanul, de úgy tűnik, a Bizottságnak sikerült éket vernie a visegrádi államok közé: a legfrissebb reakciókból ítélve a magyarok és csehek elégedetlenek, míg a szlovákok és lengyelek pedig nagyon is kiegyeznének a nekik megítélt pénzösszeggel.

Lengyelország örömének oka van: hitelek és támogatások formájában összesen 63,8 milliárd eurót ítélnének meg a bizottsági tervezet szerint a lengyeleknek. Ez Olaszország és Spanyolország után a harmadik legmagasabb összeg az EU-ban, előbbi 173 milliárd, utóbbi 140 milliárd euró támogatásban részesülne, míg az EU legnépesebb, de a vírust jól megúszó tagállama, Németország például csak 28 milliárdot kapna.

A nagy különbség nem véletlen: ha akar, Németország már most is nagyon kedvező feltételek mellett vehetne fel hitelt köszönhetően a jó állapotú német gazdaságnak és a stabil gazdasági mutatóknak. Ez Olaszországról és Spanyolországról már nem mondható el, hiszen az olasz GDP évek óta lényegében stagnál, államadóssága pedig az éves nemzeti össztermék 135 százaléka, míg a spanyoloknál bár volt némi növekedés, ott a 2008-as válság után 36-ról 98 százalékra nőtt a GDP-arányos államadósság.

De vissza a lengyelekhez: Mateusz Morawiecki miniszterelnök a bizottsági tervvel kapcsolatban olyan lelkes volt, hogy ki is jelentette:

A lengyeleknél az ország gazdasági és nehézipari motorját, Sziléziát ütötte meg nagyon a járvány, emiatt pedig a regionális trendektől eltérően Lengyelországban még mindig növekszik az aktív esetek száma. Ezért is örülhet nagyon Varsó a gyors pénzügyi segítségnek, és persze azt sem szabad elfelejteni: Morawiecki miniszterelnök egy hónapja is „egy új Marshall-terv” meghirdetését követelte az EU-n belül.

Idén hamarabb jött a karácsony Szlovákiában?

Ugyanígy örülnek a javaslatnak a szlovákok is, a szlovák külügyminisztérium államtitkára, Martin Klus üdvözölte a bizottsági tervet, amiből Szlovákia körülbelül 8 milliárd eurót vehetne ki, míg a következő hétéves költségvetésből 18 milliárdot. Az államtitkár szerint – akinek az országa egész Európában az egyik legsikeresebben kezelte a válságot – ugyanakkor továbbra is csak javaslatokról van szó, és bár a legtöbb tagállam ezekbe belemenne, ott vannak a makacs nettó befizetők, akik kisebb büdzsét akarnak. „Többek között ide tartoznak a barátaink Ausztriából. Ők elkérték ezt a dokumentumot további vizsgálatra, arra számítunk, hogy hamarosan nyilatkoznak majd ezzel kapcsolatban” – mondta Klus, akinek a szavaiból az vehető ki, a csomag elfogadása nem Szlovákián fog múlni.

És főleg nem a legkisebb szlovák kormánypárt, a Za ľudí EP-képviselőjén, Tomáš Valášeken, aki nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott a gazdasági mentőcsomaggal kapcsolatban, hogy

Meg is magyarázta, miért: 2027-ig az EU-tól az ország a hétéves költségvetéssel együtt még több pénzt fog kapni, mint az elmúlt hétéves időszakban – amikor pont Közép-Európa járt nagyon jól az uniós pénzekkel.

Ráadásul most a koronavírus miatt az első években a tagállamok jóval nagyobb szabadsággal rendelkeznek abban, mire is költik el a pénzt. Ebből Valášek szerint két dolog sülhet ki: vagy segíti Szlovákiát, hogy leküzdje a válságot, vagy még tovább korrumpálná az országot egy olyan hitellel, amit igazából csak a következő generációnak kell majd visszafizetnie – az, hogy egy ország melyik utat választja, már csak rajta múlik.

Ha Szlovákia 8 milliárd eurót kapna az alapból, az a szlovák GDP 8 százaléka, ez pedig akkora uniós támogatás, ami precedens nélküli Szlovákia EU-tagságának történetében. Ugyanakkor Valášek kifejtette: ha ezt a pénzt – amit a tervek szerint 2024-ig kéne a tagállamoknak elkölteniük, és csak 2027 után visszafizetniük, 2058-ig bezárólag – a jelenlegi gazdasági struktúra fenntartásába tolják, az csak „pénzpocsékolás” lenne,

A magyarhoz hasonlóan ugyanis a szlovák gazdaság is nagyban függ az autógyártástól, miközben ez az iparág történetének egyik legnagyobb változásán megy épp keresztül, az egyre dráguló szlovák munkaerő alkalmazása pedig egyre kevésbé éri majd meg a gyártóknak. Így a kormány előtt kettős kihívás is áll: egyrészt, pár hónapon belül egy ezt figyelembe is vevő gazdaságpolitikai víziót kell megalkotnia, és ezt kell megvalósítania az EU-s források segítségével. A sikertelenségért pedig itt dupla árat kellene fizetni: az utolsó eurót 2058-ra kell visszafizetni, vagyis az adóteher nagyrésze a következő generáció vállán nyugszik – ezért kell a pénzt az ő javukra fordítani.

Miért mi fedezzük a felelőtlenül gazdálkodókat? – kérdezik a csehek

Nem örül ennyire a korai karácsonynak Andrej Babiš cseh kormányfő, aki szerint az Európai Bizottság terve egyszerűen túl sok pénzt akar szétszórni a tagállamok között, így az adóteher is túl magas lenne. A kormányfő úgy fogalmazott, a terv óriási mértékben dobná meg az uniós büdzsét, és még azt sem tudjuk, milyen lesz a visszafizetés ütemterve. „A teljes összeg, amit a Bizottság javasolt, szerintem túl nagy” – fogalmazott.

A cseh szkepticizmus persze érthető: a bizottsági becslések szerint

vagyis 2058-ig ennyivel többet kéne visszafizetniük, mint amennyit hitel és támogatások formájában kézhez kapnak ezelőtt. A különbség oka, hogy az igazán nagy pénzeket azok szakítanák le a csomaggal, akiknek a gazdaságai várhatóan igazán megszenvedik a koronavírust. Csehország egyáltalán nincs ezen államok között, a becslések szerint a cseh gazdaság 6 százalékkal eshet idén, míg az olasz akár 10-zel is. Így a cseheknek kevesebb támogatás járna, de a hitel visszafizetéséből ettől függetlenül nekik is ki kell venniük a részüket.

Persze a Hospodarské Noviny üzleti lap számításai szerint annyira azért nem jár rosszul Csehország, ha a gazdasági mentőcsomagot nem önmagában, hanem már a hétéves költségvetéssel együtt kezeljük: ebből ugyanis a csehek a következő hét évben is jóval több pénzt tudnak majd kiszedni, mint amennyit beleadnak.

Ezzel együtt valahol Babiš érvelése is érthető, aki szerint az EU-nak nem azokat kéne jutalmazni, akik az elmúlt években felelőtlenül bántak a pénzzel. A miniszterelnök egy Facebook-posztban arról beszélt, nem hajlandó garantálni más, korábban felelőtlenül gazdálkodó országok hitelezését, ennek pedig önmagában semmi köze a koronavírushoz, hiszen a felelőtlen gazdálkodás miatt kerültek ebbe a helyzetbe. Például alapvető gondjai vannak azzal, hogy a munkanélküliségi mutatók is számítsanak a pénzosztásnál: ahol magasabb a munkanélküliség, az az állam több pénzt kapna, a cseh kormányfő szerint pedig

Hozzátette: a helyreállítási alap célja pont nem az lenne, hogy pénzt öntsenek azokba az országokba, amelyek gazdálkodásával már régóta komoly gondok vannak, és a koronavírus csak ezt erősítette fel.

Fidesz: több pénzt akarunk!

És végül a magyar álláspont. A fideszes EP-képviselők a csehekhez képest más okból, de hasonlóan nincsenek elragadtatva. Deutsch Tamás fideszes EP-delegációvezető szerint például gond az, hogy a pénzosztást nem a hagyományos uniós fejlesztéspolitikákon – mint a regionális fejlesztési programok, közös agrárpolitika és kohéziós alapok, magyarán mindaz, amiből Magyarország óriási összegeket tudott lehívni az elmúlt hét évben – alapulva, hanem azok rovására valósítanák meg.

Deutsch másik baja a kohéziós pénzcsapok elapadásán felül nagyon egyszerűen szólva az, hogy kevés a pénz. A 750 milliárdos alapból Magyarország 8,1 milliárdot kapna a tervek szerint (körülbelül annyit, mint a jóval kisebb Szlovákia, nem csoda, hogy ők örülnek, mi meg nem), míg a magyaroknak az 1 százalékos befizetési arányukkal ebből 7,5 milliárd eurót kéne visszafizetniük 2058-ig. Vagyis a nyereség lényegében csak 600 millió euró lenne, igaz, a csehekkel ellentétben mi nem mennénk mínuszba,

Győri Enikő, aki az EP gazdasági és monetáris szakbizottságában ül, már közelebb áll a babiši érveléshez: szerinte a koronavírus-válság kevésbé viseli majd meg a magyar gazdaságot, így indokolatlan lenne, ha a közép-és kelet-európai tagállamok pont azért nem részesülnének kellő mértékben a forrásokból, mert sikeresen kezelték a járványt, és fegyelmezetten gazdálkodtak, csökkentették az államadósságaikat.

A kormány egyelőre nem foglalt konkrétan állást az ügyben, a csütörtöki kormányinfón a témát Gulyás Gergely annyival intézte el, hogy meg kell gondolni, milyen következményei lesznek egy közös EU-s hitelfelvételnek.

Vagyis jóval izgalmasabb vita várható a Bizottság gazdasági csomagjáról, mintha csak a „fukar négyekre” és a kedvezményezett „többiekre” bontanánk a költségvetési vita térképét. Az elmúlt hónapok uniós költségvetési vitáiban ráadásul a V4-ek szorosan összetartottak, az összetartás mögött pedig nem más állt, mint a nagyon komoly közös érdek, amit a „még több kohéziós pénzt akarunk”-jelszóval lehet legegyszerűbben körülírni. Most viszont

ezúttal a magyarok és a csehek a szkeptikusak, míg a terv mihamarabbi elfogadásához leginkább a lengyeleknek és a szlovákoknak fűződik komoly érdekük.

BORÍTÓKÉP: Orbán Viktor, Andrej Babiš és Mateusz Morawiecki az Európai Tanács februári rendkívüli ülésén. A képről hiányzik Igor Matovič szlovák kormányfő, aki akkor még nem volt miniszterelnök. Európai Tanács (2020)

Ezt a cikket és még sok mást már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak az Azonnali ingyenes hírlevelére, a Reggeli feketére. Iratkozz fel te is, hetente háromszor küldjük!