+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2020. május 26. kedd, 16:03
Ha a hírekkel kapcsolatban első felindulásból találgatunk és felháborodunk, az legtöbbször nem vezet jóra. Ezt szépen illusztrálja a rendőrök esete a biciklis nővel meg a menekülő autóssal.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Bő egy hete, hogy a rendőrök testi kényszert alkalmaztak egy bickliző nővel szemben a Bartók Béla úton. Az esetről videófelvétel készült, de az előzmények nem látszottak rajta, csak maga az intézkedés, meg a közben idegesen kiabáló rendőr és a jajveszékelő nő. A videó bejárta az internetet, elsősorban az Indexnek köszönhetően, ahol majdnem nyolcvanezres facebookos aktivitást és ki tudja, mekkora olvasottságot ért a szenzációs hír.

 

A hatás sem maradt el, a rendőrállamra asszociáló Orbán-fóbiások kattintották a cikket ezerrel, és előkerült az is, hogy

 

a felhatalmazási törvény miatt mostmáraztánténylegvégképp, visszafordíthatatlanul itt a nagybetűs DIKTATÚRA, ahol a rendőr azért kiabálhat, karcsavarhat és bilincselhet, mert valaki átgurult a piroson.

 

Vagy mert bringán van, tehát liberális. Vagy nem tudom, de Orbán most már minimum Hitler, de legalább Rákosi.

 

A BRFK közleményéből később kiderült, hogy a biciklis nem akart megállni az igazoltatáskor, majd hamis adatokat diktált be és az egyik rendőrt meg is rúgta.

 

Történt szombaton egy másik eset is, amikor egy autóst akartak igazoltatni, majd a rendőrök testi kényszert alkalmaztak ellene, mert el akart menekülni, közben pedig megpróbálta elgázolni a rendőröket. A felvételen a gázolási kísérlet nincs rajta, a menekülés is kérdéses, a testi kényszer viszont látszik, szóval nagyjából annyit tudhatunk a képek alapján, mint a biciklis ügyről.

 

Mégsem jött a rendőrállamozás.

 

Miért? Mert túl azon, hogy egy ilyen esetben az emberek többsége hajlamosabb a fizikailag gyengébbel szimpatizálni, illetve a jajveszékelés is egészen ősi ösztönöket ébreszt fel bennünk, a 444 a felvétel előzményeit is az olvasók elé tárta már a cikk első publikálásakor.

 

Ha tisztán csak a felvételre hagyatkoznak, akkor a cikk valahogy úgy nézett volna ki, hogy „Leteperték az autóst a rendőrök az Andrássyn”, majd órákkal később kiegészítették volna a BRFK közleményével, mint a biciklis esetében a másik portálnál.

 

A felvétel előzményeinek feltehetőleg nem lett volna lehetetlen utánajárni a biciklis ügynél sem, a videón ugyanis tisztán látszik, hogy legalább hat-hét szemtanú láthatta az esetet. Úgy viszont kevesebben kattintottak volna a cikkre, és nem élvezkedett volna rajta a minden mögé Orbán Viktort és a „FideSS-t” vizionáló tömeg.

 

Mielőtt továbbmennénk, azért megjegyezném, hogy ez egy-egy konkrét eset, ráadásul kifejezetten érdekes az a helyzet, amikor az alapvetően az erősen szubjektív gonzóban utazó 444 hozható fel az objektív tájékoztatás pozitív példájaként.

 

Nem célom sulykolni senkinek, hogy X portál jobb vagy hitelesebb Y portálnál, pláne egy-egy kiragadott cikk alapján, azt viszont gondolom, sokan észrevették már, hogy van, amikor a kattintások növelése a sokoldalú tájékoztatás rovására megy. Ebből hoztam most egyetlen példát, mellé pedig egy olyat, hogy szerintem hogyan is kéne kinéznie egy világos, találgatásoknak helyt nem adó tudósításnak.

 

Ez pedig egy fontos dolog, mert a találgatások megnyithatják az utat a hisztérikus reakciók előtt, és ez ellen érthető okokból érdemes valahogy kollektíve védekeznünk.

 

A biciklis esetről már Ésik Sándor is írt az Azonnalin és megállapította, hogy az „egy nagyon veszélyes állapot tünete”, konkrétan a felbomlóban lévő társadalmi szerződésé. Ebben az állapotban a mindennapok részévé válik az Ésik által is említett, hatóságokkal szembeni általános bizalomhiány és a hisztéria.

 

A tömegpszichózis igazából borítékolható egy olyan országban, ahol a társadalom és a média egyaránt két tömbre szakadt, ahol az állam keze már szinte mindenhova elér, és ahol eközben egyre többen érzik igazságtalannak az őket körülvevő politikai struktúrákat.

 

Ebben az állapotban talán még csak nem is elítélhető az, akinél valami félremegy egy adott hír kapcsán. Ha egy osztálytársam minden nap szándékosan elcseni a ceruzámat, akkor ha legközelebb nem találom, kit fogok sejteni az eltűnése mögött? Nyilván az osztálytársamat, még akkor is, ha most épp csak egyszerűen elvesztettem.

 

Így került minden ajtó mögé Orbán, és így lett felelős a koronavírus-járványért Soros György a konteós pletykákban. Amikor valakinek bőven van a rovásán, vagy azt halljuk mindenfelől, hogy bőven van a rovásán, sokszor nehéz elhinni, ha valamiről nem ő tehet. 

 

Ezt a természetes reflexet pedig csakis akkor tudjuk kiküszöbölni, ha magát a probléma forrását keressük először.

 

A társadalmi szerződés felbomlásáért nincs értelme és valószínűleg nem is tudunk egyetlenegy személyt vagy szervezetet hibáztatni, így a fő forrásra hirtelen nem tudunk rámutatni, mert az a forrás keresése helyett már valamiféle holisztikus szemléletet kíván meg.

 

Amit viszont megtehetünk, az az, hogy megnézzük, milyen minőségű információ alapján kapcsolt be a reflexünk.

 

És ehhez bizony elengedhetetlen szakítanunk azzal a meggyőződésünkkel (már ha van ilyen), hogy ami egy szerintünk általában hiteles újságban van, az biztosan és maradéktalanul igaz.

 

Lehet, hogy az, szerencsére ilyenre is van példa, viszont minden esetben szükséges a kritikus hozzáállás. Ha mindig abban bízunk, hogy sosem vezetnek meg minket, akkor előbb vagy utóbb, de meg fognak minket vezetni. A szándékuk sokféle lehet, az egyszerű tévedéstől a politikai motiváción át a kattintásszám növeléséig gyakorlatilag bármi.

 

A felelősség elsősorban az újságírókat terheli, viszont ha nem végzik el a munkát a kellő lelkiismeretességgel, akkor a felelősség már az olvasóé, és fel kell tenniük maguknak azokat a kérdéseket, amiket a cikk íróinak kellett volna.

 

Teljes képet kaptunk az esetről? Meg lett kérdezve a másik fél is? Félreérthetően volt leírva? Félreértettünk valamit esetleg mi magunk?

 

Ha elgondolkozunk ezeken a kérdéseken, és úgy látjuk, hogy nem lehetünk biztosak abban a következtetésben, amit már reflexszerűen le is vontunk, akkor nem rohanunk a kommentfalra orbánozni, sorosozni vagy akárkizni, nem erőszakoljuk meg a dühös reakciós gombot, és nem osztjuk tovább a cikket hisztérikus kommentárral.

 

Ezzel a néhány kérdéssel egyszerre két jó dolgot is tehetünk a saját mentális egészségünk megőrzése mellett: a félretájékoztató vagy akár a tájékoztatás hézagosságával dolgozó oldalak egyrészt nem tudnak majd annyi kattintást generálni a hasonló cikkeikkel, így egy idő után már nem lesz profitábilis számukra ez a működés, másrészt pedig nem hiszterizáljuk tovább a többieket.

 

A médiára szokás „a negyedik hatalmi ágként” is hivatkozni, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig valamiféle hatalom szolgája, tágabb értelemben csupán annyit tesz, hogy

 

a média nemcsak tájékoztat, hanem véleményt is formál.

 

Ha pedig a média úgy formálja a közvéleményt, hogy a munkatársaik majd később a megfelelő idegpályáink piszkálásával saját maguknak hajtsanak hasznot, akkor ez egy önmagát gerjesztő folyamat, aminek sajnos mi vagyunk az ügynökei, rajtunk keresztül zajlik. Mivel viszont rajtunk keresztül zajlik, abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy a kört akár meg is szakíthatjuk. Például a fenti kérdésekkel.

 

Ez nem kis feladat, elég fárasztó folyamatosan a „hátunk mögé néznünk”, amikor hírt fogyasztunk, na meg nem is biztos, hogy mindig sikerülni fog.

 

Legalább megpróbálni viszont érdemes, mert ha a hisztériához mi magunk is asszisztálunk, annak nem a sokat emlegetett „kritikus tömeg” megképződése és a kormányváltás lesz a végállomása, hanem egy falak nélküli diliház.

 

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Brit Egészségügyi Szolgálatnál arra készülnek, hogy decemberre már hatásos koronavírus elleni vakcina áll majd rendelkezésükre. Erről beszélt parlamenti képviselőknek a tisztifőorvos-helyettes. Boris Johnson egyelőre óvatos.

A környező országok közül lehagyta Magyarországot Szlovákia a lakosságarányos aktív fertőzések számában, de ez nem jelenti azt, hogy itthon javulna a járványhelyzet.

Az egészségügyi intézmények egyre kevésbé bírják a koronavírus-járvánnyal járó nyomást. Volt, hogy nem akartak beteget átvenni kórházak a mentősöktől, máshol már apácakra is szükség van.

Egy hete még csak riogattak vele, hétfőtől azonban már mindehol hordani kell a maszkot a román fővárosban.

A húsipari lobbi szerint nem szabadna kolbásznak hívni olyan élelmiszert, amiben nincs hús. Az EP a héten szavaz erről.

Orosz hírforrások szerint a rendfenntartók gumilövedékeket használnak, és egyelőre azokat is csak a levegőbe lövöldözik.

A hét kérdése

Sok olyan mese létezik, amely megbotránkoztathatja Dúró Dórát, mert nem a keresztény értékeket és a klasszikus családmodellt hirdetik.

Azért ide elnéznénk

Hogyan lehet a szolidaritás kultúráját intézményesíteni a művészeti világban? Milyen egzisztenciális terheket és elvárásokat vehet le ez az alkotók válláról? Kerekasztal-beszélgetés, október 19.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás