Ha tovább hiszterizálódunk, abból nem kormányváltás, hanem diliház lesz

Varsányi Bence

Szerző:
Varsányi Bence

2020.05.26. 16:03

Ha a hírekkel kapcsolatban első felindulásból találgatunk és felháborodunk, az legtöbbször nem vezet jóra. Ezt szépen illusztrálja a rendőrök esete a biciklis nővel meg a menekülő autóssal.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Bő egy hete, hogy a rendőrök testi kényszert alkalmaztak egy bickliző nővel szemben a Bartók Béla úton. Az esetről videófelvétel készült, de az előzmények nem látszottak rajta, csak maga az intézkedés, meg a közben idegesen kiabáló rendőr és a jajveszékelő nő. A videó bejárta az internetet, elsősorban az Indexnek köszönhetően, ahol majdnem nyolcvanezres facebookos aktivitást és ki tudja, mekkora olvasottságot ért a szenzációs hír.

A hatás sem maradt el, a rendőrállamra asszociáló Orbán-fóbiások kattintották a cikket ezerrel, és előkerült az is, hogy

a felhatalmazási törvény miatt mostmáraztánténylegvégképp, visszafordíthatatlanul itt a nagybetűs DIKTATÚRA, ahol a rendőr azért kiabálhat, karcsavarhat és bilincselhet, mert valaki átgurult a piroson.

Vagy mert bringán van, tehát liberális. Vagy nem tudom, de Orbán most már minimum Hitler, de legalább Rákosi.

A BRFK közleményéből később kiderült, hogy a biciklis nem akart megállni az igazoltatáskor, majd hamis adatokat diktált be és az egyik rendőrt meg is rúgta.

Történt szombaton egy másik eset is, amikor egy autóst akartak igazoltatni, majd a rendőrök testi kényszert alkalmaztak ellene, mert el akart menekülni, közben pedig megpróbálta elgázolni a rendőröket. A felvételen a gázolási kísérlet nincs rajta, a menekülés is kérdéses, a testi kényszer viszont látszik, szóval nagyjából annyit tudhatunk a képek alapján, mint a biciklis ügyről.

Mégsem jött a rendőrállamozás.

Miért? Mert túl azon, hogy egy ilyen esetben az emberek többsége hajlamosabb a fizikailag gyengébbel szimpatizálni, illetve a jajveszékelés is egészen ősi ösztönöket ébreszt fel bennünk, a 444 a felvétel előzményeit is az olvasók elé tárta már a cikk első publikálásakor.

Ha tisztán csak a felvételre hagyatkoznak, akkor a cikk valahogy úgy nézett volna ki, hogy „Leteperték az autóst a rendőrök az Andrássyn”, majd órákkal később kiegészítették volna a BRFK közleményével, mint a biciklis esetében a másik portálnál.

A felvétel előzményeinek feltehetőleg nem lett volna lehetetlen utánajárni a biciklis ügynél sem, a videón ugyanis tisztán látszik, hogy legalább hat-hét szemtanú láthatta az esetet. Úgy viszont kevesebben kattintottak volna a cikkre, és nem élvezkedett volna rajta a minden mögé Orbán Viktort és a „FideSS-t” vizionáló tömeg.

Mielőtt továbbmennénk, azért megjegyezném, hogy ez egy-egy konkrét eset, ráadásul kifejezetten érdekes az a helyzet, amikor az alapvetően az erősen szubjektív gonzóban utazó 444 hozható fel az objektív tájékoztatás pozitív példájaként.

Nem célom sulykolni senkinek, hogy X portál jobb vagy hitelesebb Y portálnál, pláne egy-egy kiragadott cikk alapján, azt viszont gondolom, sokan észrevették már, hogy van, amikor a kattintások növelése a sokoldalú tájékoztatás rovására megy. Ebből hoztam most egyetlen példát, mellé pedig egy olyat, hogy szerintem hogyan is kéne kinéznie egy világos, találgatásoknak helyt nem adó tudósításnak.

Ez pedig egy fontos dolog, mert a találgatások megnyithatják az utat a hisztérikus reakciók előtt, és ez ellen érthető okokból érdemes valahogy kollektíve védekeznünk.

A biciklis esetről már Ésik Sándor is írt az Azonnalin és megállapította, hogy az „egy nagyon veszélyes állapot tünete”, konkrétan a felbomlóban lévő társadalmi szerződésé. Ebben az állapotban a mindennapok részévé válik az Ésik által is említett, hatóságokkal szembeni általános bizalomhiány és a hisztéria.

A tömegpszichózis igazából borítékolható egy olyan országban, ahol a társadalom és a média egyaránt két tömbre szakadt, ahol az állam keze már szinte mindenhova elér, és ahol eközben egyre többen érzik igazságtalannak az őket körülvevő politikai struktúrákat.

Ebben az állapotban talán még csak nem is elítélhető az, akinél valami félremegy egy adott hír kapcsán. Ha egy osztálytársam minden nap szándékosan elcseni a ceruzámat, akkor ha legközelebb nem találom, kit fogok sejteni az eltűnése mögött? Nyilván az osztálytársamat, még akkor is, ha most épp csak egyszerűen elvesztettem.

Így került minden ajtó mögé Orbán, és így lett felelős a koronavírus-járványért Soros György a konteós pletykákban. Amikor valakinek bőven van a rovásán, vagy azt halljuk mindenfelől, hogy bőven van a rovásán, sokszor nehéz elhinni, ha valamiről nem ő tehet. 

Ezt a természetes reflexet pedig csakis akkor tudjuk kiküszöbölni, ha magát a probléma forrását keressük először.

A társadalmi szerződés felbomlásáért nincs értelme és valószínűleg nem is tudunk egyetlenegy személyt vagy szervezetet hibáztatni, így a fő forrásra hirtelen nem tudunk rámutatni, mert az a forrás keresése helyett már valamiféle holisztikus szemléletet kíván meg.

Amit viszont megtehetünk, az az, hogy megnézzük, milyen minőségű információ alapján kapcsolt be a reflexünk.

És ehhez bizony elengedhetetlen szakítanunk azzal a meggyőződésünkkel (már ha van ilyen), hogy ami egy szerintünk általában hiteles újságban van, az biztosan és maradéktalanul igaz.

Lehet, hogy az, szerencsére ilyenre is van példa, viszont minden esetben szükséges a kritikus hozzáállás. Ha mindig abban bízunk, hogy sosem vezetnek meg minket, akkor előbb vagy utóbb, de meg fognak minket vezetni. A szándékuk sokféle lehet, az egyszerű tévedéstől a politikai motiváción át a kattintásszám növeléséig gyakorlatilag bármi.

A felelősség elsősorban az újságírókat terheli, viszont ha nem végzik el a munkát a kellő lelkiismeretességgel, akkor a felelősség már az olvasóé, és fel kell tenniük maguknak azokat a kérdéseket, amiket a cikk íróinak kellett volna.

Teljes képet kaptunk az esetről? Meg lett kérdezve a másik fél is? Félreérthetően volt leírva? Félreértettünk valamit esetleg mi magunk?

Ha elgondolkozunk ezeken a kérdéseken, és úgy látjuk, hogy nem lehetünk biztosak abban a következtetésben, amit már reflexszerűen le is vontunk, akkor nem rohanunk a kommentfalra orbánozni, sorosozni vagy akárkizni, nem erőszakoljuk meg a dühös reakciós gombot, és nem osztjuk tovább a cikket hisztérikus kommentárral.

Ezzel a néhány kérdéssel egyszerre két jó dolgot is tehetünk a saját mentális egészségünk megőrzése mellett: a félretájékoztató vagy akár a tájékoztatás hézagosságával dolgozó oldalak egyrészt nem tudnak majd annyi kattintást generálni a hasonló cikkeikkel, így egy idő után már nem lesz profitábilis számukra ez a működés, másrészt pedig nem hiszterizáljuk tovább a többieket.

A médiára szokás „a negyedik hatalmi ágként” is hivatkozni, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig valamiféle hatalom szolgája, tágabb értelemben csupán annyit tesz, hogy

a média nemcsak tájékoztat, hanem véleményt is formál.

Ha pedig a média úgy formálja a közvéleményt, hogy a munkatársaik majd később a megfelelő idegpályáink piszkálásával saját maguknak hajtsanak hasznot, akkor ez egy önmagát gerjesztő folyamat, aminek sajnos mi vagyunk az ügynökei, rajtunk keresztül zajlik. Mivel viszont rajtunk keresztül zajlik, abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy a kört akár meg is szakíthatjuk. Például a fenti kérdésekkel.

Ez nem kis feladat, elég fárasztó folyamatosan a „hátunk mögé néznünk”, amikor hírt fogyasztunk, na meg nem is biztos, hogy mindig sikerülni fog.

Legalább megpróbálni viszont érdemes, mert ha a hisztériához mi magunk is asszisztálunk, annak nem a sokat emlegetett „kritikus tömeg” megképződése és a kormányváltás lesz a végállomása, hanem egy falak nélküli diliház.

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints!

Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója
Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek