Cementet ígér a halottasházakhoz a kolumbiai kormány, védőfelszerelést nem tud

Amazóniában tombol a Covid-19, a nővérek maguk rakják össze a kórházi ágyakat. A kolumbiai egészségügyi rendszert szétlopták: a politikusok haverjaik nevére írták át az intézményeket. Miközben Cartagenában napok óta exponenciálisan nő a fertőzöttek száma, Bogotában szexmunkások tüntetnek. Dél-Amerikában, ha hiszünk a hivatalos statisztikának, csak Venezuela áll jól a járvány elleni küzdelemben.

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

A kolumbiai kormány bő egy hete jelentős egészségügyi segítséget lebegtetett be a Covid-19-gócponttá vált hatalmas kiterjedésű, de gyéren lakott délkeleti Amazonas megyének (az országban 32 megye van, plusz a főváros, Bogotá). Se pénz, se felszerelés nem érkezett oda eddig, az események viszont tragikusan felgyorsultak,

A megyeszékhelyen, Leticiában hivatalosan 30-nál többen, nem hivatalosan még egyszer ennyien hunytak el a helyi börtönt is elért koronavírus-járványban (a 181 rabból 89, és legalább egy fegyőr fertőződött meg).

A minisztériumi anyagi támogatás hiányában, a 87 kilométerre lévő, 6 ezer lakosú Puerto Nariño egészségügyi dolgozói maguk kezdték el felújítani és felszerelni ütött-kopott kórházukat, de egyelőre hordágyból is igen szűkösen állnak. Leticiában kórház- és Covid-19 téren egyaránt rosszabb a helyzet – a kormányt korábban minimálisan sem érdekelte a messzi település egészségügye, amiből a szorgos helyi erők sikeresen ki is loptak mindent. Ígéret van, segítség nincs, így más opciók hiányában dolgozni kell, tehát karantén sincs.

Még március 12-én ezer katonát vezényeltek a leticiai hármashatárra, 14 ellenőrzőpontot állítottak fel; ők hivatottak megakadályozni a Kolumbia, Brazília és Peru közötti átmenőforgalmat. Az egészségügyi dolgozókkal ellentétben az egyenruhások mindenféle védőfelszereléssel rendelkeznek, a lakosság pedig torkig van a kormány ígéretcunamijával, tehetetlenségével és a nagyüzemi korrupcióval. A belügyminisztérium annyit azért tett, hogy május 30-i határidővel mindenféle gazdasági nyitást leállított a speciális zónának minősített megyében, és csak a létfontosságú szolgáltatások működnek.

Így lopják szét az egészségügyet

Remélhetőleg Leticiában nem ismétlődnek meg az egész Latin-Amerikának elrettentő például szolgáló ecuadori, pontosabban guayaquili események, ahol április elején temetkezési vállalkozók és bedolgozóik kényszerhelyzetükben napi 600 kartonkoporsót barkácsoltak. A sors groteszk fintoraként több lett a munkájuk, míg Kolumbiához hasonlóan, az ecuadori informális szektort is letarolta a járvány. Az ecuadori állam jelenleg havi 60 dollárt fizet az utcai árusoknak, hogy maradjanak otthon. A kb. 500 ezres venezuelai diaszpóra nem fér hozzá ehhez a juttatáshoz; a tehetősebb ecuadori rétegek el tudnak szeparálódni, így a járvány elsősorban az utcán és az utcából élő legszegényebb rétegek közül szedi áldozatait.

Kolumbiában az Amazonas megyei egészségügy állapota nem kirívó eset. Miközben a Legfelsőbb Bíróság 11 kormányzó ellen a koronavírusra kiutalt sürgősségi alapok körüli korrupció miatt indított vizsgálatot, legalább kilenc állami kórház került a kampánytámogatásokat meghálálva, politikusok haverjai, szövetségesei kezébe. A botrány tavaly robbant ki, meg is kezdődött az ügyészi vizsgálat, de

Az ország történetének legnagyobb egészségügyi válsága ellenére az új igazgatóktól semmiféle kórházvezetési tapasztalatot nem követeltek meg, ráadásul a szektorral kapcsolatos összes korrupciós ügyben vastagon érintett privát közvetítőcégekkel dolgoznak szorosan együtt; közösen kell kitalálniuk a Covid-19 elleni legjobb helyi stratégiákat.

Az ügyletben nem szerepel cartagenai kórház, de Bolivar megye székhelyén ennek ellenére jelentősen – exponenciálisan – emelkedett a fertőzések száma, az elhalálozásoké viszont szerencsére nem. Előbbi közel 1300 (május 4-én 404 volt), utóbbi 70 felett, ami azt jelenti, hogy az ország összes hivatalos Covid-19 áldozatának bő 10 százaléka a karibi tengerparti nagyvárosban hunyt el.

Lakosságarányosan csak Bogotában, nyers számokat nézve, pedig Bogotában és Caliban regisztráltak többet. A magas, 100 ezer lakosra eső 5,3 halálozási ráta miatt Fernando Ruiz egészségügyi miniszter pénteken Cartagenába látogatott, majd találkozott William Dau polgármesterrel és Vicente Biel bolivari kormányzóval (a megye többi részén 80 fertőzött van összesen). A helyi egészségügyi hivatalt vezető Álvaro Fortich a hét elején mondott le, elmondása alapján a polgármester meg sem hallgatta javaslatait, például erősen szorgalmazta az optimális higiéniai körülményektől fényévekre lévő, túlzsúfolt, koszos és büdös Bazurto piac bezárását, de süket fülekre talált.

A kerekasztal-megbeszélésen tíz kötelezettségvállalásáról egyeztek meg. A nem Covid-19-es betegeket áthelyezik az egyetemi kórházból, így a város legjobb állami egészségügyi intézménye ezentúl csak koronavírusos esetekkel foglalkozik. Kijelölt személy ügyeli a rendelkezésre álló ágyak számát, ő logisztikázza ki, hogy minden gördülékenyen menjen. Ahol lehet, 50 százalékkal bővítik a kapacitásokat. Szigorúbban ellenőrzik az otthon gyógyuló betegeket, a gondjukat viselő ápolókat pedig biztonságosabb öltözék és maszk mögé bújtatják. Hatékonyabban koordinálják a sürgősségi ellátást, e célból osztották három zónára a várost.

A terhes nők, cukor-, daganatos és más súlyos betegek ellátását ugyanúgy kell biztosítani, mint a járvány előtt – sokunknak tűnik úgy,

Környezetszennyezés, szív- és érrendszeri megbetegedések, a fejlett északnyugati félteke egyik rákfenéje, a kóros elhízottság, rák és a többi szinte nincs is, csak a koronavírus, és a csendes többség szemében a világgazdaságot is bőven megérte bedönteni érte (utólagos okoskodás soha nem ér, és csak évek múlva derül ki, hogy mi volt vagy lehetett volna a helyes stratégia, nyilván a svéd modell és a karantén „intelligens” kombinációja, de ami valahol működik, ki tudja, amott is célba ér-e).

A miniszter jóslata

Semmit nem érzékelek a helyzet rosszabbra fordulásából; a korábbinál több embert látok az utcákon, indulgat be itt is a gazdaság. A fertőzöttek számának megugrásáért többen a nyitást okolják; április 27-én 4101 volt, május közepén 15 ezernél több a hivatalos szám.

Getsemaniban mindenesetre (persze csak napközben) zajlik az élet, működésben az informális szektor, változatlanul két-háromnaponta járok ki, pénteken egy másik Exito szupermarketbe mentem, először nézték meg az útlevélszámomat. Lázat is mértek, 36,7 volt, minden rendben. David, a szállásadóm valamelyik nap az óvárosban járt, ahol változatlanul kihaltak az utcák, de annyira belefásultam a karanténba, hogy momentán az sem érdekel, majd eljön az ideje. A megugrott számok,

Leszoktam az utálatos kesztyűről, kézfertőtlenítővel higiénikusabb. Eközben hiába járom Cartagena boltjait, pékségeit, jó kenyér ugyanúgy nincs, mint ahogy egész Latin-Amerikában sincs, kivéve, ha valahol, mint például a chilei San Pedro de Atacamában francia pék telepedett le. Egy régi jóbarátommal Santiagoban is találtunk kiváló kenyérboltot, a sercli ugyanúgy ropogott, mint Európában. Egyébként teljesen leszoktam a kenyérről, ehetőbb kétszersültet veszek. Mindent elárul, hogy a gasztronómiai mennyország Peruban is csak egy jobbfajta lepényt-zsemlyét ettem, igaz, Chile kivételével, máshol azt sem.

Az itteni kenyerek túl puhák, édesek, alkalmanként mazsolát is tesznek beléjük, máskor meg nagyon fehérek, mintha mind tósztkenyér lenne, egy szóval förtelmesek. Jellemző módon, amikor Davidot faggattam, mondjon egy fasza pékséget, nem tudta értelmezni a kérdést.

Ezt leszámítva, ég és föld az itteni és az otthoni gasztronómia közötti különbség, az ikrás-haltejes, aprólékos halászlé és a juhtúrós körözött kivételével életem végéig meglennék magyar kaják, hurka, kalbász, disznótoros és húsleves nélkül; káposztás ételekkel, töltött paprikával, mákos és diós édességekkel ki egyébként is lehetne kergetni a világból, a földkerekség legjobb kenyereit azonban Budapesten, például a Pékműhelyben vagy a Három tarka macskánál csinálják. És mák plusz dió ide vagy oda, Magyarország édességekben is erősebb, itt viszont annyi finom gyümölcsöt eszem, amennyit csak korábbi délkelet-ázsiai és afrikai utakon, egyedül a durián hiányzik. Otthon céviche sincs – ettem már, de nem jellemző –, és logikusan tengeri cuccokban sem veretes a hazai kínálat. Gasztronómiában nálam kiütéssel nyer Latin-Amerika.

Büntetik, ha nem viselsz maszkot

Claudia López, a bogotái ellenzéki főpolgármester két hétre rendkívüli intézkedéseket – narancs figyelmeztetést (alerta naranja) – vezetett be a város öt legkockázatosabb, sűrűn lakott zónájában. Ez papíron visszatérés az eredeti karanténhoz, a valóságban viszont sokan tartózkodnak az utcákon, és a rendőri ellenőrzés vagy nem hatékony, vagy nincs is. Május 11-től büntetik a maszkot nem viselő személyeket, plusz a zónákban random koronavírus-tesztek is várhatók.

Csütörtökön az egyik zóna, Chapinero déli részén, a főváros szexmunkásai tüntettek. Az állami támogatást hiányolták, és kifogásolták, hogy az ENSZ-től számukra elkülönített összeg nem meglepő módon, egyelőre nem jutott el hozzájuk. Mindegyikük, de különösen a hivatalos piroslámpás negyedben dolgozók a legkiszolgáltatottabb rétegek közé tartoznak. Öt éve jártam ott, kb. az egyetlen európai voltam, hamisítatlan rejtői világ tárult elém, leírhatatlan az egész. Mivel sokuk nem regisztráltan dolgozik, esetleg külföldi (főként venezuelai), vagy nincs bankszámlája, nem jogosult állami támogatásra.

Örülnének, ha nem kellene melózniuk, de ez van – mondta a The Bogotá Postnak nyilatkozó Leidy. Míg a narancs figyelmeztetésű zónákban elvétve lehet rendőrbe botlani, addig pár tucat kurvára legalább száz jutott.

Szex, átkozva áldott, áldva átkozott szex: a Nicaragua partjaihoz közeli San Andrés és Providencia szigetcsoport-megyében, a nem feltétlenül latinos nevű Everth Hawkins Sjogreen kormányzó szerint – a társadalmi távolságtartást sajnálatos módon figyelmen kívül hagyó, virtuális aktusról ezek szerint soha nem hallott – szexmunkások, de legalábbis a Cartagenából oda és vissza árut szállító Susurro (Suttogás) hajón folytatott orgia miatt szökött fel 6-ról 21-re a fertőzöttek száma. A 32+1-ből mindössze négy ritkán lakott, Venezuelához közeli keleti-délkeleti megyét nem ért el eddig a járvány.

Átkozott számok

A szomszédos Peruban és Ecuadorban, de Chilében sem, Brazíliában pedig végképp nem jobb a helyzet. Csak Argentínában és a két helyi „eminens” országban, Costa Ricában és Uruguayban, utóbbiban szombaton eggyel, előbbiben tízzel, Lionel Messi és Ferenc pápa 46 milliós, közel 8 ezer esetet jegyző, eminens helyett renitens hazájában 326-tal nőtt a fertőzöttszám. Eközben a megbetegedések számát tekintve világviszonylatban 5. Brazíliában 14 919-cel (szombat este: közel 234 ezer), 12. Peruban 4046-tal (közel 90 ezer), 19. Chilében 1886-tal (41428), 21. Ecuadorban 1296-tal (32763), a 38. Kolumbiában 723-mal (14939). Lakosságarányosan Ecuador, az elhunytak számát illetően Brazília (15662) a legsúlyosabb eset. (Magyarország a 66.).

Peruban annyira megijedtek, hogy a maszk mellett a kesztyűhasználatot is kötelezővé tették, majd adminisztratív hibára hivatkozva, visszavonták. Chilében bezártak a nagy bevásárlóközpontok, Santiagóban teljes karantént rendeltek el, a közel 450 halott bő fele fővárosi, a Latin-Amerikában egyik legfejlettebb egészségügyi rendszer összeomlásától tartanak. A gazdasági válság jeleként az ország és a dél-amerikai kontinens legnagyobb légitársasága, a LATAM 1400 chilei, perui, ecuadori és kolumbiai alkalmazottat bocsátott el.

Lassan belebolondulunk a számokba. Például

A statokat biztos megtrükközték, súlyos számokat hallgatnak el – gondoljuk, és aligha állunk az igazságtól távol. Nicaragua, Venezuela és Kuba esetében is döbbenetesen alacsonyak a mutatók: 8, 10 és 79. Az első kettő egészségügyi rendszere nyilván pocsék, az orvosairól messzeföldön híres, más országokba dokikontingenseket „exportáló” Kuba sokak szerint viszont abszolút felkészülten várta a járványt. A Világbank adatai alapján ezer lakosra a remekül csengő 8,2 orvos jut, plusz Fidel Castro prioritásként kezelte az egészségügyet, de valamiért mégis mocorog bennem a szkeptikus kisördög.

Talán mert (2014-ben) jártam ott – az internet felejtős, Havanna az egyik legdekadensebb város, mesések a tájak, gyönyörűek a nők, pocsék a kaja, és még a cévichét is sikerült elszúrniuk, a homárt pedig konzervből melegítették fel. Simán elhiszem, hogy az orvosaik kiválóak, de egy ötvenéves vissza a múltba időutazás szinten fejletlen ország egészségügyi rendszeréről kevésbé. Ezzel szemben, Havannában láttam Hugo Chávez emlékkiállítást, Kuba nagy barátjaként dicsőítették, a festményeken meglepően hasonlított Simón Bolivarra, az egyiken együtt is ábrázolta őket a hibátlan ízlésű művész.

Hugo mester bolivari forradalmával (jelentsen bármit is az) rengeteget tett Venezuela pusztulásáért, ugyanakkor ő is a veretes és országukon kívül tömegeket kacajra fakajtó diktátorok Latin-Amerikában óriási hagyománnyal bíró vérvonalához tartozott. Utóda, a buszsofőrből politikussá előlépett, ideológiailag a kései 1980-as évek Kubájában pallérozódott Nicolás Maduro viszont se nem fajsúlyos, se nem nagy nevettető, Chávez munkáját mégis tökélyre, az egykor szebb napokat látott országot pedig humanitárius katasztrófába vitte. Viszont ő is azon vezetők közé tartozik, akik egymaguk legyőzik a Covid-19-et.

Ezért ennyi a venezuelai menekült Cartagenában is.

FOTÓK: Kömlődi Ferenc, Cartagena / Azonnali