Ha Orbán visszaadja az egészségügyet, vajon lesz-e benne üzemanyag?

2020.05.15. 08:11

Úgy fest a helyzet, hogy a miniszterelnöknek csak azért volt szüksége az egészségügyi rendszer feletti kontrollra, hogy a zavarosban halászó haverokat végül helyzetbe hozhassa.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Bizonyosan sokan ismerik azt az érzést, amikor valaki olyan kéri kölcsön szeretett használati tárgyunkat, akinek nem tudunk, vagy nem lehet nemet mondani. Mert nem vagyunk vele olyan viszonyban, vagy, mert úgy hozta a sors, hogy valamiért ő most a főnök. Mindannyian adtunk már így kölcsön autót, fűnyírót vagy akár egy botmixert.

És biztos sokan tudjuk, milyen érzés, amikor a kölcsönadott tárgy, amit mi jól tudtunk használni, még akkor is, ha már voltak hibái, szóval, amikor a kölcsönbe adott tárgy úgy érkezik vissza, hogy már azt is megbántuk, hogy a kölcsönvevő illetőt egyáltalán megismertük. Üres tankkal, letört visszapillantóval, mocskosan, vagy kicsorbított vágóéllel, szétvágott vagy gáztűzhely által szétégetett, majd csúnyán „megszigszalagozott” zsinórral. Tudtuk, hogy nem volt százas, amikor odaadtuk, de így visszahozni. Ilyenkor sokszor elhangzik: „Na, de így?! Öcsém…”

Pont így kérte el a felhatalmazási törvénnyel Orbán Viktor mindannyiunk egészségügyét a családi közösből, hogy a járvány ellen használja azt. Most pedig hamarosan a jól ismert cinikus mosolyával vissza is fogja adni, azzal, hogy „én megmondtam, hogy visszaadom”. Tudtuk, hogy vannak hibái a hazai egészségügynek, hiszen naponta használtuk. Adósságok, leharcolt intézmények még leharcoltabb, alulfizetett dolgozók.

Félve adta oda ezt neki mindenki – csakúgy, mint a tényleges jogi felhatalmazást is –, mert tudtuk, nem biztos, hogy ennek jó vége lesz.

Nézzük csak meg alaposan, mit is kapunk vissza a felhatalmazáson túl!

+ Ugyanazokat az eladósodott kórházakat, csak rosszabb helyzetben. Igen, volt adósság tízmilliárdos nagyságrendben, de nemcsak, hogy ezek maradtak, de minden bizonnyal rekordnagyságban fognak ismét megjelenni a kincstári nyilvántartásban. Sőt, most volt egy kis „időszak”, amikor lehetett különösebb gond nélkül „okosan” beszerezni a kórházaknak, ki tudja, milyen eszközöket, szolgáltatásokat. Igazán meglepne, ha rövid időn belül nem derülnének ki a védekezéshez szükséges eszközök minőségével, vagy éppen darabszámaival kapcsolatos turpisságok.

Nem volt túl sok átláthatóság az egészségügyi rendszerben (kórházi fertőzések, az intézmények gazdálkodása), de ezt még sikerült tovább rontani az elmúlt hónapokban. Bottal üthetjük most is a közadat nyomát, annyi különbséggel, hogy most már azt sem tudjuk, melyik kórház mit kapott, vagy éppen mit kellett volna, hogy kapjon eszközökből az elmúlt hónapokban. Ha valaki szeretné mindezt megtudni, a korábbi 15 napos adatkérési határidőt 45 napra emelték.

Volt hosszabb-rövidebb várakozás is a rendelésekre, beavatkozásokra, de ha most vezetnék, vagy nyilvánosságra hoznák a várakozási időket, lenne probléma. Az a valóság, hogy tízezrek várnak arra, hogy kezeletlen, vagy félig kezelt bajaikkal végre orvost lássanak. Ezt a problémát – és a mögötte felgyülemlett mérgezett orvos-beteg viszonyt – fogja visszaadni majd Orbán Viktor kezeletlenül.

Amikor kölcsönadtuk a hon „elsőszámú kórházparancsnokának”, és „egyszemélyi főlátogatójának” egészségügyünket, egész „civil” viszonyok voltak benne. Orbán vette a felhatalmazást, megköszönte, majd katonákat küldött mindenhova az egészségügyben. Ha nem adná vissza túlhatalmát, majd valami őrülten nagy kegyként feltüntetve, tartani lehetne tőle, hogy hamarosan az ápolók és az orvosok is rangfokozattal a vállukon, vagy esetleg tányérsapkában jönnének-mennének a folyosókon. Köszönjük, de szerintem az eredeti fehér szín jobb volt, mint a terepminta.

A koronavírus ellen most az első sorban harcolók nem sokban számíthattak a vírus előtt a kormányra, ezt is tudtuk. Különösen beszédes, hogy a korábban híres és jólszervezett járványügyet gyakorlatilag évekkel a vírus előtt úgy darabolta szét az előző Orbán-kormány a sokadik közigazgatási reform keretében, hogy nyomokban sem maradt a régi rendszerből és annak szakembereiből. Az egészségügyi dolgozókat, sőt a szociális dolgozókat sem hordozta tenyerén a sors, ha kormányzati intézkedések jöttek szóba az előző években. És a vírusnak is igazi vesztesei lettek. A veszély látható növekedése, és annak pszichés terhe, csak egy dolog volt, de most jön a korábbi ellátatlan betegek rohama, és vele dühe, frusztráltsága. Mindezt hozzávetőleg ugyanannyiért.

Legfeljebb majd megnézhetik a YouTube-on, hogyan tapsoltak nekik márciusban Káposztásmegyer valamelyik lakótelepén. Azért mondjuk a boltban egy száraz kiflit sem adnak,

és semmit nem segít azon a kiégettségen, amely az egészségügyi dolgozók sajátja.

Következtetésképp: Lehet, Orbán hamarosan visszaadja a felhatalmazást a parlamentnek, és vele visszaadja a pár körre elvitt egészségügyünket is. De az már biztos, hogy az így vagy úgy rossz, de legalább érthető módon működő egészségügyünket rosszabb állapotban adja vissza. Amit pedig pluszban adhatott volna, mintegy extraként, hogy megkapta a teljes felhatalmazást, azt nem tette bele. A bizalmat, hogy ő valaha is rendbe akarná hozni a hazai állami fenntartású egészségügyi ellátó rendszert.

Visszaadhatná a lelket a betegeknek, hogy bízzanak a kórházakban, szakrendelőkben, visszaadhatná a lelket a dolgozóknak, hogy bízzanak, hogy érdemes tovább dolgozni a pályájukon.

Adhatna egy önálló Egészségügyi Minisztériumot, a kihívásokhoz passzoló önálló vezetővel.

A járvány lehetőséget adott, és lehetőséget ad mindezekre.

Azonban sajnos azt is tudjuk, a kialakult zavarosban, ami a kórházakat, szakrendelőket, és azok jövőjét illeti, könnyebb halászni. Mesterhalász és szintén a vízben úszkáló cápa pedig van elég. Minden bizonnyal a kormányközeli pénzemberek már alig várják a „halászszezon” indulását, vagy éppen kinézték a következő nagy falatot. Mindent egybevetve nagyon úgy fest a helyzet, hogy a miniszterelnöknek csak azért volt szüksége az egészségügyi rendszer feletti kontrollra, hogy a zavarosban halászó haverokat végül helyzetbe hozhassa.

Arra, hogy az orbáni felhatalmazás után mit fogunk mindannyian visszakapni az egészségügyből, van egy találó, és az érintett felhatalmazott személyhez igencsak passzoló dakota közmondás.

„Egyik 19, a másik 15,833+áfa.”

Világos, hogy az áfát benyeli Orbán. Szóval megint egy kicsit soványabbak leszünk a visszakapott felhatalmazáskor.

Lukács László György, a Jobbik országgyűlési képviselője, a párt alelnöke.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek