A tudománytagadás a legrosszabb válasz a válsághelyzetekre

Épp elég baj, hogy az emberek most is inkább az áltudománynak hisznek, a politikusok pedig nem hallgatnak a tudósokra. Ezért különösen veszélyes pont egy járvány közepette ellenük uszítani.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az Azonnali május 3-án Techet Péter tollából közöl egy írást „Ne higgyetek a tudománynak” címmel, amely egy nyílt, cinikus támadás a tudomány és annak képviselői ellen. A szerkesztőség jelzi ugyan, hogy e véleménycikk nem feltétlenül tükrözi a lap álláspontját, de ez az írás szerintem túlmutat a véleménynyilvánításon, mivel a tudományos közösség elleni hangulatkeltésről van szó. Mindenesetre mivel a portál lehetőséget ad a válaszra, talán jó is, ha nyilvánosság elé kerül ez a probléma, főként azért, mert hasonló, zavaros nézeteket sokan vallanak magukénak.

A szerző megdöbbentő állításokat tesz. Ezek egy része féligazságokon alapul, melyek szerepe a hitelesség látszatának keltése, az ezekből levont konklúziók viszont hamisak.

A tudományt alkalomadtán inzultusok érik a laikus közvélemény, sőt néha a politika részéről is.

Legutóbb a klímaváltozás problémaköre került a viták kereszttüzébe. Sokan a szakmai konszenzussal szembemenve tagadják magát a klímaváltozást, vagy „csupán” azt, hogy ez emberi tevékenység eredménye. A szélsőjobboldalról hangzik el gyakran az a vád, hogy a „klímahisztit” a balliberális oldal gerjeszti, különféle konspirációs hátteret fabrikálva ezen elképzelésnek. Ez az írás lényegében ugyanezt teszi a koronavírus-helyzet kapcsán.

Nézzük a részleteket!

Techet megkérdőjelezi azt az elvet, hogy a politikai döntéseknek tudományosan objektív eredményekre kell épülniük, melyet az alábbiak szerint indokol „Ez az elképzelés azonban nem csak naiv és buta – elvégre legalább a posztmodernitás óta illenék éppen a liberálisoknak tudniuk, hogy nincs objektív valóság és igazság –, de veszélyes is, mert végső soron feláldozza a demokratikus (politikai) akaratképzést a szakértői abszolutizmus oltárán.”

Először is, a demokratikus akaratképzésről is eltér a szerzőtől a véleményem, mivel én úgy vélem, a szakértelem a kormányzás része kellene, hogy legyen. Techet valószínűleg felkészült a kritikákra, azért néha úgy fogalmaz, hogy visszavonulhasson: itt például „szakértői abszolutizmust” emleget, de a szövegkörnyezet és az egész írás egyértelműen jelzi, hogy itt magáról a szakértelemről van szó. Továbbá, az objektív valóság tagadása a szubjektív idealizmus asztala (nem összekeverve pozitivizmus pragmatista módszertanával), de semmiképpen nem ide illő téma.

A tudomány: megismerés

Az objektív valóság és igazság kérdése a fizika valamint az episztemológia illetékességi körébe tartozik, nem pedig a liberálisok és konzervatívok közötti vitának a tárgya. Amikor a szerző a tudományos megismerés korlátairól beszél, akkor csupán azt a filozófiai állítást teszi, hogy abszolút tudásnak soha nem lehetünk birtokában. Nincs tisztában azzal, hogy ez nem ugyanaz az állítás, mely szerint a tudásunkat egyáltalán nem lehet igazolni.

A szerző lényegében azt az abszurd prekoncepcióját akarja igazolni, hogy a tudomány nem tölti be a megismerés szerepét. Való igaz, a tudomány valószínűségi (és nem abszolút)  állításokat tesz. Az esetek jelentős részében azonban az állítások igazoltsági foka olyan magas, hogy tényeknek lehet nevezni őket.

annak minden vívmányával, ideértve az információs és kommunikációs technológiáktól, a közlekedésen és az építészeten keresztül mindent, ami körülvesz bennünket.

A tudomány a mozgatója a modern biológia jelen forradalmának, amely a megismerésen túl a gyógyászatba is bevonult és számos betegséget tudunk már ma is gyógyítani, vagy legalább tüneti szinten kezelni, sőt a modern tudomány miatt élünk évtizedekkel hosszabb ideig, mint őseink. A sors fintoraként, ez a virológusokat is lefitymáló írás a feketehimlő ellen aratott győzelem WHO általi deklarációjának negyvenéves évfordulója környékén jelent meg.

A tudomány azon dolgozik gőzerővel, hogy pontosan diagnosztizálja a koronavírus-fertőzést, illetve megelőzze és gyógyítsa a betegséget. Addig is a kórházakban az orvosok a tudomány eszközeivel próbálják menteni a betegeket. Sőt, az is a tudomány eredménye, hogy egyáltalán tudjuk, hogy egy vírussal van dolgunk, nem pedig az ún. miazma leng körül bennünket, ami ellen a cselekvésnek nincs semmi értelme.  

Erre jön Techet Péter és kijelenti, hogy „a mostani járvány ezért arra mutat rá: ne higgyünk más kérdésekben se kritikátlanul az ideológiailag motivált, politikailag manipulált virológusi vagy biológusi véleményeknek.

Az nem összeesküvés, hogy a tudomány időt kér

Ez az érvelés azt használja ki, hogy egyelőre nem tudunk a COVID-19 teremtette helyzetre megoldást.

Megjegyzem, igen nagy a valószínűsége annak, hogy nem a természetes nyájimmunitás fogja megoldani a problémát (a kormányok nem fogják szabadjára engedni a vírust a feltételezhetőn nagyszámú áldozatok miatt), hanem a vakcina és/vagy a gyógyszer.

Techet azt a sokak által képviselt nézetet osztja, mely szerint ez a vírus veszélytelen, amikor „influenzaszerű járványt” emleget. Ez a hamis állítás veszélyes is egyben, mert sokakat arra késztethet, hogy ne tartsa be a biztonsági előírásokat. Sokan tagadják, hogy a SARS-CoV-2 komolyabb kockázatot jelent, mint egy egyszerű nátha, vagy az influenza, de nem tudják hova tenni a Lombardiából vagy a New Yorkból érkező híreket, vagy téves, ideológiával áthatott magyarázatokat adnak erre (pl. nem növekszik az éves halálozás, stb).

A fő kérdés itt az, hogy mekkora a fertőzésen tünet nélkül, vagy enyhe tünetekkel átesők aránya az elhalálozásokhoz és a súlyos komplikációkhoz képest. Ezt még nem tudjuk biztosan, mert nincsenek nagyobb volumenű mérések, és a tesztek megbízhatósága is kétséges. Kína a napokban elkezdi Vuhan teljes lakosságának tesztelését, itt talán reális képet kaphatunk.

Május 12-én érkeztek az első részeredményeket a magyar egyetemek vizsgálatait illetően, melyek szerint idehaza mind a fertőzöttek, mind a fertőzésen átesettek aránya igen alacsony a teljes népességhez képest. Figyelembe véve a halálesetek viszonylag nagy számát, ez nem túl jó hír, hiszen magas mortalitást jelez.

Pont most kellene a tudományra támaszkodnia a politikának

Figyeljünk a szerző megfogalmazására: „ne higgyünk más kérdésekben SE…” Beszúrja ugyan a „kritikátlanul” szót, de a szövegkontextus itt is egyértelműn arra utal, hogy ez egy tudományszkepticista, de inkább tudománytagadó álláspont, amely megkérdőjelezi a szaktudást.

nem voluntarista, szakszerűtlen, sokszor kifejezetten hibás nézetekre. Az, hogy általában nem kell hallgatni a politikailag motivált biológusokra egy borzasztó, véleményem szerint a kutatótársadalom ellen uszító kijelentés.

A fejtegetés során bezuhan a témába a klímaválság, a húsevés és a dohányzás korlátozásának kritikája is, összeturmixolva a holokauszt és a jogállamiság elvének relativizálásával. „A nyugati közvélemény demokratikus érzéke mára odáig korcsosult, hogy szerintük a társadalmak többségének – legyen szó akár a cigarettázás vagy húsevés korlátozásáról, vagy az ún. klímaválságról – zokszó nélkül kéne elfogadniuk a senki által meg nem választott tudósok állítólag objektív, független véleményét.”

Techet nem csupán a klímaválságot tagadja, hanem megkérdőjelezi a táplálkozás és a dohányzás hatását is az egészségre. A húsevés és a betegségek korrelációját illetően valóban nincs teljeskörű szakmai konszenzus, kivéve a feldolgozott húsokat, amik fogyasztása bizonyos fokú kockázati tényezőt jelentenek a kolorektális rák, illetve a szív-és érrendszeri betegségek esetében. A dohányzás és a tüdőrák viszonya azonban korántsem filozófiai, hanem egyértelmű ok-okozati kapcsolat. Aki ezt tagadja, az alapvető ismereteteknek nincs birtokában, vagy ideológiai korlátok gátolják e tudományos igazság elfogadásában.

Többen szinte lehetetlen missziót vállalunk e helyzeten való változtatásért. Techet, Donald Trumppal nyilvánvalóan egyetértve, idézi az amerikai elnököt. „Szabadítsátok meg a világot a politikai céljaikat álobjektivitás mögé rejtő természettudósók abszolutista terveitől!” A „senki által nem megválasztott” (sic!) természettudósok abszolutista terveinek (dupla sic!) emlegetésével a szerző azt a benyomást akarja kelteni, mintha a kutatók nem csupán tanácsot adnának a politikának, hanem átvették volna a kormánybotot. Mellesleg a kutatókat – hasonlóan például az orvosokhoz – nem demokratikusan választják, hanem a tudásuk alapján, legalábbis a jól működő társadalmakban.

Techet társadalomtudományi példái egyenesen veszélyesek

„Mivel nincs abszolút, objektív igazság, annak kérdése, hogy mi a jogállam, mi a holokauszt vagy hogyan kell emlékezni az ötvenes évekre, politikai, szubjektív akarattól függ.” 

s létrehozta a savanyú narancs mellett a működésképtelen szocialista gazdaságot. A holokauszt pedig nem csupán egy elcsépelt PC-kategória bizonytalan valóságtartalommal, hanem egy szörnyű ideológia alapján végrehajtott szisztematikus népírtás volt egy objektíven létező világban. Mindezt felületesen értett filozófiai fogalmak alkalmazásával relativizálni szintén nem a szimpla véleménynyilvánítás kategóriája. A szerző nyilvánvalóan nem szimpatizál a jogállam hagyományos értelmezésével sem, hanem annak meghatározását a politikai és szubjektív akaratra bízza.

Összefoglalva, a szerző által leírtak egy elfogadhatatlan világnézetet képviselnek. Ellenségképet gyárt a tudomány és egy olyan társadalmi réteg ellen, amire ebben a felforduló világban nagyobb szükség lenne, mint valaha. Techet tagadja a tudomány valóságfeltáró szerepét, ami nem csupán ismerethiányra vall, de egy veszélyes ideológia is egyben. A holokauszthoz való hozzáállása csak hab a tortán, de szervesen beleillik egy indulattal teli, irracionális világképbe.

Az ilyen írások és gondolatok ellen fel kell szólalnunk, hiszen ha elárasztanak bennünket, az egy újabb világégéshez vezethet, ahonnan az értelem és a humanizmus már nem biztos, hogy képes lesz újra talpra állni. 

A szerző biológus, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója, és s Techet Péter Ne higgyetek a tudománynak! című cikkére reagált. Így tett korábban az Azonnalin Varsányi Bence és Nagy Boldizsár is. Hozzászólnál a vitához? Írj nekünk!