Ne higgyetek a tudománynak, csak akkor tanuljunk meg tüzet csiholni!

Lehet szakértői abszolutizmusozni meg klímahisztizni a klímaválság kapcsán is, de a politikai akarat tudományos tények fölé helyezése ez esetben végzetesnek bizonyulhat.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Félve fogok hozzá ehhez a válaszcikkhez Techet Péter kollégám tudományellenes kiáltványnak is beillő publicisztikájára, mert az elolvasása után az első benyomásaim egyike az volt, hogy ez egy igazán posztmodern szöveg.

Még csak nem is a tudomány relativizálására gondolok – a tartalmi részekről majd később – hanem arra, hogy a rendkívül szórakoztatóan megírt cikkből nem lehet eldönteni a szerző szándékát, ember legyen a talpán, aki teljes bizonyossággal tudja állítani, hogy komoly-e vagy tréfál, esetleg hol komolyan ír, hol szándékosan túloz. Ez megnehezíti a válaszoló helyzetét, mert ha komolyan veszi, akkor rosszfej, hogy nem érti a viccet, ha pedig humorként értelmezi, akkor lúzer, ez ugyanis egy halálosan komoly írás.

Kollégám tételmondata, hogy az az elképzelés, amely szerint a politikai döntéseknek tudományosan objektív eredményekre kellene épülniük, naiv, buta, és veszélyes is, mert „feláldozza a demokratikus akaratképzést a szakértői abszolutizmus oltárán”. A téma apropója, hogy Orbán Viktort sokan bírálják, amiért nem tárja a nyilvánosság elé, hogy pontosan milyen adatok alapján döntenek a járványügyi intézkedésekről.

Liberális kritika lenne számonkérni az adatokat Orbánon?

Először is, a bírálat nem feltétlenül implikálja azt, hogy a bírálók szerint tudományos politizálásra van szükség.

A miniszterelnök számos alkalommal kiemelte, hogy folyamatosan egyeztetnek a szakértőkkel, így még akkor is jogos a közvélemény érdeklődése az adatok iránt, ha éppenséggel nincsenek a fentihez hasonló elképzeléseik a kormányzásról. Jelen bizonytalan helyzetben sokan kiemelten fontosnak tartják, hogy a döntéshozatali folyamatok a szokásosnál transzparensebbek legyenek, és ennek a hiányát kérik számon a kormányfőn, ha már ő maga hivatkozik a szakértőkre.

Tegyük viszont fel egy pillanatra, hogy elfogadjuk kollégám állítását, és a „naiv, buta, és veszélyes elképzelés” áll az állítólag liberális kritika mögött.

Akit feltüzelt kollégám tudományellenes manifesztója, az most egy pillanatra csukja be a szemét, mert egy társadalomtudományi kutatásra fogok hivatkozni: a Pew Research Center 2017-es felmérése szerint 

Ez egy erősebb állítás annál, hogy a politikai döntéseket tudományos eredményekre kéne alapozni, így nem lőhetünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy a tudományos eredményekre alapozást feltehetően nagyjából a magyarok legalább háromnegyede támogatja. Nem tudom, hogy a magyarok mekkora része bírálta Orbán Viktort amiatt, hogy nem tudni, a járványban milyen információk alapján dönt, de ha a bírálat mögött a tudományosan objektív politikai döntések igénye áll, akkor a felmérés értelmében a magyarok háromnegyedének kéne legalább magában kritizálnia a miniszterelnököt. 

Ha pedig a kritika valóban liberális, akkor eszerint a magyarok háromnegyede is liberális, ami kizárt dolog, egy 2016-os felmérés szerint a magyarok tizenhárom százaléka vallotta magát liberálisnak, és az azóta eltelt négy évben sem épp a liberalizmus térnyerését tapasztalhattuk hazánkban.

A tudomány sem objektív, de ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt!

Kollégám a nyugati közvélemény állítólagos tudományvallásos véleményével sem ért egyet, miszerint zokszó nélkül kéne elfogadnunk a senki által megválasztott tudósok véleményét, mert úgy gondolja, hogy a tudománynak ideológiailag motivált eredményei vannak.

A társadalomtudományok izmusoktól gyakori befolyásoltságát nem vitatom el, Techet nagyon helyesen rá is mutat, hogy ezt a tényt mintha már kezdenénk kollektíve is elfogadni. Ez a befolyásolhatóság a társadalomtudományok természetéből fakad, így a továbbiakban célszerű a tudomány szó alatt kizárólag a természettudományokat értenünk.

A természettudományos kutatások is juthatnak téves eredményre, de ez a vizsgált jelenségen egy pillanatig sem változtat, mert természetéből adódóan rajtunk kívül áll. A körülöttünk lévő világ természeti elemeit nem mi teremtettük, ezért azt teljesen soha nem is ismerhetjük meg – ezért is badarság a tudománytól várni bármiféle végső igazság megtalálását –, ez pedig lehetőséget ad a hibázásra, és arra, hogy az újabb kutatások rendre megcáfolhassák a korábbiakat. Téves eredményt persze itt is lehet izmusoktól befolyásoltan produkálni, például a módszertannal való bűvészkedéssel, de még egy módszertanilag kifogástalan kutatás eredménya is sokféleképpen értelmezhető az értelmező motivációjától függően, tehát bőven van hely a szándékos csúsztatásoknak.

A szakértői kormányzás vágya viszont nemcsak azért abszurd, mert a szakértők is lehetnek ideológiailag motiváltak, hanem

A közgazdászok például egész pontosan meg tudják határozni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a gazdaság egy A pontjából egy B-be jussunk, vagy hogy mit kéne másképp csinálnunk, hogy inkább egy C-be érjünk, az viszont már egy tisztán politikai kérdés, hogy mi melyik pontba is szeretnénk eljutni. Hasonlóképp, a tudósoktól tudjuk, hogy a dohányzás káros, továbbá azt is tudjuk, hogy hatalmas anyagi terhet ró az egészségügyre, viszont az már politikai kérdés, hogy korlátozzuk-e az emberek szabadságjogait a tehermentesítés érdekében.

A tudományvallás hívei szerint viszont az élet minden területére választ kaphatunk a szakértőktől, akár még morális kérdésekre is, ahogyan a radikálisabbak szerint az is bebizonyítható, hogy nem létezik Isten. Ezt a tudományba vetett vak hitet joggal lehet kritizálni, ahogyan a tudósok ideológiai befolyásoltságát is, idáig pedig ha jól értem nagyjából egy lapon vagyunk a kollégámmal, az viszont már nem gondolom, hogy célravezető, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, és tudományellenes manifesztót írunk a kritikából.

Vitatkozni lehet, de a klímaválságot elvitatni végzetes

Ilyen kiáltványt a koronavírus-járvány tapasztalataira alapozva kifejezetten nem érdemes írni, ugyanis ezt a válságot nem mi magunk idéztük elő, hanem természeti jellegű, maga a vírus megismerhető, tehát mielőtt eldöntjük, hogy milyen módon és mennyire akarunk védekezni, egyértelműen előnyben vagyunk, ha ismerjük az ellenfelünk természetét, ebben pedig pont a tudomány van segítségünkre. Ez nem szakértői abszolutizmus, hanem józan minimum. A szakértők ismertetik a vírus természetét, a politikusok pedig majd eldöntik ennek tudatában a politikai kérdéseket, például hogy a szigorú korlátozás vagy a helyzet lazább kezelése jobb-e.

Az nem lehet a tudományos eredmények ismeretében hozott döntések elleni megalapozott kritika, hogy a virológusok „sötétben tapogatóznak”, mert minimális tudománytörténeti ismeretek birtokában is tudható, hogy a tudomány természetéből adódóan a tudósok először mindig a sötétben tapogatóznak, de ismereteik egyre nőnek, közben pedig a korábbi elméleteik megdőlhetnek és újak léphetnek a helyükre.

Kollégám szerint most azt látjuk kicsiben, hogy milyen következményei vannak a szakértők szavára visszavett termelésnek és fogyasztásnak, de nem veszi figyelembe azt, hogy a koronavírus-járvány kifutása teljesen más, mint a klímaválságé: a klímakatasztrófában hosszútávon nem az emberiség egy bizonyos része fog meghalni egy egyvalaki által elfogyasztott denevértől, hanem mindannyian, a kollektív magatartásunk miatt.

Persze lehet továbbra is rövidtávon gondolkodni, meg lehet venni a századik felesleges kacatot, és a harmadik autót a családba, meg lehet Budapestről Debrecenbe repülőzni is, közben arra gondolva hogy mértéktelenségünkkel még meg is mentjük a mérsékelésbe egyébként „beledöglő” alsóosztályt, csak éppen

Feltéve, hogy nem tagadjuk a klímaváltozás tényét tisztán paranoiából. Na nem mintha akkor megszűnne létezni, de abban az esetben legalább őszinte a kritika és a felelőtlen magatartás, minden más esetben viszont a saját mértéktelenségünk igazolására tett, tehát ideológiailag befolyásolt, bárgyú kísérlet.

Mert a klímakatasztrófa már nem egy homályos előrejelzés, nem sebtében kellett megismernünk, mint a koronavírust, a tudósok sem a „sötétben tapogatóznak”, hanem egy megkerülhetetlen tény, amelynek az elkerüléséhez – vagy legalábbis a következményeinek mérsékeléséhez – nincs meg a kellő politikai akarat.

Lehet szakértői abszolutizmusozni meg klímahisztizni a klímaválság kapcsán is, de a politikai akarat tudományos tények fölé helyezése ez esetben végzetesnek bizonyulhat, illetve ezen a vonalon elindulva könnyen eljuthatunk akár a tudomány abszolút tagadásáig is, amit nyugodtan meg is tehetünk, elvégre nincs még tudományos inkvizíció.

Tényleg nem kell higgyetek a tudománynak, csak akkor lassan kezdjünk el megtanulni tüzet csiholni!

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints! Techet Péter vitatott cikkére vagy kíváncsi? Itt olvashatod! Vitatkoznál? Hozzászólnál? Írj nekünk!