+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2020. május 8. péntek, 10:00
Európa nyugati felén május 8-án, keleti felén egy nappal később ünneplik a „győzelem napját”, a második világháború 75 éve történt, európai befejezését. Az eltérés mögött nem egyszerű időeltolódás áll, hanem az a nagyhatalmi politika, ami a következő években a hidegháborúhoz vezetett.

1945. március 19-én töltötte be 40. életévét Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze és fegyverkezésügyi minisztere, Adolf Hitler egyik legfőbb bizalmasa. A Führer nem feledkezett meg barátja születésnapjáról: saját dedikált fényképével lepte meg, bár szabadkozott, hogy súlyosbodó Parkinson-kórja miatt kézírása már-már olvashatatlanná vált.

 

A meghatódott Speer némi lelkiismeretfurdalással nyújtotta át azt a memorandumot, amelyben közölte a Führerrel, hogy életműve összeomlott, majd szóban hozzátette, hogy nyugatra távozik.

 

Hitler erre hideg és távolságtartó módon reagált: közölte, hogy majd írásban válaszol, amit meg is tett.

 

ALBERT SPEER ÉS ADOLF HITLER. FOTÓ: BUNDESARCHIV / WIKIMEDIA COMMONS

 

A válasz nem volt más, mint a hírhedt „Néró-parancs”, azaz a felperzselt föld taktikájának végrehajtása, ami a gyárak, vasutak, ivóvízkészletek, áramforrások, bányák stb. különféle módon történő megsemmisítését, illetve elérhetetlenné tételét jelentette. Speer memoárja szerint, miután végigtekintett a napsütötte Saar-vidék dombjain, úgy döntött, hogy szabotálja Hitler parancsát. Ezt a lépését a nyugati szövetségesek később a javára írták, így történhetett, hogy a náci csúcsvezetésből egyedül ő kapott csak börtönbüntetést.

 

A Führer halála

 

1945. április 30-án Hitler már emberi roncs volt.

 

Nem tudta elfogadni, hogy már csak „szellemhadseregeknek” parancsolgat a térképen, ezért az volt a rögeszméje, hogy a hadsereg cserben hagyta. Ekkor már meg volt győződve arról is, hogy a német nép alulmaradt. Az öngyilkossághoz vezető végső lökést valószínűleg az a hír adta meg neki, amelyből megtudta, hogy helyettese, Heinrich Himmler felajánlotta a kapitulációt a nyugati szövetségeseknek.

 

29-én még kivégeztette a szökni próbáló Hermann Fegeleint, Eva Braun sógorát. Nem sokkal később Evát feleségül vette, majd másnap mindketten öngyilkosságot követtek el. Hitler főbe lőtte magát, míg Braun elharapott egy ciánkapszulát. Testüket ezt követően az őrség elégette.

 

Hitler utóda, Karl Dönitz főtengernagy még tett egy kétségbeesett próbálkozást, hogy a nyugatiakkal különbékét kössön és együttes erővel forduljanak szembe a Szovjetunióval, ez azonban hamvába holt kísérletnek bizonyult.

 

Miután a Kelet-Németországot elfoglaló Vörös Hadsereg bevonult Berlinbe, azonnal nekilátott a Führer keresésének. Több hasonló holttestet is találtak, ám végül a bunker udvarán rátaláltak az összeégett Hitler-házaspár maradványaira. A holttestet a Führer fogorvosa segítségével azonosították, ám az ezt alátámasztó bizonyítékokat csak a Szovjetunió összeomlása után ismerhette meg a nyilvánosság.

 

A történtekkel ellentétben a német propaganda úgy állította be Hitler halálát, mint aki „elesett a harcokban”. A nyugati sajtó ugyanakkor címoldalon hozta az örömhírt, amire Sztálin kételkedve reagált. A generalisszimusz igyekezett fenntartani annak gyanúját, hogy a Führer nyugatra szökött. Ezt a véleményét a nyugati kommunista sajtó (pl. a francia L’Humanité) is terjesztette.

 

Így kezdődött tehát a „szökevény Hitler legendája”, amit a hidegháború éveiben a szovjet propaganda előszeretettel használt a Nyugat befeketítésére.

 

A Führerbunkert ma hiába keresnénk Berlinben. A lakóházak között egy parkolót találunk csak a helyén, ahol egy kissé jellegtelen információs tábla jelzi, hogy mi állt ott 75 évvel ezelőtt.

 

A FÜHRERBUNKER HELYÉN ÁLLÓ INFORMÁCIÓS TÁBLA

 

Stunde Null”

 

1945. május 8. a végdátum a Harmadik Birodalom számára. Ekkor lépett ugyanis életbe az a nyugati hatalmakkal megkötött fegyverszüneti egyezmény, amitől a „nulla órát” (Stunde Null) számították. Ez az eredetileg katonai szakkifejezés egy hadművelet kezdetét jelentette, a német társadalom számára azonban egy új Németországot jelentett – nyugaton és keleten egyaránt. A nyugati szövetségesek és Sztálin közötti ellentét azonban már a dátum kapcsán is jelentkezett.

 

Május 7-én éjjel 2 óra 41 perckor Alfred Jodl vezérezredes látta el kézjegyével a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásán. Mivel azonban a Vörös Hadsereg képviselői nem voltak jelen, Sztálin ragaszkodott hozzá, hogy ez az aktus a szovjet fél előtt is történjen meg.

 

Így adódott, hogy a németek másodszor is megadták magukat,

 

ezúttal azonban Wilhelm Keitel vezértábornagy ment aláírni a kelet-berlini Karlshorst egyik iskolaépületébe, május 9-én éjfél után 16 perccel – ezt azonban visszadátumozták 8-ra, hogy úgy tűnjön: a fegyverszünet mindkét hadszíntéren egyszerre lépett érvénybe.

 

A szövetségesek a győzelem napjában sem tudtak megállapodni: Churchill jelezte Sztálinnak, hogy Nyugat-Európában 8-án már ünnepelni fognak, mire a szovjet diktátor azt válaszolta, hogy keleten még folynak a harcok (és valóban, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyes részein a német csapatok még tartották magukat), így keleten csak május 9-től lesz ünneplés.

 

WILHELM KEITEL VEZÉRTÁBORNAGY ALÁÍRJA A FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁS OKMÁNYAIT

 

Élet a romokon

 

A második világháború áldozatainak számát 55 és 60 millió közé teszik a kutatók. Ebből 7,5-7,8 millió volt német állampolgár, melyből nagyjából 3,8 millió civil lakos, akiknek többsége a bombázásokban halt meg. Közel másfélmillió tonnányi bombát dobtak a szövetségesek olyan német városokra, mint Berlin, Köln, Hamburg, Drezda, Mainz vagy Bréma.

 

A romok eltakarításában az aktív korú férfi lakosság nem tudott részt venni, mivel 11,5 millióan kerültek hadifogságba. Ezek a feladatok tehát az idősekre, a gyerekekre és a nőkre hárultak. A köznyelv, és később az irodalom a „romok gyermekei”, illetve „romok asszonyai” néven emlékezett rájuk (Trümmerkinder, Trümmerfrauen). A helyzetet súlyosbította, hogy közben Kelet- és Közép-Európából, főként Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország területéről

 

közel 12 millió németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján: 15 százalékuk ezt nem élte túl, a többieknek pedig hosszú időbe telt, míg otthonra leltek az új Németországban.

 

A nagy „élettér” helyett ezt hagyta örökül a német népre Adolf Hitler.

 

Felszabadulás?

 

Richard von Weizsäcker 1984 és 1994 között volt a Németországi Szövetségi Köztársaság elnöke. Május 8-át ő nevezte a „diktatúra alóli felszabadulás napjának”. A potsdami Cecilienhof-kastély kiállításán – ami a szövetségesek utolsó nagy értekezletét mutatja be – szintén a felszabadulás („Liberation”) kifejezéssel találkozhat a látogató. Az elnök értelmezése alapján tehát a német nép a náci párt diktatúrája alól szabadult fel a háború végén („Befreiung vom Nationalsozialismus”).

 

Ezt a nézőpontot többen vitatják, hiszen ha el is fogadjuk, akkor is csak Nyugat-Németországra tudjuk alkalmazni. A Vörös Hadsereg által megszállt keleti területeken ugyanis egy újabb diktatúrát rendeztek be Német Demokratikus Köztársaság néven. Visszatekintve az is nyilvánvaló, hogy a nyugati szövetségesek is elsősorban legyőzni akarták a németeket, nem „felszabadítani”. Ezt mutatja, hogy az NSZK-val csak 1951-ben szüntették meg a hadiállapotot.

 

Németország 1945 után is a világpolitika egyik neuralgikus pontja maradt. A „német kérdés” (az NSZK-hoz és az NDK-hoz való viszony) többször is felkavarta az állóvizet, elég csak a berlini fal 1961-es felépítésére gondolni. Hosszú út vezetett addig, míg 1973-ban a két Németország felvételt nyerhetett az ENSZ-be. Még bő másfél évtizedre volt szükség, hogy 1989-ben újra egyesülhessenek.

 

Németország területén ma is állomásoznak amerikai csapatok (a legnagyobb légibázisuk például Rajna-vidék-Pfalz tartományban, Ramstein mellett található), a britek pedig ez év februárjában vonultak ki – nyilván a 75. évforduló miatt.

 

Bihari Péter igen olvasmányos könyvben dolgozta fel Németország történetét. A kötet zárszavában azt írja: „A németek hozzászoktak, hogy a világ – ha róluk van szó – a legkisebb nyugtalanító jelre is felkapja a fejét, mi több, ők maguk ugyanígy tesznek. A befejezés befejezéseként bizakodjunk hát abban, hogy erre komoly okunk egyhamar nem lesz.” Ha visszatekintünk az elmúlt száz évre, akkor ezzel nehéz nem egyetérteni.

 

CÍMLAPFOTÓ: Keitel aláírja a feltétel nélküli megadást.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyik legöldöklőbb elnökválasztási küzdelem folyt Lengyelországban. Izraelezés, oltásellenesség, Varsó kiárusítása és még sok más az elnökválasztási őrület utolsó napjaiban. Fotóriport Varsóból!

Gyurcsány önfeledt hughgrantezése, Jakab mackónacis moonwalkja, vagy Orbán lassúzása? Legyen tánc!

Prostituáltak tüntettek szombaton Hamburg piroslámpás negyedében, hogy újranyithassanak a munkahelyeik, amelyeket a koronavírus-járványra hivatkozva zártak be.

A budapesti főpolgármester nem áll bele a miniszterelnök-jelölti küzdelembe, pedig Márki-Zay nemrég még erre kérlelte. Karácsony azt is mondta: a fővárosi korrupcióellenes bizottság a saját koalíciós partnereinek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás