+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2020. május 8. péntek, 10:00
Európa nyugati felén május 8-án, keleti felén egy nappal később ünneplik a „győzelem napját”, a második világháború 75 éve történt, európai befejezését. Az eltérés mögött nem egyszerű időeltolódás áll, hanem az a nagyhatalmi politika, ami a következő években a hidegháborúhoz vezetett.

1945. március 19-én töltötte be 40. életévét Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze és fegyverkezésügyi minisztere, Adolf Hitler egyik legfőbb bizalmasa. A Führer nem feledkezett meg barátja születésnapjáról: saját dedikált fényképével lepte meg, bár szabadkozott, hogy súlyosbodó Parkinson-kórja miatt kézírása már-már olvashatatlanná vált.

 

A meghatódott Speer némi lelkiismeretfurdalással nyújtotta át azt a memorandumot, amelyben közölte a Führerrel, hogy életműve összeomlott, majd szóban hozzátette, hogy nyugatra távozik.

 

Hitler erre hideg és távolságtartó módon reagált: közölte, hogy majd írásban válaszol, amit meg is tett.

 

ALBERT SPEER ÉS ADOLF HITLER. FOTÓ: BUNDESARCHIV / WIKIMEDIA COMMONS

 

A válasz nem volt más, mint a hírhedt „Néró-parancs”, azaz a felperzselt föld taktikájának végrehajtása, ami a gyárak, vasutak, ivóvízkészletek, áramforrások, bányák stb. különféle módon történő megsemmisítését, illetve elérhetetlenné tételét jelentette. Speer memoárja szerint, miután végigtekintett a napsütötte Saar-vidék dombjain, úgy döntött, hogy szabotálja Hitler parancsát. Ezt a lépését a nyugati szövetségesek később a javára írták, így történhetett, hogy a náci csúcsvezetésből egyedül ő kapott csak börtönbüntetést.

 

A Führer halála

 

1945. április 30-án Hitler már emberi roncs volt.

 

Nem tudta elfogadni, hogy már csak „szellemhadseregeknek” parancsolgat a térképen, ezért az volt a rögeszméje, hogy a hadsereg cserben hagyta. Ekkor már meg volt győződve arról is, hogy a német nép alulmaradt. Az öngyilkossághoz vezető végső lökést valószínűleg az a hír adta meg neki, amelyből megtudta, hogy helyettese, Heinrich Himmler felajánlotta a kapitulációt a nyugati szövetségeseknek.

 

29-én még kivégeztette a szökni próbáló Hermann Fegeleint, Eva Braun sógorát. Nem sokkal később Evát feleségül vette, majd másnap mindketten öngyilkosságot követtek el. Hitler főbe lőtte magát, míg Braun elharapott egy ciánkapszulát. Testüket ezt követően az őrség elégette.

 

Hitler utóda, Karl Dönitz főtengernagy még tett egy kétségbeesett próbálkozást, hogy a nyugatiakkal különbékét kössön és együttes erővel forduljanak szembe a Szovjetunióval, ez azonban hamvába holt kísérletnek bizonyult.

 

Miután a Kelet-Németországot elfoglaló Vörös Hadsereg bevonult Berlinbe, azonnal nekilátott a Führer keresésének. Több hasonló holttestet is találtak, ám végül a bunker udvarán rátaláltak az összeégett Hitler-házaspár maradványaira. A holttestet a Führer fogorvosa segítségével azonosították, ám az ezt alátámasztó bizonyítékokat csak a Szovjetunió összeomlása után ismerhette meg a nyilvánosság.

 

A történtekkel ellentétben a német propaganda úgy állította be Hitler halálát, mint aki „elesett a harcokban”. A nyugati sajtó ugyanakkor címoldalon hozta az örömhírt, amire Sztálin kételkedve reagált. A generalisszimusz igyekezett fenntartani annak gyanúját, hogy a Führer nyugatra szökött. Ezt a véleményét a nyugati kommunista sajtó (pl. a francia L’Humanité) is terjesztette.

 

Így kezdődött tehát a „szökevény Hitler legendája”, amit a hidegháború éveiben a szovjet propaganda előszeretettel használt a Nyugat befeketítésére.

 

A Führerbunkert ma hiába keresnénk Berlinben. A lakóházak között egy parkolót találunk csak a helyén, ahol egy kissé jellegtelen információs tábla jelzi, hogy mi állt ott 75 évvel ezelőtt.

 

A FÜHRERBUNKER HELYÉN ÁLLÓ INFORMÁCIÓS TÁBLA

 

Stunde Null”

 

1945. május 8. a végdátum a Harmadik Birodalom számára. Ekkor lépett ugyanis életbe az a nyugati hatalmakkal megkötött fegyverszüneti egyezmény, amitől a „nulla órát” (Stunde Null) számították. Ez az eredetileg katonai szakkifejezés egy hadművelet kezdetét jelentette, a német társadalom számára azonban egy új Németországot jelentett – nyugaton és keleten egyaránt. A nyugati szövetségesek és Sztálin közötti ellentét azonban már a dátum kapcsán is jelentkezett.

 

Május 7-én éjjel 2 óra 41 perckor Alfred Jodl vezérezredes látta el kézjegyével a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásán. Mivel azonban a Vörös Hadsereg képviselői nem voltak jelen, Sztálin ragaszkodott hozzá, hogy ez az aktus a szovjet fél előtt is történjen meg.

 

Így adódott, hogy a németek másodszor is megadták magukat,

 

ezúttal azonban Wilhelm Keitel vezértábornagy ment aláírni a kelet-berlini Karlshorst egyik iskolaépületébe, május 9-én éjfél után 16 perccel – ezt azonban visszadátumozták 8-ra, hogy úgy tűnjön: a fegyverszünet mindkét hadszíntéren egyszerre lépett érvénybe.

 

A szövetségesek a győzelem napjában sem tudtak megállapodni: Churchill jelezte Sztálinnak, hogy Nyugat-Európában 8-án már ünnepelni fognak, mire a szovjet diktátor azt válaszolta, hogy keleten még folynak a harcok (és valóban, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyes részein a német csapatok még tartották magukat), így keleten csak május 9-től lesz ünneplés.

 

WILHELM KEITEL VEZÉRTÁBORNAGY ALÁÍRJA A FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁS OKMÁNYAIT

 

Élet a romokon

 

A második világháború áldozatainak számát 55 és 60 millió közé teszik a kutatók. Ebből 7,5-7,8 millió volt német állampolgár, melyből nagyjából 3,8 millió civil lakos, akiknek többsége a bombázásokban halt meg. Közel másfélmillió tonnányi bombát dobtak a szövetségesek olyan német városokra, mint Berlin, Köln, Hamburg, Drezda, Mainz vagy Bréma.

 

A romok eltakarításában az aktív korú férfi lakosság nem tudott részt venni, mivel 11,5 millióan kerültek hadifogságba. Ezek a feladatok tehát az idősekre, a gyerekekre és a nőkre hárultak. A köznyelv, és később az irodalom a „romok gyermekei”, illetve „romok asszonyai” néven emlékezett rájuk (Trümmerkinder, Trümmerfrauen). A helyzetet súlyosbította, hogy közben Kelet- és Közép-Európából, főként Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország területéről

 

közel 12 millió németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján: 15 százalékuk ezt nem élte túl, a többieknek pedig hosszú időbe telt, míg otthonra leltek az új Németországban.

 

A nagy „élettér” helyett ezt hagyta örökül a német népre Adolf Hitler.

 

Felszabadulás?

 

Richard von Weizsäcker 1984 és 1994 között volt a Németországi Szövetségi Köztársaság elnöke. Május 8-át ő nevezte a „diktatúra alóli felszabadulás napjának”. A potsdami Cecilienhof-kastély kiállításán – ami a szövetségesek utolsó nagy értekezletét mutatja be – szintén a felszabadulás („Liberation”) kifejezéssel találkozhat a látogató. Az elnök értelmezése alapján tehát a német nép a náci párt diktatúrája alól szabadult fel a háború végén („Befreiung vom Nationalsozialismus”).

 

Ezt a nézőpontot többen vitatják, hiszen ha el is fogadjuk, akkor is csak Nyugat-Németországra tudjuk alkalmazni. A Vörös Hadsereg által megszállt keleti területeken ugyanis egy újabb diktatúrát rendeztek be Német Demokratikus Köztársaság néven. Visszatekintve az is nyilvánvaló, hogy a nyugati szövetségesek is elsősorban legyőzni akarták a németeket, nem „felszabadítani”. Ezt mutatja, hogy az NSZK-val csak 1951-ben szüntették meg a hadiállapotot.

 

Németország 1945 után is a világpolitika egyik neuralgikus pontja maradt. A „német kérdés” (az NSZK-hoz és az NDK-hoz való viszony) többször is felkavarta az állóvizet, elég csak a berlini fal 1961-es felépítésére gondolni. Hosszú út vezetett addig, míg 1973-ban a két Németország felvételt nyerhetett az ENSZ-be. Még bő másfél évtizedre volt szükség, hogy 1989-ben újra egyesülhessenek.

 

Németország területén ma is állomásoznak amerikai csapatok (a legnagyobb légibázisuk például Rajna-vidék-Pfalz tartományban, Ramstein mellett található), a britek pedig ez év februárjában vonultak ki – nyilván a 75. évforduló miatt.

 

Bihari Péter igen olvasmányos könyvben dolgozta fel Németország történetét. A kötet zárszavában azt írja: „A németek hozzászoktak, hogy a világ – ha róluk van szó – a legkisebb nyugtalanító jelre is felkapja a fejét, mi több, ők maguk ugyanígy tesznek. A befejezés befejezéseként bizakodjunk hát abban, hogy erre komoly okunk egyhamar nem lesz.” Ha visszatekintünk az elmúlt száz évre, akkor ezzel nehéz nem egyetérteni.

 

CÍMLAPFOTÓ: Keitel aláírja a feltétel nélküli megadást.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mostantól december 24-ig minden egyes nap adunk egy karácsonyi ajándéktippet. Kreatívat, jót, webáruházmenteset.

Erről számolt be az ENSZ segélyezésért felelős vezetője, aki jövőre 35 milliárd dollárból akar segíteni a rászorulókon.

Aki eddig máshol követte őket, annak most megváltoznak a médiafogyasztási szokásai.

Plenković minden bizonnyal feleségétől kapta el a vírust, így most tíz napig karanténban lesz, de egyelőre jól érzi magát.

Ivan Korčok a Szlovákia melletti kiállást tartja a kötelességének, szerinte a V4-es partnereknek hozzá kell szokniuk, hogy Szlovákiának is lehet véleménye.

Az Azonnalinak nyilatkozó szakértő szerint Portugália nyíltan biztosan nem vállalja majd föl ezt az érdekeivel ellentétes álláspontot.

A techóriás szenzorokkal rögzítené a munkavállalók testbeszédét és mimikáját, hogy pontozza a meetingek minőségét, de a kritikusok szerint a munkavállalói jogok rovására növelnék a munka hatékonyságát.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ott laksz, és ott is parkol a kocsid? Az önkormányzattal megvitathatod az egészet december 2-án este 6-tól.

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás