Eléggé úgy néz ki, hogy a német AB kirúgta a sámlit egy EU-s program alól. Most jött el az a pontja a bulinak, hogy Merkel észrevétlenül alkoholmentesre cseréli a söröket a hűtőben.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Elhalasztják egy évvel a BMW-gyár építését.
Stratégiai partnereink a végsőkig kitartanak mellettünk. Ja, nem, azok egyrészt tőkések, másrészt meg német vállalatok,
akik ezért 1) a vállalat pénzügyeit tartják szem előtt, 2) ha választani kell német és magyar gyár közül, teljesen természetesen a németet választják. Ráadásul a szám, amire a gatyánkat, az asszony bugyiját, majd az asszonyt is feltettük a rulettasztalra, az autóipar.
Az olajipar és a légitársaságok mellett a másik nagy nyertes...
Nem jelent ez azonnali összeomlást, sőt: nagy valószínűség szerint nem lesz összeomlás. De az biztos, hogy most néhány olyan év jön, amikor minden autógyár kétszer is meggondolja, mire fog költeni. Lehet, hogy paradigmaváltás lesz, lehet, hogy nem lesz, mindenesetre most komolyan készülni kell rá, olyan tervek sorolódhatnak előre, amelyek eddig a fiókban voltak és ahányszor elő akarták őket venni, annyiszor volt az a döntés, hogy amíg flottavásárlók százszámra vesznek turbódízel autót, addig azt kell gyártani, hiszen azt tudja a német autóipar olcsón.
Németországban élénk politikai vita zajlik arról, hogy a 2008-09-es roncsprémiumhoz hasonló programmal kellene segíteni a német autóiparnak. A német gazdasági miniszter, a CDU-s Peter Altmaier viszont azt nyilatkozta, hogy ugyanolyan támogatási program nem lesz, a környezetvédelmi szempontokat érvényesíteni kell. A nagy kérdés, hogy ezek milyen szempontok lesznek. Olyanok, amelyeket egy kis csalásocskával teljesíteni lehet, vagy valóban arra kényszerítik a német autóipart, hogy saját szlogenjéhez híven (Vorsprung durch Technik) kilépjen a belső égésű motorok jelentette paradigmából. Nyilván mindenki az első verziót szeretné, de az is biztos, hogy a közelmúlt „dízelbotrányai” után erre sokkal kevésbé van lehetőség, mint korábban.
Akárhogyis lesz az a támogatás, az sok pénzbe fog kerülni, közben meg a németektől is kér mindenki. Ezzel el is jutottunk a következő hírhez: a német alkotmánybíróság kimondta, hogy az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja (leegyszerűsítve: az, hogy az EU hitelezi a tagállamait) vizsgálata során az Európai Unió Bírósága nem vizsgálta elég gondosan azt, hogy indokolt-e ilyen óriási volumenű kötvényprogramokat csinálni. Más szavakkal: indokolt-e ilyen mélyen a németek zsebébe belenyúlni.
Ez a német belpolitikában jelenleg olyasmi, mint a magyarban a migráció, a gender meg a székelyföldi autonómia. Mind fontos és érdemi vitát igénylő problématerület, de az igazi jelentőségük az, hogy slágertémák. Angela Merkel és a CDU népszerűsége nagyon feltört, a németek elégedettek azzal, ahogy a német kormány a járványt kezelte. 2015-ben Merkel óriási aktuálpolitikai hibát vétett a migrációs válság kezelésekor, most viszont tankönyvi magas labdát kapott a közös európai segítségnyújtással kapcsolatban.
A CDU abban a helyzetben van most, hogy különösebb politikai irányváltás, vezetőgarnitúra-csere és hasonlók nélkül bedarálhatja a tőle jobbra feltűnt AfD-t, és ezzel egyszerre a zöldek rovására is terjeszkedhet.
A német nemzeti érdek, az a szlogen, hogy Hans perselyét nem törik össze Giuseppe kedvéért a mostani karlsruhei ügyet is indító AfD egyik vezérszólama, amelyet gond nélkül lenyúlt a CDU. Ezért ott most öröm és boldogság van, hiszen ahogy meg vannak erősödve, elképzelhető, hogy a következő választás után az SPD-t el lehet dobni, és a CDU választhat, hogy melyik kispártot veszi be a tutiba. A „közép válsága” véget érhet, a 70 százalék körüli német centerpárti (centerjobb, centerbal, centerliberálnemzeti, centerzöld) szavazó nagy részét a CDU össze tudja terelni. Ilyesmire meg utoljára kb. Helmut Kohl alatt volt példa, úgyhogy ott most iszonyatos helyezkedés megy, hogy ennél a győzelemnél ki álljon az első sorban.
Itt most senki nem akar az az eretnek lenni, aki azt mondja, hogy valamennyire csak bele kellene nyúlni Hans zsebébe. A Bundesverfassungsgerichts nesze semmi, fogd meg jól ítélete pont beleillik ebbe a hangulatba.
Ennek vannak veszélyes implikációi, amelyeket jól foglal össze a 444 cikke. Valóban holnapután a tekintélyes professzorok helyett jogvégzett fideszes káderekkel feltöltött AB is megüzenheti az EUB-nek hogy eb ura fakó, non coronat és hasonló kurucos dolgokat. Még az se kizárt, hogy lesz is ilyen.
Bizonyos feltételek teljesülése esetén én nem vagyok annyira borúlátó, mint a 444-nek nyilatkozó magyar exalkotmánybíró. Ez a feltétel viszont elég fontos: Merkel legyen észnél. Márpedig erre lehet építeni, ugyanis a 2015-ös totojázását azért szokás annyit emlegetni, mert más lényeges hibáját elég nehéz felidézni. Merkel már rengetegszer volt az a csaj a buliban, aki fixen egy gintonikot ivott még valamikor hét körül, és amikor már mindenki eleget ivott, hogy összebújva táncolni, félreeső sarkokban smárolni kezdjen, akkor
feltűnés nélkül kiviszi a bólés tálat a konyhába, eltünteti a vodkás üvegeket, majd bevisz pár doboz narancslevet.
A német államérdek ugyanis az, hogy Hans perselyéhez, nagyon nagy óvatossággal, de hozzá kell nyúlni. A német államérdek az, hogy a Bundesverfassungsgericht ítéletét EU-s szintű megállapodás és a hitelezés folytatása kövesse. Legalább két okból is ez az államérdek: az egyik, hogy Németország fő piacairól van szó.
Lehet Giuseppére haragudni, hogy el van adósodva, de nem kis részben azért van eladósodva, mert német termékeket vásárol hitelre. Ha elkezd spórolni, és mondjuk nem az Alexander-testvérek manufaktúrájától vesz 3500 euróért vadászkürtöt, hanem megelégszik egy feleannyiba kerülő, de szintén kiváló Yamahával, horribile dictu valami importőr által emblémázott kínai kópiával (8-900 euró), akkor Mainzban, az Alexandernél nagyon szomorúak lesznek. Ők annak örülnek, ha Giuseppe kölcsönt vesz fel. Persze közben lelkes CDU-s vagy FDP-s nacionalista konzervatívok vagy liberálisok, akik lehülyézik az ingyenélő Giuseppét.
A politika elvan ilyen kettősségekkel, például Orbán Viktor úgy küzd a migráció ellen, hogy ahhoz képest a kurszki tankcsata egy pajzán majális volt, közben meg Magyarországon lassan csak eszkimó meg pigmeus vendégmunkás nincsen, teljesen megszokott random vidéki tehenészetben pár tucat legálisan itt tartózkodó bangladesi, a tőlem egy saroknyira zajló építkezésen meg minden cirill betűkkel van kiírva, mert csak ukránok vannak.
Merkelnek tehát észre kell vennie, hogy akármennyire is jó a buli a CDU-nál, nem szabad megengedni, hogy a csajok kimenjenek a ház elé, és a szomszédban lakó református kántor autója tetején, a melltartójukat a fejük fölött pörgetve karaokézzanak. Ebben az esetben az eredmény ugyanis nem néhány, fedetlen keblű nőket előállító rendőr, egy lemosandó autó és egy felháborodott egyházfi lenne, hanem az euró és vele együtt a német gazdaság összeomlása.
Higgadt helyeken tudják, hogy kicsit másképp de hasonlóról van szó, mint Kína és az USA viszonyában. Megy a kardcsörgetés, de mindenkinek a sima biznisz az érdeke. A másik dolog, amire Merkelnek gondolnia kell, politikai. Olyat már csinált a német AB, hogy ha nem is szembement az uniós joggal, de fenntartotta a jogot, hogy amennyiben az EU-jog nem elég jó, akkor ő meghozza a jó döntést. Ezeket a jogirodalom Solange-esetek néven emlegeti.
Néhány vizsgázó ezt szolanzsnak ejti a vizsgán. Ők utóvizsgáznak, amivel én nem értek egyet, mert ha valakiben nem merül fel a kérdés, hogy mi a fenéért nevezne el egy francia nőről három igen fontos esetet a német jogirodalom, amely kb. annyit viccelődik, mint Áder János, nos, az ne menjen jogásznak.
A szó egyébként úgy ejtendő, hogy zólánge és kb. annyit jelent, hogy mindaddig, mert az első ilyen német ítélet lényege kb. az, hogy mindaddig, amíg az EU-nak nem jön meg az esze, a német jogot követik (EU- és alkotmányjogász kollégáktól elnézést kérek a pongyolaságért).
Túllendülve a német és uniós alkományjogon tehát önmagában
nem ég a ház, égni akkor fog, ha Merkel ezt az ítéletet nem arra használja ki, hogy megideologizáljon valami német kompomisszumos részvételt továbbra is az EU közös pénzügyeiben.
Ha ugyanis az marad az üzenet, hogy a német AB kirúgta a sámlit egy EU-s program alól, valóban megpróbálkozhatnak a kicsik is. Persze amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Igen ám, de csökkenő beruházások mellett, az életükért küzdő populistákat (igen, a Dr. Miniszter Elnök Úr kerülhet ebbe a helyzetbe) nehéz fegyelmezni.
Előbb vagy utóbb Brüsszelből fogják azt mondani, hogy oké, Angela, akkor most mi átnyúlunk a fejetek felett. Vagyis a német gazdasági érdekszféra egyben tartásához nélkülözhetetlen az Unió.
Senki sem akarja Berlinben, akármennyire is jó a buli a CDU-nál, hogy Orbánt, akivel nyíltan évek óta nem tárgyalnak, meg kelljen hívni a buliba, és szívességet kelljen tőle kérni.
Most nincs ebben a helyzetben, de ha a magyar AB is elkezdi értelmezgetni az EU-jogot, felbátorítva ezzel másokat is, akkor lesz. Ezt pedig (Orbánon kívül nyilván) senki nem akarja. A helyzet egyáltalán nem rózsás, viszont politikai szempontból nem is nagyon bonyolult. Őszintén remélem, hogy Merkel már feltűnés nélkül alkoholmentesre cserélte a söröket a hűtőben.
Ha nem, akkor bizony kurva nagy baj van.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
