A Békeidő egy nagyon hazafias film, mert félti az itt élő embereket – Hajdu Szabolcs rendező az Azonnalinak

Szerző: Fekő Ádám
2020.05.02. 08:03

Mi volt a baja a közpénzmédiának már a megjelenése előtt Hajdu Szabolcs új filmjével? Miért kellett felidézni moziban is Sárosdi Lilla zaklatását? Miért nem a hátrafelé nyilazás megörökítése a hazafias, és lehet-e jó filmet csinálni Trianonról? Beszélgettünk a rendezővel.

A Békeidő egy nagyon hazafias film, mert félti az itt élő embereket – Hajdu Szabolcs rendező az Azonnalinak

Alig egy hete a  koronavírus miatt a Vimeo online kölcsönzőjében debütált Hajdu Szabolcs új filmje, a Békeidő. A 48 éves rendező állami támogatás nélkül leforgatott filmje a kis költségvetés ellenére is témává tudott válni, ami a kivitelezés mellett a témaválasztásnak is köszönető: az egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetek végig utalnak rá, hogy a 2010-es évek Magyarországán élünk. Néha egy prostituált tévéjéből szólnak a gyilkos migránsokról szóló hírek, máskor az Állami Számvevőszék elleni párfős tüntetésen vegzálják rendőrök az aktivistákat, de közben kis képeket kaphatunk egy klasszikus diszfunkcionális család, és egy szexuálisan zaklatott színésznő életéről is.

Bár a kormánypárt holdudvara valószínűelg nem is tudhatta előre, mennyire fojtogatónak állítja be Hajdu a jelent, ez nem is kellett ahhoz, hogy a Vitézy László rendező felháborodjon, amiért az ő egyik korábbi filmjével egyezően Békeidő lett a film címe, a Pesti Srácokon még interjúban is hangot adott felháborodásának, amiért úgy született címazonosság, hogy Hajdu Békeidőjében a kormánypártisággal túlzottan nem vádolható Sárosdi Lilla és Schilling Árpád is szerepelnek.

Többek közt erről, Magyarország atmoszférájáról és a jó nemzeti témájú filmekről is beszélgettük Hajdu Szabolccsal.

Először öntsünk tiszta vizet a pohárba: a lelkes konzervatív rendező, Vitézy László már a film megjelenése előtt kifakadt a kormánymédiának, mivel ő is rendezett egy Békeidő című filmet. Tudta, hogy létezik ez a film?

Nem tudtam, én az ő posztjából értesültem erről Facebookon. Nekem tíz éve már volt egy ilyen című drámám is, amit a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház mutatott be. Azóta ez a cím és a gondolatkör összekapcsolódott a munkásságomban, ezért fel sem merült, hogy újra ellenőrizzük.

De aki filmet csinál, az pontosan tudja, hogy ilyen típusú címeket nem lehet levédetni. Ha nekem nagyon fontos egy cím, és tudom, hogy jogilag rendben van, akkor azt használni fogom. Az ilyen típusú neutrális címek nem is védhetők le, csak akkor, ha szerzői lelemény van benne, vagy sajátos szókapcsolat. De az olyanok, mint a békeidő, vagy akár szerelem nem ilyenek.

Akkor ön sem lesz dühös, ha valaki később csinál egy Békeidő című filmet?

Sőt, akkor sem, ha csinálnak egy Délibáb címűt, vagy Macerás ügyeket. Ha valaki csinálna egy Ernelláék Farkaséknált, az hülye lenne, mert arról úgyis erre az egyre asszociálnak.

Egyáltalán tényleg a címnek szólt ez a balhézás, vagy inkább annak, hogy elég kritikusan mutatja be az elmúlt évek magyar valóságát?

A filmet nem láthatták még akkor, de már az elején is arról volt szó, hogy én ideológiailag más oldalon állok. Amikor Vitézy azt követelte, változtassam meg a címet, az egyik első indok az volt, nehezen viseli, hogy Schilling Árpád és Sárosdi Lilla játszik benne.

Ettől a ponttól szóba se került, hogy megváltoztassam, mert azt jelentené, elárulom a barátaimat és munkatársaimat.

Én ennek ellenére is írtam neki egy barátságos hangvételű levelet. Ha nagyon be akarnám magam védeni, nyilvánosságra is hoznám, de azért nem fogom, mert neki írtam személyesen. Ő nyilván nem hozza nyilvánosságra, mert túlságosan normális hangvételű ahhoz képest a levél, ahogy ő reagált.

Ez az egész azért szomorú, mert egy az egyben leképezi azt, ami a filmben is van: annyira polarizált a társadalom, hogy már egy ilyen dologból is politikai harc lesz, amiben két film áll egymással szemben. Két Békeidő. Pedig hiszek benne, hogy ez a két film békésen elfér egymás mellett, abban viszont nem, hogy ne lehetne hozzányúlni bizonyos fogalmakhoz azért, mert valamikor valaki már hozzájuk nyúlt. Hogy fejlődne akkor a kultúra, ha nem fogalmaznánk újra a dolgokat? Minden generációnak az a dolga, hogy újrafogalmazzon, és új tartalommal töltsön fel bizonyos fogalmakat.

De itt persze nem erről van szó valójában, ez csak egy politikai hecckampány, ezért nem is reagáltam nagyon.

Amúgy tényleg annyira rossz hely Magyarország, mint ahogy a Békeidőből lejön?

Én, mint a film rendezője nem tudom magam kivonni az alól az atmoszféra alól, amiben élek. Hiába zárom magamra az ajtót, ez az atmoszféra bekúszik, mint a levegő. Ami a filmen látható, az annak az atmoszférának a kifejezése, amit én érzékelek magam körül. Nem tudom, mások is ezt érzik-e, de ha én kimegyek az utcára, akkor ezt érzem. Budapesten nehéz ma úgy végigmenni az utcán, hogy ne botlana bele az ember hasonló jelenetekbe, és ha hazamegy, ott meg hasonló beszélgetésekbe keveredjen. Ez nem most kezdődött persze, de utóbbi években nagyon felerősödött.

HAJDU SZABOLCS A BÉKEIDŐBEN

Már az Ernelláék Farkaséknálban is jelen lévő magyar társadalmi problémákra mutatott rá, de a Békeidőben már direkt hozzá van kötve a magyar állam.

Azért, mert azt gondolom, óriási felelőssége van ebben. Felelősség, hogy meddig mennek el verbálisan és tettekben. Ezek modellek, és legitimizálnak magatartásformákat.

Ha nekik lehet ott fenn, akkor az átlagember úgy érzi, hogy neki is lehet ott lent.

És ez nem is mindig tudatosul, hanem automatikusan vesszük át. Úgy képzelem, mint egy óriási fogaskereket, amihez kisebbek csatlakoznak. Ha a nagy fogaskerék elindul, akkor a többit is magával hajtja. Ha egy kisebb fogaskerék más irányba menne, csak az lesz a sorsa, hogy kitörnek a kerekei.

Már az meglepő, hogy aktuális dolgokra próbál reagálni egy magyar film. Miért halt ki ez szinte teljesen mostanra?

Sokféle félelem gátolja. Az egyik politikai indíttatású: félünk, hogy valami bajunk lesz, ha kimondunk valamit, ami a hivatalos véleménnyel ellentétes.

Azokban is van ilyen félelem, akik a pénzt osztják,

azokban, akik pedig pénzre pályáznak, lehet hogy elindul az öncenzúra, ami miatt meg se próbálkoznak hasonlóval. A másik a forgalmazói félelem: talán azt gondolják, az emberek nem is kíváncsiak erre, mert elegük van, és csak szórakozni akarnak. Lehet, hogy igazuk van. Lehet, hogy mindenkinek igaza van.

Sajnos kortárs problémával foglalkozó magyar filmek alig-alig vannak. Ezeknek a nagyrésze független formában készült, csak párat támogatott a Filmalap.

Ezek szerint ön nem fél.

Mitől félnék? Ha félelemmel élnék, nem foglalkoznék művészettel. Amikor annak idején elkezdtem foglalkozni ezzel, az volt rám a legnagyobb hatással, hogy láttam egy alkotó embert, aki megteszi és kimondja azt, amit én nem merek. Ezáltal erősebbnek éreztem magamat. Úgy éreztem, ezek után én is ki merem mondani és meg merem tenni, amit érzek és gondolok. Emlékszem, mikor gyerekkoromban kijöttem Bud Spencer-filmekről, és azt gondoltam, én is ugyanúgy tudok verekedni. Vagy ugyanez Bruce Lee-vel.

És tudott?

Nem, de egy-két hétig elhittem.

De az sem okoz félelmet, hogy már egy film megjelenése előtt elkezdenek kampányolni ön ellen a barátai és kollégái szerepeltetése miatt?

Ezen miért idegeskedjek? Ha logikusan végiggondolom, mit lehet velem csinálni? Remélem, ott nem tartunk, hogy megvernek vagy elvisznek. Ráadásul nem is haragszom senkire, csak sokszor el vagyok keseredve. De mégis erősebb bennem valami optimista érzet.

KROKOVAY ÁBEL ÉS HAJDU LUJZA A BÉKEIDŐBEN

Az annyira nem mutatkozik meg a Békeidőben.

De, de! Szerintem azért kell a nézőket bizonyos dolgok szemtanújává tenni, hogy kijavíthassuk a hibáinkat. Nem kesergésről van szó, hanem arról, nézzük meg, mi és miért történik, abból pedig próbáljunk továbblépni. Én nem tudok konkrét megoldásokat adni, de meg tudom tenni azt, hogy megmutatom a problémákat, amiből ki-ki levonhatja a következtetéseket.

Nem véletlenül kezdődik a film Thomas Berhard-idézettel: ő úgy tűnik, mintha borzalmasan pesszimista ember lett volna, miközben valójában nagyon vidám ember volt, csak rámutatott a problémákra, és őrült túlzásokkal felduzzasztotta őket.

A túlzás nagyon jó eszköz, mert felnagyítja, ezáltal láthatóvá teszi a problémát. Az elgondolkodtató inkább az, hogy a mi filmünkben semmi túlzás nincs.

Az sem túlzás, hogy gyakorlatilag szóról szóra leforgatták Sárosdi Lilla 2017-ben nyilvánosságra hozott, és óriási vihart kavart zaklatási történetét Marton Lászlóval? Ez miért volt fontos?

Azt gondoltam, kevés, ami a közösségi médiában zajlik. Le lehet írni, de mindenkinek csak feltételezései vannak, és mindenki csak olyan embertípust tud elképzelni a történetben, amilyen önmaga. A legtöbb vita abból fakad, hogy az emberek csak egyféle viselkedést tudnak elképzelni.

De az is fontos, és máshogy nem tudtam ezt bemutatni, hogy az teljesen félreviszi a vitát és a megoldási lehetőségeket, ha úgy gondolunk Marton Lászlóra, mint egy beteges perverz aljas gazemberre. Ha így gondolunk, akkor mindig meglepődünk majd rajta, ha előkerül egy újabb eset, mint most mondjuk Eszenyi Enikővel vagy Kerényi és mások. Akkor azt kéne gondolnunk, hogy Magyarország tele van beteg emberrel, és egy degenerált génhibás társaság vagyunk.

Miközben valójában ez rendszerszintű dolog. Egy értékrend, amit a társadalom bizonyos csoportjai helyesnek vélnek, és semmi problémát nem látnak benne. És nem is generáció- vagy nemfüggő. Ez az értékrend most átalakulóban van. Tévedés ezt a problémát az individumra leszűkíteni.

Ez ugyanaz, mint az ügynökkérdés: ott is kipécéztünk néha egy-egy embert, akit tetemre hívtak és meglakolt, miközben minden ízében rendszerszintű problémáról volt/van szó.

Ezért is van például ez a jelenet összefűzve a többivel: mert ez a film a rendszerről szól, generációkon keresztül öröklődlő magatartásmintákról, és ez is benne van a rendszerben, függ a rendszertől, mint minden. És ez az értékrend és rendszer van most átalakulóban.

SÁROSDI LILLA A BÉKEIDŐBEN

És jó felé alakul át?

Szerintem igen, de nehéz. Bizonyos embereknek nehéz átállni, az újaknak pedig kialakítani nehéz az új értékrendet. Itt sokszor vezetői felelősségről van szó, és arról, hogy lehet hatékony, a másik ember méltóságát jobban figyelembe vevő szisztéma. Sokszor beszélgetek fiatal rendezőkkel, akik arról panaszkodnak, hogy sokszor elakad a munka, mert megpróbálnak egyfajta demokratikus működést megvalósítani, és nincs aki végül A-t vagy B-t mondjon, nem vállalja senki az abszolút felelős szerepkörét.

Az természetes, hogy minden döntésnél nem szavazhatunk, egy rendező nem kérheti ki mindenki véleményét. Tehát valakinek fel kell vállalni a felelősséget. Hogy ezt hogy oldjuk meg, úgy, hogy van egy főfelelős, aki nem él vissza a pozícióval és nem csap át autoriterbe, az nehéz kérdés. Láthatjuk, mi történik még viszonylag normális emberekkel is, ha hatalom közelébe kerülnek.

De ez már nem is rendezői, hanem országos és világszintű probléma is.

Igen. A legkisebb közösségbekben is probléma, és ott van a nagyban is. Aki pedig kicsiben nem tudja megoldani, az ne várja, hogy majd nagyban meg tudják.

SCHILLING ÁRPÁD A BÉKEIDŐBEN

Kicsit visszatérve a jelenetre: azt előre tuda, hogy Schilling Árpád lesz gyakorlatilag Marton László?

Ő nem Marton László, csak a Marton László-történet alapján megszületett szereplő. De nem, bár kerestem másokat, nem vállalták.

A jelenet súlya miatt, vagy a farkukat nem akarták mutogatni?

Inkább a jelenet súlya miatt.  Azért, mert ez a jelenet egyszerre állásfoglalás is annak, aki szerepel benne. Ez is azt mutatja, hogy a színész nem szakmunkás: sokszor szeretnek a színészek elbújni a szerepek mögé, és részt venni olyasmiben, amivel elvileg nem értenek egyet. Ilyenkor azt hallom, hogy azt mondják, ők csak színészek, szerepet játszanak. Azt gondolom felelősségünk van, miben veszünk részt és miben nem. 

Arra gondol, hogy aki mondjuk a TV2 amúgy politikamentes napi sorozataiban vállal szerepet, az is állást foglal?

Ha nem is állásfoglalás, de asszisztálás a működéshez. Ha nem csinálnák, akkor nem működne, vagy ha működne, akkor is amortizálódna a színvonal.

De ez ősrégi kérdés, az 1930-as évek Németországában is az volt a kérdés, ki áll oda asszisztálni a hatalom felépítéséhez.

Attól nem félt, hogy Sárosdi zaklatásának megidézése maga alá temeti a Békeidőt, és mindenki úgy fog róla beszélni, mint a filmről, amiben újrajátsszák ezt?

Felmerült, és beszélgettünk is róla. De érdekes módon a nézők, és úgy veszem észre, hogy a szakma is sokkal intelligensebb ennél. Se a leírásokban, se a kommentekben, se a kritikákban nincs különösebb hangsúly helyezve erre, hanem az egésszel foglalkoznak. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy nem ez az egy fontos rész van benne.

Azt mondhatjuk, hogy a Békeidővel végleg becsatlakozott a már évek óta hol zajló, hol csendesedő hangosabb magyar kultúrharcba?

Bizonyos szinten már évek óta benne voltam. Épp Vitézy László mondta az interjújában, hogy a Fidesz azért is vesztette el a választásokat 2002-ben, mert mi az Uránia mozi újranyitásán röplapokat szórtunk (Vitézy a hivatkozott interjúban nem pontosan ezt mondja – a szerk.). Nagyon hízelgő persze, de nem hiszem hogy köze lett volna a Fidesz választási vereségéhez.

Nekem a direkt politizálás nem témám, ahogy ebben is csak olyan szinten van jelen, ahogy az életünkben is: mint a levegő.

Tehát az sem direkt politikai utalás, amikor egy prostituált szobájában a tévéből migránsok által elkövetett gyilkosságokat sorolnak?

Amikor az ember végigmegy az utcán, ez történik. Semmi túlzás nincs benne. És még van egy csomó hasonló dolog, lehetett volna ez a film háromórás is. Jobban is örültem volna neki, de ez egy kis költségvetésű független film, ennyi fért bele.

Azért gondolom a továbbiakban sem számol túl sok állami támogatással ezek után.

Ha ezen múlik, akkor végképp tudjuk, hogy emiatt a film miatt nem kapok pénzt. A kritikák jók, a közönség visszajelzései jók, arra ezek szerint nem lehet fogni, hogy nem sikeres.

A kultúrharc témája viszont nem is mindig a politika, hanem az például, hogy a magyar jobboldal szerint nincsenek jó hazafias filmek. Miért nincsenek?

Szerintem a Békeidő egy nagyon hazafias film. Ez a film félti az itt élő embereket, és félti az országot attól, hogy rossz irányba sodródik.

Ezek szerint a hazafiassághoz nem kell hátrafelé nyilazni?

A hátrafelé nyilazás az nosztalgia, ott nem fogunk megoldásokat találni. Ott progresszió helyett elbambulás és homlokráncoló könnyezés lesz.

Trianonról lehetne jó filmet forgatni?

Lehetne, de mikroszkopikus szinten oda kéne menni a történet szereplőihez. Mindenképp az emberi oldaláról közelíteném meg, mert akkor érthető. ideológiai prekoncepciók mentén teljesen felesleges ilyesmivel foglalkozni.

Megcsinálná, ha felkérnék?

Az biztos, hogy nem mondanék egyből nemet, és gondolkoznék rajta, mert nagyon érdekes. Minden ilyen típusú nemzeti ügy érdekes tud lenni, ha nem klisék mentén gondolkozunk róla.

A Békeidő az első magyar online moziban bemutatott film, hogy megy?

Jól! Gyorsabban terjed, mint a koronavírus, de szerencsére senki nem halt még bele. Nehéz megtippelni, mert nem látunk minden nézőt, csak a megvételeket, de az első hétvége kb.hat-hétezer emberre jön ki.

Elképzelhető, hogy a kis filmeknek amúgy is ez lesz a jövője?

Ha nincs forgalmazó, és nem sikerül ledumálni egyetlen mozival se a bemutatást, akkor ez egy járható út. Nekünk most sikerült hírverést csapni a filmnek, sokan jelzik, hogy soha nem próbáltak még az interneten filmet vásárolni, de most megtették. Most már mi is tudjuk, hogyan kell egy ilyet lebonyolítani.

Azért ragaszkodik a mozihoz?

Igen, ezt is jó lenne moziban látni, mert valószínűleg sokkal erősebb a hatása. Most nem volt más lehetőség, kipróbáltuk ezt, de most már van lakásvetítéses szisztéma, van videókölcsönzés, vannak mozik, és még van pár alternatív forgalmazási szisztéma a fejünkben, de azt egyelőre nem árulnám el.

KIEMELT KÉP: Hajdu Szabolcs a Békeidőben

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek