Út szélén hagyott munkavállalókkal hogyan akarnak munkaalapú társadalmat?

Az EU legtöbb tagállamában evidencia, hogy meg kell menteni a dolgozót. Mert neki köszönhető a sikeres tegnap, és mert munkájából teremthető a holnap. A magyar miniszterelnök ezt nem így gondolja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Május elsején, a munka ünnepén a Városligetben minden évben szakszervezetek, munkavállalói érdekképviseletek, a dolgozók és családtagjaik szoktak összegyűlni. Azt ünneplik, amit a nemzetközi munkásmozgalmak két évszázad alatt kiharcoltak – és megfogalmazzák, miben szenved még hiányt a munkavállaló. Bér, biztonság, perspektíva – ezek az alapkérdések.

1955-ben XII. Piusz pápa ezt a napot Munkás Szent József emléknapjává nyilvánította. Világszemlélettől függetlenül, mindannyian megbecsüljük és ünnepeljük a dolgozókat. Mi, a szociális piacgazdaság barátai a számokban is ugyanazt látjuk, amit minden jóérzésű ember a hétköznapokban: a világunk nem működne a munkások nélkül.

Márpedig az idei majálison üres a Liget; ahogy üresek a takarékon üzemelő ország munkahelyei is. Kevés, de fontos kivételekkel. Sokszor elmondjuk, hogy a szemünkben hősök, akik a napi túlélésünkhöz szükséges munkákat végzik. Kórházakban, volán mögött, kasszában ülve. A hálánkat is kifejezzük, ahogy lehetőségünk van: tapsolással, pizzával, adománnyal, maszkkal. Vagy épp azzal, hogy küzdünk a kormánnyal: nyújtson végre valódi támogatást a nehéz helyzetbe került munkavállalóknak és a munkájukat elvesztőknek. A járványtól sújtva mindenhol csődök, elbocsátások, súlyos összeomlások tragédiái sújtják a munkavállalókat. Ez persze nem csak magyar probléma: minden ország komoly küzdelmet vív a vírussal. A válaszok viszont nagyon is különböznek. 

A német védőpajzs a munkavállalók, egyéni vállalkozók és a vállalkozások valaha volt legnagyobb segélycsomagja. 353 milliárd eurós összegű intézkedések, 819 milliárd eurós garanciák. Pótolják az óvodák, iskolák bezárása miatt kieső családi bevételeket, kedvezőbb feltételekkel osztanak családi pótlékot. A kisvállalkozások, egyéni vállalkozások és szabadúszók széleskörű és gyors támogatást kapnak: 50 milliárd eurót bürokráciamentes, azonnali segítségként. A nagyvállalatok megsegítésére külön alapot hoznak létre. Működni fog? Biztos vagyok benne. Kevés olyan kalkulálható, biztos pontja van az életünknek, mint a német életszínvonal és a német ipar.

A francia kormány is komoly mentőcsomagot állított össze. Ebből jut a kényszerszabadságra küldött munkavállalók jövedelem-kiegészítésre, az egyéni vállalkozók szolidaritási alapjára, és a legszerényebb háztartásoknak nyújtott 150 eurós egyszeri támogatásra, illetve a gyerekenkénti 100 eurós plusz juttatásra. Az egészségügyi dolgozók kiemelt jutalmat és megemelt túlórapénzt kapnak. 

Az EU legtöbb tagállamában evidencia, hogy meg kell menteni a dolgozót. Erkölcsi kötelességünk, mert neki köszönhető a sikeres tegnap, és jól felfogott érdekünk, mert munkájából teremthető a holnap. 

A magyar miniszterelnök ezt nem így gondolja.

A központi irányítás alá rendelt egészségügyben hetekig bolyongtak megfelelő védőfelszerelés nélkül a kiszolgáltatott munkavállalók. A bezárt iskolákból nem az állami online közoktatás, hanem a szülői lelemény és pedagógusi önfeláldozás vitte tovább a diákokat. Tíz év oktatási központosítása hullott atomjaira. A zavartan toporgó miniszterelnök pedig némán tátogott a Facebookon a nagy bejelentés helyett.

Mára a magyar emberek áldozatvállalása, a kikényszerített iskolabezárások és a jó időben meghozott kijárási korlátozások segítették a járványt kezelhető mederbe terelni. Lapul a görbe. De a kínai hitelből épülő titkos vasúttal, a hatvanpusztai uradalmában épülő bunkerkastéllyal, a focira elszórt százmilliiókkal és beöltözős kórházi fellépésekkel szórakozó miniszterelnök mindeközben semmit nem tett a dolgozókért.

A különadók elbocsátásokhoz vezettek, a munkahelyvédelmi bértámogatás kevés és körülményes, nem védi meg az állásokat. Látszatintézkedéseket hoztak: elengedték év végéig a turisták által fizetett idegenforgalmi adót, miközben nincsenek is turisták. Bejelentették, hogy fenntartják a nagycsaládosok nagy autóinak megvásárlásához adott támogatást. Tényleg, nyilván rengeteg hétszemélyes új autó fogy a kijárási korlátozások idején.

Aggódó gumigyári munkásokat, elbocsátott szakácsokat, munkahelyét vesztett színházi jegypénztárost. Álláskeresőt, akinek háromhavi álláskeresési járadék jár, de ebből legalább két hónapot a kijárási korlátozás visz el. Szülőket, akiknek kezdeni kéne valamit a talán három hónapra, talán fél évre hazaadott gyerekekkel – de közben valahogy dolgoznia is kell.

Orbán Viktor 2010 után módszeresen nekilátott szétverni a szakszervezeti a világot. Stratégiai partnerei azok a cégek, melyek a munkavállalók és képviselőik feje fölött átnyúlva kötöttek paktumot a kormánnyal. Korlátozták a sztrájkjogot, megvonták a munkában elhasználódottak korengedményes és korkedvezményes nyugdíját – sőt, visszarángatott embereket a nyugdíjból. Nem véletlen, hogy most, amikor a legnagyobb szükség van a szakszervezetekre, egykori erejük töredékét tudják csak felmutatni.

Javaslataik azonban találkoznak a mieinkkel: a dolgozót és a munkakeresőt akarjuk védeni. Mit jelent ez? Röviden pár fontosabb elem: Dupla családi pótlék. Valódi bérkiegészítő támogatás azoknak a cégeknek, melyek vállalják, hogy hat hónapig nem csökkentik a munkavállalói létszámot. Hathavi álláskeresési járadék. Végül, de nem utolsó sorban 100 ezer forintos minimumjövedelem. Ez azt jelenti, hogy minden rászoruló felnőtt jövedelmét kiegészítenénk 100 ezer forintig, tehát azét, aki nem dolgozik, aki kevesebb nyugdíjat kap, aki részmunkaidőben dolgozik.

A munka ünnepe egy konszenzus ünnepe is egyben. Egyet gondolunk: a munkát végző ember nélkül nem létezhet a világunk!

Róluk szól május elseje. Ne hagyjuk őket cserben!

Fekete-Győr András a Momentum Mozgalom elnöke. Vitáznál vele? Írj!