+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2020. április 26. vasárnap, 09:54
Vlagyimir Putyin valószínűleg leghíresebb gyűlölője kisokost írt aktivistáknak. A saját élményekből, hősök bemutatásából és idézetekből álló Lázadj! annyira lendületes darab, hogy még azt is elnézni az ember Nadya Tolokonnikivának, ha nem ért vele mindig egyet.

Mióta elolvastam Masha Gessen Pussy Riot-könyvét (itt írtam róla cikket), meggyőződésem, hogy összességében nézve kevés embelematikusabb története van a 2010-es éveknek, mint a három orosz lányé, akik közül kettőt börtönbe zártak, miután egy 40 másodpercesre sikerült minikoncertet adtak a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban. Az egész történet és a történet utóélete is annyira jellemzően ez az évtized, hogy akár tanmesének is beillik:

 

1. Adott egy épp végleg autokráciába váltó Oroszország, ami nem hagyja levegőhöz jutni a nemtetszésüket kifejező polgárait.

 

2. Van hozzá egy mindent leuraló médiagépezet, amin keresztül a hatalom bárkit be tud állítani gonosznak.

 

3. Erre jönnek a fiatal feminista punkok, akik bár jó problémákra világítanak rá, ezeket a problémákat olyan formában adják elő, hogy azzal véletlenül se tudjon azonosulni olyan, akinek csak egy kicsit is konzervatívabb háttere van.

 

4. És itt a végeredmény: a Pussy Riot úgy lett világszerte ismert név mindenféle egzotikus helyen leszervezett koncertekkel, hogy igazából a nevüket is csak akkor ismerték meg egy szűk körön túl, amikor az orosz állam eldöntötte, hogy példát statuál rajtuk. Azóta már kijöttek a börtönből, ráadásul sokkal fontosabb, valószínűleg gazdagabb emberként is, mint ahogy bementek.

 

Az egész tökéletes vitaalap: egyáltalán lehet-e szélsőségek nélkül hallatnia a hangját valakinek Oroszországban? Sértő-e egy vallásra nézve, ha egy velejéig korrupt egyházat kritizálnak egy olyan templomban, ahol amúgy autómosó és privát terem is üzemel? Káros vagy nem káros, ha valaki provokációval hívja fel magára a figyelmet?

 

Szóval ezek miatt a dolgok miatt is jutottam el oda, hogy elolvasom a magyarul 2019 végén megjelent Lázadj!-ot, is, amit a Pussy Riot legismertebb arca, Nadya Tolkonnikova írt (magyarosan Nágya/Nagyezsda Tolokonnyikova, de mivel ezt a könyvet már angolul írta a saját nevét is átírva, ezért a borítón is ez az átírás szerepel). A könyv alcíme A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak, és tulajdonképpen le is írja, miről van szó: ez nem börtönregény és nem is a Pussy Riot története (azt már megtette Marija Aljohina, akinek csak valamikor később jelenik meg magyarul a könyve), hanem egy ezekhez szorosan kapcsolódó guidebook.

 

Tolokonnikova tíz pontban magyarázza el, mitől lesz sikeres, látványos és hasznos egy aktivista, és bár az üzenetét lehet kritizálni, azt nem, hogy tényleg elérte a lehető legnagyobb figyelmet: nemcsak Putyint és az általa felépített rendszert kényszerítette reakcióra, de ennek az egész rendszernek az aljasságát is sikerült bemutatnia a perüknek, miközben elérték, hogy Madonnától kezdve Yoko Onóig mindenki kiállt mellettük.

 

Magát a Pussy Riotot lehet bagatellizálni, de az azért sokatmondó adat, hogy Putyin többek közt azzal próbálta meg kiengesztelni kicsit a nemzetközi közvéleményt a szocsi téli olimpia előtt, hogy elnöki kegyelemben részesítette az eredetileg két évre börtöntelepre került két nőt.

 

TOLOKONNIKOVÁT LEGUTÓBB FEBRUÁRBAN VETTÉK ŐRIZETBE OROSZORSZÁGBAN (FORRÁS: NADYARIOT / INSTAGRAM)

 

A Lázadj! tíz pontja három alpontot kap mindig: szavak, tettek és hősök. Tolokonnikova ezzel a módszerrel lép túl az állandóan a saját történetébe kapaszkodó one hit wonder kategórián: viszonylag gyorsan kiderül, hogy jóval szélesebb körű műveltséggel rendelkezik, mint a legtöbb kritikusa (hivatkozott és ajánlott irodalmának nagyrésze még le sincs fordítva magyarra), de ezt a műveltséget nem nagyképűen prezentálja, hanem egyszerűen megosztja a tudást.

 

Értelemszerűen visszatérő elem a Pussy Riot múltja is, ahogy a börtönévekből is elég sokat kapunk, de ezeket valahogy sikerült úgy csomagolni, hogy nem tűnnek gátlástalan önpromónak.

 

Tolokonnikova legnagyobb dobása nem is feltétlenül az, hogy összességében általában igaza van: nem ő az első újbalos aktivista, aki világrendet akar váltani, és nem is az utolsó. Viszont valószínűleg mind közül a legszerényebb: bár néha az az ember érzése, hogy a valósnál jóval nagyobb fontosságot tulajdonít magának, azért meglepően őszintén jut el oda is, hogy a mostani életét főleg annak köszönheti, hogy teljesen indokolatlanul börtönbe zárták. A mostani élet alatt azt értem, hogy ha minden igaz, jelenleg épp Los Angelesben lakik, ami azért elég szép ugrás a 180 ezres sarkkörön túli iparvárosból, Norilszkból.

 

 

A könyv nem egyszerűen a populista jobboldal vagy diktatúrák megdöntését támogatja, hanem épp olyan lelkesen ostorozza a nyugati fogyasztói társadalmat is, külön hangsúlyozva, hogy az USA és Oroszország szép lassan annyira szeretné legyőzni a másikat, hogy lassan egymás tükörképévé válnak. 

 

Magyar szempontból nagy büszkeség, hogy bár nem túl sokszor, de azért feltűnik a mi Orbán Viktorunk is a boldogság ellenségei közt, noha Tolokonnikova érezhetően inkább Putyinnal és Trumppal van elfoglalva.

 

A fő üzenetek nagyon egyszerűek: merjen mindenki maga lenni, ne várjunk másokra, és lehetőleg mindent próbáljunk meg magunknak megcsinálni, a tíz pont tulajdonképpen ezeknek a tovább görgetése. Ami miatt mégsem egy ócska kliséhalmaz a végeredmény, az Tolokonnikova attitűdje: még olvasva is olyan lendülete van, ami miatt az ember azon kapja magát, ő is szeretne részt venni valami demonstrációban, vagy elkezdi támogatni a férfiak magassarkú-hordását.

 

Tulajdonképpen maga a szerző is beismeri, hogy nem mindig a minőség a fontos: az ötödik szabályában például azt kéri, a zenészt vagy festőt ne gátolják meg esetleges tudásbeli hiányosságai, mivel a lendület és a szenvedély mindennél többet ér. Maga a könyv is ilyen: néha egészen megmosolyogtató figyelni, ahogy Tolokonnikova rajong az amerikai szocáldemokrata Bernie Sandersért (aki akkor még értelemszerűen nem lépett vissza az elnökjelöltségtől), de közben mégiscsak egy olyan emberről beszélünk, aki egy szibériai börtönben éhségsztrájkkal érte el az embertelen munkaidők csökkentését.

 

TOLOKONNIKOVA LIVE-OZIK (FORRÁS: NADYARIOT / INSTAGRAM)

 

A Lázadj! nem is tudományos műnek lett szánva, inkább valami olyasmi, amit minden lánglelkű fiatalnak nyugodt szívvel ki lehetne osztani azért, hogy ismerkedjen a fogalmakkal, jelképekkel és emberekkel.

 

Tolokonnikova összességében az az ember, amit automatikusan kitermelnek az Oroszországhoz hasonló helyek: amikor a visszafogott objektív kritika már el sem jut a közönséghez, előbb-utóbb páran elkezdenek annyira hangosan kiabálni, amit ha nem is értünk meg, legalább felfigyelünk rá. És ha már felfigyelünk valakire, akkor kifejezetten jó, ha olyan ember kapja ezt a figyelmet, aki még a legagresszívabb írásaiban is mosolyra és kedvességre buzdítja elvtársait a szokásos lámpavasazás helyett.

 

Minden demagógia ellenére nekem fontos könyv lett a Lázadj: azért az, mert bármilyen demagóg sokszor, azért néha felidézni, hogy a politika nem feltétlenül hatalomtechnikai kérdés, hanem néha elvek is vannak mögötte.

 

Egyszerű és hangos válaszok és javaslatok azokra az időkre, amikor már úgy érezzük, elfogyott körülöttünk a levegő. 

 

Összességében háromféle embernek tudom melegen ajánlani a könyvet: útkereső fiataloknak, kiábrándult ellenzékieknek, és azoknak, akik azt hiszik, ez a Pussy Riot-dolog csak három feltűnési viszketegséges buta nő felfújt hülyesége. Az persze más kérdés, hogy ahogy mondjuk a szintén nagyon kapitalizmusellenes Rage Against the Machine is, úgy a Pussy Riot is kicsit a kapitalizmus terméke lett: Tolokonnikova nemcsak Los Angelesben vészeli át most is a koronavírust, de Instagramon lelkesen árulja pólóit és egyéb termékeit. Az persze már más kérdés, hogy sokkal boldogabb világban is élhetnénk akkor, ha a többi influenszer is a 68-asokról vagy Martin Luther Kingről értekezne sminktippek helyett.

 

Nadya Tolokonnikova pontjai:

 

1. Kalózkodj!

 

2. Csináld magad!

 

3. Vedd vissza a lázadás örömét!

 

4. Hozd a frászt a kormányra!

 

5. Kövess el művészbűnt!

 

6. Leplezd le a hatalmaskodást!

 

7. Ne add fel könnyen! Tarts ki! Szerveződj!

 

8. Szabadulás a börtönből

 

9. Teremts alternatívákat!

 

10. Légy, ami akarsz!

 

KIEMELT KÉP: Azonnali / Nadya Tolokonnikova Instagram

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester nem áll bele a miniszterelnök-jelölti küzdelembe, pedig Márki-Zay nemrég még erre kérlelte. Karácsony azt is mondta: a fővárosi korrupcióellenes bizottság a saját koalíciós partnereinek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Aleksandar Vučić szerb elnök pedig úgy reagált a tüntetésekre: ha az ellenzék változást akar, akkor vagy nyerjék meg a választásokat vagy öljék meg őt.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

Az EU nem egy bankautomata olyan tagállamok számára, akik figyelmen kívül hagyják az alapvető szabályokat, írták a néppárti EP-képviselők.

A fából készült alkotást július 4-én, az amerikai függetlenség napján gyújtották fel.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Három borásztehetség, bor, bogrács, vezetett kóstoló, dűlőtúra. Mád, július 11.

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás