Nekik szurkolhatsz, ha nem szereted se Bident, se Trumpot

2020.04.25. 17:54

Eleged van a az amerikai kétpártrendszerből, ami nyolcvanéves öregembereket produkál, unalmas elképzelésekkel? Szurkolj valamelyik törpepártnak a novemberi amerikai elnökválasztáson, bemutatjuk a három nagy esélyest!

Nekik szurkolhatsz, ha nem szereted se Bident, se Trumpot

Mindenki hallott már a Demokrata és Republikánus Pártról Amerikában, és valószínűleg sokan fel is tudnák sorolni az elnökjelöltjeiket a novemberi elnökválasztásra (Joe Biden és Donald Trump). Bár abszolút dominálják a közéletet, rajtuk kívül is vannak még pártok az Egyesült Államokban, nem is kevesen: a Zöld Párt, a Libertariánus Párt, és a Konstitucionista Párt is az esélytelenek nyugalmával állít elnökjelöltet novemberben.

Pártoskodás = polgárháború

Az Egyesült Államok alkotmányában nincs szó pártokról – sőt, az alapító atyák közül John Adams és George Washington is kifejezetten ellenezte, hogy a megszülető köztársaságban pártok mentén szerveződjön a közélet, félvén, hogy a felkorbácsolt indulatok folytonos polgárháborús állapotokhoz vezetnének. Sajnos vagy sem, de nem lett igazuk: már az 1790-es években megkezdődött az amerikai pártpolitika kétosztatúvá válása, egyik oldalon a Föderalisták, a másikon a Demokrata-republikánus Párttal.

Mivel a választási rendszer igen aránytalan, és kétosztatú pártpolitikai teret eredményez, soha nem volt huzamosabb ideig három nagy politikai párt a választók tudatában – de ez nem azt jelenti, hogy nem voltak folyamatosan kihívók. Ezeket a pártokat egységesen „third party”, azaz harmadik pártoknak becézik, bár összeszámolva őket a sorszámuk már lehet, hogy negyedik, ötödik, stb.

Bár az ismertség és a befolyásos, pénzes donorok teljes hiánya miatt esélytelenként indulnak a jelöltjeik, okoztak már meglepetéseket a modern politikatörténetben. Ilyen volt például 1992-ben Ross Perot, aki függetlenként célozta meg a Fehér Házat. Milliárdosként megtehette, hogy annyi adásidőt vásárol magának, amennyit csak akar (ezt az új műfajt elnevezték infomercialnak, az információ és reklám – commercial szavak összegyúrásából), így

a csapból is az folyt, hogy Ross Perot egy asztal mellett, félórás etapokban, diagramokon pálcával mutogatva kampányol saját elképzelései mellett.

Novemberben óriási meglepetésre a szavazatok 18,9 százalékával (!) Ross Perot a republikánusok szerint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy George H. Bush végül egyetlen ciklust ért meg elnökként, és demokrata kihívója, Bill Clinton vehette át a Fehér Házat. Ekkora sikert modernkori elnökválasztáson azóta sem ért el független jelölt vagy harmadik párt, a kisebb téttel bíró kormányzóválasztásokon viszont már igen.

A 2019 NYARÁN ELHUNYT PEROT 1992-BEN 18,9 SZÁZALÉKOT KAPOTT. A REPUBLIKÁNUS ELNÖK, GEORGE H. BUSH 37,4 SZÁZALÉKOT, DEMOKRATA KIHÍVÓJA, BILL CLINTON 43-AT.

Ross Perot a meglepő 1992-es sikerét követően alapította meg a Reform Pártot, aminek egyetlen jelentős győzelmét Jesse Ventura hozta. A korábbi pankrátor és NAVY Seal-kommandós, vietnámi veterán (eredeti nevén James George Janos) 1998-ban nyerte meg a minnesotai kormányzóválasztást. Ő már kézzelfoghatóbb eredményeket hagyott maga után: beiktatása után elhangzott évértékelő beszédében úgy fogalmazott „a regnálásom célja nem az, hogy jól érezzék magukat alatta az emberek, hanem hogy kiprovokáljam őket az apátiájukból” – mindenesetre egy négymilliárdos költségvetési többletből sikerült négy év után 4,5 milliárdos deficitet hagynia az utódjára.

Perot Reform Pártja azóta eltűnt a süllyesztőben, de 2016-ban a szavazatok közel öt százalékát három törpepárt szerezte meg: a Libertárius Párt, a Zöld Párt és a Konstitucionalista Párt.

„Minimális állam, maximális szabadság” – ők a Libertárius Párt!

A pártot 1971-ben alapították, 2016-ban összesen 4.5 millió szavazatot szerezve a legnépszerűbb törpepárt voltak az elnökválasztásokon indulók között. A 2012-ben és 2016-ban is induló elnökjelöltjük, Gary Johnson szerint a „Libertárius Párt” kulturálisan liberálisabb a Demokratáknál, és fiskálisan konzervatívabb a Republikánusoknál. Ezek után nem okoz meglepetést, hogy a Libertárius Párt egy 19. századi értelemben vett klasszikus liberális párt, laissez-faire gazdaságpoltikai törekvésekkel:

lehetővé tennék, hogy emberek „kiiratkozzanak” a szociális jóléti állam szolgáltatásai közül, adót csökkentenének, és szigorúan nonintervencionalista külpolitikát folytatnának:

maga a párt részben a vietnámi háború ellenzésének apropóján alakult meg. Bár nehéz elképzelni a modoros és archaikus angolt használó honlapjuk alapján, de az éjjeliőr-állam mellett lándzsát törő Libertárius Párt szemében a marihuána legalizálásával nem szűnt meg a droghasználók jogtalan elnyomása – hát miféle szabadság ez, amit az állam kegyként gyakorol, és nem engedi meg, hogy az emberek önellátó módon, otthon növesztett marihuánapalántákkal lássál el magukat, minden eshetőségre felkészülve, mint amilyen például egy világjárvány?

Bár az önellátás a párt legfontosabb értéke, azért minimális segítséget, úgy tűnik, el lehet fogadni a politikusoktól: itt van a garantáltan kormány- és állammentes házi kézfertőtlenítő előállításához a recept, hisz nehogy már valakinek holmi ingatag ellátási láncokra kelljen támaszkodni ilyen vészterhes időkben, ha már marihuánát nem mindenhol lehet korlátlanul a kertben növeszteni.

Konstitucionista Párt, korábban Amerikai Adófizetők Pártja

1991-ben alakult az Amerikai Adófizetők Pártja, ami 1999-ben átnevezte magát Konstitucionista Párttá. A lényeg ugyanaz maradt: az alkotmány szó szerinti értelmezése, méghozzá az Alapító Atyák szándékának tiszteletben tartásával (ami szerintük a napnál is világosabb).

Ennek megfelelően követelik az ENSZ, és mindenféle nemzetközi szervezetből való azonnali kivonulást, a szabadkereskedelmi megállapodások felmondását és a fegyvertartáshoz fűződő jogok liberalizálását. Jelöltjük 2016-ban Darrell Castle volt, 203 ezer szavazattal a hatodik legnépszerűbb jelöltnek bizonyult.  A 2020-as választásokra még nincs meg a jelölt, de már nem kell sokat várni: május 1-2-án szervezik meg a párt jelöltállító konvencióját telefonon.

A legesélyesebb esélytelenek, a Zöld Párt

Az utolsó szabad szemmel látható párt a Zöld Párt, akik országosan a 2000-es elnökválasztáson váltak igazán ismertté: ekkor történt, hogy legendásan szoros csatában győzte le a demokrata Al Gore-t az ifjabbik Bush: az egyik csatatérállamban, Floridában Bush 537 szavazattal verte meg Al Gore-t, miközben a zöld Ralph Nader 97 421 voksot kapott. Így lett a demokraták szemében bűnbak a Zöld Párt jelöltje, aki akkor a párt történetében messze a legtöbbet, 2,7 százalékot zsebelt be. A Zöld Párt 2020-as elnökjelöltje egyelőre nincs meg, de a legesélyesebb Howie Hawkins, az egyik társalapító a megmérettetésre.

A párt általános közutálatnak örvend a demokraták körében: meggyőződésük, hogy ha 2000-ben és 2016-ban a Zöldek jelöltje nem indult volna kulcsfontosságú csatatérállamokban, akkor a Bush- és a Trump-elnökség nem történt volna meg

– már amennyiben feltételezzük, hogy a Zöldekre érkező szavazatok egy az egyben átkonvertálhatóak a demokrata jelöltre, ami egyáltalán nem evidens. Bernie Sanders kiszállásával az ökoszocialista párt komolyan rámozdult a Demokrata Pártból kiábrándult szavazókra (akiket nem mindig kell győzködni, lásd korábbi riportunkat a témában), ezért nagyon érdekes lesz, vajon megdönti-e idén a 2000-ben felállított rekordot a Zöldek idei jelöltje.

CÍMLAPFOTÓ: A pártok Facebook-oldalai

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek