Így harcol a koronavírussal az immunrendszered

2020.04.28. 14:00

Szeretnéd megérteni, pontosan mit tesz az emberi testtel az új koronavírus, és miért halnak bele egyesek abba, amit mások észre sem vesznek magukon? Kíváncsi vagy rá, mitől függ, hogy mennyi ideig tart az immunitás a betegségen már átesetteknél? Elmagyarázzuk!

Így harcol a koronavírussal az immunrendszered

Akár 21 nap is eltelik, mire az emberi szervezet immunissá válik az új koronavírusra. De mi tart ennyi ideig? Az El País cikke alapján összeszedtük a legfontosabb állomásokat. Az idő a vírus kezére játszik, mert exponenciálisan tud terjedni – minél tovább békén hagyják, annál több példánya fog szédítő sebességgel szaporodni:

egyetlenegy koronavírus háborítatlan körülmények között 8-12 óra alatt legalább 10 ezer másolatot tud készíteni magáról, újabb 8-12 óra múlva pedig már 10 ezerszer 10 ezer, vagyis százmillió lesz belőlük.

Mindeközben az emberi szervezetnek 15-21 nap szükséges a teljesértékű immunválaszhoz. Ez a lassúság viszont az alaposságnak is köszönhető: az immunrendszerünk többmilliárd sejtből épül fel, melyek mind arra specializálódtak, hogy beazonosítsák és elpusztítsák a kórokozókat. Egyrészük a gyors immunreakcióért felel. Másokat később aktivál az immunrendszer, akkor, ha az elsődleges vonalat képező sejtek csődöt mondtak, és jelzik a szervezetnek: többre lesz szükség.  

A frontvonal

Az elsődleges védelemért a monociták, és a belőlük kialakuló makrofágok felelnek: ez a fehérvérsejt kórokozók és sejttörmelékek felfalására specializálódott, a test szinte valamennyi szövetében megtalálható. Nem véletlenül „falósejt” a becenevük: bármi, ami kisebb egy vörösvértestnél, és nagyobb az antitesteknél, azt bekebelezik, és a bennük lévő lizoszómák feladata, hogy bármit lebontsanak, ami nem a makrofág testéhez tartozik. Miután telezabálta magát vírussal, dendritikus sejtté alakul, és a felszínére tűzi a lizoszómák munkája nyomán keletkezett törmeléket, ami a koronavírus esetében a kórokozó fehérjéiből áll – róluk majd pár bekezdéssel lejjebb. Ezt azért teszi, hogy információt adjon a környezetének arról, pontosan hogyan néz ki a betolakodó.

A makrofágok munkáját a természetes ölősejtek segítik, amelyek felismerik a kórokozókra jellemző mintázatokat, döntő szerepük van a vírussal fertőzött, vagy tumoros sejtek felkutatásában és elpusztításában.

A megboldogult vírus fehérjéinek a neve ebben a fázisban már ismerősen csenghet: ún. antigének lesznek, minták az immunrendszer többi egysége számára, hogy ha szembejön egy még élő vírus, tudják, hogyan néz ki, és hogy meg kell semmisíteni. Győzött az immunrendszer, már az első vonalban szolgáló makrofágok és NK sejtek is elegendőek voltak, hogy megállítsák a koronavírust, ami miatt két hónapja otthon ülünk!

A megfertőzött emberek 80 százalékánál pontosan ez a helyzet – tünetmentesen legyőzi a szervezetük a vírust, vagy felső légúti fertőzés tüneteit mutatják.

Előfordulhat, hogy a makrofágok, ölősejtek nem bírnak a koronavírussal, az ugyanis képes gátolni az úgynevezett interferonok termelődését – az interferon egyfajta citokin, aminek az a feladata, hogy baj esetén értesítse a közvetlen szomszédságban tanyázó sejteket, hogy számítsanak rá, hamarosan hozzájuk is „bekopogtat” valaki. Ebben az esetben a fertőzés kiterjed a tüdőre is.

ÍGY NÉZ KI EGY MAKROFÁG MIKROSZKÓP ALATT. FOTÓ: WIKIPÉDIA

Az első tünetek megjelenése

Ha egy sejt rájön, hogy éppen egy vírus sokszorosítja magát odabent, apoptózist, azaz programozott öngyilkosságot követ el. A koronavírus azért (is) egy aljas dög, mert a genomjában van egy szakasz, ami pontosan ennek a műveletnek a megakadályozására képes –

gyakorlatilag kicsavarja a sejt kezéből a kést, ami így a közvetlen környezetét sem képes figyelmeztetni, hogy „helló, betolakodó, zárjátok a kapukat, és senkit se engedjetek be”.

Mivel minden ember immunrendszere picit más, a vírus munkálkodása az apoptózis ellen nem mindenkinél egyaránt sikeres, de akinél igen, ott lejut a tűdőig a vírus, és akkor bizony komoly gond van. Ha az immunrendszer a koronavírus furfangja miatt mindezidáig nem is érzékelte komoly behatolás nyomait, a tüdőben ez megváltozik, ezért az immunrendszer úgy megkongatja a vészharangot, hogy az akár a páciens halálához is vezethet (ha nem tenné, akkor persze a vírusfertőzésbe halhatna bele a páciens).

Egyes emberek esetében a tüdőben található makrofágok a normálisnál sokkal több citokint kezdenek termelni: a citokinek a sejtek közti kommunikációt biztosítják, innen a becenevük: jelzőmolekulák. Ezek a fehérjék többek között a hőháztartást is szabályozzák, a termelésükkel pedig fokozódnak az első tünetek: láz, köhögés, rossz közérzet. A túl sok citokin a tüdőben felfokozott gyulladást okoz, ami a tüdő elvizesedéséhez és a páciens fulladásához vezethet. Citokinek nem csak itt, hanem más szövetekben is termelődnek: az agyban, a májban és a csontvelőben. Itt három különböző reakciót váltanak ki:

1. Az agy hipotalamuszába érkezve manipulálják a hőháztartást, belázasodik a beteg.

2. A citokin a csontvelőt még több monocita termelésére ösztönzi: a megnövekedett számú monociták még több citokint termelnek, ami a csontvelőbe jutva még több monocitát eredményez…

Így alakul ki az az ördögi kör, ami súlyos esetben az immunrendszer összeomlásához, egyben a koronavírusos beteg halálához is vezethet. A szakma ezt a jelenséget hívja leegyszerűsítve „citokinviharnak”.

Nem tudjuk, hogy mely betegségek valószínűsítik a citokinvihar kitörését,

de az több mint valószínű, hogy mindennek genetikai háttere lehet – a legapróbb különbség két ember genomja között teljesen eltérő válaszhoz vezethet a fertőzöttek immunrendszerei között. Nagy Britanniában és Izlandon közel egymillió ember genomját derítették fel és őrzik az orvosi leleteikkel együtt: nagyon érdekes lesz a járvány lezárultával összevetni a fertőzöttek genomjának jellegzetességeit azzal, hogy hogyan reagált a szervezetük, kinél produkált a fertőzés citokinvihart, és kinél nem.

3. A májban termelődő citokinek két reakciót váltanak ki:

+ egyrészt ferritin termelésre ösztönzik a szervet, ami egy fehérjemolekula, és nagy mennyiségű vasmolekula megkötésére képes: alapvető funkciója van a vas tárolásában
(azért kötjük meg a vasat, mert minden baktérium szaporodásához elengedhetetlen: tehát a ferritin termelés anti-bakteriális védekezés. Itt most nincs jelentősége, de a természetes immunrendszer ilyen „buta”);

+ másrészt CRP („ckomplement-reaktív protein”) kibocsátását idézik elő. Ez a fehérje gyulladás esetén termelődik a májban, a sejtek egyik speciális membránfehérjéjét képes felismerni, s ha hozzákötődik, a makrofágok felismerik, és bekebelezik azt. Ennek a két fehérjének a jelenléte árulkodó az orvosok számára, hogy megállapítsák a páciens kilátásait: komoly szövődmények előfordulását általában ezeknek a magas szintje előzi meg.

Az immunrendszer első és második vonala közötti kapocsként helyezkednek el a dendritikus sejtek. Ők azok, akik a makrofágok által bekebelezett és a lizoszómák által szétszedett vírus darabkáit a nyirokrendszer csomópontjaiban körbehordozzák, hogy megtanítsák az ott lévő T és B limfocitáknak, hogy ellenségként ismerjék fel a koronavírust.

Ezeket a nyirokcsomókat egy kocsmához lehetne hasonlítani, ahol a keménykötésű T és B limfociták iszogatnak, majd belép a dendritikus sejt, nagyra nőve, hogy minél nagyobb felületen mutassa a szétszedett koronavírust, és megkérdezi, kinek ismerős ez a fickó itt a plakáton.

A limfociták pedig felkerekednek, hogy ha szembejön velük egy ilyen valami, elpusztítsák azt.

A védelem második vonala: a Th és B limfociták

A limfociták fehérvérsejtek, a csontvelőben termelődnek. A Th-limfociták (T típusú; h, mint helper, azaz segítő) körbeutazzák a testet, hogy megtalálják a betolakodókat és átadják az ezekkel kapcsolatos információt a B és a CTL-nek nevezett T sejteknek. A művelet közben citokinokat termelnek, amelyek további T és B limfocitákat aktiválnak. Az így aktivált T-limfocitákat citotoxikus T-limfocitának, CTL sejteknek hívjuk, mert elpusztítják a szervezet vírusfertőzött vagy rákos transzformáción átesett sejtjeit.

Ők felelősek például a szervátültetés során a kilökődési reakciókért is. Miután aktiválódtak, bekerülnek a véráramba, körbeutazzák a testet, és elpusztítják a megfertőzött sejteket.

A B-limfocitáknak naponta sok milliárd változata van: mindegyik egy egyedi antitestet termel, ami leginkább egy kulcshoz hasonlít. Amikor egyikőjük tökéletesen be tudja illeszteni a kulcsát a vírus felszínén található fehérjegyűrűbe (ami elektronmikroszkóp alatt a nap koronájához hasonlít, innen a koronavírus név), féktelen iramú osztódás következik, és a megfelelő kulccsal rendelkező B-limfocita több ezerszer lemásolja magát. Ezután körbeutazza a testet, és immunoglobin M-et (IgM) és immunoglobin G-nek (IgG) nevezett antitesteket termel.

AZ OMINÓZUS KORONÁK. FOTÓ: WIKIPÉDIA

+ Az IgM antitestek a fertőzést követően 4-12 nap után már észlelhetőek a szervezetben. Tízkarú molekulák, amelyeknek egyetlen dolga, hogy a vírus külső proteinkarjaihoz kapcsolódjanak (megakadályozva ezzel, hogy az közben egészséges sejtekhez kapcsolódjon velük), és hívják a makrofágokat, hogy pusztítsák el a vírust. Ezek az antitestek lazán kapcsolódnak a vírushoz, és ha sikerrel járnak a behatoló elpusztításában, nem kezdődik meg az IgG-k termelése.

Minél súlyosabb a betegség, annál könnyebben birkózik meg vele felépülés után, újrafertőzés esetén az immunrendszer (a spanyolnátha túlélői például évtizedekkel a felépülésük után is termelték az ellenanyagot), az IgM-ek bevetésével viszont még nem alakul ki tartósan védő antigén a szervezetben, tehát memória sem arról, mit kell előállítani, ha még egyszer ezzel a vírussal találkozna a szervezet.

+ Az IgG-k 14-21 nap után észlelhetőek a szervezetben az első tünetek megjelenése után. Nekik csak kettő karocskájuk van, de azok sokkal alkalmasabbak, hogy a vírus fehérjegyűrűjéhez kapcsolódjanak, amíg megérkezik egy makrofág, hogy elpusztítsa azt.

Mindezek után, ha minden rendben megy, a megfertőzött személy meggyógyul, immunmemóriával és antitestekkel folytatja az életét – egy ideig biztosan. A fentebb taglalt okok miatt

közel sem ugyanolyan mértékű a védettség attól függően, hogy az illető teste elkezdett-e IgG-t termelni vagy sem.

Az orvostudomány egyik nagy kérdése jelenleg a koronavírussal kapcsolatban, hogy milyen hosszú ideig rendelkeznek a gyógyult emberek immunitással. Ez egyelőre bizonytalan. Annyit biztosan tudunk, hogy egyes emberekben az antitestek 39 napig jelen vannak a szervezetben az első tünetek megjelenése után, de azt jelenleg is kutatják a tudósok, hogy ezek hónapokkal a fertőzés után is megtalálhatóak-e a szervezetben.

Valami hasonló a helyzet a limfocitákkal is. A teljes immunválaszhoz hozzátartozik, hogy memória-limfociták képződnek a vírussal való találkozás után, amelyek hosszú idő után is felismerik a fertőzést, és egy nagyon gyors válaszreakciót váltanak ki az immunrendszerből.

Ha sikerül hatásos védőoltást csinálni, akkor az képes lesz hosszantartó védettséget biztosítani, sokkalta tartósabbat, mint amilyet egy enyhe tünetekkel lezajló természetes fertőzés képes lenne kiváltani. Ha el szeretnénk érni a „nyájimmunitást”, az csak egy ilyen védőoltással lesz megvalósítható.

Köszönjük Dudás Ernő professzor úrnak a szakmai lektorálást!

BORÍTÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek