Alkotmányos válsággal fejelhetik meg a koronavírust a lengyelek

Trükkös jogi kiskapuk sorozatával, megkérdőjelezhető tisztaságú postai szavazással, az ellenzék heves alkotmányos kritikái mellett szalad bele Lengyelország május 10-én az elnökválasztás első fordulójába a koronavírus-járvány kellős közepén. Mindezt úgy, hogy annyira azért nem lenne muszáj pont most elnököt választani: de miért ennyire fontos a kormánypártnak a választás, és mit mond erre az ellenzék?

Mint arról az Azonnalin is beszámoltunk, április 6-án egy igen érdekes törvényt fogadott el a lengyel parlament alsóháza, a Szejm: ebben az abszolút többséggel rendelkező nacionalista-szociálkonzervatív Jog és Igazságosság kormánypárt és jobbos koalíciós partnerei lehetővé tették, hogy Lengyelország az egyre válságosabb koronavírus-helyzet ellenére május 10-én megtarthassa az akkor esedékes elnökválasztás első fordulóját.

Miközben a lengyeleknél már tízezer fölé emelkedett az igazoltan koronavírussal fertőzöttek száma, az országban már el is kezdték kinyomtatni a szavazólapokat, melyeket nem más, mint a lengyel posta juttathat el a csaknem harmincmillió lengyel választóhoz. A járványügyi előírások miatt ezeket a postaládákba dobják be a postások – akinek nincs, az egyelőre úgy tűnik, így járt –, majd a szavazás során speciális, erre a célra készített levélgyűjtőszekrényekben gyűjtik a leadott szavazatokat. Ezt követően a szavazatok a regionális szavazatszámláló bizottságokhoz kerülnek, akik innentől a hagyományos formában összesítik a voksokat, majd hirdetik ki a kétfordulós elnökválasztás első körének eredményét.

Vagy mégsem?

Ugyanis az eddig példátlan, és kényszer szülte levélszavazós megoldás igencsak ingatag jogi alapokon áll, és a lengyel politikai életben óriási a fejetlenség a választások lebonyolításával kapcsolatban. Miközben a Kaczyński-féle kormánypárt makacsul ragaszkodik a voksolás megtartásához, a távszavaztatás miatt szembekerült a PiS álláspontjával eddig oly hűséges koalíciós partnere is – akin ráadásul a kormány többsége is múlik a parlamentben. És míg a kis koalíciós partner alkotmánymódosítással két évvel halasztaná az egész voksolást, az ellenzék rendkívüli állapot bevezetését és egy év halasztást követel. Egyszerűbben megfogalmazva:

Négy plusz négy év teljhatalom

A történet tavaly október 13-án kezdődött: amíg Magyarország új önkormányzatokat választott, a lengyelek éppen parlamentet. Az országban 2015 óta töretlen a Fidesszel rendkívül jó viszonyt ápoló Jog és Igazságosság párt (PiS) hatalma, élén a Lengyelország informális vezetőjének tartott Jarosław Kaczyńskivel. Mindezt úgy, hogy Andrzej Duda államfő képében az elnöki palotában is a PiS embere ült, öt éven át zavartalanul folyhatott tehát a Kaczyński-féle államépítés, melyet csak az uniós szervek a (sokak szerint a jogállam és a bírói függetlenség leépítését célzó) lengyel igazságügyi reform miatti ejnyebejnyézései szakítottak meg.

Azzal, hogy a PiS és koalíciója tavaly is meg tudta szerezni az alsóházi többséget – igaz, a felsőházit elbukták –, és ismét kormányt tudott alakítani, már csak egyvalami maradt hátra:

A koronavírus előtt jól is álltak a dolgok a PiS számára: az ellenzék megosztott, Duda a közvélemény-kutatások élén.

A Lengyelországban is egészen komoly méreteket öltő világjárvány azonban bezavart: ekkor döntött úgy a PiS, hogy koronavírus ide vagy oda, keresztülverik májusban az elnökválasztást az állami posta segítségével. Az alsóház április 6-án elfogadott egy távszavazást lehetővé tevő törvényt, melyet először a felsőháznak kell véleményeznie, ezt követően a törvény visszakerül az alsóházba egy újabb szavazásra, majd az elnök aláírja azt, és hatályba lép.

Ellenzéki obstrukció

A gyönyörű tervbe a felsőházat tavaly októberben megszerző ellenzék zavart csak közbe, amely természetesen nem volt elragadtatva a járvány közbeni levélszavazás gondolatától. A felsőháznak bár nincs sok befolyása, de egyvalamit biztosan megtehet: a törvényjavaslatokat véleményezheti, ehhez pedig az alkotmány szerint legfeljebb egy hónap áll rendelkezésére. Miután pedig a távszavazást elítélő ellenzéki hangokról a kormánypárt hallani sem akart, az ellenzék az utolsó eszközéhez folyamodott –

így akadályozva a választás lebonyolítását.

A felsőház elnöke, a PO-s Tomasz Grodzki már kijelentette, a ház a rendelkezésre álló teljes időt felhasználja majd ahhoz, hogy állást foglaljon a törvényről, így az a legfeljebb május 6-ig tartó ellenzéki obstrukció miatt leghamarabb május 7-én kerülhet a parlament elé: mindez azt jelenti, hogy a levélben tartott elnökválasztás jogi alapja mindösszesen három nappal a tényleges választás előtt válik véglegessé.

Ez pedig egy sor alkotmányjogi problémát felvet, melyeket a Konkret24 elemzése összegzett: lehet-e egyáltalán postázni a szavazatokat, ha az ezt lehetővé tevő törvény még nincs hatályban? Elhalasztható-e a választás, ha nem lenne elég idő a felkészülésre? És hogy szavazzanak azok, akik például hatósági házi karanténban vannak, leveleket pedig nem is kézbesít nekik jelenleg a posta?

Nem is biztos, hogy mindenki tud szavazni

Utóbbiak a járvány miatt értelemszerűen nem hagyhatják el lakhelyüket vagy tartózkodási helyüket, máskülönben pénzbírságot kaphatnak, de akár büntetőeljárás is indulhat ellenük. Ráadásul a lengyel posta – amely a már nyomtatás alatt álló szavazólapokat kézbesíti –, nem is szállít ki semmilyen küldeményt a házi karantén alatt állóknak. Vagyis egyáltalán nem tisztázott, hogy hogyan szavazhat az elnökválasztáson egy olyan lengyel állampolgár, aki május 10-én még karantén alatt van – és akinek egy levélgyűjtőszekrénybe kéne bedobni a szavazatát, az utcára ebből a célból mégsem mehet ki.

ahogyan több alkotmányjogász szerint ez nemcsak a hatósági karanténosokat, hanem minden lengyelt érint, hiszen a posta által sima – tehát nem ajánlott – levélként kézbesített szavazócédulák közel sem biztos, hogy minden egyes szavazópolgárhoz eljutnak. Ha pedig el is jutnak, nincs rá garancia, hogy minden egyes háztartásban a helyes címre, a megfelelő embernek kézbesítik a szavazólapokat.

Választási törvény > felhatalmazási törvény

További probléma, hogy az április 6-án elfogadott törvény (amelyiken most kotlik a felsőház) megfosztotta a választási bizottságot egy fontos jogkörétől: a szavazócédulák mintáinak megtervezéséről és azok sorrendjének meghatározásától. Ezzel helyette az Állami Tulajdonok Minisztériuma (igen, tényleg létezik ilyen) lett volna megbízva, ugyanakkor, mivel a bizonyos április 6-i törvényt, mely ezt a jogot a minisztériumra ruházta volna át, még tárgyalja a szenátus, nem volt jogi alapja a szavazócédulák tervezésének kiszervezéséhez.

De akkor mégis hogyan kezdődhetett el a szavazócédulák nyomtatása a lengyel állami biztonsági nyomdában? Úgy, hogy Mateusz Morawiecki miniszterelnök a nyomtatást nem a választási törvényre (miután az ezt nem teszi lehetővé),

Jacek Sasin miniszterelnök-helyettes szerint ezzel a Választási Bizottság jogai egyáltalán nem sérültek, hiszen a szavazólapok mintái és a nevek sorrendjének meghatározása már februárban kész volt.

A szavazólapok egyébként a tervek szerint 7-10 nappal a választás előtt már eljutnak a lengyelek postaládáiba, csakhogy ehhez nem másra lesz szükség, minthogy úgy postázzák ki a leveleket, hogy egyébként a távszavazásnak még nincs is jogi alapja, hiszen a szenátus május 6-ig legalább ül a választást lehetővé tevő törvényen. Sasin szerint ha mégsem sikerülne lefolytatni a választást, a már kiküldött szavazócédulák elveszítik hivatalos jellegüket, az emiatti pénzkidobásért pedig a felelősség az ellenzéki többségű szenátust illetné.

Elnök nélkül

Oké, tehát sokan még nem tudják, lesz-e egyáltalán szavazócédulájuk, még többen a választás tisztasága miatt aggódnak, de az, hogy május 10-én választás lesz, már biztos? Egyáltalán nem, legfeljebb a PiS univerzumában, ahol Sasin miniszterelnök-helyettes szerint száz százalék, hogy lesz választás tizedikén, annak ellenére, hogy az ellenzék húzza-halasztja a dolgot. Persze sokan megkérdőjelezik, hogy a törvény várható, május 7-i hatályba lépése után három nappal minden készen áll-e egy választás megszervezéséhez.

Ha ez nem lenne lehetséges, a PiS kezében van egy utolsó kártya is: végső esetben az alsóház elnöke jogosult a választás időpontjának elhalasztására egy következő munkaszüneti napra. Így meglehet, a választást egy héttel elhalaszthatja a házelnök. Ha pedig az ellenzék sikerrel jár, és az egész választás megy a levesbe, akkor szintén egy érdekes jogi helyzet állna elő:

Hacsak nem hirdet a kormány rendkívüli állapotot a koronavírus miatt, és ezzel automatikusan meghosszabbodik a regnáló elnök ciklusa. Ebből pedig szintén az ellenzék kerül ki győztesen, hiszen a leghangosabban a természeti katasztrófa miatti rendkívüli állapot kihirdetését az ellenzéki Polgári Platform követeli.

Külső és belső ellenzék

A PO azt szeretné, hogy a rendkívüli állapotot hosszabbítsák meg, ameddig indokolt, és jövő májusban már a hagyományos módon – személyes, postai és online szavazás lehetőségével is – voksoljanak. A párt politikusa, Paweł Kowal azzal érvel, hogy mi, ha nem rendkívüli állapot az, hogy „egész Lengyelország otthon ül, maszkokat hord, az üzletek bezártak és sokan aggódnak, mikor térhetnek vissza a munkába”.

Kowal szerint lehet, hogy „szavazást tartanak májusban, de nyilvánvaló, hogy választások nem lesznek”. Mégpedig azért, mert szerinte egy választás része, hogy lehessen kampányt folytatni, egyenlő módon hozzáférni a médiához, emberekkel találkozni, programokat ütköztetni, maga a szavazás pedig csak a választási folyamat egy része. Egy ilyen helyzetben viszont - mikor a jelöltek a vírus miatt kampányaikat felfüggesztették – megtévesztő lenne választásról beszélni.

Önmagában persze nem meglepő, hogy az ellenzék ellenzi a legyőzni kívánt PiS levélválasztásos tervét. Annál nagyobb hidegzuhany lehetett Kaczyński számára, hogy még koalíciós partnere, a korábban PO-val együtt kormányzó, de azóta a PiS-holdudvarba sodródott volt miniszterelnök-helyettes és tudományos miniszter Pawel Gowin is szembehelyezkedett vele. Gowin egy jobbos-neoliberális kispártot, a Megállapodást (Podrozumienie) vezeti, és a PiS-szel kormányoz a legnagyobb harmóniában már ötödik éve. Most azonban törés következett a koalícióban:

Gowin közben az ellenzékkel is kezdett tárgyalni a saját tervéről: ne szavazzanak levélben, hanem módosítsanak alkotmányt, 2022-ig hosszabbítva meg Duda elnöki ciklusát, és majd 2 év múlva májusban szavazzon Lengyelország – azzal a feltétellel, hogy akkor már Duda nem indul. Ám nem talált ehhez támogatást az ellenzéki oldalon.

Miután a PiS vezette koalíció parlamenti többsége a Megállapodástól függ, sokan pedzegették, hogy akár még a kormánytöbbség is széthullhat Gowin ellenkezése miatt, ám ez kevéssé valószínű: Gowin politikai karrierjének végét jelenthetné, ha a vírusválság kellős közepén hagyná faképnél a PiS-t.

Amely viszont mindeközben a kompromisszumkész erőként igyekszik magát beállítani: Artur Soboń miniszterhelyettes azt a narratívát vázolta fel, hogy kormánypárti berkekből már két megoldás is létezik a válságra, a májusi választás, vagy Gowin alkotmánymódosító terve. Eközben az ellenzéknek nincs semmilyen terve – ecsetelte annak ellenére, hogy a PO rendkívüli állapotot követelő megoldása is az asztalon van.

Az alkotmánymódosítás persze a legkevésbé valószínű forgatókönyv: meglehet, hogy végül az ellenzéknek sikerül kiharcolnia a választás elhalasztását – ezzel jelentős politikai sikert könyvelnének el, erőt mutatnának, miközben a jelenlegi, vesztes helyzetből nyernének időt. A legvalószínűbb azonban továbbra is az, hogy május 10-én a PiS leszavaztatja Lengyelországot Andrzej Dudára:

BORÍTÓKÉP: A PiS-es Andrzej Duda a PO-s Donald Tuskkal (aki akkor már az Európai Tanács elnöke volt) 2016-ban / Európai Unió Tanácsa