+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2020. április 19. vasárnap, 07:59
Mi történik, ha egy csapat rendőr úgy dönt, hogy nem lefüleli, hanem meglopja a gengsztereket? És mi történik, ha minden félresikerül a tervben? Orosdy Dániel Wakond című könyvvében már a plusz mondanivalót keressük, miközben valószínűleg egyszerűen egy jól megírt bűnregényről van szó.

Vannak regények, amelyek valamiféle furcsa érzést hagynak az emberben – szövegek, ami után leginkább azon gondolkozom, hogy pontosan mi is volt az a történet, amit el akart mesélni a szerző, és azt miért úgy tette, ahogy.

 

Ismét magyar krimit olvastam, a legutóbb már ismertetett kontextust csak vázlatosan mondom el: egy zsánermű, és ezen belül is kivált egy krimi is akkor találhat igazán be, ha valamit elárul arról a közegről, amiben születik, vagy történelmi krimi esetén arról a korszakról, amiről szól. (Vagy az adott korszakról szóló képünkről árul el valamit, lehet cifrázni.)

 

Orosdy Dániel Wakond című regénye – mert erről a könyvről lesz szó most – azért is megfoghatatlan kicsit ebből a szempontból, mert egy közelebbről meg nem nevezett, Magyarországgal határos kelet-közép-európai országban játszódik, valóságban gyökerező egyértelmű párhuzamokat tehát nem akar vonni a magyar viszonyokkal. 

 

Ennek ellenére mégis egy jellegzetesen magyaros atmoszférát épít fel társadalmi, politikai utalásaival – olyan az egész, mintha Tükörországban járnánk, Magyarország egyfajta torz tükörképe vetül elénk a történet folyamán, leginkább olyan érzés, mintha valamikor a kilencvenes években járnánk; de leginkább úgy, mintha egy amerikai akciófilmben szemlélnénk az országot.

 

A Wakond főszereplője egy lecsúszott rendőr, illetve egy egész lecsúszott rendőri elitosztag, amelynek a valaha szebb reményeket dédelgető vezetője furcsa húzásra szánja el magát, hogy osztályát és életművét megmentse. Értesülnek ugyanis egy nagy drogszállítmányról, amit azonban nem lefülelnek, hanem inkább ellopnak a pénzzel együtt.

 

Az akció azonban természetesen félresikerül, így lecsúszott rendőrünknek, Woiczek Dávidnak menekülnie kell: nem csak a drogügyletben személyesen is érintett veszélyes gengszerfőnök, hanem a rendőrség és a múltja elől is, ahogy az az ilyen történetekben lenni szokott.

 

 

Az utolsó félmondatom azt jelezhetné, hogy a történet klisés, és ez egy bizonyos szintig így is van, de ez egy bizonyos szintig a legtöbb zsánerművel így van.

 

A Wakondban azonban több faktor is elkeni, vagy éppen felforgatja ezeket az ismert akciófilmes kliséket.

 

Az egyik ilyen, hogy szinte elő sem kerül a bajtársiasság: a nyitójelenet megadja az alaphangot, ahol főhősünk és a megfigyelésre kijelölt társa a verekedésig jutnak csak azért, mert nem tudnak megállapodni arról, hogy mi szóljon a rádióból – és ez még csak előrevetít ennél jóval súlyosabb eseményeket a cselekményből, miközben a regény sajátos fekete humora is rögtön megmutatkozik.

 

A másik ilyen, klisék ellen ható dolog éppen az alaphelyzet abszurditása, bár ez nem feltétlenül a regény pozitívuma: egyszerűen nehéz elképzelnem, hogy a regényben megadott motivációk alapján a regényben lefestett karakterek a cselekményt elindító döntésre – a szállítmény ésa pénz ellopására – szánják el magukat. Ugyanis az világos, hogy ezek a figurák nem a rendőrség gyöngyszemei, ahogy az is világos, hogy a korábban jól menő különleges ügyosztály helyzete elég rossz. De hogy egészen pontosan hogyan is segítene ezen a helyzeten a megszerzett pénz, az egyáltalán nem tiszta és logikus.

 

Egy darabig nehezen is függesztettem fel a hitetlenkedésem (van jó magyar fordítása annak, hogy suspension of disbelief?), és ez később is csak azért sikerült, mert az akció félremegy, így az eredeti terven nem kell többé gondolkodni, egészen más dilemmák és kérdések kerülnek a karakterek elé, amiket szépen visz végig a regény.

 

Ami kifejezetten segített még a kezdeti dolgokon túllendülni, az az, hogy elkezdtem úgy elképzelni a történetet, mint egy filmet, amiben magyar színészek játszanak,

 

meglepő, de amint Mucsi Zoltán megjelent a szemeim előtt, rögtön helyére került minden.

 

Összeségében nagyon érdekes könyv a Wakond: jól van megírva, Merényi Dániel (Grafitember) rajzai is hozzák a hangulatot, a történet is elpöfög A-ból B-be. De a nyitómondataimra visszatérve: a végére érve sem tudtam, hogy a feldobott témák közül vajon melyikről is akart szólni a regény. Végső soron talán csak annyiról van szó, hogy egyszerűen csak egy érdekesen megírt krimiről van szó, amiben igazából fölösleges nagy pluszmondanivalókat keresnem.

 

A magyar krimi egyébként ígéretes irányba indul: alig pár hónappal azután, hogy a magyar társadalmi kontextusról értekeztem Mészöly Ágnes könyve kapcsán, annak kiadója, a Prae.hu pályázatot hirdetett, amelyben az elmúlt években általuk kiadott négy magyar krimi sikerére alapozva keresnek hasonló szövegeket, amelyek reflektálnak a magyar környezetre.

 

Olvasnivalót keresel? Könyves Kálmán segít!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Aleksandar Vučić szerb elnök pedig úgy reagált a tüntetésekre: ha az ellenzék változást akar, akkor vagy nyerjék meg a választásokat vagy öljék meg őt.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

Az EU nem egy bankautomata olyan tagállamok számára, akik figyelmen kívül hagyják az alapvető szabályokat, írták a néppárti EP-képviselők.

A fából készült alkotást július 4-én, az amerikai függetlenség napján gyújtották fel.

A jobbközép Andrej Plenković annyira egyértelmű győzelmet aratott, hogy nem szorul rá egyetlen nagyobb pártra se koalíciós partnerként. Csak a kisebbségekre, lényegében.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Három borásztehetség, bor, bogrács, vezetett kóstoló, dűlőtúra. Mád, július 11.

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás