Libériában egy teljes generáció oktatását teheti tönkre az ebola után négy évvel érkező koronavírus, miközben a lakosság fele analfabéta, nincs áram, és bár az állam felhívja a figyelmet a kézmosás fontosságára, víz nincs hozzá mindig.
A koronavírus-dalok lassan egy egész új irányzattá fognak változni, de valószínűleg egyik sem vette annyia a komolyan a saját munkáját, mint Libéria indulója: az ország elnöke, George Weah nemcsak maga énekelte felénekelte a betegség elleni védekezés fontosságára felhívó afrobeat gyöngyszemet, de ezt a kormányzati tájékoztatás részévé emelte.
A dal a figyelemfelhívás mellett a koronavírus terjedését is magyarázza, hogy aztán a végső üzenetben reményt adjon azzal, hogy Weah szerint legyőzik együtt a vírust.
A végeredményt a helyi rádiók is rendszeresen játsszák, de mégsem az elnök megalomániájáról van szó, hanem arról, hogy a nyugat-afrikai ország lakossága legalább valamennyire képben legyen:
A koronadalon persze lehet mosolyogni, de Libériában tényleg mindenhogy próbálnak tájékoztatni: a dal mellett további rádióreklámok figyelmeztetik a lakosságot a koronavírusra, az utcán a rendőrök hívják fel hangosbeszélővel az emberek figyelmét, hogy mossanak kezet. A probléma az, hogy sokaknak ez a tanács sem teljesen értelmezhető, hiszen
A világ egyik legszegényebb országában nem is feltétlenül a tájékoztatással van a baj, hanem az emberek bizalmával. Sokan ma is templomba járnak inkább, ha betegségük van, ami nemcsak a rossz taníttatásból fakad, hanem az ország egészségügyének állapotából is: Libériában sokszor a benzint is ki kell fizetni, ha valaki mentőt hív magának. Közben az egész országban egyetlen lélegeztetőgép található, ráadásul az sem állami kórházban, hanem a fővárostól nem messze lévő Firestone gumigyár által üzemeltetettben.
„Libéria számára a legrosszabb kimenetel 50-100 fertőzöttet jelent. Ennyi légzőszervi megbetegedést nem tudna már ellátni” – mondta az Al Jazeerának Tolbert Nyenswah, az amerikai Johns Hopkins Bloomberg Egészségügyi Iskola munkatársa, aki még 2016-ban szerzett beható ismereteket a libériai egészségügyben, amikor az ebolajárvány elleni orvoscsoport tagja volt.
Az ország elnöke 37 igazolt esetnél rendelt el országos kijárási tilalmat április 10-től két hétre. A tilalom négy megyében mindenki számára megtiltotta a mozgolódást, a maradék tizenegyben a megyén belül lehet csak utazni. Többek közt az ország fővárosát, Monroviát is érinti a szigorú tilalom, azzal viszont Weah valószínűleg nem számolt, hogy ha péntek este indul a karantén, akkor ott nemcsak a boltok lesznek kifosztva, hanem aki csak teheti, elhagyja a települést.
A menekülés az amúgy mindennapos feketetaxizás áraira is hatással volt: egy RFI-nek megszólaló monroviai nő például a szüleihez akart volna utazni, de mint kiderült, az addig 800 libériai dollárba kerülő útja 3000 lett. Ez nagyjából 5000 forintot jelent egy olyan országban, ahol az átlagfizetés 118 ezer forint körül van, de az ország 25 százaléka kevesebb, mint 36 ezer forintnyi dollárt visz haza.
Ha valaki úgy döntött, Monroviában marad, akkor sem járhatott túl jól, hiszen közben épp Nagypéntek volt, ami ott is szünnap, tehát a boltok is zárva voltak. Emiatt a még üzemelő piacokra özönlött, aki tehette, nyilván minden egészségügyi útmutatást megszegve, de ahogy egy lakos összefoglalta a lényeget:
Az éhínség nemcsak a zárva tartó boltok miatt veszély: nagyon úgy tűnik, a kormánynak egyelőre nincs terve a legszegényebbek segítésére, ami egy beomló gazdaság esetén tragikus lehet. Főleg úgy, hogy még a közellátás is akadozik: a vízhiányról már volt szó, de Monrovia egyes részei még áramellátási gondokkal is küzdenek.
Libéria közben attól is félhet, hogy gyakorlatilag egy generáció oktatása tűnik el: az a korosztály végezne középiskolában idén, aminek a 2014 és 2016 közötti ebolajárvány már elhalasztotta az első évét. Bár az oktatásügyben dolgozók azt állítják, tanultak az akkori helyzetből, és hatékonyabban fog működni a távoktatás, ez az elnök dalához és a felvilágosításhoz hasonlóan főleg rádión keresztül folyik.
Az ebolajárvány amúgy nemcsak azért volt nagy hatással Libériára, mert a több, mint 11 ezer halálos fertőzésből 4800 Libériában történt, hanem mert az oktatási szünet alatt ugrásszerűen megnőtt a teherbe esett tinédzser lányok száma. Ezért is próbál a libériai oktatásügy mindent megtenni ezúttal, hogy ezek a lányok ne essenek ki az oktatásból tizenévesen, és legalább valami halvány esélyük maradjon egy jobb életre.
Érdemes hozzátenni, hogy Libéria helyzete még így is talán most a legreménykeltőbb a történelem során: George Weah 2018 óta elnök, és ha ismerős a neve sokaknak, az nem véletlen: 1995-ben az AC Milan játékosaként ő kapta a világ legjobb focistájának járó Aranylabdát. Emiatt értelemszerűen nemzeti hős, és főleg ezt meglovagolva jutott be az elnöki székbe az állandó polgárháborúk miatt megtizedelt lakosságú országban, ami Weah nevén kívül leginkább arról híres, hogy a pénzmosás egyik nemzetközi központja, de az illegális gyémánt-, fegyver- és drogkereskedelem is virágzik.
Az iskolázatlan Weah egyelőre nem tűnik rossz elnöknek: 2018-ban eltörölte például az egyetemi tandíjat, csökkentette a saját fizetését 25 százalékkal, és bejelentette, szeretne véget vetni annak a kissé rasszista törvénynek, ami szerint Libériában csak fekete bőrű ember lehet állampolgár, és azóta már külföldieknek is lehet földje az országban.
FOTÓK: Monrovia, Liberia, George Weah / Wikipedia
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.