Egyetértünk, hogy nem értünk egyet

Ungár Péter nyilván azt gondolja, hogy vitatkozik vele vitatkozó cikkemmel, holott a legfontosabb dologban egyetértünk. Nevezetesen abban, hogy nem értünk egyet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ő maga a hvg.hu-n azt fejtette ki, hogy Gyurcsányt lehet bírálni, s Gyurcsány személyéhez köti a föderatív Európa melletti, illetve a határon túli magyarok kettős állampolgárságával és választójogával szembeni álláspontot, amelyre kritikájának tüzét irányítja. Dicséretes, hogy nem Gyurcsány személyét, hanem álláspontját bírálja, amely nemcsak Gyurcsányé, hanem sokunké, DK-ban és DK-n kívül. Én vele, Ungárral vitatkozva kiterjesztettem a tárgyat a menekültkérdésre is, melyben szintén nincs köztünk egyetértés.

Mindketten megállapítjuk tehát, hogy az Orbán-rendszerrel szemben ellenzékben levők között alapvető kérdésekben nincs egyetértés. Ungár azt fűzi ehhez hozzá, hogy ne higgye senki azt, hogy az a nézet a jó, az ellenzékben egyedül képviselhető, amelyet én tartok helyesnek, Szerinte az a helyes álláspont, amelyet ő vall. Ez természetes, általában a saját véleményünket szoktuk helyesnek tekinteni, s másoknak is elfogadásra ajánlani.

Gondolom, az is természetes, hogy én meg a magam véleményét – amely ebben a három kérdésben többé-kevésbé egybeesik Gyurcsány illetve a DK mai, illetve a menekültkérdésben inkább korábbi álláspontjával – tartom helyesnek, az ország számára előnyösnek, és ezért másoknak is annak követését ajánlom. Eddig a dolog rendben van, jól meglehetünk egymás mellett, tiszteletben tartva a másik másfajta gondolkodását.

Mondtam azonban a magam írásában még valamit, amit fontosnak, elgondolkoztatónak tartok, és amire Ungár furcsa, mondhatni komolytalan módon tér csak vissza a maga viszonválaszában. Azt nevezetesen, hogy ebben a három kérdésben

Ungár szerint én őt „lefideszeseztem”, ami így persze nem igaz, hiszen nem írtam és nem is gondolom róla, hogy szemben állna a demokráciával és önkényuralmat szeretne Magyarországon, holott a Fideszről és Orbán Viktorról köztudottan ezt gondolom.

Azt sem írtam és nem is gondolom róla, hogy közvagyont változtatna a maga magánvagyonává, holott a Fideszről és Orbán Viktorról azt gondolom és mondom, hogy ezt teszi, és ha valaki közülünk, hát Ungár az, aki fordítva, a magánvagyonát használja közcélra, ami megbecsülést érdemel. Ungárt derék embernek tartom, míg azt, aki politikus és tizennégy év orbáni hatalomgyakorlás után ma fideszes, nem tudom derék embernek tartani.

Szóval, nem azt írtam, hogy Ungár fideszes, s

Azt azonban írtam, és fenn is tartom, hogy a magyar politika néhány alapvető kérdésében – és nem abban, hogy szereti-e a harcsapaprikást – Ungár és általában az LMP egy nézeten van a Fidesszel és személy szerint Orbánnal. Ungár ezt nem vitatja, nehéz is lenne vitatni.

Ungár azért tartja fontosnak leszögezni, hogy fontos kérdésekben bírálni kell Gyurcsányt, vagyis hogy nem értünk egyet, hogy arra törekedhessék, hogy az Orbán-rendszerrel szemben ellenzékben levők esetleges közös programjában ne a Gyurcsány személyéhez kötött nézet érvényesüljön. Ez természetesen jogos törekvés. Nem is esélytelen.

Éppen ezért tartom én is fontosnak, hogy a vitában elmondjam a magam álláspontját, és ezzel a DK-sokat megerősítsem abban, hogy nekünk van igazunk. No meg azért is, hogy másokat pedig megingassak abban, hogy akár a föderatív Európa, akár az euró, akár a kettős állampolgárság és a választójog kérdésében vagy éppen a menekültkérdésben helyes volna megmaradni annál, ami a Fidesz és az LMP, Orbán és Ungár közös nézete, és amit ma Orbán hatalmi pozícióból érvényesít Magyarországon.

Eddig nem tettem mást, mint elhelyeztem a köztünk folyó vitát effajta, a mai magyar politikai közéletben. Ezen túl csak Ungár két megjegyzésére térek vissza. Az egyik: nem tudok róla, hogy a magyar liberálisok (gondolom, ezt jelenti az a „szellemi kör”, amelyhez Ungár engem sorol) a rendszerváltáshoz olyan ígéretet kötöttek volna, hogy mindenki nyugati jólétben fog élni. Mi több, én a szocialistáktól sem hallottam ilyet. Abban bíztunk, hogy közeledni fogunk a nyugati jóléthez, és ebből társadalmi átlagban meg is valósult valamennyi. Más egykori szocialista országokban több, nálunk kevesebb.

A másik megjegyzésem: egy közjogi konstrukció mellett vagy ellen valóban nem az a döntő érv, hogy elterjedt Európában vagy sem. A döntő érv vele szemben az, amiért nem elterjedt Európában, s amiért rajtunk kívül csak néhány délkelet-európai ország alkalmazza. (A Balkán számomra sem értékítélet, csak földrajzi megjelölés, de ha Ungár értékítéletnek érti, hát ne használjuk.) Nemzeti kisebbségek sokfelé élnek, és szerintem is ugyanúgy ki kell állni kisebbségi jogaik mellett, mint például a szexuális vagy a világnézeti, vallási kisebbségek jogai mellett.

Mind egykori pártom, az SZDSZ, mind mai pártom, a DK ki is állt illetve ki is áll a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai mellett, legyen szó az anyanyelv használatáról, a saját oktatási és kulturális intézményekről, a kisebbségi szervezetek és pártok működtetéséről, az autonómiáról.

Ezzel pedig szembeállítja a kisebbséget az adott ország többségi népességével. Ungár abban is a Fidesszel van egy nézeten, hogy cikkében a kettős állampolgárság támogatásán vagy elutasításán méri a kisebbségi magyarok ügyéhez való viszonyt. És abban is, hogy önmagát patriótaként különbözteti meg a politikai riválistól.

Már utaltam arra, hogy miért fontos Ungárnak ez a vita. Befejezésül elmondom, hogy nekem miért fontos. Azért, mert én nem azért kívánom az Orbán-rendszer megdöntését, hogy ne az ő emberei, hanem a hozzám közelebb állók üljenek a hatalmi pozíciókban.

Azért kívánom, hogy más legyen a hazám, mint amilyenné Orbán tette. Ebbe a másságba pedig számomra az is beleértendő, hogy része legyen annak a föderatív Európának, amely csak szoros integrációval lehet versenyképes Ázsiával és Amerikában szemben, hogy menedéket adjon földönfutóvá vált üldözötteknek, és hogy eljusson ahhoz a történelmi megbékéléshez szomszédjaival, amelyhez Európa nyugati felében a korábban egymással háborúzók már eljutottak.

Bauer Tamás közgazdász, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, 2011-2014 között a Demokratikus Koalíció alelnöke.