+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ungár Péter
2020. április 14. kedd, 07:05
Nem attól lesz valaki a történelem jó oldalán, hogy része az euroföderalista élcsapatnak. Akkor sem, ha Bauer Tamás élből lefideszesezi azt, aki ezt kimondja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Bauer Tamás korábbi írásomra való válaszában azt állította, hogy az LMP álláspontja a meghatározó kérdésekben – így a jogi nemzetegyesítés és az Európai Egyesült Államok kérdésében – mivel a DK álláspontjával ellentétes, ezért a Fideszéhez hasonló.  Ahelyett, hogy ennek a logikának a nyilvánvaló visszásságaiba részletesen belemennék, először is szeretném megköszönni, hogy bár jól láthatóan kevés dologban értünk egyet Bauer Tamással, mégis mindig nyitott az érdemi, személyeskedésektől mentes, tartalmi vitákra. Sőt, még azt is elfogadja, hogy önállóan tudok gondolatokat megfogalmazni.

 

Nem igaz, hogy az euroföderalizmus lenne a „normális”

 

Az első konkrét kérdés, amiben Bauer Tamás más véleményen van, mint én, az az euró bevezetésének, és ha tágabban nézzük, az Európai Egyesült Államok kívánatos célként való tételezésének a kérdése. Itt a DK volt alelnöke rögtön egy veszélyesen leegyszerűsítő, politikailag haszontalan és a világ megértésére véleményem szerint alkalmatlan szembeállítást ír le, vagyis azt, hogy: „vagy a föderatív Európában keressük Magyarország jövőjét, mint arra a 2010 előtti kormányok törekedtek, vagy a »nemzetek Európájában« gondolkodunk, a manapság önmagát szuverenistának nevező politikai irányt követve, amely az Unió hatáskörét nem bővíteni, hanem szűkíteni kívánja”.

 

Az a baj ezzel a szembeállítással, hogy azt sugallja, hogy csak ezt a két lehetséges politikai pozíciót lehet az EU kérdésében elfoglalni: a föderalistát, amelyik a történelem jó oldalán van, és a szuverenistát, amelyik a történelem rossz oldalán helyezkedik el, amelyen Erdoğan-Putyin és/vagy tulajdonképpen maga Orbán Viktor vannak.

 

Ez a gondolat egyenesen következik abból az ideológiából, amely szerint a politikában léteznek mindenhova ugyanúgy átültethető modellek, hogy Nyugat-Európa nem ezer és egyszász történelmi, földrajzi és politikai ok miatt gazdagabb, mint Kelet-Európa, hanem azért, mert ott egyszerűen jobb a társadalmi berendezkedés.

 

Ez a gondolat volt az, amit az az értelmiségi kör, amelyhez Bauer tartozik, először a rendszerváltoztatás idején fogalmazott meg, amikor azt ígérte, hogy a modellváltás mindenkinek jólétet és nyugati életszínvonalat jelent.

 

Majd az EU csatlakozás kapcsán szintén kritika nélkül azt ígérték, hogy Bécsben cukrászdát lehet majd nyitni.

 

Erről a Bauer és köre féle diskurzusról Ivan Krastev bolgár politológus a következőt mondja:

 

„Én az 1989-es kelet-európai generációhoz tartozom. Egészen addig Európa Nyugat-Európát jelentette. Ezért 1989 utópiája a normalitás utópiája volt. Normálisak akartunk lenni, és akkor a normalitás a nyugat-európai életet jelentette. Maga az átalakulás azon a gondolaton alapult, hogy le kell másolni a Nyugatot. A Kelet-Európában látható krízisek egy része pontosan ez ellen a másolás ellen lázad. A probléma egy része annak, amit Magyarországon vagy Lengyelországban látunk: a nemzeti hagyományhoz való visszatérés. Nagyon hasonlít ahhoz a megbántódáshoz, amit Nyugaton látunk a második generációs bevándorlók körében, akik elkezdik megkérdőjelezni az identitásukat. Ez a helyzet sok kelet-európai államban is.”

 

Az EU kapcsán mindkét oldal a saját utópiáját kergeti

 

Krastevet tovább gondolva tehát a szuverenista és föderalista gondolat (vagyis a demokratikus ellenzék két része, az SZDSZ, másrészről pedig a Fidesz gondolata) ugyanabban az utópiában gyökerezik. Vagyis, hogy most végre lemásoljuk őket, ezért ők befogadnak minket, és mi is a normalitás részeivé válunk.

 

Mindkettő ennek az utópiának a látványos kudarcából jön:

 

a föderalizmus az a válasz, hogy eddig azért nem sikerült, mert nem másoltuk le a Nyugatot eléggé, de majd most; a szuverenista pedig az a válasz, hogy nem lemásolni kell a Nyugatot, hanem felidegesíteni

 

és bántani őket, hiszen mi megpróbáltuk, de nem fogadtak be bennünket.

 

Ráadásul az Európai Egyesült Államok gondolata nem számol rengeteg lényeges dologgal: például azzal, hogy a föderalizáció nem feltétlenül csökkenti le a területi gazdasági különbségeket (erre tökéletes példa az Amerikai Egyesült Államok), vagyis azzal, hogy azt mondjuk: föderalizáció és Európai Egyesült Államok, önmagában nem mondunk semmit.

 

Egy nagy föderális Európa lehet olyan, mint amit a liberális-momentumos EP-frakció elképzel, amivel például összeegyeztethetetlen a DK európai minimálbérre vonatkozó (amúgy alapvetően helyes) javaslata, de lehet olyan is, amilyennek az európai szélsőbaloldali frakció elképzeli. Az Európai Egyesült Államok, mint szlogen azért nem hasznos (még ha kétségtelenül sikeres is) az én politikai közösségem szerint, mert a mi álláspontunk az, hogy EU-nak rossz a jelenlegi struktúrája, és az EU jelenlegi vezetésének nem jó ötlet több (vagy inkább végre valódi hatalmat) adni.

 

Miért ne adjunk több hatalmat ennek az EU-nak?

 

A tény ugyanis a következő: az EU szerkezete nem változott lényegesen a lisszaboni szerződés óta, aminek a tartalmilag nagyon hasonló első változatát, az európai alkotmányt több tagállamban népszavazáson is elutasították. A 2008-as válság drámai félrekezelése az EU által, az Ukrajnával szembeni orosz agressziót körülvevő EU-s semmittevés-orgia és az Egyesült Királyság kilépése egytől-egyig szemmel látható tünetei az EU strukturális válságának.

 

Mégis minden ugyanúgy megy tovább, és hogy egy új eufemizmussal éljek: a koronavírus-válság eddigi kezelése sem egy újabb érv a föderális Európa mellett, hogy Von der Leyen bizottsági elnökké választásáról, a koronakötvények körüli dermesztő szolidaritáshiányról és a Fidesz európai néppárti tagságáról szóló magas költségvetésű telenovelláról ne is beszéljünk.

 

Összeségében tehát mi, zöldek értelemszerűen azt gondoljuk, hogy Magyarországnak az EU tagjának kell maradnia. Sőt, még olyan politikai kérdések is vannak, amiben több EU-s hatáskört tartanánk szükségesnek: ilyen a környezetpolitika, a védelem- és külpolitika, és el kell kezdeni lerakni egy közös jóléti állam alapjait is. Hiszen közös piac közös jóléti állam nélkül csak a liberálisok szerint tud tartósan fennmaradni. Ezekben, ha jól gondolom, van egyetértés a DK-val. 

 

De rengeteg dologban nem szabad továbbmenni azon az úton, amin az EU eddig elindult. Korlátozni kell a tőke szabad áramlását, nem kell közös pénzpolitika (főleg amíg nincs közös adópolitika és jóléti állam), nem kellenek közösen letárgyalt szabadkereskedelmi egyezmények. Hogy csak néhány példát említsek.

 

Az EU fontos és jó dolog, ahogy az is az, hogy a DK ilyen kiemelt fontosságot tulajdonít neki. Ugyanakkor az Európai Egyesült Államok erőltetése véleményem szerint leegyszerűsít egy nagyon komplex kérdést, és ezzel megágyaz annak,

 

amit Bauer csinált a cikkében, vagyis: hogy csupán egy markerként szolgáljon, ami eldönti, ki tartozik a történelem jó oldalára, ki része az új föderalista élcsapatnak.

 

Ez szerintem nem tesz jót az ellenzéknek.

 

Attól nem lesz rossz valami, hogy „a fejlett EU-ban nem szokás”

 

Ugyanakkor az, amit Bauer a határon túliak szavazati jogáról mond, túlmegy a fentieken, mert már nem csupán politikai véleménykülönbséget, hanem súlyos erkölcsi dilemmákat is fölvet. A DK volt alelnöke cikkében a következőt írja: „A határon túl élő kisebbségek oktatásának és kultúrájának támogatása elterjedt gyakorlat Európában, a politikai közösségbe közjogi értelemben történő bevonásuk viszont nem, kivéve néhány balkáni országot.”

 

Ezzel azonnal három alapvető probléma is van.

 

1. Az első az, hogy az önmagában nem egy érv egy közjogi alkotás ellen, hogy nem elterjedt gyakorlat Európában. Attól ezer és egy dolog lehet jó, mert Európában nem csinálják. Az a szó, hogy Európa, nem szinonimája sem a morálisan helyesnek, sem a hasznosnak. Európa egy földrajzi és nem egy erkölcsi fogalom.

 

2. A másik az, hogy Bauer mondatából ráadásul az következik, hogy ami a Balkánon van, az önmagában rossz, az alacsonyabb értékű. Értsük helyesen: van a Balkán, a cigicsempészek, háborús bűnösök és rossz közjogi gyakorlatok földrajzi gyűjtőpontja, ahol alacsonyabbrendű minden. 

 

Az sem érv valami ellen, hogy a Balkánon elterjedt, hiszen a Balkán nem negatívabb földrajzi fogalom, mint Európa, nem szinonimája a fejletlenebbnek és az alacsonyabbrendűnek. A vicc ráadásul ezzel a mondattal az, hogy nem csak dermesztően leegyszerűsítő, de igaztalan is. Ugyanis vannak európai példák (Portugália, Írország és Olaszország), ahol bár más rendszerben, de van a határontúliaknak szavazati joga.

 

3. Bauernek az az érve pedig, hogy

 

egy kisebbségi csoport jogait el lehet venni azért, mert „sosem volt többségi támogatottsága a magyarországi lakosok körében” fölveti a kérdést, hogy akkor miért támogatja az LMP és a DK egyaránt a homoszexuálisok jogait,

 

a faji szegregáció betiltását és a halálbüntetés tiltását.

 

Nem is időzők el tovább azzal, hogy Bauer Tamásnak érveljek a határon túli magyarok szavazati joga mellett, hiszen korábban azt írta, hogy „aki ezt [Trianont] nemzeti tragédiának tekinti, az több jogot vindikál a magyaroknak, mint a szomszéd népeknek. Ez számomra nem elfogadható.”

 

Számomra meg ez. Fontos azt is megjegyezni, hogy Bauer tényszerű tévedésével ellentétben az LMP szinte egyedül maradt a határon túli magyarok szavazati joga melletti kiállásban, hiszen újabban a Jobbik elnöke, Jakab Péter is nyitottnak mutatkozott a határon túli magyarok szavazati jogának valamilyen jellegű korlátozására vagy akár elvételére. 

 

A DK (és most már ugyanaz igaz a Jobbikra) minden kisebbségi jog mellett kiáll, és ez helyes is, de az mégiscsak fontos lenne, akár az ellenzéki minimumprogram megalkotása végett is, ha ezt a DK és a Jobbik akkor is érvényesítené, ha ez a kisebbség történetesen az a magyar kisebbség, ami önhibáján kívül más országokba szakadt.

 

Ha nem vitázik egymással az ellenzék, sosem lesznek új szavazói

 

Összeségében egyetértek Bauer Tamással abban, hogy az ellenzéki pártok között jelentős különbségek vannak, sőt hosszú ideje amellett érvelek, hogy ezekről a különbségekről sokkal fontosabb most beszélni, vitázni, mint arról, hogy Budapest hetvenharmadik számú választókerületében ki indul majd.

 

Bauer Tamással szemben én azt gondolom, hogy ezekre a különbségekre büszkének kellene lenni, mert ezek a viták azok, amik erősítik az ellenzéket. A viták mentén egyre több szavazó ismerhet magára az ellenzéki oldalon, érezheti azt, hogy neki is itt van a politikai otthona, és szavaz végül ránk. A viták vezetnek el oda, hogy ne ugyanazt – a győzelemhez egyébként nem elégséges – ellenzéki tábort osszuk újra és újra, hanem új embereket győzzünk meg arról, hogy érdemes ránk szavazni.

 

Az a baueri érvrendszer ugyanakkor nem fog sokakat meggyőzni, hogy azért, mert Orbán Viktor szereti a harcsapaprikást, a harcsapaprikás orbánista.

 

A cikk állítása márpedig tulajdonképpen ez volt.

 

Az Orbán Viktor által a jobboldalon győzelemre vitt „egy a tábor, egy a zászló” politikáját nem úgy fogjuk legyőzni, ha a mi oldalunk is ezt akarja lemásolni. Mert ebben soha nem leszünk olyan hatékonyak, mint a Fidesz.

 

Az ellenzéknek a sokféleségéből kell előnyt kovácsolnia, csakhogy Bauer és társai pont ennek az ellenkezőjére törekszenek. Ha a közbeszéd arról fog szólni, hogy aki nem akar azonnali eurót, aki szerint a kerítés elfogadható eszköz, aki szerint az Európai Egyesült Államok nem maga a Kánaán, az Orbán Viktor oldalán áll, mert a Fidesz narratíváját erősíti; akkor sokszázezer ellenzéki szavazó fog képviselet nélkül maradni.

 

Én minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy ez ne így legyen, és hogy politikai otthonra találjon nálunk mindenki, azok is, akik az Orbán-kormány EU-kritikus, patrióta és zöld ellenzékéhez tartoznak.

 

A szerző LMP-s országgyűlési képviselő, az Azonnali többségi tulajdonosa, és Bauer Tamásnak a hvg.hu-n megjelent, „Ungár Orbán oldalán” című cikkére reagált. Miután a hvg.hu a válaszcikk közlését elutasította, az Azonnalin örömmel teret adtunk annak. Írj nekünk, ha te is hozzászólnál a vitához!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A McKinsey kutatása azt is kimutatta, hogy a kis- és közepes vállalkozások egytizede arra számít, fél éven belül csődbe fog menni.

Eközben az olasz politika a homofóbia szigorúbb jogi büntétéséről vitázik.

Ez az egyik legrosszabb mutató nemzetközi összehasonlításban. Ugyanakkor a magyarok döntő többsége biztos benne, hogy felismeri az álhíreket – de másokból ezt már nem nézi ki.

Budapestet ezermilliárdos kár is érheti a rossz minőségű levegő és szmog miatt.

De nemcsak az oszmán szultán, mások ellen is fellázadhatunk a magyarokkal az Age of Empires III új verziójában.

Az alapvetően olvasói videókat újraközlő Nextának a hatóságok szerint az a bűne, hogy „szélsőséges tartalmat” gyárt.

Sajnos nemcsak a fertőzöttek, hanem a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépre szorulók száma is hatalmasat ugrott.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás