+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Az Azonnali szakértői csapata
2020. április 12. vasárnap, 08:32
Kicsit személyes mederbe tereljük a dolgokat: már nagyon régóta tart életünk korlátozása, úgyhogy szerkesztőségünk egyes tagjai leírják, hogyan küzdenek meg a karanténnal.

Az a helyzet, hogy négy hete otthon lenni egész más, mint egy hete: ami az első héten még újdonság volt, az mostanra már inkább a fáradt napi rutin része. Kicsit ez érezhető szerkesztőségünk aktuális vallomásain: kevesebb lelkesedés, több fásultság. Azért megpróbálunk pozitívak maradni, ezért

 

kezdjük is a jó dolgokkal!

 

Fekő Ádám

 

1. Ennél az időszaknál semmi nem bizonyítja fényesebben az elméletemet, hogy csak a reménytelenül unalmas emberek szoktak nagyon szenvedni az unalomtól. Boldogan mondhatom, hogy eddig jelesre vizsgázok: nem mondom, hogy nem szeretnék kimenni az utcára, de fürdök a jobbnál jobb könyvekben, filmekben, ráadásul ha ez nincs, soha nem vettem volna a fáradságot arra, hogy kicsit jobban belemélyedjek Türkmenisztán dolgaiba.

 

2. Hosszú kicsit rideg időszak után újra megtaláltam az élvezetet a sörözésben, ráadásul most lehetőségem is van végigkóstolni mindent, ami érdekel, és kivételesen utána is nézhetek, pontosan mi ízlik és miért.

 

3. Megcsináltam életem első húslevesét, természetesen marhából. Gyönyörű színe lett, és nagyjából mindennel elégedett vagyok, a karantén miatt pedig a következő sok hónapban bármelyik hétköznap is felrakhatok egy 7-8 órás rotyogásra még egy adagot, tehát kis túlzással korlátlanul fogyaszthatom a magyar gasztronómia lecsó melletti csúcsteljesítményét.

 

Bukovics Martin

 

1. Sehol se tartana a saját szőlőtelepítési projektem, ha nem lenne most járvány, és ezáltal ne szabadult volna fel rengeteg idő. Brüsszel, Szarajevó, Észak-Macedónia és Szerbia: ezek olyan utak, amelyek kiesésének köszönhetően jelentősen több időt tudtam fordítani olyan dolgokra, mint telefonálás a földhivatallal, talajvédelemmel, hegybíróval, oltványosokkal, ügyfélkapuzgatni, várakozni, szerezni kistraktort, hidrofúrót, venni szőlőnevelőt, szóval nagyjából minden megvan ahhoz, hogy az érdemi munka is elkezdődhessen. És mivel az észak-macedóniai és a szerbiai választást külön el is halasztják, talán még be is tudom pótolni őket!



2. Nem mindenki olyan, mint a Wizzair: mind az Airbnb, mind a Booking.com 

 

egy szó nélkül visszautalta a koronavírus-járvány elejére eső lemondott foglalásaim teljes árát,

 

noha a foglaláskori feltételek alapján nem kellett volna nekik. Pozitívan csalódtam, még ha marketingszempontból logikus is a lépés.



3. Óriási poénkodás ment még pár éve – „buli után egy jó benzinkút a Kálvinon?” –, amikor az ÖMV bejelentette, hogy nem akárki, hanem Magyarország legjobb étterme, a Michelin-csillagokkal alaposan megtűzdelt Costes séfje, Palágyi Eszter csinált nekik szendvicsrecepteket, és hogy mostantól igazi gourmetélmény lett a benzinkúti kaja. Most pedig az a szomorú helyzet állt elő, hogy Magyarországon átautózva lényegében már csak az ÖMV-s szendvicsekre lehet számítani, ha valaki valami jót akar enni. Kacsamájas fonott kalács, szarvaskolbász, tényleg jó saláta: köszönöm, Ausztria, köszönöm, Palágyi Eszter, köszönöm, ÖMV-dolgozók!

 

Petróczi Rafael

 

1. A koronavírus előtt szinte már csak úgy találtam rá új zenekarokra, hogy egy-egy koncertre készülve átnyargaltam a számomra ismeretlen előadók setlistjén. Most viszont van időm elmélyülni olyan zenekarok munkásságában is, akikkel eddig nem találkoztam élőben, de régóta talonban vannak ismerősök ajánlásai alapján. Így kerültek a látókörömbe a balkáni folkmetál olyan gyöngyszemei, mint a román E-an-na vagy a bolgár Khanъ.

 

2. Egyetemistaként hálát adok a távoktatásnak. Köszönöm, hogy nem kell kora reggel felkelnem, és intim testközelből szagolnom a metrón összezsúfolódott embertársaimat, miközben igyekszem beérni a reggeli órámra. Mennyivel kellemesebb annak kezdete előtt negyedórával felkelni, és egy gyorsan elkészített kávé vagy tea mellett, az ágyból hallgatni az előadást.

 

3. Itt, a híresen szennyezett levegőjű Százhalombattán nagyon

 

feltűnő, hogy mennyivel jobb lett a levegő minősége az elmúlt hetekben.

 

És ennek a jövőben még hatalmas jelentősége lehet: hosszú távon a koronavírus legnagyobb politikai nyertesei nem a koronaválságot jól kezelő kormányok lehetnek, hanem azok, akik a klímaválságot hitelesen a politikai napirendre tudták és tudják majd tenni. Gondoljunk bele, mekkora hátszelet adhat egy Fridays for Future-nek vagy egy Extinction Rebellion-nek, hogy most fiatalok milliói tapasztalják meg, milyen nagyszerű végre nem kipufogógázt szívni levegő címén.

 

Varsányi Bence

 

1. Nem sokat változott a helyzetem az önkéntes karanténom vége óta sem, így a jó dolgokat magamnak kell kitalálnom. Az egyik ilyen az olvasás, a hírfogyasztást jórészét a munkaidőre korlátoztam, így azon kívül van már kedvem mást is olvasni. Nyilván mindenki olvasson azt, amit szeret, de én azt vettem észre, hogy a bezártság alatt az utazós, illetve a természetről szóló könyveket élvezem a legjobban, most épp amerikaiakat tudok ajánlani, Jack Kerouactól az Útont és Henry David Thoreautól a Waldent.

 

2. Hogy ne ússzak el a rengeteg rám szakadt idővel, heti tervet írok a hét elején, ami mindig tartalmaz valami régóta fontolgatott teendőt. Most, hogy itt a jó idő,

 

fűszernövényeket fogok ültetni az erkélyre, talán csilipaprikát is.

 

Aki nagyon át akar állni az önellátásra, paradicsommal is próbálkozhat!

 

3. Az otthon gubbasztás remek alkalom a hobbikban elmélyülésre is, így hirtelen ötlettől vezérelve felkerestem a Facebookon a hasonló érdeklődésűeket és tanulócsoportot alakítottunk. Egymás segítése mellett a közösségi élmények pótlásának sem utolsók a Discordon tartott megbeszélések.

 

Techet Péter

 

1. Feljelentkeztem a Netflixre, ami nem tudom, jó-e vagy rossz dolog. Inkább rossz, de egy olasz barátommal, aki szintén megtette ezt a mérföldkőnek számító lépést, egymást nyugtatgattuk, hogy egyrészről mégsem vagyunk egyedül, akiknek ez nagy és bűntudattal kísért lépés (a járvány elmúlta után azonnal szerződést is bontok, ezt megígérem, mert a Netflix elviszi az embereket a moziktól, filmet pedig moziban nézzünk, ne a konyhaasztalon vagy a nappaliban), másrészről viszont – és ez akkor már a jó része a dolognak – másképp tényleg nem tudtuk volna megnézni az Unorthodox című sorozatot, amiről írtam is már beharangozót az Azonnalira.

 

Amikor New Yorkban éltem, sokszor gyalogoltam át a Williamsburg-hídon Brooklynba, a híd azon az oldalán ugyanis New York (de talán a világ) egyik legnagyobb ultraortodox zsidó közössége él (a Teitelbaum-rabbikat követő szatmáriak, az idős generáció ma is tud magyarul, a fiatalok meg jiddisül beszélnek), ugyanis eleve érdekes, hogy az Európából eltűnt, kiirtott shtetl-világ New York gyakorlatilag belső részén, néhány tucat utca körül – ráadásul egy hipszernegyed szomszédságában – újjáéledt a második világháború után.

 

Egy nagyon zárt világról van szó, hozzájuk is kevés szűrődik be tőlünk, és mi is keveset tudunk róluk. Ezért volt érdekes Deborah Friedmann 2012-es könyve, amiben a közösségből kiugrott lány elmesélte igencsak megrázó élettörténetét, a sokszor az értelmetlenségig szigorú belső szabályokat. Most ezt filmesítette meg két német rendező a Netflix számára, a négyrészes sorozatban Esthynek (igen, a becenevek ma is magyarosak a negyedben) hívják Deborah-t, és egészen Berlinig menekül, ahonnan a rabbi – aki félreérthetetlenül az ingatlapiacon is érdekelt Zalman Teitelbaum – vissza akarja hozatni, ehhez még – itt megint a film merészen nyúl egy érzékeny témához – a berlini orosz maffia is segítene a haszidoknak. Azon túl, hogy Berlin hihetetlenül klisészerűen van ábrázolva (a városban mindenki cool, happy és nagyon trendi), a sorozat nagyon jó – nem utolsósorban azért, mert már csak a jiddisnyelvűsége miatt is hiteles képet rajzol a szatmáriak mai életéről.

 

2. Megjöttek európai szolidaritásból a lengyelek meg románok a német spárgaföldekre, azaz megint lehet kénes szagú a vizeletünk – elindult tehát pici csúszással a német spárgaszezon, ami eléggé szent időszak a németek számára. A karanténban meg több idő jut főzőcskézni eleve is.

 

3. Lehet, perverzió, de én

 

nagyon élvezem a nagyrészt kihalt, tavaszias utcákat is, a lopva-félve megjelenő életjeleket, a frankfurti tipikus Trinkhallék előtt egymástól tényleg másfél méterre almaborozó hipszterek vagy jugó gastarbajterek látványát.

 

Mert egyrészről a kihaltságban mindig van valami dekadensen szép (emlékezzünk csak a La grande bellezza ezirányú jeleneteire), másrészről a mégis megjelenő élettöredékek (például, hogy ismerősök egymáshoz nem mennek fel, hanem az erkély és az utca között beszélgetnek, fagyit meg elvitelre mindenütt kapni maszkban és kesztyűben, stb.) teszi egyértelműbbé, hogy miért jó élni, és miért vagyunk képesek minden körülmények között is jól akarni élni.

 

Hutter Marianna

 

1. Ciki, de igaz: mióta lassan három éve a pesti oldalra költöztem, érdemben nem igazán ismertem meg a kerületet, ahol lakom, leginkább aludni jártam haza. Most, hogy a koronavírus miatt gyakorlatilag egyáltalán nem használok tömegközlekedést, felértékelődött a környékbeli séták szerepe.

 

2. Kevesebb felesleges dolgot vásárolok. 

 

3. Több időm van olvasni. A hétköznapokban utálok könyveket magammal vinni, mert egy csomószor már eleve teli nehéz táskával mászkálok, ami azért baj, mert alapvetően a papíralapú olvasást kedvelem. Ez a probléma most kiiktatódott!

 

Illés Gergő

 

1. A magyarok kövérek, de önérzetesek: Európa egyik, ha nem a legelhízottabb nemzete a magyar, a WHO szerint csak a törökök, máltaiak és a britek kövérebbek nálunk, amit én egyrészt a magyar konyhának tulajdonítok, másrészt annak, hogy az ország kétharmada lapos, és lássuk be, a Hortobágyon kirándulni vagy biciklizni nem nagy buli. Egy bölcs ember viszont azt mondta, a magyar az szabadságszerető nép, amit a legkönnyebb úgy lefordítani, hogy ha mondanak valamit neki, csakazértis csinálja az ellenkezőjét. Például mikor azt kérik, hogy maradjon otthon kirándulni megy. Ennyi embert az Eger környéki dűlőkben, a futópályákon, a Bükk kirándulóhelyein ritkán látni, és ez így nagyon rendben van: ha nem lihegünk egymás nyakába, egy kiadós kirándulás a friss levegőn tényleg nem sok kockázatot rejt magában.

 

2. Online kocsma: Fekő Ádám kollégám már leírta, milyen is egy pesti kocsma helyett a gép mellől, Skypeon inni a haverokkal, és én sem hagytam ki az élményt: egyáltalán nem rossz, még ha egy személyes baráti összejövetel hangulatát meg sem közelíti.

 

Persze kicsit szomorú látvány lehet a szüleimnek, mikor egy üveg borral bezárkózom a szobámba inni, de mégiscsak rendkívüli időket élünk.

 

3. Segíts a kicsiknek, most van rá időd: arról, hogy a magyar kkv-ket mennyire a padlóhoz is tudja csapni a koronavírus, már beszéltünk az Azonnali podcastjében, de erről nemcsak beszélni érdemes, hanem tenni is azért, hogy a kedvenc borászatod / kézműves főzdéd / bisztród / pizzériád megmaradjon. Bort rendelni borászatoktól online egyszerűbb, mint valaha, ráadásul házhoz jön, de most azzal is van időd kísérletezni, hogy bevásárláskor az áruházi sörök lesöprése helyett vegyél egy pár magyar kisüzemit. Vagy ha nincs kedvedre való, rendelj: az áruházi sörök túl fogják élni a leállást, de a kisebb főzdék, amelyek sokszor pár boltra és pár kocsmára támaszkodtak csak, nehezebben. Ha teheted, rendelj tőlük, sőt, akár még meg is menthetsz egy csapost.


Jöjjenek a rossz dolgok, sajnos vannak!

 

Fekő Ádám

 

1. Újságíróként nem tehetem meg sajnos, hogy huzamosabb ideig kimaradok a napi hírekből, pedig most nagyon jó lenne kicsit ignorálni a koronavírust, ha már tenni ellene semmit nem tudok az otthonmaradáson kívül. 

 

2. Az egy dolog, hogy a vírus azért csak eltűnik majd nyárra, de kicsit aggódok a megszokott életformámért. Épp abban a korban vagyok, amikor még jól ki tudnék pörgetni pár nagyobb szabású utazást a kalandosabbik fajtából, de ha például ilyen gyenge marad a forint, vagy tényleg visszadrágul a repülés, akkor ezt már megint tologatnom kell.

 

3. Az a gyanúm, hogy ha kijövünk ebből a szerencsétlenkedésből, akkor az egészséges nemzetekkel ellentétben

 

minket ez a vírus nem össze fog kovácsolni, hanem még jobban fogja egymást gyűlölni az ország fideszes és nemfideszes fele.

 

Bukovics Martin

 

1. Az operatív törzs látványa. A végtelenül az előző rendszert idéző megjelenés, a rendőrök által magyar hangzású szavakkal, német nyelvtannal, valami furcsa hivatali nyelven elmondott mondatok („bűncselekmény tekintetében intézkedés foganatosítására került sor” és tsai). Ahogy konzekvesen nem válaszolnak a sajtó olvashatóbb részének kérdéseire. Müller Cecília webdoktor.hu-szintű életviteli tanácsai. És hogy mindez része lett az életünknek. Az egyébként feltűnt bárkinek is, hogy a márciusban még az „őt sokszor fogják mostantól látni” mondattal bemutatott fiatal operatívtörzs-szóvivő, Láng-Bognár Kinga teljesen eltűnt?

 

2. Az Azonnalin tavasszal/nyáron eredetileg a Trianon 100-évfordulóra koncentrálunk volna, rengeteg helyszíni (erdélyi, olténiai, bukaresti) anyaggal, egy romániai partnerlappal együtt végigszántva a szomszéd fontosabb/izgalmasabb városait és falvait, választ keresve arra, hogy mennyiben a politika, valamint az akkori történtek a felelősek az előítéletekért, és eleve hogyan csapódik le ez az egész az embereknél. Mivel Romániában láthatóan durvább a járványhelyzet, mint nálunk, ezért ez a szándékunk alaposan felborult most. Nagyon remélem, hogy mielőbb el tudjuk készíteni nektek ezeket az anyagokat, pláne, mivel nyertünk hozzá utazásra fordítható pályázati pénzt is!

 

3. Borzalmasan unalmas lett újságot olvasni, ugyanarról ír mindenki, ugyanúgy szurkálják a ködöt mindenhol. Kivéve pár német és svájci lapot, de azokat rendre szemlézzük nektek.

 

Petróczi Rafael

 

1. Kezdek begolyózni a metálkoncertek hiányától: megszoktam, hogy havonta legalább egy-két alkalommal egy kellemes, pogózós őrületben vezetem le a felgyülemlett feszültséget. Ennek hiányában zenehallgatás közben néha már azon kapom magam, hogy a szobám falával akarok pogót kezdeményezni.

 

2. A koronapara masszívan be tudja enni magát a fejekbe: a kevés kültéri sétáim egyikén tanúja voltam, ahogy egy kutyáját sétáltató nő viharos gyorsasággal megfordul, és halk szitkozódások közepette az ellenkező irányba indul el, csak hogy ne kelljen kereszteznie az utca másik végéből felé tartó, kisebb csoportot. De még az én fülembe is suttogott egy-két napig a kisördög, hogy a tavaszi megfázásom mögött a koronavírust kellene sejtenem. Szerencsére pár liter mézes tea kigyógyított a betegségből és a koronaparából is.

 

3. Akármennyire is jó dolog az ágyból egyetemi órákat hallgatni, azért néhány tanár előadásának élvezeti értékéből komolyan levon a távoktatás. Sz. Bíró Zoltán előre felvett monológjait a FÁK-térség államairól még így is jó hallgatni, de azért ez nagyon más, mint szemtől szembe kimerítő válaszokat kapni a kérdéseinkre, vagy éppen élvezni a random eszébe jutó sztorijait, amikkel oldja a hangulatot.

 

Varsányi Bence

 

1. A járvány első komolyabb anyagi vonzata is jelentkezett nálam múlt héten, itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy

 

senki ne fújjon közvetlenül fertőtlenítőt a telefonjára, mert könnyen képernyőcsere lehet a vége.

 

2. A rendszeresen kocsmázóknak pedig azt szeretném üzenni, hogy óvatosan az otthon sörözéssel, én annyira elszoktam tőle, hogy egy online pókerparti közben már négy sör is sok volt, de lehet, hogy csak öregszem.

 

3. A politizálással is csak körültekintően, mert mindenkit megterhel mentálisan a kijárási korlátozás, úgy látom, hogy néhol már-már választás előtti magasságokba csapnak az indulatok. Jó lenne nem össznépileg bedilizni a járvány miatt, szóval az egyébként is elvárhatón túl még megfontoltabban és tájékozottabban járjunk el, ha pedig a feszültséget szeretnénk levezetni, azt tegyük privátban vagy a kifejezetten erre a célra létrehozott csoportokban.

 

Techet Péter

 

1. Az egyik, a netflixes bűnbeesés már megvolt, de tényleg szánom-bánom, és mihamarabbi lejelentkezésemet ígérem. Éljenek a mozik!

 

2. Összefolynak a napok, a múlt hét nekem olyan, mintha tegnap lett volna – egyben.

 

3. Zárva vannak az uszodák is, és őszintén szólva nem tudom, mikor lehet megnyitásuk esetén is úszni menni merni, azaz természetes víz mellé kell költöznünk, határoztam el.

 

Hutter Marianna

 

1. A bizonytalanság, hogy nem tudjuk, mikor találkozhatunk legközelebb a családjainkkal, barátainkkal. Szép és jó dolog a videóchat, de azért nyilván nem az igazi.

 

2. Most már felháborítóan szép az idő, egyre nehezebb bent maradni, és szomorú belegondolni, hogy ha június-júliusra várják a járvány tetőzését, akkor nem lenne meglepő, ha a nyár nagy részében is ez lenne. Szóval nem bánnám, ha nem sütne ilyen szépen a nap, hanem mondjuk inkább esne.

 

3. Nemcsak az foglalkoztat a koronavírussal kapcsolatban, hogy mikor lesz a járványnak vége, hanem az is, mi jön utána, hogyan folytatódik az életünk. Milyen állapotban lesz a társadalom nálunk, Európában meg általában a világban? Milyen veszteségeket szenvedünk el? Hány embernek lesz még munkája? Lesz-e még kiszámítható, tervezhető a jövő?

 

Illés Gergő

 

1. Monomániásak lettünk: tényleg mindenki a vírusról beszél, ez pedig egy olyan öngerjesztő folyamat, amit már a múltkor is ecseteltem. Sok tekintetben talán a lelki egészséget nehezebb is ilyenkor megőrizni, mint nem elkapni a koronavírust, így ehhez is csak azt tanácsolnám: menj kirándulni, és ne gondolj a vírusra. A természet ugyanolyan, mint minden tavasszal, így legalább pár órára elfelejted, hogy van olyan, hogy koronavírus.

 

2. Állandó hétvége: a hétvége jóval több annál, hogy nem kell dolgozni. A hétvége számomra rituálé: ez az, amikor rákészülök, hogy hazautazom, vagy szervezek valamilyen jó programot magamnak.

 

Most minden nap szombat és vasárnap, a péntekeket már rég nem értékelem, a hétfők miatt pedig egy jó ideje nem rinyálok, ugyanis semmi jelentősége nincs – egy ideje az élet olyan, mint valami Tarr Béla-film.

 

3. Nem tudod, mikor lesz vége: én már együtt tudok ünnepelni az osztrákokkal, ahol már pár napja kevesebb új beteget regisztrálnak, mint ahányan felgyógyulnak a koronavírusból, így mégiscsak van valami fény az alagút végén-érzése az embernek. Főleg, mikor az osztrákok bejelentik, hogy fokozatosan újraindul az ország, kinyithatnak a kisebb boltok, majd május közepétől már az éttermek is. Itthon viszont nem tudni, mikor lesz vége a bulinak, és azért is, mert annyira röhejesen keveset tesztelünk, hogy sejtelmünk sincs, valójában mennyi beteg is van az országban, és mikor kezd lecsengeni itthon a járvány.

 

BORÍTÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az Azonnali mindig közép-európai lapként tekintett magára, az eszme azonban nem csak Budapesten van jelen. Indul a nagy trianoni szomszédvita!

Kristálytiszta érvelés: dolgozni nem dolgoznak, így van idejük lázadozni, korzózni az utcán.

Így tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, no meg azért, mert több ezer embert tartóztattak le a rendőrök: arról, hogy velük mi történik, napok óta alig tudni valamit.

Egyszer már biztosan, ezt maga a belarusz belügyminisztérium közölte. Egyre több kép és videó is előkerül az őrizetbe vett tüntetőkkel szembeni rendőri brutalitásról.

Harmadik nap is folytatódtak a tüntetések Belaruszban. A tüntetők ezúttal jóval decentralizáltabbak voltak, este hattól pedig lekapcsolták a teljes belarusz internetet.

Miért ez lett a belarusz ellenállás dala több, mint harminc évvel később?

HC Strache úgy indulna Bécsben saját listával, hogy azt se tudni róla, bécsi lakos-e egyáltalán. Ha Strachét kizárják a versenyből, akkor a Stache-párt óv, ha nem zárják ki, akkor meg a volt pártja teszi ezt.

A hét kérdése

Nem csak a Balatonnál magasabbak a szokottnál az árak, a horvát sajtó a dalmáciai árakon háborog. Szavazz: te fizetnél 1000 forintot érte?

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás