Olyan rendszerek jöhetnek ki a koronavírus-válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal, és még a járványok felszámolásában sem lesznek érdekeltek.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Sokan osztanak megint mindenfélét, hogy mennyien jönnek húsvétkor a Balatonra és egyáltalán hogy képzeli bárki, hogy csak úgy kimegy a szabadba. A helyzet azonban az, hogy
ma még nem tudjuk, melyik tábor fog több kárt okozni és melyik attitűd jár több áldozattal hosszabb távon: azoké, akik felelőtlenül kirajzanak a parkokba és vízpartokra, vagy azoké, akik szigorú vesztegzárat követelnek
– beláthatatlan időre és beláthatatlan következményekkel.
Az utóbbi, a rövidtávú félelmekre bazírozó politika persze most is népszerűbb a tömegek körében, de vajon ki vállalja a felelősséget azért, hogy beláthatatlan ideig lelapítva a gazdasági görbéket is (a járványéval együtt) a sokkterápia nem jár majd sokkal nagyobb bajokkal, mint az, amit orvosolni próbál? Persze ehhez a nullánál kicsit többet kell gondolkozni az ügyön, a lezárásokhoz meg elég a rövidtávú olcsó demagógia is a legtöbb országban. Kivéve a különutas svédeket, akik próbálják leállás nélkül átvészelni. Majd elválik.
A vesztegzár nagyobb veszélyekkel jár, mint ami ellen véd
A legtöbb országban a járvány társadalmi és politikai következményei már most sokkal súlyosabbnak tűnnek, mint maga a járvány, mert a hatalom kábé mindenhol elég durván profitál a helyzetből. Miért nem vezető téma a közbeszédben, hogy olyan rendszerek jöhetnek ki ebből a válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal? Főleg, hogy ezek a rendszerek valójában egyáltalán nem lesznek érdekeltek a járványok felszámolásában sem, mivel ezáltal igazolhatják totális kontrollt gyakorló hatalmuk folyamatos kiterjesztését.
Minél nagyobbak a veszélyek, annál korlátlanabb lehet a hatalmuk.
Korábban a „terrorveszélyre” és/vagy a „migránsveszélyre” hivatkoztak, de még tutibbnak bizonyulhat a járványveszély. Akinek meg nem tetszik, az ugyebár közveszélyes, és mint ilyet, simán lekapcsolhatják – talán már a vészesen közeli jövőben. Világos, mint a börtönablak.
A társadalom az egészséges állapotától így egyre messzebb kerül.
Érdemes tényként rögzíteni és alaposan végiggondolni, hogy a hatalom valójában nem érdekelt a járványok felszámolásában, ha azzal folyamatosan erősítheti a hatalmát. Akkor újabb és újabb veszélyekre fog hivatkozni, mindig szörnyűbbekre. Pontosan ezt látjuk az utóbbi években, nagyjából az ikertornyok elleni merénylet nyomán indított terrorháború kezdete óta. Emiatt végső soron
a legnagyobb veszély ma nem a vírus, hanem az, hogy a hatalomnak mindenhol kapóra jön,
és a hatalom egyáltalán nem érdekelt a félelem (latinul terror) rendszereinek felszámolásában: épp ellenkezőleg.
Ami ellen sürgősen és hathatósan védekeznie kellene a társadalomnak, az nem csupán a koronavírus, hanem egyrészről a nála is járványszerűbben terjedő covidiotizmus (a saját szabadságuk megvonását hangosan követelő tömegeké, akik kijárási tilalmat akarnak), másfelől az ebből profitáló egyre durvább hatalmi arrogancia – immár a „megmentő” szerepében, akinek az életünket köszönhetik a polgárok. Na persze.
A vírusok és járványok evolúciós haszna
Milyen érdekes: a vírus szinte kizárólag olyan dolgokra kényszerítette rá a fogyasztói társadalmat, amit magunktól, pusztán belátásból már évtizedek óta meg kellett volna tennünk. A tök fölösleges, habókra ide-oda röpködés, utazgatás leállítása, közelebb kerülés a szeretteinkhez, kertjeink művelése, a valóban fontos és nélkülözhetetlen dolgokra fókuszáló élet a totál értelmetlen fogyasztói keménydrogos életforma helyett.
Ezek nem a karantén miatt, „jobb híján” hasznosak, hanem önmagukban jó irányú változások. Ha nem eleve rettegünk tőle, hanem próbáljuk megérteni, mi a szerepe a világban, a sorsban, akkor olyan ez a vírus, mint egy bölcs tanítómester, aki – miután belátta, hogy szabadon, belátásból nem hajlunk a jóra – végül kényszerít rá, hogy megtanuljuk.
Mert ugye a vírusoknak meghatározó evolúciós szerepük volt általában a biológiai szelekcióban, sőt: közelebbről a humán evolúcióban is. A csimpánzoktól eltérő emberi fehérjeadaptáció 30 százalékát például vírusok generálták az erre vonatkozó kutatások szerint.
A járványok kulcsszerepet töltenek be a fajok túlszaporodásának szabályozásában is. Nem kell mondani, hogy ez miért fontos ma, amikor a döntéshozók sehol sem merik vállalni annak kimondását, hogy nem kéne törekedni az emberi túlnépesedés globális súlyosbítására, sőt. A sáskákkal se az a baj, hogy lerágják a füvet, hanem az okoz problémát, mikor túlszaporodnak és mindent csutkára lezabálnak.
Azt mondani, hogy a vírusok mint olyanok rosszak és haszontalanok lennének, elég gyerekes tudatlanságra vall a természettörvényeket illetően.
A koronavírus már eddig is sokkal többet tett a széndioxid-kibocsátás radikális csökkentéséért és általában a földi élet megvédéséért a civilizációs agresszióval szemben, mint az ENSZ illetékes intézményei vagy a tagországok kormányai.
Ennek konzekvenciáit vajon ki vonja le és mikor? Mert addig kár a járvány utáni jövőről beszélni, amíg ilyen alapvető kérdéseket illetően nem megy át civilizációnk az evolúciós érettségi vizsgán.
A plázákat kéne bezárni, nem a parkokat
Van itt azonban egy egészen konkrét ügy is, aminek érdemes sürgősen a végére járni. Folyik egy nagyon furcsa kampány a szabadba kijárás és a szabadtéri (termelői) piacok ellen. Pedig már a spanyolnátha idején volt, ahol kivitték a betegágyakat a szabadba terápiás alapon, és kábé minden orvosi javallat ki szokott térni arra, hogy mennyire immunerősítő a szabadba, természetbe menni – persze nem egymás nyakába lihegve.
Vajon miért nincs hasonló ágálás a szupermarketbe és a plázába járás miatt, ami pedig egyértelműen sokkal veszélyesebb ebben a járványban? Hiába hivatkoznak arra, hogy az áruházakban fertőtlenítik a kosarakat és ilyesmik, mikor elsősorban a levegőben terjed ez a mizéria, és a levegőt ugyebár sehol se fertőtlenítik. A kisboltok persze kellenek, de a nagyobb áruházakban különösen nagy veszélyt jelent az, hogy sokan járnak oda – és nem ugyanaz a pártucat ember, mint egy falusi kisboltba. Hol itt a logika a védekezésben?
Pedig most végre a járvány miatt be lehetne zárni mindazokat a plázákat és hiper-szupermarketeket, melyek eddig is mérhetetlen károkat okoztak a helyi gazdaságnak,
és a minőségi élelmiszerellátás helyett ipari tömegtermékek megevésére, megivására és egy összességében bolygófogyasztó, sőt bolygópusztító rendszerre állítottak át minket. Nem mellesleg a plázák a városok élő szövetében is rákos sejtként terjedtek, tönkretéve nemcsak a hagyományos városképet, a helyi kisboltokat, de a városok organikus felépülését is leépülésbe fordították.
A plázák csak pár embernek hajtanak (rendkívül nagy) hasznot, de emberek százmillióinak okozott rendkívüli károk árán. Szóval itt lenne végre a történelmi alkalom mindezt kimondani és a pláza-urbanizációt törvényileg szanálni. Nem átmenetileg, hanem végleg.
Ehelyett egy csomóan a szabadba menés, illetve a termelői piacok ellen ágálnak, ezzel is a sokkal veszélyesebb plázákba terelve a népet vásárolni. Mintha az agyat és a szívet is támadná ez a kór.
Ja, hogy ma nem vagyunk képesek helyben termelt egészséges élelmiszerekkel ellátni a lakosságot Európa egyik legjobb adottságú agrárországában? Erről aligha a koronavírus tehet,
és aligha oldja meg a járvány által felszínre hozott alapvető rendszerproblémákat az, ha holnap találnak ellenszert a vírusra.
A tüneti kezelés nem oldja meg a válságot
Bizonyos szempontból azzal járunk jobban, ha még több gondolkodási időt ad nekünk ez a vészhelyzet, mert az alapvető konzekvenciák levonása még mindig nem nagyon megy a jelek szerint. A járvány gyors leállítása csak tüneti kezelése lenne a rendszerproblémának, mert a nagyrészt civilizációs tényezők által kialakult, illetve ezek miatt különösen súlyossá váló koronavírus-pandémia csupán a globális válság tünetrendszerének egyik fontos eleme, vagyis nem oka a fő bajunknak, hanem okozata. Amíg az okon nem változtatunk, a jövő ugyanilyen bizonytalan és fenyegető marad.
Ez a koronavírus-járvány mint egy szükséges radikális rendszerváltás kiváltója nem valami szörnyű rossz, hanem arra mutat rá, hogy
ne tartsuk már soha többé „normális” életformának, hogy csutkára lezabáljuk a bolygót, mint valami sáskák, és hogy többszáz vagy többezer kilométerről hozzuk a legtöbb árucikket a boltokba!
Ez totális agyrém, amit nemrég még globalizáció néven oly sokan ünnepeltek. Szerencsére most vége van, mint a botnak.
Inkább csak az ebben a sztoriban a rossz, hogy nem magunktól, bölcs belátásból változtattunk az életmódunkon, a rendszer működésén, hanem csakis a járvány miatt, kényszerből. Ráadásul a többség még mindig nem látja be: nincs visszaút, és nem is kellene, hogy legyen.
Most talán nem csak sorozatnézéssel és elhízással kéne elütni a ránk szakadt rengeteg szabadidőnket, hanem érdemes lenne arról beszélgetni, hogy mégis hogyan tovább, miként lehetne egy emberibb és fenntarthatóbb életformát kialakítani a fogyizombi életmód helyett, ami – valljuk be – nem éppen az emberi történelem kulturális csúcsteljesítménye volt. Nem is nagyon kéne visszasírnia senkinek.
Olvasnál még Kardos Gábortól az Azonnalin? Ide kattints! Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
