Hogyan lett József Attila születésnapjából a költészet napja?

Szerző: Bárány Balázs
2020.04.11. 08:02

Hogyan lett a lázadó fiatalemberből „proletárköltő”? Milyen módon sajátította ki emlékezetét a pártállami kultúrpolitika? Elmeséljük.

Hogyan lett József Attila születésnapjából a költészet napja?

József Attila rövid, ám igen termékeny költői pályafutása során kevés sikert zsebelhetett be. Halála után azonban (még ha nem is azonnal) a magyar irodalmi kánon élére került. A sors különös fintora, hogy azok a kommunisták emelték őt piedesztálra, akik a harmincas évek elején minden kapcsolatot megszakítottak vele.

Hogyan sajátították ki halála után József Attilát a kommunisták?

A nyomorba született, korai árvaságra ítélt, instabil és lázadó hajlamú költő alakja szimbólummá vált. Személyét halála után propagandacélokra használták fel, hiszen már 1942-es budapesti újratemetése is valójában a Horthy-rendszerrel szembeni tüntetés volt. A hivatalos irodalompolitika a második világháború után „irodalmunk fejlődését” a Petőfi Sándor-Ady Endre-József Attila triásszal igyekezett leírni.

Rövid ideig tartó munkásmozgalmi kötődését olyannyira felnagyították, hogy utána évtizedekig a „proletariátus költőjeként” találkozhattunk a nevével.

JÓZSEF ATTILA ÚJRATEMETÉSE / FORTEPAN

Nővére, József Jolán az ötvenes években több megkérdőjelezhető lépéssel is profitálni próbált öccse emlékéből. A család részéről ő engedélyezte az újratemetést, de nem riadt vissza attól sem, hogy A város peremén című regényében Rákosi Mátyás személyével is összekösse József Attilát. Ma már megmosolyogtató az a fabrikált anekdota, amely szerint egy gimnazista költőnek állítólag maga a pártvezér segített egy matematikai talányt megoldani, s ily módon elmondhatóvá vált, hogy Rákosi még József Attilának is tanítómestere volt…

Kedvenc költői között tartotta számon József Attilát Latinovits Zoltán, a háború utáni színészgeneráció egyik legnagyobb alakja. Tragikus, de a két művész halála hasonló természetű: mindketten a Balaton melletti vasúti síneken vesztették életüket. Az öngyilkosság tényét Latinovits esetében a közemlékezet elfogadta, József Attila kapcsán azonban a mai napig jelentkeznek kételkedő hangok.

LATINOVITS JÓZSEF ATTILA VERSÉT SZAVALJA

A rendszerváltást követően (többek között) Tverdota György és Sárközy Péter irodalomtörténeti munkáinak sikerült megtisztítani a költő életművét a rárakódott ideológiai tehertől.

Bár az érettségi vizsgákon tizenöt éve

csak a művekre illene koncentrálni, a szomorú tapasztalat mégis az, hogy az irodalomórákon inkább József Attila életrajzával, magánéleti problémáival és mentális állapotával foglalkoznak többet a diákok.

Tény és való, hogy kell némi befogadói hajlam tömény és egyedi költői nyelvének megértéséhez, de verseinek napjainkig tartó népszerűsége mutatja, hogy van rá fogékonyság.

Mióta van költészet napja és mi lett belőle?

56 évvel ezelőtt ünnepelte először az irodalombarát olvasóközönség a költészet napját. A dolognak – természetesen – munkásmozgalmi eredete volt: igyekeztek az akkor munkásköltőként kanonizált József Attila születésnapját ily módon rögzíteni a köztudatban. Érdekesség, hogy

április 11-én született Márai Sándor is, bár az ő személye és munkássága ekkor igen távol állt a hivatalos kánontól.

A magyar kultúrpolitika számára ekkor mintául a Szovjetunió szolgált: ott már 1955 óta létezett a költészet napja (gyeny poezii).

A dolog nem meglepő: a munkásmozgalom a kezdetektől fogva kihasználta a művészetekben rejlő propaganda lehetőségét, melyek közül az egyik legolcsóbb az éneklés mellett a versolvasás volt. 1956 júniusában az ünnepi könyvhéten már volt ilyen jellegű kezdeményezés, azonban a forradalom utáni megtorlás évei ezt a hagyományt (is) elnémították. Öt év múlva a könyvhéten ismét volt egy költészeti tematikájú nap, majd az Írószövetség javaslatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban hozott döntést az ünnepnapról.

Furcsamód a költő születésének 59. évfordulóján, 1964-ben vezették be kétnapos rendezvénysorozattal (április 10-11-én) a költészet napját. Tartalma, mint már említettem, erősen a munkásmozgalmi lírára fókuszált, az idők során azonban szerencsére sikerült levetkőzni az osztályharcos jelleget. A hetvenes évektől jelentkező színvonalas programok, előadássorozatok pedig valóban saját arculatot tudtak kölcsönözni a költészet napjának.

A nőnap és május elseje mellett ez a másik olyan ünnepnap, ami átvészelte a rendszerváltást.

A kommercializáció és az ellaposodás azonban ezt is utolérte. Ahogyan a nőnap esetében a virágárusok, május elsején a céllövöldések és mobilvidámpark-üzemeltetők, úgy a költészet napján a könyvesboltok igyekeznek portékájukat mindenféle módon ránk sózni. A közösségi média korában pedig ez az a nap, amikor mindenki rájön, hogy szereti a költészetet, és az üzenőfalakat ellepik a jobb-rosszabb versek.

Ez a szebb sorsot érdemlő ünnepnap most, a karantén idején talán új jelentést nyerhet, köszönhetően annak a rengeteg igényes tartalomnak, amivel színészek, színházak és más irodalomkedvelők elárasztották az internetet. Ez a jelenség is jól mutatja, hogy kritikus időszakokban a költészetre ugyanúgy szükség van, mint minden más művészetre.

Zárásképpen a magam részéről az Örkény Színház két évvel ezelőtti kezdeményezését, az Élő Költők Társasága című sorozatot ajánlom mindenkinek.

A szerző történész, volt középiskolai történelemtanár. Olvasnál még tőle? Ide kattints!

Bárány Balázs
Bárány Balázs az Azonnali állandó szerzője

Történész, történelemtanár.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek