+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. április 3. péntek, 17:22
Nemhogy teljesen felesleges, de még kifejezetten ártalmas is az EU-hoz vagy a többi tagállamhoz rohangálni segítségért a koronavírus-törvény miatt: ha változást akarunk, jobb, ha nem a nyugatra várunk, mert legfeljebb egy óvatos, aggódó közleményt kapunk cserébe.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Sok módszer létezik arra, hogy egy rosszul viselkedő szuverén államot egy másik, önbevallása szerint morális magaslaton álló – avagy erősebb – szuverén állam vagy államszövetség hogyan fegyelmezzen meg anélkül, hogy rögtön a tankokat küldené.

 

A rosszul viselkedő állam kaphat diplomáciai úton figyelmeztetést, a másik állam vezetője nyilvánosan felszólíthatja a rossz gyereket, hogy moderálja magát, ha pedig a szép szó nem működik, akkor mondjuk elkezdheti a háttérből pénzelni az ellenzéket, sőt, ha a megregulázni kívánt állam még így sem hajlandó befejezni a rosszul viselkedést, akkor akár a gazdasági vagy politikai kapcsolatok befagyasztása is opció lehet.

 

Van azonban egy diplomáciai atombomba, amelyhez csak a világpolitika színterének legelvetemültebb és legvakmerőbb figurái, a felvilágosult nyugati államok – és az Európai Unió – folyamodnak igen gyakran.

 

Ez pedig nem más, mint a „mélységes aggodalom” kifejezése, esetleg a jogállamiságra apellálás.

 

A módszer garantáltan működőképes: a jogállamiságot sárba tipró, autoriter irányba forduló ország felé a többiek tolmácsolják mélységes aggodalmukat, sőt, még jobb, ha a címzett államot egy közös állásfoglalásban meg se nevezik, csak célozgatnak rá. Kifejezhetik továbbá, hogy nálatok bizony veszélyben van a demokrácia, a hatalmi ágak egybemosódnak, a sajtót elnyomják, a jogállami keretek pedig lebomlani látszanak, ennek hatására szinte garantált, hogy a rosszul viselkedő szuverén tiszteletteljesen elnézést kér, és visszademokratizálja magát.

 

Teljes diplomáciai siker, kivéve azon ritka eseteket, amikor a szuverén a mélységes aggódásra fittyet hányra kapirgál tovább a saját szemétdombján, rosszabb esetben a szemetet átdobálja a szomszédba. Ha a morális piedesztálra emelt felvilágosult állam (vagy államok csoportja) ezzel a helyzettel szembesül, nagyon nem esik kétségbe. Figyelmeztetett, mélységesen aggódott, üzent és kinyilatkoztatott, így

 

akármit is csinál az a gonosz autokrata tőle keletre, ő nyugodtan fog aludni, hiszen megcselekedte, amit meg kellett cselekedni.

 

Most még a magyar külüggyel is könnyebb azonosulni

 

Valahogy ez írja le a nyugati államok, az Európai Unió, vagy éppen az európaiértelembenvettkonzervatív Benelux- és skandináv kispártok viselkedését, mikor a magyar kormány felhatalmazási (vagy koronavírus-) törvényével, hívjuk akárhogy, szembesülnek.

 

Mint emlékezetes és mint azt már az Azonnalin is elmagyaráztuk, a felhatalmazási törvény tényleg több ponton is problematikus: kezdve onnan, hogy végdátum nélkül ad lehetőséget a rendeleti kormányzásra Orbán Viktornak, azon a csekélyke tényen át, hogy ezt a lehetőséget kihasználva egy salátatörvényben a koronavírus kezeléséhez a legcsekélyebb mértékben sem kapcsolódó intézkedéseket vert így keresztül a kormány, egészen addig a bicskanyitogatóan cinikus kormányzati érvig, hogy a parlament (meg annak a kétharmados és híresen önálló fideszes-KDNP-s többsége ugyebár) a veszélyhelyzetet bármikor visszavonhatja.

 

Ugyanakkor arra is rávilágítottunk, a felhatalmazási törvénnyel az égvilágon nem változott semmi Magyarországon, ahol minimális megszakítással tíz éve tart a kétharmados kormányzás – ha a Fidesz törvényt akar hozni arról, hogy öljük meg az összes aranyos kiscicát, ezt minden további nélkül eddig is megtehették volna.  

 

Szóval persze, a felhatalmazási törvénnyel tényleg rengeteg baj van, azzal viszont még több, ahogyan ehhez a nyugat hozzááll.

 

A közleményeken és ejnyebejnyézéseken alapuló diplomáciai bukdácsolást ugyanis annyira rossz nézni, hogy emellett még virtigli ellenzékiként is könnyebben húz az ember szíve a fürkészeken és portyázókon túl diplomáciai futóbolondokkal is vastagon operáló magyar külügy és kormányzati álláspont felé. Annak ellenére, hogy ez a kritikákra való adott reakciójában nagyjából összefoglalható annyiban, hogy „törődjetek a magatok dolgával”.

 

Felszólítva, de meg nem nevezve

 

Kezdjük az elejéről: először a nemzetközi szervezetként jelenlegi formájában nehezen komolyan vehető Európa Tanács főtitkára küldött levelet Orbánnak, ahol felszólított az Európa Tanács alapelvei, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletére. Orbán azzal válaszolt, hogyha a főtitkár „nem képes segíteni a jelenlegi válsághelyzetben, kérem, legalább tartózkodjon a védelmi erőfeszítéseink akadályozásától”. Ezután az ENSZ emberi jogi biztosa szólította fel Orbánt arra, hogy „tegyen eleget nemzetközi jogi kötelezettségeinek”, habár nem világos, hogy nemzetközi jognak mi köze a magyar törvényhez.

 

A leghangosabb aggodalmakat mégis az Európai Bizottság tudta produkálni, melynek német kereszténydemokrata elnöke, Ursula von der Leyen volt annyira tapintatos, hogy demokráciaféltő közleményében még csak meg sem nevezte Magyarországot. Ellenben – kapaszkodjon meg mindenki – felhívta a figyelmet a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletére, és arra, hogy a kormányok által hozott sürgősségi intézkedéseknek nem szabad időkorlát nélkül állniuk. Kemény odamondás, de von der Leyen két nappal később tudta fokozni, hiszen kijelentette: „kifejezetten aggódom a magyarországi helyzet miatt”.

 

A teljességgel haszontalan, ám lelkiismeretnyugtatáshoz éppenséggel elegendő eszközök sorában élen járó, Fontos Emberek Által Aláírt petíció is előkerült,

 

amely az EU-s pénzek Orbán-kormány általi szétosztásának megvonását irányozza elő Magyarországtól. Ahogyan a diplomáciai eszközök tárából nem maradt ki a hetes cikkelyes eljárással fenyegetés sem, amiből éppenséggel egy már folyamatban van Magyarországgal szemben, és láthatjuk is, milyen hatékonysággal halad előre.

 

Ehhez kapcsolódott még az Európai Néppárt tizenhárom (főleg skandináv és Benelux) kisebb tagpártja által aláírt, Donald Tuskhoz címzett levél, amely ismételten a Fidesz kizárását követeli a Néppártból – a sors iróniája, hogy szinte ugyanezek a pártok követelik több éve a Fidesz kizárását, de Orbánék nem tudnak olyan hangosan sorosozni, hogy a mostani, felfüggesztett állapotból kiessenek.

 

De a tökéletesen felesleges diplomácia erőfeszítések sorában a korona egyértelműen a tizenhárom EU-tagállam külügyminisztériuma által jegyzett – és Magyarországot továbbra sem megnevező – közleményé, amely veszélyhelyzet idején is „a jogállamiság, demokrácia és alapvető jogok” tiszteletére hív fel. Naná, hogy a kormány leütötte a magas labdát, hiszen erre tényleg nem létezik tökéletesebb válasz, mint amit a magyar Igazságügyi Minisztérium is tett azzal, hogy

 

az egész kezdeményezést széttrollkodva, a közleményt kopipésztelve csatlakoztak ahhoz.

 

Mi tehát a probléma?

 

Azon kívül, hogy a jogállamiság-demokrácia-sajtószabadság-emberijogok-négyes folyamatos ismételgetésével az érintett európai államok / Ursula von der Leyen / EP-képviselők / néppárti tagpártok teljes hülyét csinálnak magukból, semmi. Nagyobb baj, hogy az említett szereplők beleesnek a Fidesz kommunikációs csapdájába, így a magyar belpolitikában – még ha a céljuk ezzel ellentétes is – a Fidesznek kedveznek.

 

Miután az Európa Tanácstól kezdve az ENSZ-en, az EPP tagpártjain, az Európai Bizottság elnökén át a tizenhárom uniós tagállamig mindenki elkezdi (kimondva-kimondatlanul) a magyar helyzet miatt félteni a demokráciát,

 

Orbán Viktornak, vagy épp a külügynek különösebben nem kell semmit tennie ahhoz, hogy összehangolt, a liberális mainstream által Magyarország elleni támadásról kezdjen beszélni.

 

Könnyedén mondhatják, hogy miközben a fenti demokráciaféltők papolnak, a kormány nem beszél, hanem dolgozik; kinn van a gátakon és éjt nappallá téve védi a magyarok egészségét. Ami persze nemhogy kamu, de leginkább olcsó kommunikációs trükk, belpolitikailag mégis működik, hiszen a demokráciaféltők nem azzal kerültek be a magyar sajtóba, hogy küldtek 150 ezer szájmaszkot, mint a baráti Üzbegisztán, hanem azzal, hogy a magyar kormányt kritizálják – tehát fideszes szemszögből nézve Magyarországot támadják.

 

Persze a politika nem morális műfaj, ha nagyon érdekelné a Fideszt betámadó szereplőket, hogy miként működik a magyar közélet, már észrevették volna a csapdahelyzetet, amelybe látszólag akárhányszor képesek belelépni. A valóság viszont az, hogy akár a petíciózó EP-képviselők, akár a tizenhárom, a Fidesznél jóval mérsékeltebb EPP-tagpárt, vagy épp a másik tizenhárom – nem mellesleg jórészt baloldali és liberális vezetésű – EU-tagállam a saját polgárainak, a saját választóinak politizál. Nem is kell azon túlzottan csodálkozni, ha az ottani választói igény elsősorban nem az, hogy Magyarországon javuljon a demokrácia helyzete.

 

Például egy hollandnak a fő szempont inkább az, hogy ha már a magyar kormány magasról tesz a demokratikus értékekre, akkor a holland kormány határolódjon el a magyartól, a holland néppártiak meg ne akarjanak egy frakcióban ülni Orbánékkal.

 

Nem véletlen, hogy amikor a hetes cikk szerinti eljárás kapcsán az a téma, hogy megvonnák Magyarországtól az EU-s pénzeket, vagy a Fidesz-Néppárt vitában a Fidesz kizárását követelik a mérsékeltebb pártok, akkor

 

arról sosincs szó, hogy mitől javulna a magyar jogállamiság helyzete, ha nem kapna az ország EU-s pénzeket, vagy ha Orbánék többé nem az EPP-ben ülnének.

 

Annál inkább szó van arról, hogy a büdösgyereknek tartott Orbánnal ki mennyire nem akar közösködni.

 

Innen pedig már elég könnyen eljutunk a konklúzióig, vagyis odáig, hogy nemhogy teljesen felesleges, de még kifejezetten ártalmas is az EU-hoz vagy a többi tagállamhoz rohangálni segítségért. Lehet, hogy nagyon megértőek lesznek, lehet, hogy kiadnak egy közleményt, lehet, hogy mélységesen elítélik a magyar kormányt,

 

de ahogy a Fidesz Magyarországon a sorosozásból, úgy a nyugati államok és nyugati pártok az orbánozástól remélnek politikai hasznot.

 

Olyan politikai hasznot, amelyet aztán a Fidesz ügyesen visszaforgathat a saját kommunikációs gépezetébe, azt állítva, hogy megint külföldről lövik Magyarországot.

 

Ha itt bárki változást akar, jobb, ha nem a nyugatra vár, hiszen változás helyett legfeljebb egy óvatos közleményt kap. Ezt a rendszert kemény munka volt tíz év alatt ilyen erősre építeni, ne várjuk, hogy lebontani könnyebb lesz.

 

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Ide kell kattintanod!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

Rögös út vezetett a jobbikos német nemzetiségű politikus, Brenner Koloman parlamenti alelnökké választásáig.
Mutatjuk a részleteket!

Macron veszélyes játékot játszik, hiszen eddigi miniszterelnöke népszerűbb volt, mint ő maga. A friss kormánnyal újragondolhatja magát.

A Kovászna megyei kétezer fős Nagybaconban balkáni hangulat uralkodik: a regnáló polgármesterrel szemben elinduló független jelöltet a polgármester fia fenyegeti, míg a polgármester szerint ellene indult lejáratókampány és igaziból őt fenyegették meg.

Ötszáznál is több óriáscég véli úgy, hogy a Facebook nem tesz eleget a gyűlöletbeszéd terjedése ellen, ezért többé nem költenek pénzt reklámra a közösségi oldalon. A Facebook-alapító Mark Zuckerberg ennek ellenére nem esett kétségbe.

Pár napja az LMP, DK, Jobbik és Fidesz képvviselői szavazták meg a momentumos Balogh Csaba jogköreinek megnyirbálását, most Balogh vette vissza az LMP-s és DK-s alpolgármesterek jogosítványait.

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

A túrák csütörtökön 16 órakor és vasárnap 14 órakor indulnak, a félórás körbevezetés rövid koncerttel zárul.

A Magyar Asztronautikai Társaság 1994 óta tartó táborát ezúttal online rendezik meg július 9-én. Jelentkezési határidő: július 3.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás