Az AfD társelnöke azt szeretné, ha pártja kettészakadna

Szerző: Techet Péter
2020.04.02. 15:28

Hiába oszlatta fel magát a német AfD neonáci plattformja, a belső konfliktusok a mérsékeltebbek és radikálisok között nem enyhültek. Jörg Meuthen, a párt társelnöke szerint az lenne a legjobb, ha a két tábor útjai elválnának. Legfőbb gondja neki a neonácikkal az, hogy nem neoliberálisok.

Az AfD társelnöke azt szeretné, ha pártja kettészakadna

Amint arról az Azonnali is beszámolt: márciusban a német Alkotmányvédelmi Hivatal bejelentette, hogy az AfD szélsőséges platformját, a Szárnyat (Flügelt) szélsőjobboldali, az alkotmányos rendre veszélyes szervezetnek tartja, ezért meg fogja figyelni. Az AfD elnöksége ettől megijedt, és elérte a csoportosulás feloszlását.

A Szárny vezére Björn Höcke, az AfD türingiai elnöke, akinek a jelenlegi AfD se elég radikális.

Amint Götz Kubitscheknek, egy német fasiszta értelmiséginek, a Szárny szellemi vezetőjének (a Terror Háza egyik korábbi meghívott vendégének) Höcke nyilatkozta: ő egy rendszerellenes pártot szeretne, azaz teljességgel ellenzi azon terveket, hogy az AfD a jövőben koalícióképessé váljék a jobbközép CDU és az jobbliberális FDP irányába.

Egy párt, két tábor

Amikor az AfD 2013-ban gyakorlatilag liberális értelmiségiek euróellenes pártjaként létrejött, még úgy nézhetett ki: noha a párt jobbra áll a CDU-tól és az FDP-től, idővel akár partnerükké is válhat. Ezt a célt amúgy a párt jelenlegi vezetése, például Alexander Gauland és Alice Weidel frakcióvezetők (akik amúgy maguk is a CDU-ból, illetve az FDP-ből jöttek az AfD-be) vagy a berlini elnök, Georg Pazderski, ma is követi.

Sajátos persze, hogy a jobboldali együttműködésig eddig az AfD egyedül éppen Höcke szűkebb pátriájában, Türingiában jutott,

ahol az év elején – pár napraAfD-s szavazatokkal lett egy FDP-s politikus tartományi miniszterelnök. Höcke azonban nem tekinti magát polgári politikusnak (ellentétben Gaulandékkal, akik szerint meg éppen az AfD lenne az a polgári párt, ami még a 1990-es évekig a CDU volt), hanem nemzeti és szociális rendszerellenzékiséget akar.

A két tábor többször egymásnak feszült, még a korábbi pártelnök, Frauke Petry kezdeményezte Höcke kizárását, mára azonban Petry már nincs az AfD-ben, míg Höcke igen. Gaulandék annyit tudtak eddig elérni, hogy az országos vezetői posztokat nem engedik át höckistának, de főleg a keletnémet tartományokban a Szárny (hiába oszlott fel) uralja a pártszervezeteket.

A vita a két tábor között nem is a radikalizmust, hanem sokszor a gazdaság- és szociálpolitikát érinti. Más kérdésekben (idegenellenesség, EU- és euróellenesség, konzervatív családpolitika, stb.) egyetértenek, de Gaulandék az AfD-t alapvetően a jobbkeresetű, polgári rétegek pártjává akarják tenni – ennek megfelelően neoliberális programot kínálnának –, míg

Höckéék a nemzeti szocializmusból a második szót is komolyan vennék, és baloldali gazdaságpolitikai javaslatokkal inkább az alsó osztályokhoz szólnának.

Az AfD vezetősége attól tart, hogy Höckéék radikalizmusa – amely immáron hivatalosan is a német alkotmányra veszélyesnek számít –, illetve baloldali gazdaságpolitikája elijesztheti azon polgári szavazókat, akik amúgy hajlandóak lennének már az AfD-re szavazni, ha nem lennének ott neonácik (a maguk radikalizmusával és szociális beállítottságával).

A párt társelnöke két AfD-t lát már

Jörg Meuthen most elég nagy követ dobott a megnyugodni a látszó vízbe, amikor a szélsőjobboldali magazinnak, a Tichy´s Einblicknek azt mondta: az AfD-nek szakadnia kéne egy polgári és egy szélsőséges pártra. Meuthen

főleg a gazdasági kérdéseket említi, ahol a korábbi Szárnynak és a párt többi részének „erősen eltérő véleménye” van.

És szerinte most, amikor fel kell készülni egy gazdasági válságra, nem lenne jó, ha az AfD nem liberális válaszokat adna. Márpedig Höckéék ellenzik a neoliberalizmust.

Meuthen szerint az, hogy a neonácik még mindig köztük vannak, „a polgári táborban számos szavazatot visz el tőlünk”. Szerinte

„az ordoliberális (neoliberális – szerk.) nézetek az AfD polgári konzervatív részének még jobb eredményeket hoznának”.

Meuthen tehát a neonácik jelenlétével magyarázza, hogy az AfD megrekedt (sőt, a legfrissebb felmérések szerint csökkenésnek indult), és nem tudta mondjuk az olasz Lega sikerét – gyakorlatilag az ottani jobboldal átvételét – leutánozni. Szerinte egy Höcke nélküli AfD valódi alternatíva lenne számos CDU- és FDP-szavazó számára.

Már Jürgern Elsässer, a kommunista Neues Deutschland napilap egykori publicistája, aki mára az AfD-közeli Compact havilapot szerkeszti, is felvetette korábban, hogy célszerű lenne az AfD-t egy nyugati, polgáribb és egy keleti, vadabb pártra ketté választani (ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy „a keleti AfD-nek meg kell szabadulnia a nyugatitól”).

A kettéválasztást Meuthen se veti el, de szerinte a frontvonal ma már nem a keletiek és nyugatiak között húzódik, mindkét országrészben lenne esélye egy mérsékeltebb és egy kifejezetten neonáci pártnak. Meuthen szerint

a neonácik keleten sikeresen tudnák a szociális demagógiát alkalmazni, és ezzel a Die Linke szavazói között halászni, míg ők a CDU-t és az FDP-t tudnák olvasztani.

Meuthen annyira nyíltan beszél a kettészakadás lehetőségéről, hogy felmerülhet persze: valójában itt nem az AfD tényleges megtisztítása, hanem a rendszerellenzékiség kiszervezése (de ezáltali fenntartása) a cél. Mindazonáltal Meuthen szerint év végéig meg kell ebben a kérdésben születnie a döntésnek, azaz hogy nem inkább két AfD-nek lenne-e több esélye.

A nemzeti liberalizmus és a nemzeti szocializmus nem zárja ki egymást

Az is lehet persze, hogy Meuthen önálló akciójáról van csak szó, ugyanis majdnem az interjúval együtt jelent meg egy felhívás, amit Gauland és Weidel, valamint a másik társelnök, a keletnémet Tino Chrupalla tett közzé, ebben

a felső vezetés az egység és az eddigi „szabadelvű-szociális irány” folytatása mellett áll ki.

A „szabadelvű-szociális“ irány egyértelműen a két tábor – a neoliberális és a neonáci – összebékítéséről szól. Amúgy ez nem elképzelhetetlen, mert a két másik németnyelvű ország szélsőjobboldali pártjaiban, az osztrák Szabadságpártban (FPÖ) és a svájci Néppártban (SVP) egyaránt jelen van a nemzeti liberális és a nemzeti szocialista hagyomány.

NYITÓKÉP: Jörg Meuthen / Európai Parlament

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek